Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-06 / 4. szám

2

jäiilidi' (), CSÍito-á *. j»A tanaesvezetök fejlődésének egyik jelentős állomása :

.Társadalmi munkából

Megnyitották Nyíregyházán az államigazgatási iskolát

Szinte mondani sem kell, mennyire szükség volt erre az iskolára Szabolcs-Szat- már megyében. A tanács- vezetők régi kívánsága teljesült: ünnepélyes keretek között nyitották meg Nyíregyházán az államigazgatási iskolát. Ebtói az alkalomból szerkesztőségünk munkatársa felkereste a Sóstói-útón lévő 5 hónapos iskola vezetőjét, Tari Dezső elvtársat és vele beszélgetést folytatott.

— Mi tette szükségessé

az iskola megnyitását? y

— Az öthónapos államigazgatási iskola megalakítására elsősorban azért van szükség, hogy olyan tanácsvezetőket neveljünk a községek számára, akik minden tekintetben megállják a helyüket és jól meg tudják oldani megnövekedett új feladataikat. Itt beszélek egyrészt arról, hogy a régi tanácselnökök, tanácstitkárok új munkastílusát segítjük kialakítani, és arra neveljük hallgatóinkat,

hogyan kell helyesen

értelmezni a népfront politikáját.

Másrészt arra, hegy az új tanácsvezetők itt sajátíthatják el megfelelően a vezetés módszereit. Emellett az iskola minden hallgatója természetesen fejleszti általános műveltségét is.

— Milyen as iskola tanterve?

Állandó tantárgyaink közé tartozik az államigazgatási jog, a marxizmus, az államjog és a községgazdálkodás, amelyre igen nagy szükség van. Emellett szakelőadásokat tartanak a megyei tanács egyes szakosztályainak dolgozói és ugyancsak ők mutatják be a gyakorlatban a tanácsi munka részleteit. Persze, nem elégszünk meg ezzel. Azt akarjuk, hogy az iskola hallgatói agro- és zootech- nikai tudást is szerezzenek. Szó lesz többek között a helyes takarmányozásról, a borjúnevelésről és minden olyan dologról, amivel egy tanácselnök, vagy tanácstitkár naponta találkozik községében.

— Hány hallgatója van az iskolának?

— Pontosan 100 tanácsvezető tanul itt. Négy osztályunk van és azt is el keil mondanom, hogy nemcsak Szabolcs-Szatmár megyéből, hanem a szomszédos Borsodból és Hajdúból is vannak itt elvtársak. Mi nevelők természetesen arra törekszünk, hogy öt hónap alatt a lehető legtöbbet nyújtsuk módszerben és tudásban hallgatóinknak.

Munkatársunk ezután az iskola hallgatóit kérdezte meg, mit várnak a tanfolyamtól.

Kapus László elvtárs, a kállósemjéni községi tanács elnöke elmondotta: néhány hónapja tanácselnök, s bár azelőtt jóidéig elnök- í helyettes volt a községben, mégis sokat tanul majd itt. Főleg a költségvetés elkészítése okozott neki problémát, amihez ezután megfelelő elméleti felkészültséget kap. örömmel vesz részt a pénzügyi előadásokon is. A növénytermesztési, állattenyésztési kérdéseket is szívesen tanulja. Ahogy ő mondta, ezelőtt is sok gazdát figyelmeztetett: helytelenül alkalmazzák az új módszereket. Az iskola elvégzése után még nagyobb gyakorlati segítséget tud majd adni a község dolgozó parasztjainak. Nem utolsó sorban itt tanulja meg,

hogyan kell aJlcalmaani

a rendeleteket, egészében megismerni a begyűjtési törvényt. Somogy] János, mielőtt az iskola hallgatója lett, Boldogkőújfalu tanácstitkára volt. Ebben a kis bor- sodmegyei községben is akadtak bőven problémák. Feltétlenül tudni kellett például az államigazgatás-ismereteket, hiszen

a község lakosai megkövetelik, hogy a lehető leggyorsabban intézzék ügyeiket a tanácson.

