Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 280-309. szám)

1954-12-24 / 305. szám

.1954 december 25, szombat KÁRPÁTUKRAJNAI VÍZIEROMŰ ÉpCl A Kárpátok hegyormai között, egy festői szépségű völgyben, éjjel-nappal búgnak a gépek. A kárpátukrajnai vízi- erőmű épül itt a Rika-folyó mentén, azon a helyen, ahol a folyó a Tereblja felé közeledik. A két folyót csupán egy szikla választja el. A Tereblja medre 220 méterrel maga­sabban fekszik a Rika-folyó szintjénél. A Tereblja vizét gáttal tartóztatják fel, s a víz egy alagúton keresztül sebesen rohan majd lefelé a vízierőmű turbinájához. Az építkezés dolgozói nagy lelkesedés­sel végzik munkájukat. Különösen szép sikereket értek el a gát építői, akik már többezer köbméter betont raktak le terven felül. Normájukat naponta túlteljesítik. Az alagútfúrók is a nehéz hidrogeoló­giai viszonyok ellenére sikeresen halad­nak előre. Minden munkát gépesítettek.. Villamoskocsik szállítják ki az alagútból! a kőzetet, amelyet a fúrógépek téptek fel. Eddig 3.150 méter készült el az alagút­ból, melynek teljes hossza 3.800 méter lesz. Három turbinát határidő előtt szerel­tek össze. A kárpátukrajnai vízierőmű építésé­ben az egész ország segít Az alagút épí­tésében pL a Kaukázuson túli bjumusi és szevani vízierőművek építői is résztvesz- nek. Az épülő vizierőmű Kárpát-Ufcrajn.-i és Ukrajna nyugati területeinek legna­gyobb erőmüve lesz. Az építők elhatározták, hogy határidő előtt befejezik az építkezést Akik készítményei Moszkvába, Londonba in eljutnak Látogatás a Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnél A nagy jövedelem titka: elegendő abrak termelése Tervezési tapasztalatok a nagyhalászi Petőfi tsz-ben Sok szépet és jót hallot­tunk a Szabolcs-Szatmár- megyei Népművészeti és Háziipari Szövetkezetről. — Termékeik nemcsak orszá­gosan, de kiilföiáön — mint a Szovjetunióban és a nyu­gati országokban — is híre­sek. A belföldi ict-nirpk el­látása mellett exportra is termelnek. Tetszetős, jómi­nőségű munkát végeznek. A szövetkezetnek Nyír­egyházán kívül többek kö­zött Vásárosnaményban, Paszabon, Ibrányban, Ti- szadadán, Balsán, Tímáron, Szabolcson. Kisvárdán és vannak termelő részlegei. Több mint 800-an készítenek háziipari és nép- művészeti munkákat. A pa- szabi népművészeti részleg készítményei például a Moszkvában megrendezett kiállításra is eljutottak. Ez a szövetkezeti részleg jövő­re háromszorosára növeli termelését. De a többi rész­legekben is fokozzák a la­kosság igényeit kielégítő és exportra kerülő szép mun­kák készítését. ' Többek között ruhásko­sarakat, demizsonokat, hím­zett, szövött és kötött ruhá­zati cikkeket, csipkedísze- ket, párnákat, paplanokat, kendőket, sálakat, gyermek- ruhákat és egyéb kézimun­kákat készítenek. Ezekből a termékekből sokat lehet látni és vásárolni a nyíregy­házi Kossuth-téren lévő Népművészeti és Háziipari boltban is. KÉZZEL FESTETT SELYEMKENDÖK, PASZABI TÄNCRUHA Meglátogattuk a szövet­kezet nyíregyházi központi raktárát. Volt miben gyö­nyörködni. Egyszerű anya­gokból — mondhatjuk — „művészi4' munkát, tetszetős holmit készítenek. Ott lát­tuk Bagosi István buji em­ber munkáját, a szép pa­mut-sálakat, melyekből nemcsak Budapestre, de exportra is szállítanak. Ott láttuk a beregi keresztsze­mes és pávás-mintás szőt­teseket, Tarján Ilona nép­művész munkáját: a pasza- bi szőttes táncruhát, Mor­genstein Jenőné munkáit: a kézzel festett selyemkendő­ket, a nyíregyházi Zsdánov- utcai paplancsináló részleg xeguler és brokátpaplan- készítményeit, ruháskosara­kat, melyekből Angliába is szállítanak, továbbá sok-sok egyéb ügyes munkát. A I.uther-utcai kendő- fúvó részlegnél ellestük, ahogy Swecs Gyula, a le­szabott kendőszövetet kife­szítette, valamilyen