Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 280-309. szám)

1954-12-31 / 309. szám

L t* i1954 december 31, péntek

A X ÚJÉV KF8ZÖBÉMI...

i.

If ár szövögette függöx ni/ét a Felsőpázsit házsorainak ablakára a korán beköszöntő téli este, amikor a Ságvári tsz. köz- paqitjához értem december 28-án. A magas tornácról hiába kukucskáltam bejeié az irodába, tekintetem beléveszett a szoba sötétségébe. Csak nálamnál élelmesebb árnyképem nézett szembe velem kajánul, mivel megelőzött. Látni nem láttam ugyan senkit odabenn, de a kiszüremlő beszédfoszlányok beljebb csalogattak.

Beléptemre két árnyék lebbent az iroda homályában. Hangjukról Gyurecs- kó András elnökre és Trifonov Nedelko párttitkárra ismertem.

— Mit csinálnak ebben a sötétben?

— Dejszen észre sem vettük — válaszolt az elnök, miközben a lámpagyujtás- hoz fogott. — A tagság javaslatait latolgatjuk: mit valósíthatunk meg belőlük az új esztendőben. A meg lámpavilág nélkül is megy.

A lámpabél nem fogott tüzet, biztosan le volt csúszva. Soká kellett vele piszmogni. Mindketten azzal bíbelődtek. Ezalatt eltűnődtem ... Amióta munkából él az ember, a jó reménység lámpása mindig ott pislákolt, vagy éppen lobogott a szívében. Mert a vágyakozás a jobb élet után nagyon is emberi dolog. A régi világban azonban megszokta a küszködő ember, hogy a jó kívánságok teljesülése inkább a szerencsés véletlen ritka ajándéka. A négylevelű lóhere, vagy az útfélen talált patkó éppen olyan ritkán került eléje, mint az asztalára a ropogósra sült malacpecsenye vagy házához a kéményseprő. így nem csoda, hogy ezek a szerencse jelképei lettek.

A lámpabél végre lobbot vetett. Sárga fénye — mint valami lomhaszárnyú ma- dárt — kiűzte a homályt az ablakon. A világosságban kíváncsian kerestem az elnök szemében azt a bizakodást és derűt, amit a zárszámadási ünnepélyen láttam csillogni. Akkor többek között ezeket mondotta Gyurecskó elvtárs: „Ebben az esztendőben egy jó lépéssel mentünk előbbre. Az új évben pedig kettővel megyünk beljebb a jólétbe".

— Hát állja-e a szavát a két lépésről, elnök elvtárs?

— Én állom, meg a tagság is. A kalászosokból félmázsával termelünk többet. Tengeriből 5 mázsával. Burgonyából 80. cukorrépából pedig 150 mázsa a kitűzött célunk.

A párttitkár a cukorrépa átlagtermésének említésekor fölényesen legyintett.

— Egyes tagok a 180— 200 mázsáért szállnak síkra. A kukorciából tavaly is 21 mázsa volt az átlagtermés. A legtöbb tagnak a tervezetnél nagyobb reményei vannak.

— Bár nekik lenne igazuk. Így már nem is kettőt, hanem hármat lépnénk előre.

z elnök maga is nagyon jól tudja azt, hogy a tagság nagyon felbuzdult a prémiumért. Volt is nagy vita emiatt zárszámadáskor. A kukorica terméséért egyesek erősen követelték a prémiumot. De nem tudtak igazságot tenni, mert nem lehetett megállapítani: kinek jár és kinek nem. A területfelosztás elve ugyanis még az aratás idején felbomlott, így aztán abban állapodtak meg, hogy senki sem liap. Annál is inkább, mert

a kertészeti brigád is túlteljesítette tervét,, de azok eleitől fogva bandában dolgoztak. Jövőre azonban szigorúan biztosítják a tagok egyéni felelősségét mindvégig a kiosztandó területek legmegfelelőbb időpontban végzendő jó megmunkálásáért. A gépállomást is jobban igénybe veszik, mint eddig, ahol csak lehetséges. Az elnök mindezek ellenére mégis nagy óvatosan a kevesebb biztost tartja jobbnak a sok bizonytalannál.

n.