Persze, ez sem megy csak úgy egycsapásra.

— Amikor tanácstitkár lettem, már tisztában voltam azzal, hogy ehhez a funkcióhoz kevés az én iskolai végzettségem. S most, hogy itt vagyok, azt mondom: nagyon szívesen tanulom az anyagot, mert ez mind időszerű és mind olyan, aminek nagy hasznát veszem munkámban. — Nem szégyellem bevallani, hogy ezelőtt például hiányosak voltak a társadalmi, jogi ismereteim. Ha hazamegyek, már sok mindennel gazdagodik tudásom. — Ezért jöttem örömmel Nyíregyházára az öthónapos államigazgatási iskolára — mondta.

Munkatársunk a hajdúmegyei Görbeháza község tanácselnökét, Répási Antalt is megkérdezte:

— Milyen tervekkel jött ide?

— Ezeíőtt nagyon járatlan voltam az államigazgatás területén, hiszen nem

régen vagyok tanácselnök. Itt megtanulom részleteiben is a végrehajtó bizottság feladatait, de amit szeretnék: jobban megismerni a pénzügyi dolgokat. Ahhoz pedig szintén az iskolától várok segítséget, hogy megtanuljam,

hogyan kell még szorosabban együttműködni a községi állandó bizottságokkal.

— Egy napja vagyunk itt, de már is megszerettük ezt az iskolát, amely nemcsak tananyagában, de külsőjében is sok szépet nyújt nekünk. Tágas, világos termeiben úgyhiszem minden társammal könnyen sajátítjuk el az itt hallottakat.

Mi biztosak vagyunk ebben és a megnyitás alkalmával sikeres tanulást kívánunk az államigazgatási iskola valamennyi hallgatójának.

A szovjet írók kongresszusáról

Moszkvában a Kreml-palotában december második felében tartották meg a szovjet írók II, kongresz- szusát.

A kongresszus alkalmából Moszkvába érkeztek a szovjet szövetséges és autonom köztársaságok, határterületek írószervezeteinek képviselői.

A kongresszusra sok külföldi vendég is érkezett.

A képen: A kongresszus tanácskozása idején az ülésteremben. Az első sorban Nicolas Guillen (balra) kubai költő, Jorge Amado brazíliai költő és felesége.

(Foto: M. Ozerszkij.)

váljék társadalmi életté a művészeti öntevékenység** Pór Anna nyilatkozata néptánemozgaimunk új feladatairól

Pór Anna, a Népművészeti Intézet táncosztályának vezetője nyilatkozott az MTI munkatársának öntevékeny táncmozgalmunk jelenlegi helyzetéről és uj feladatairól.

— öntevékeny táncmozgalmunk jelenlegi helyzetéről szólva meg kell állapítani, hogy a tömegek igénye gyorsabban fejlődött, mint a táncmozgalom. A közönség ma már csak a legjobb, csiszolt művészi produkciókat fogadja hálásan. A megnövekedett igények megkövetelik, hogy új alapokra helyezzük egész néptáncmozgalmunkat. — Alapelvünk legyen, hogy társadalmi munkából társadalmi életté váljék a művészeti öntevékenység. Ne a kirakatra törekvő statisztikák hajhászása, a sok együttes legyen a cél, hanem csak ott jöjjön létre együttes, ahol erre igény és lehetőség van. A művészi együttesek parancsszóra mozgatott műsort-szolgálta- tó csoportokból váljanak a dolgozók önkéntes, önművelő társadalmi egyesüléseivé. A népfront-bizottságok segítségével erre minden lehetőséget meg kell adni. Azok az együttesek maradjanak meg, ahol valóban igény és lehetőség van a munkára. Őrködnünk kell azonban, hogy a tánc- együttesek összevonása valóban észszerűsítést jelentsen és ne egyszerűen leépítést. Történjék meg az egészséges kiválasztódás, maradjon a kevesebb, de jó.