anyag­gal befújta, azután ráhe­lyezte a mintát és azt szí­nenként fúvóval a kendőre rögzítette. Két-, három- és nágymintás kendőket készít. Negyedmagával naponta 120 ‘ -Mfl. kendőt „mintáz. Innen a Dózsa György-utcai üzem­részbe viszik a festett ken­dőket és ott géppel temóz- zák, azután vasalják és cso­magolják. A KÖTÖRÉSZLEGNÉL A kötőrészleget is meglá­togattuk, ahol férfi és női pulóvereket, export-kesz­tyűket készítenek a munká­sok. A kötőgépek munkájá­nak zajában beszélgettünk Varga Ferenccel, aki éppen egy fehér női pulóvert kö­tött a géppel. Tőle tudtuk meg, hogy az exportmunkák mellett a lakosság megren­delésére is készítenek pu­lóvereket, kesztyűket és egyéb kötött holmit. Jövőre 100 százalékkal növelik a termelést. Végül a Dózsa György- utcai demizson- és kosár­fonó részleget látogattuk meg. A budapesti konzerv­gyár és a debreceni ÜVÉ'RT részére fonják a demizsono­kat. Mészáros Pálné, a ,/He- lyiipar Kiváló Dolgozója“ boldogan mutatta be a Rész­leget, ügyes és szaporakezű társait. Ott dolgozik Fekete Antal süketnéma kosár fctip is, aki naponta 3 darab» ru­háskosarat fon. A részlégnél csak Mészárosné ügyesebb nála. Havonta 200 cjlarab vesszőkosarat és 20.000 de- mizsont fonnak a részleg dolgozói. Nagy Sándomé, a szövet­kezet elnöke, büszkén mu­tatta be az egyes részlegek­ben dolgozó ügyeskezű munkásokat és munkáikat. Örömmel mondotta, hogy a szövetkezet ezévi tervét már december 21-ig 150 százalékra teljesítette. í O. A. Nemcsak a naptárban, hanem a valóságban is megjött a tél. Aggódva gon­dolunk zöldelő vetéseinkre: lesz-e elegendő hótakaró, ami megvédje a fagytól? A meleg szobában dús asztal mellett díszbe öltöz­tetett fenyőfa zöldje táplál­ja reménységünket: tavasz- szal újra zöld lesz a határ, ismét elkezdődhet az éltető munka, csak béke legyen a földön! Ilyenféle gondolatok zsongtak Czurik Julianna könyvelő fejében december 20-án a termelési terv bön­gészése közben, amikor rá- nyítottam a nagyhalász! Petőfi tsz. irodájának ajta­ját. A terv végén lévő eredmények és összesítések ugyan még hiányoznak. De hamarosan meglesz az is, hiszen 7 tagú bizottság gon­doskodik a jó tervezési munkáról. A könyvelőnő éppen azt tanulmányozta, hogy Gyarmati Antal kör­zeti agronómus hogyan töl­tötte ki az első tervlapokat a bizottság megbeszélései alapján. A nagy felelősség­ből, amelyet a közgyűlés a bizottságra ruházott, úgy érzi, rá is jócskán háram­lik, hiszen ő is a hét között van. Nagyrészt az ő szám­adásaiból, könyvelési ada­taiból alakul ki a jövő esz­tendő képe, amelyben a 48 tag között az ő sorsa is ki­rajzolódik. Mi szükséges a jó tervhez ? Jószerrel meg se melege­dett a lóca alattam, amikor egy tagbaszakadt, értelmes arcú parasztember jött be: Baraksó János, a szövetke­zet elnöke. Egy darabig fi­gyelmesen hallgatta a köny­velő áradozását a készülő tervről. Látszott az arcán, hogy nincs ínyére a sok dicséret. Nem is állhatta tovább szó nélkül: — Nem mondom, fejlőd­tünk. De 1949 óta nem ide kellett volna eljutni, ahol most van szövetkezetünk. Az elmúlt évben, vagyis hát az 53/54-es esztendőben igaz, nagyot léptünk előre, de még több tekintetben kezdeti nehézségekkel küz­dünk. Nem elég jó még minden tagnak a munkafe­gyelme, a felelősségérzete. Már pedig hiába jó a terv, ha ez nincsen meg! A zárszámadás legfontosabb tanulságai A Petőfi tsz. 250 holdas szántója igen termékeny, derékig érő lucerna terem rajta. A munkaerő sem ke­vés, mert 6 hold sem jut egy tagra a szántóból. — Mégis előfordult a nyáron, hogy némely tag nem ka­pálta meg kimért területét, csak egyszer. Ez a legfőbb oka annak, hogy a kapá­sokból nem értek el olyan termést, amilyent a lehető­ségek megengedtek volna. A szabadság magyar „őrvárosáhan“ Debrecen, 