Tf őzben két elvtárs ér11 kezeit a városból, azok is beleelegyedtek a beszélgetésbe. Az egyik: Pagonyi elvtárs, a főállattenyésztő, patronálja is a szövetkezetét. Az állattenyésztési tervekről leginkább ő beszélt.

— A szövetkezetnek gyönyörű törzskönyvezett

berkshire-állománya van. A 20 darab koca mindegyike eléri a 150 kilót. A terv az, hogy 50 darabra emelik a létszámot, hogy a környéket is elláthassák jó tenyészanyaggal.

A szarvasmarhákról azonban kedvetlenül beszélgettek. Létszámra megjárja az, de másként... szóra sem érdemes.

— Pedig itt vannak a legnagyobb feladataink — szólt bele indulatosan a párttitkár.

Szerinte Nyíregyháza tövében szinte vétek volt úgy elhanyagolni a tejtermelést, mint ahogy ők tették. Zöldséget és húst ugyan termeltek, de ezek mellett a város elsősorban tejet, szőlőt, bort, gyümölcsöt és tojást kér.

— No, meglesz minden fokozatosan.

Az első lépés az, hogy a meddő teheneket saját nevelésű üszőkkel és vásárlás útján jobbakra cserélik. Ezzel párhuzamosan a pillangós takarmányok területét 30 százalékkal felemelik. A takarmányok kaszálását és betakarítását, az előkészítést és takarmányozást gondosabban végzik elr Nádasi Györgyöt kéne megbízni — javasolta az elnök. Jó dolgos ember — hagyta helyben Trifonov elvtárs — és lelkes szószólója volt mindig is ennek az ügynek.

4.

J~le hosszú volna felso^ rolni mind azt a tervet, amit az új esztendőben kívánnak végrehajtani a Ságvári tsz. tagjai. A 3 hold szőlő és 7 hold gyümölcsös telepítése egyelőre még nem jövedelmez. De a fiatal fák között a dinnye jól fog teremni. Erről gondoskodik Szurkos Gábor, aki már egyéni gazda korában is nagy mestere volt ennek az üzemágnak. — Bátran mernek új dologgal is foglalkozni, mint például édescirok termesztésével. Mostanában folyton arról érdeklődnek: hogyan kell alája művelni a földet, mennyit kell belőle vetni és így tovább. Pogo- nyi elvtárs dicséri a cirkot: nagy tömegű, ízletes tejelő takarmány az. Érdemes vele foglalkozni a tehenészet érdekében.

Most az új év küszöbén csak azt kívánom a Ságvári tsz. tagjainak és velük együtt mezőgazdaságunk valamennyi dolgozójának: Teljesüljön tervük, vágyuk!

Biztos vagyok benne, hogy ez így is lesz! Hiszen ők is így akarják és mindenki, aki becsületes magyar ember.

ZAJTAI ANTAL.

Régészeti kutatás a tenger alatt

Az Abhaz ASzSzK. gag- rai kerületében a Bicsvinta- fok területén már három éve folyik az ókori lakótelepek feltárása. Az itt végzett régészeti kutatásokat a tudományos világ nagy érdeklődéssel kíséri. A „Szov- jetszkaja Abhazia“ című lap közlése szerint a bics- vintai expedíció a Szuhumi- kerületben, az ókori Dio- szkuria város helyén nemrég a tenger fenekén végzett régészeti kutatásokat. A kutatást Lavrentyij Bahtadze, az ismert búvár vezette.

Bicsvintánál a múlt évben olyan márvány-féldom- borművet fedeztek fel, amely az időszámításunk előtti V. század egyedülálló régészeti emléke. Ilyen régi ókori emléket a Szovjetunió területén eddig még nem találtak. Ebben az évben a vízalatti régészeti kutatók rábukkantak a Dioszkuria város várfalainak maradványaira és vártornyára. Jövőre folytatják a tenger- alatti kutatásokat.