— Színpadra csak a művészi gonddal kidolgozott néptánc kerüljön. —■ Semmiesetre sem akarjuk azonban kirekeszteni a táncéletből azokat a fiatalokat, akik eddig a gyengébben működő együttesekben tömörültek, vagy akik esetleg testi adottságaik, tehetségük folytán nem alkalmasak arra, hogy a színpadon szerepeljenek. — Nem kell feltétlenül színpadi szerepléssel egybekötni a néptáncot. Akiknek nincs különösebb elhivatottságuk, műveljék klub- életszerűen a néptáncot. Iskolákban, kultúrotthonok- ban meg kell teremteni a lehetőséget a táncoskedvű fiatalok összejövetelére.

— Az öntevékeny együttesek művészeti fejlődésének egyik nehéz kérdése az utánpótlás. A gyermekeknek a magyar tánchagyományban való nevelése nélkül elképzelhetetlen szélesen kibontakozó nemzeti tánckultúra.

— Ezenkívül kell hogy mód nyíljék a néptánc iskolaszerű oktatására azok számára, akik néptáncot akarnak tanulni anélkül, hogy színpadi törekvéseik lennének. Támogatni kell az úttörők és a DISZ új alapon induló, ezirányú kezdeményezéseit.

— A néptáncmozgalom fejlesztéséhez múlhatatlanul szükséges, hogy mindenütt megfelelő vezetők legyenek. A „keveset, de jót” alapgondolat jegyében! más alapokra kell helyez-: ni az oktatóképzést, amely ugyancsak elmaradt az1 igények mögött. Az eddi*1 ginéi észszerűbben kell gazdálkodnunk a meglévő1 művészeti erők, oktatók és koreográfusok munkába állítása terén is. Legnagyobb örömünkre végre napvilágot látott a rendelet, amelynek értelmében központi intézkedéssel le tudjuk váltani a nem megfelelő oktatókat, az értékes művészeket és pedagógusokat pedig az őket meg-; illető helyre tudjuk állí-1 tani, — fejezte be nyilatkozatát Pór Anna osztályvezető.

NYlRKARÁSZI FIATALOK

A fenti címmel december 30-án közöltük az első cikket, melyben arról számoltunk be, hogyan tanulnak a nyírkarászi fiatalok, a Petőfi iskola hallgatói. Irtunk arról is, hogy az iskola hallgatóinak létszáma, a jó munka eredményeképpen hogyan emelkedett 23 főről harmincra.

A SZÍTOK ÉS A X IFJfJSift

Arra voltam még kíváncsi, hogyan vélekednek a szülők. Góczi elvtársnővel indultunk útnak, hogy felkeressük Raskó Margit, — az egyik tanuló — édesanyját Raskó néni úgy látszik, már gondolta, hogy miért mentünk.

— Az ám, hisz ma kedd van. Neked iskolába kell menned — szólt lányához.

Margit mosolyogva válaszolta, hogy csak újév után kedden lesz iskola.

— Nem bánja Raskó néni, hogy Margit jár az iskolába? — kérdezte a fiatal tanítónő.

— Dehogy bánom. Örülök neki. Tudom, hogy ott nem tanul rosszat.

— Aztán szokott-e itthon tanulni? — érdeklődtünk.

— Hogy szokott-e? Még nekem is felolvassa, ami a könyvben van. Nagyon sok tanulságos dolog van abban. Nem is gondoltuk — magyarázta, — hogy miért is harangoznak délben. A könyvből azt is megtudtuk, hogy a déli harangszó Hunyadi János nándorfehérvári győzelmét hirdeti.

Aztán elköszöntünk. Tóth Andrásékhoz mentünk. Tóth nénit éppen nagy munkában találtuk. — Az egész család dohány csomózott. Rövid megismerkedés után Góczi Ilona megkérdezte Tóth nénitől: Klári «óért nem. jár, a Petőfi iskolába?