1954. december 21. /! film szürke kockái, az éter hullámai, az újságok betűi nagyon, na­gyon kevesek ahhoz, hogy mcgközelitőleg is visszaad­ják, ami ezen a napon Debrecenben történt. Mégis ott voltak a filmhíradó munkatársai, a rádió ripor­terei, s én is azért men­tem, hogy megpróbáljam leírni ezt a mi népünk számára fontos, de ennél több: történelmi eseményt. A szabolcs-szatmári or­szággyűlési képviselőkkel és két, az Ideiglenes Nem­zetgyűlés munkájában részt- vett képviselővel utaztam. Robogott az autóbusz, egy­másután hagytuk el a köz­ségeket, kis tanyákat. Be­szélgettünk. Olyan dolgok­ról, hogy bizony ma már nem a levegőbe mondott szó nálunk a népé. A fe­hérgyarmati járásban pél­dául a tanácsválasztások előtti jelölőgyűléseken be­széltek arról, hogy vasút kellene, mert nem tudják értékesíteni terményeiket. Néhány hét műit el és már értesítést kaptak: meglesz a vasút, méghozzá rövide­sen. A másik a tcnyészapa- állatok ügye. Panaszkodtak erre is, ma már 50 tenyész­állat érkezett a megyébe. P gyszóval a megye J ügye volt a beszéd fonala- Később, ahogy Deb­recen felé közeledett velünk az Ikarus-gyár szép reme­ke, mégis egyikünk sem tudott másra gondolni: nagy ünnep ez a mai! Hliva Ferencet az elmúlt nyáron ismertem meg. A székelyi Békéért Harcoló termelőszövetkezetbe láto­gattam el, ahol ö brigádve- zctö. Akkor még nem is a naptár ma már más, azóta sok minden történt. 1954 december 21-ét írunk. '~7~)yl évvel azután, hogy az Ideiglenes Nemzet- gyűlés szózatával elkezd­tük az újjászületett magyar életet, emlékezünk. Debrecen város dolgozói úgy, hogy ünnepi díszbe öl­töztették lakóhelyüket, zászlókat lengettettek a csipős decemberi széllel, az ablakokban szőnyegeket, képeket helyeztek el. Sok­szor jártam már itt, nem is tudom megmondani hány­szor, de ilyen szépnek nem láttam még ezt a várost. Kicsinosítva, megszépültén áll a Nagytemplom, orszá­gunk történelmi szószéke, az arcok is ünnepeltek. Debrecen ezen a napon a magyar Mekka is. Az egész országból idesereglctt kül­döttek nézték kíváncsian a kollégium híres oratóriu­mát. a székeket, a szónoki emelvényt, hogy hazatérve beszámolhassanak minden­ről. Együtt van itt a gyári ^ munkás, a miniszter- elnök, a dolgozó paraszt, tábornok. Ilyen barátság ban, nagy megértésben hozzák a törvényeket, a rendeleteket. így élnek és dolgoznak. Mindez tíz évvel a ma­gyar államiság első lépé­seinek megtétele után, az őszinte, közös út nagysze­rűségével *""JínUí. Amikor ; előbb említett két szabóit Jegyei képvi­selővel utaztam ide, meg­vallom: nem gondoltam volna, hogy néhány óra múlva olyan magabiztosan, tele derűvel és reménység­gel sétálnak az ország gyű­lésének színhelyén. Aztán ahogy elnéztem őket, lát­tam, hogy ezek az emberek megtanultak és képesek irányítani. Később, amikor Rákosi elvtárs lépett a szó­noki emelvényre és arról beszélt, hogy meg kell vé­deni verejtékes munkánk eredményeit, — észrevettem azt is, hogy ezek az arcok kemények — mint maga a nép! ermésztes és a mi ha- zánkban egyetlen be­csületes ember sem csodálko­zik azon, hogy Hliva And­rás parasztképviselő, Kap- tur Margit traktoros és a többiek, — akik az ország sorsát irányítják — ma még szántanak és vetnek, de másnap a nép törvényeit hozzák, komoly, ünnepé­lyes arccal. Azon sem volt csodálnivaló, hogy össze­csendülnek poharaik ha­zánk, a párt és a kormány vezetőivel. Mégis megható, gyönyörű látvány volt! Későn este a Nagy­templom előtt, vakító ref­lektorok fényében Kossuth Lajos szobrát koszorúztuk meg. Ahogy lassan, méltó­ságteljesen szárnyalt a fe­lejthetetlen dallam, én csak álltam a szobor előtt és va­lami összeszoritotta a tor­komat. Közöttünk, mellettünk álltak az ország vezetői, népünk legjobbjai. Fedetlen fővel hallgattuk