Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 280-309. szám)
1954-12-24 / 305. szám
NfiPt, AP 1954 december 85, szombat 6 Lálogaüt» a uyiregyhíízi SZTK gyermekgyógyásza táu AZ ŐSZI ÉS FELI időjárás sok gonddal, betegseggel jár. Ez az időszaK az, amikor ieggyakraöóan betegek a csecsemők és a gyermekek. Bárhogy is vigyázunk rájuk mi anyák, sokszor őszre sem vesszük es már betegek kicsinyeink. Ha lázasak, azonnal orvoshoz sietünk velük. Ma már sokkal jobban van biztosítva az SZTK-ban a gyermekgyógyászati rendelés, hiszen reggel íél nyolctól este 8 óráig állandó rendelés van, g a legjobb szakorvosok adnak tanácsot az aggódó anyáknak. Naponta 15(1—160 beteg keresi fel a gyermekgyógyászati rendelőt. A betegek, illetve a mamák között igyekszik a rendet megtartani Szűcs Erzsébet, a gyermekgyógyászati védőnő. Sokszor ez nem megy „simán”, mert vannak olyan mamák, akik türelmetlenek. Érthető is, mert lázas gyerekkel érkeznek a rendelésre. De mindenki így jön ide, egész- j séges gyermeket nem szoktak idehozni. — Erzsébetj igyekszik megnyugtatni j mindenkit, s, igyekszik a rendet fenntartani. SOKAN ISMERIK Ér- í zsikét, jó és rossz oldaláról. Azt elismerik, hogy jó munkát végez, hiszen látják, amikor az orvos mellett asszisztál, tanácsot tud adni a mamáknak, ha keli injekciót is bead, igyekszik tanulni. Hiba azonban nála az, hogy havonta egy- izer-kétszer — ahogy mondani szokták — „rossz napja van”. Ilyenkor türelmetlen az orvosokhoz és a mamákhoz is. De reméljük, hogy mivel jóakarat van benne, igyekezni fog, hogy ez megszűnjön, s teljes egészében a legjobb munkaerő legyen a gyermekgyógyászati rendeléseken. Hiszen Erzsébet még fiatal, alig három éve kezdte meg az egészségügyi „szakmát”, Budapesten végzett a László-liórházban, majd Özdra került és 1952 márciusában került Nyíregyházára. Mióta a tanfolyamot elhagyta, sokat tanult. Itt dr. Szauberer Margit gyermekorvostól kapta meg a legtöbb segítséget ahhoz, hogy munkájához minden szakismeretet elsajátítson. KARÁCSONY VAN, amikor mindenki szeretettel gondol ismerőseire, dolgozó társaira. Mi is szeretettel gondolunk Szűcs Erzsébetre s ezen a napon kérjük tőle, hogy munkáját végezze olyan lelkiismeretesen, mint eddig, s azt a „rossz hangulatot”, ami néha jelentkezni szokott, igyekezzen napjaiból „kitörölni”. Mi édesanyák hisszük, hogy ezután még szebb, még eredményesebb munkát fog végezni, amihez mi is segítségünket adjuk. Petényi József né. Üzlet — kiszolgálók nélkül Leningrádban kiszolgálók nélküli csemegeüzlet nyílt pieg. Az üzletet különleges üvegpolcokkal látták cl Az előre kimért árukon az árak fel vannak tüntetve, a vásárló a polcok mellett elhaladva, kiválogatja magának a szükséges árukat és belerakja a kosárba, amelyet a bejáratnál adnak. Ezután összeszámolják a vásárolt áru összegét. Az üzlet alkalmazottainak száma mindössze két ellenőrből, egy pénztárosból és egy csomag olóból áll. * A képen: Az új, kiszolgálók nélküli csemegeüzlet ben. 1 (Foto: V. Kapusztyin és I. Narovljanszkij.) r 1944 '*> 1944 december 25. Karate >ony. Nyíregyháza már ryi elszabadult. A háború rc- ' : ie meg ott ül a lebombázott hazak üszkös romjain, i az elesett hazafiak friss , sírjain, és az emberek szi- p veben. Vérrel öntözött utcákat, tereket, régit és ' újat, fehér hó borít. A >■ vegtelen fehérség háborút, , múltat takar s békességet áraszt. A Rózsa-utca 42. számú házban egy anya, egy apa és egy nyolcéves kislány bánatosan ül az ünnepi vacsorához terített asztalnál. Kóz&pen kis fenyőfa áll. Rajta gyertya világít. A fel-íellobbanó fény megvilágítja, a bánatos arcokat, és az asztal köré helyezett öt üres széket, öt fiú-gyerek helyét. A szülök szótlanul nézik egymást. Tekintetükkel beszélnek, vigasztalják yniást. Ha kínt, az ablak alatt megreccsen a hó a közeledő léptek alatt, szemükben az öröm reménye csillan, s az asszony feláll, hogy nyissa az ajtót, — de csalódottan ros- kad vissza a székbe. — Könnycsepp gördül le arcán. Gyermekeire, öt szép fiára gondol aggódva. Vájjon hol, merre járnak?... Vájjon élnek-e még? ... Vájjon jut-e valahol számukra egy fedél, ahol meghúzódnak a tél hidege elől, a háború nagy viharában? A kislány talán már huszadszor számolja a fenyőfára aggatott szaloncukrot. Gondolatban elosztja jó testvérei között: Lacinak, Pistának, Árpádnak, Tibinek és Zolinak. Nem szól ő sem. Tudja, érzi édesanyja, édesapja fájdalmát. Néha lopott pillantást vet rájuk, s elfordul, hogy ujjával letörölje a szemébe szökött könnyet. Ólomlábakon jár az idő, éveknek tűnnek a percek. Az asztalra helyezett tálban sem gőzölög már az étel. Nem esik jól az ennivaló. Csak ülnek, vir- rasztanak. Az édesanya keze összekulcsolódik görcsösen, mintha ebben lenre-■ egyetlen vigasza. Zokogása rázza törékeny testét s panaszos sóhaj hagyja el ajkát: ... Fiacskáim! ... merre vagytok? ... óh, de elvitt tőlem titeket a háború!... 1954 1954. December 24. Kovácsék kis otthonában nagy készülődés van. — Mintha lakodalomra készülnének. Idős Kovács István már 62 éves, de olyan ügyesen és szorgalmasan fényesíti a katá- csonyra készített új cipőket, mint 42 évvel ezelőtt, amikor letette az első segédvizsgát, amikor az első „remek” munkadarabot csinálta Becsületben öregedett meg e cipész kisiparos. Most egyedül dolgozik a műhelyben. Huszonnyolc tanulót tanított meg a mesterségre. Valamennyien hálával és tisztelettel gondolhatnak viszí í i Gyermekeknek, úttörőknek Az igazság Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy juhász. Annak volt egy szamara. A juhász közel lakott egy tanyához. Azon a tanyán a cselédeket nagyon megdolgoztatták. Kora hajnaltól késő estig kellett nekik dolgozni. Egyszer, amint ősszel a répát hordták hazafelé a nagy sárba, látták, hogy a juhász csődörszamarát a botjával üti, veri. Amint Közelebb értek hozzá, megkérdezték tőle: — Miért bántja azt a szamarat? — Hát azért bántom — felelt a juhász, — mert most az egyszer nem akart igazságot tenni. Mert úgy tuggyátok meg, hogy ennek a szamárnak a neve Igazság. Akié ez a szamár, annak mindig igazsága van! Ekkor a béresek összenéztek. Rimánkodtak a juhásznak, hogy adja el nekik. Uadd legyen egyszer nekik is igazságok. A juhász úgy színlelte előbb, mintha gondolkozna. De azután alkuba állt velők és száz forintba megegyeztek. A béresek nagy örömmel vitték baza a szamarat. Es otthon a pitvarba elhelyezték, elrejtették. Este mán csak immel-ámmal végezték munkájukat. Még az ispánnak se köszöntek. Hanem az igazi csoda csak hajnalban történt, amikor hiába verték a vasat a cselédek felkeltésére, azok bizony nem siettek a felkeléssel, mert tudták, hogy nekik igazságuk van. — Majd lesz nektek igazságotok! Ha ki nem jösztök azonnal, hát elcsapatlak benneteket! — mondta az ispán és elkezdte rugdosni az ajtót. A béresek erre kinyitolták az ajtót és kiengedtek az Igazságot, ami ordítva ugrott arra a lóra, amin az ispán ült. Az pedig a sötétben nem tudta, hogy mi az. Hanyatt-homlok menekült a naccságos úrhoz, a kastélyba. A nagyságos urat felriaszotta álmából az ispán: — Keljen fel naccságos, úr, mert baj van! Igazságuk van a béreseknek. A nagyságos úr olyat ordított, hogy az ispán majd kiugrott az ajtón. De ahogy az ispán ijedt ábrázatára! nézett, azonnal tudta, hogy itt valami nagy baj van. Ezért aztán felkelt és elküldte az ispánt a saját1 hátaslováért. Most már együtt lovagoltak az ispánnal le a cselédek házához. Amikor odaértek, az ispán már csak hátrafelé húzódott. A cselédek ekkorra már megint bevitték a szamarat, s az ajtót is bezárták. Most már a nagyságos úr kezdett kiabálni, hogy keljenek fel azonnal és fogjanak munkához! Ekkor a béresek újból kinyitották az ajtót cs ki- bocsájtották a szamarat. A szamár megint ordítva vetette magát a két lóhátasra. Mivel még sötét volt és nem látták, hogy mi az, ijedtükben egymásnak ugrottak cs egymást legázolva szaladtak a kastély felé és még most is szaladnak, ha meg nem haltak. karácsonyunk volt tíz éve. Csak az édesanyák tudják, hogy mit jelent a gyermekekért való aggódás. Négy fiam katona volt, a leg- kisebbiket pedig elvitték a leventékkel. Egyikről sem tudtam. Kimondhatatlan volt az örömöm, amikor aztán viszontláthattam őket!... — mondta, könnyét rejtve. Azután vidámabban folytatta tovább a beszédet: — Nagyon boldog vagyok, hogy most béke van, hogy láthatom gyermekeimet... — Fiaim közül Laci a legidősebb. A záhonyi vasútállomáson főellenőr. Ott lakik. Két szép lánya és két huncut fia van. Nagyon szereti a családját. — Amint ezt mondja, egészen felvidul: — Azt ígérték, hazajönnek az ünnepre! Itt lesznek karácsonykor ... — Pista is családos ember. Az Útfenntartó Vállalatnál raktárkezelő. Ök is eljönnek a kis Pistivel. — Árpád a 61/7. Segédipari Vállalatnál dolgozik. Lakatos. Most várja a sztahanovista kitüntetést. Ar- piék velünk laknak. A 2 éves kis unoka a nagyapja kedvence. Tibi fiam a Mélyépítő Vállalatnál lakatosmunkát végez, ök most várják az új jőve-1 vényt. A szomszéd utcában laknak. — Zoli fiam is megnősült. A 61/2. Építőipari Vállalatnál, a munkaerőgazdálkodási osztályon van alkalmazásban már öt éve. A kisfia mindig azt hajtogatja, hogy ő is: megy az apukájával dől-, gozni. Eljönnek hozzánk...! — A tíz évvel ezelőtt még nyolcéves Klárika, -v aki annakidején velünk búsongott a karácsonyfa mellett, most már a tani-1 tóképző utolsó évfolyamát1 végzi, dói tanul, kedvezményben részesül. Osztálybizalmi. Tanítónő lesz. — Hét kis unokám van! Vettem nekik szép ajándékokat. Biztosan örülni fognak, ha eljönnek. Csak már itt lennének! Együtt lesz a család! * Emberek! Ti, akik ezt a szerény tudósítást olvassátok, s ma Ti is együtt ültök meleg családi körben: ne feledjétek, a békét meg kell őrizni! OROSZ ANDRÁS Hasznos tanácsok I Kenyér darabok maradnak Lnden háztartásban. A fehér nyérboi morzsát készítünk, n ■rna kenyér maradékát ropo- sna.k ha<sználjuk fel. A ^szárított kenyérhulladékot örrázzuk, e amikor megizzad. jó puha. kinyomkod- k belőiLe a vizet, s megdarál- k. Egy * egész tojást kévénk bele és egy jó nagy fej. iron megpárolt vöröshagy- át é-s egy apróra vágott rezd fokhagymát. ízlés gze- rmt megsózzuk. morzsában m(ighempergetve forró ólaiban kis lütjük. Főzelékhez kitűnő fel tét. I GESZTENYE FELFÚJT: 50 deka gesztenyét megfőzd: ík, megtisztítjuk, s szitán áttör iük. ízlés szerint cukorral leesés vajjal, négy tojás eárgá- fánál, esry teiben áztatott ki. csavart zsemlyével, kevés rummal ha van mazsolával. » a nécv to.iás kémén ■ habbá vert fehérjével összekeverjük. Va- jazdtt. lisztezett formában áőzblen főzzük. a tálaláskor tejsédóval leöntjük. sza I tanítómesterükre. Ä - mester is szívesen gondol fáj'uk, és szívesen beszél róluk. Órák hosszat tudna besí élni a szakmájáról, ami t nagyon szeret. Szépen megcsinálja a cipőt, láttam néhány párat a műhelyében. Tulajdonosai karácsonykor már büszkén lépkedhetnek benne. / Kovács néni a konyháiban az ünnepi kalács tésztáját • dagasztja. A diót mar előzetesen megtörte, megtisztította. A mákot is i megdajrálta. Fehér mazso- I lás kajlácsot, diós, mákos, íekvárips rudat és süteményeket! süt. Piros az arca, i boldogságtól csillog a szeme, aipnint dolgozik. — 1 Ügyeskedik, hiszen sok i munka van még hátra. Csirkét kopasztani, ká- : posztát tölteni, meg sok 1 más egyéb házi gond. Jó, i hogy a karácsonyfára < nincs g ondja. Klárika esténként elkészítette a sza- I loncukr at, meg a karé- ] csonyfa iíszeket. A fenyő- i fát már megvették, csak fel kell majd díszíteni. — ’ Ezt ma.jd Klárika csinál- I ja. I így beszél munka köz- i ben Ke vács néni: ( — Bizony, nagyon sze- ; gény és nagyon bánatos ;