— Hát küldtetek neki meghívót!?... Nem. — Pe- I dig ott voltam a tanácsházán, amikor csináltátok.

Gondoltam,... róla sem feledkeztek majd el. De úgy látszik, mégis csak... Különben is többet kell törődni a fiatalsággal.

— Hát nem foglalkozik velük a DISZ-szervezet vezetősége, a község vezetői? — érdeklődtünk.

— Még olyan hely sincs, ahol legalább össze tudnának jönni a fiatalok — magyarázta gyorsan. — Itt van szembe velünk — mutatott az utca másik oldalára — egy bezárt korcsma-helyiség. Ideiglenesen ez is megfelelne. A volt kastélyból lehetett volna szép kultúrházat építeni a fiataloknak. Az lett volna a legjobb, csak... — széttárja a kezét. Hisz a mozit sem vehetik mindig igénybe, meg az iskolát sem — mondja kissé íelindultan, — csak akkor, ha nem foglalt.

Igaza van. Egy állandó helyiségre volna szüksége a DISZ-nek.

Kultúrház, kultúrhúz... — emlékezik. Hisz épül már hamarosan — újságolta. Ott lesz a pékség mellett azt beszélik a faluban. El is felejtettem mondani,

Csodálkoztunk. A község vezetői erről ne tudnának, a dolgozók meg igen?!

— Honnan hallotta ezt Tóth néni — érdeklődtünk, megörülve a bír hallattán.

— Hát a napokban gyűjtött rá pénzt egy fiatal ember — az mondta, hogy erre kell a pénz.

Almélkodtunk.

— Egy ívre volt felírva — magyarázta tovább — ki mennyit adott. Mi is adtunk.

Elköszöntünk és tovább mentünk.

A két Kazimér-lányt nagy elfoglaltságban találtuk otthon. Nelli kézimunkázott, Gizi pedig ruhát varrt, j Egész barátságosan fogadtak Rövid beszélgetés után-, 1

mikor megkérdeztük, hogy ők miért nem járnak a DISZ-be, apjuk válaszolt helyettük.

— Sok baj van itt az ifjúsággal — vágta rá Ka- zimér bácsi — mielőtt egy ideig hallgatott. — Először is nincs kultúrház. Másodsorban meg azt is meg kellene nézni, hogy kiket is vesznek fel a DISZ-be. A Reményi Jóska, a Kaczur-gyerek, Lesku Péter ezek rendes fiúk, az igaz. Ismerem őket. De vannak ott olyanok is, akik csak veszekednek, verekednek. Ezeket meg kellene fegyelmezni, remire tanítani. Ha meg nem javulnak, nincs helyük a DISZ-ben.

Igaza van Kazimér bácsinak. A DISZ-ben elsősorban azokra a fiatalokra kell építeni, akik rendesen viselkednek. Ök majd megfegyelmezik a többieket is.

— A verekedések miatt nem jártunk mi sem a DISZ-be — vágott közbe Gizi. Itthon hasznosabban töltöttük el az időt. Varrtunk, kézimunkáztunk. Most is ezt csináljuk.

— De az iskolára rendes fiúk járnak. Ott még nem történt verekedés. Ott tanul a Kaczur fiú is. Meg a Reményi Jóska és Lesku Péter is oda jár — ma- g. arázta válaszképpen Góczi elvtársnő. Aztán folytatta: — Van kézimunka szakkörünk is. A Petőfi iskolába meg történelmi előadásokat tartunk. Tanulunk, szórakozunk. Ezt már Kazimér néni sem állhatta meg szó nélkül.

— Ha tanulhatnak a fiatalok, az csak jó. A s«ú- lők is felelősek azért, hogy gyerekük hogyan viselkedik.

— Ha van kézimunka, akkor én is elmegyek. —

Legalább tanulok — szólt Nelli. Amit pedig én tudok, arra megtanítom a többieket is.

í..6 . .. . - t"