A prokopjevszki (Szibéria) bányásztechnikum a Szovjetunió egyik legnagyobb középfokú különleges tanintézete. A technikumban 2200 leendő szénipari szakember tanul. — A képen: Vagyim Tyitov és Alekszandra Sztecenko, a technikum hallgatója egy működő szénkombájn-modellnél az egyik tanterem- ^)en- (Foto J. Berlinyer)

Vita as általános beszámoló felett

Tudósítás a megyei népművelési konferenciáról

Az altalános népművelési beszámoló felett (a beszámolót tegnapi számunkban közöltük) élénk vita alakult ki a megyei népművelési konferencián.

VIKAR SÄNDOR:

Támogassa a megyei ének- cs zenekultúrát a helyi stúdió.

Elsőnek Vikár Sándor, a nyíregyházi Állami Zeneiskola igazgatója emelkedett szólásra. Arról beszélt, hogy nagy lehetőség van énekkarok alakítására szerte a megyében. Példamutató munkát végez ezen a téren a berkeszi kultúrotthon: magas művészi színvonalon álló énekkara van. Vikár Sándor emlékeztetett a közelgő Bartók-évfordulóra s felhívta a népművelési ügyvezetők figyelmét arra, hogy lehetőleg mindenütt tartsanak ünnepségeket: hanglemezekkel mutassanak be Bartók-műveket.

Felszólalásában kihangsúlyozta, hogy sokkal nagyobb igényeket kell támasztani énekkaraink, zenekaraink iránt, s az igényes színvonalról a népi játékok kíséreténél sem szabad megfeledkezni.

Végül arról beszélt, hogy a helyi, megyei rádióstúdió nem karolja fel eléggé a megye ének- és zenekultúráját, kevés eredeti muzsikát, dalt közvetít, pedig erre nagy szükség lenne.

Dr. JESZTREBÉNYI ERNŐ:

Igen fontos feladat a/, egészségügyi ismeret- terjesztés.

Ezután Dr. Jesztrebényi Ernő, a járványügyi állomás vezetője, a megyei népművelési állandó bizottság elnöke szólalt fel:

— Nem szabad lebecsülni az egészségügyi ismeret- terjesztés munkáját sem. Megyénk a múltban a betegségele fészke volt. Szép eredményeket értünk el az elmúlt tíz esztendő alatt s ez eredmények még szebbek lesznek, ha széleskörű egészségügyi felvilágosító munkát folytatunk. Ez nemes kötelességünk.

KANYUK JANOS:

Vonja be az újság szerkesztésébe a Néplap kultúrrovata a népművelési munkásokat.

Kanyuk János elvtárs, a nyírgyulaji kultúrotthon igazgatója arról számolt be, hogy nagy sikerrel adták élő a „Légy jó mindhalálig“ című színművet s az előadás után szinte tömegesen jelentkeztek a falu fiataljai a színjátszó szakkörbe. Ezután a Néplap kultúr- rovatát bírálta, mert nem használja fel kellő módon a népművelési munkások beküldött cikkeit. Kanyuk elv- társ hangsúlyozta, hogy a kultúrrovat sokkal jobb, hasznothajtóbb munkát végezne, ha bevonná a szerkesztésbe, írásba a megye népművelési munkásait.

SUSKG JÁNOS:

A gyermekek művészi öntevékenysége segíti a tanulást, fegyelmezettebbé teszi a tanulókat.

Suskó János mérkvállaji tanító, aki szorgalmas munkával gyűjtötte össze a helyi népi hagyományokat, köztük a gyermekjátékokat is. az iskolai munka és a kulturális munka közötti kapcsolatról beszélt. Hibáztatta azt a pedagógiai elvet, amely „öreg felnőtteket“ akar a gyermekekből, s elvonja őket a játéktól. Utalt a tankönyvek még mindig fennálló maxima]izmusára, az úttörő, foglalkozások „párínaposdijaira“. Saját iskolája példáját felhozva mutatott rá: ha a gyermekek játszhatnak, szerepelhetnek, ha jut idő a művészi munkára. amelyet szórakozva végezhetnek, akkor javul a fegyelem, nagyobb lesz a szorgalom. Míg ennek ellenkezője fegyelmezetlenséget, iskolakerülést okoz.

ENDRÉSZ LÁSZLÓ:

Hatékonyabb ellenőrző és irányító munkát végezzen a megyei tanács népművelési osztálya.

Endrész László elvtárs, a mátészalkai járás kul- túrotthenának igazgatója felszólalásában a megyei tanács népművelési osztályát bírálta: az osztály ellenőrző és irányító munkája .legyen sokkal hatékonyabb és rendszeresebb, tervszerűbb.

Ezután a megyei Moziüzemi Vállalat kiküldötte szólalt fel és nagy taps közepette jelentette be, hogy 1955 februárjáig minden községben lesz mozi: vagy pedig vándorszolgálat útján való rendszeres vetítés.

DANCS LAJOS:

Hogyan alakítsuk ki a népi együttest?

Danes Lajos, nagyecsedi népművelési ügyvezető az ismert népdalgyüjtő arról beszélt, hogy különbség van a művészeti együttesek és a népi együttesek között. A népi együttesek munkájával szemben korántsem lehet olyan igényeket támasztani, mint a hivata- 1 los művészeti együttesekkel szemben.

Ezután arról beszélt: hogyan alakítsuk meg a népi együtteseket?

— Először a helyi, községi hagyományok felelevenítését kezdjük meg. Ez vonzza majd az embereket az együttesbe. így alakíthatjuk meg az általános népi együttest, amely különböző szokásokat, játékokat ad elő. Az általános együttes legjobb énekeseiből, táncosaiból, szereplőiből aztán meg lehet alakítani a külön énekkart, tánccsoportot, színjátszó csoportot.

Kövér Endréné, nyíregyházi népművelési munkás arra kérte felszólalásában a megyei népművelési osztályt, hogy rendezzen sűrűbben tapasztalatcsereértekezleteket.

KRECSÄK LÄSZLÖ:

Újra meg kell alakítani Nyíregyházán a gazdakört!

Krecsák László, megyei zeneíelelős felszólalása elején arról beszélt, hogy a megnyíló kultúrotthonok ne bürokratikusán, agyonszervezve kezdjenek a munkához, mert ez elriasztja a dolgozó parasztokat. Tárják ki otthonaik kapuját barátságosan a dolgozók előtt. Javasolta, hogy létesítsenek Nyíregyházán a tehetséges gyermekek számára kollégiumot.

Végezetül arról beszélt, hogy Nyíregyházán újra meg kell alakítani a gazdakört. Erre a célra alkalmas helyiséget kell biztosítani.

VADASZ MIHÁLY:

Kérjük az új tanácstagok segítségét.

Vadász Mihály, cégénydányádi népművelési ügyvezető arra hívta fel társai figyelmét, hogy mindenütt beszéljenek az új tanácstagokkal és kérjék segítségüket.

Galgóczi Sándor, a pusztadobosi kultúrotthon igazgatója kifogásolta, hogy a helyi DISz-szervezet nem támogatja munkáját, annak ellenére, hogy a kultúr- otthonban székel. Javasolta, hogy legyen a megyében egy „kultúrautóbusz“, amely az egyes csoportokat az előadásokra szállítja.

Vass János, kisvárdai tanár az igényes munkára hívta fel a figyelmet, majd a Néplap kultúrrovatát bírálta: legyen mozgékonyabb, elevenebb, frissebb.

Végül Dienes elvtárs, a minisztérium kiküldötte szólott s különösen az ifjúság nevelésére hívta fel a jgyeimet.

A vitát Gacsó elvtárs zárszava fejezte be. Ezután két szakmai előadás hangzott el, amelyet lapunk más számában közlünk. A népművelési konferencia vidám táncmulatsággal ért véget.