a hideg decemberi estén: „Kossuth Lajos azt üzen- íe ... Éljen a magyar sza­badság!” Kopka János. Ha az állatállomány nemi olyan lett volna, mint amiJ lyen, sokan törölhették vol-í na a szemüket zárszám­adáskor. Pedig itt is akad még bőven javítani való. Baraksó János elnök bűn­tudatosan vallotta meg,! hogy eddig a sertéstenyész­tést és csikónevelést tar-J tották legfontosabbnak. —1 Különösen törődtek a hiz­lalással, mert innen jutot­tak leggyorsabban jövede­lemhez. De bebizonyosodott, hogy a főszerep a szarvas­marhatenyésztést és a tej­termelést illeti meg. — A: mintegy 70 számosállatból 40 szarvasmarha, amelyből tehén mindössze 18 darab. Közöttük szép számmal’ akad 18—20 literes is. A bevétel javarésze így is a tejből származott. Ezért el­határozták, hogy az állo­mány összetételén javíta­nak. A teheneken kívül 8 üszőt beíedeztettek. ö gyó­gyíthatatlan meddő üszőt jó fejős tehenek vásárlása útján kicserélnek. Hogy ne csak az eladás, hanem a vétel is megvalósuljon, egy bizottságot választanak, amely ezért felelősséggel tartozik. A bikaborjakat szerződéses úton értékesí­tik. Rátérnek az évenkinti rendszeres elletésre, a ta­karmányozás, ápolás és el­helyezés megjavítására. — Mindemellett az állatte­nyésztés többi ágát is ará­nyosan fejlesztik. Tanácsunk a Petőfi tsz. tagságának Ezek a célkitűzések fel tétlenül helyesek. Hiszer csupán a tejből 73 ezer t rint bevételt irányoztak eh nem beszélve az állatte­nyésztés egyéb nagy jöve­delmeiről. E helyes célok! eléréséhez azonban szüksé­ges, hogy a tsz. az abrak­takarmányoknak a gazda­sági részét maga termelje meg teljes egészében, me' a vásárolt abrak nem g< daságos. A tervezett takar mánymérleg szerint a ter­melendő abraktakarmány nem fedezi a szükségletet, Ennek legfőbb oka azy hogy a tengeri 12 mázsás termésátlagát alacsonya tervezték meg. Az iga hogy tavaly annyi termet de nem ez dönti el, hog jövőre mennyi terem. Tava! néhányan elmulasztották i növényápolást, de azok akikkel előfordult, má okultak belőle. Tavaly csal 2 holdba vetettek hibrid magot, jövőre mind a 1 holdon ezt akarnak vetn A föld jóerejű, trágyás. t vetés idejét megfelelő idő pontra irányozták elő. íme, minden feltétel megvan a jobb kukorica- termésnek! Ez pedig nél­külözhetetlen a több tej hús, zsír, tojás termelést hez, a tsz. tagsága nagyob jövedelméhez és az ege: dolgozó nép jobb boldor lásához. T, 5 sejtettem, hogy iliiva Fe­renc, aki a legerősebb, leg­ügyesebb emberrel is: ver­senyt arat, aki annyira ba­rátságos, közvetlen a leg­öregebb, hetven éven felüli tsz-taggal is — országgyű­lési képviselő. Éppen úgy nem gondol­tam arra, hogy Kaptur Margit, a traktorát javító, olajtól maszatos arcú tizen­nyolc, húsz év körüli barna lány ismeretségünk u tan egy-két hónapra Pestje utazik, hogy elfoglalja 1Mj-| lyét a parlamentben, azonban így történt es most együtt utazunk az autóbu­szon. Ök megbízóié veink­kel az ünnepi országgyűlés ‘■’"•iáiként. (7\ ?brecen. Történelmi U események színhelye. Évszázadok alatt számtalan, a magyar nép szabadsá­gáért, függetlenségéért fo­lyó harc szemtanú ja, szer­vezője, lelke. Mélte.n kapta ezt a jelzőt: a szabadság őrvárosa. Bocskai hajdúi­nak városa, Köss uth had­seregének szülőatyja, az 1848—49-es országgyűlés színhelye ez a város. Ma újra történőimet for­mál, alkot. Tíz évvel ezelőtt, a sajgó, ezernyi sebből vérző Deb­recen adott jelt ;az ország­nak, világnak. Azt kiáltot­ta: itt vagyunk, élünk! El­takarítjuk a romokat és újjáépítjük az országot! Magyarország n cm lesz többé Mohács! 1944 december 21-e volt. A Magyar Ko mmunisía Párt nyilatkozatának nün- den pontja megvalósult azóta. Debrecen inai kül­seje azt adja tud túl, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents