Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 280-309. szám)
1954-12-31 / 309. szám
1954 december 31, péntek iNÉPLAF 27 szavazattöbbséggel bizalmat kapott a francia kormány Párizs, (MTI) Az AFP jelenti, hogy a párizsi egyezmények ratifikációs vitája utolsó ülésének elején több képviselő közölte, hogy szándékában áll utolsó ízben kifejteni álláspontját. Miután a nemzet- gyűlés elnöke emlékeztetett arra, hogy megelőző este megegyezés jött létre ate- kintetben, hogy a szavazat indokolásokat befejezettnek tekintik, egyetlen szónok sem szólalt fel. A szavazás 17 óra 25 percig tartott. * Az AFP 18.48-kor keltezett hírében közölte: Hivatalosan jelentik, hogy Mendes-France 287 szavazattal 260 ellenében megkapta a bizalmat. Ezzel a párizsi egyezmények valamennyi okmányát elfogadták. Az egyezmények hatálybalépéséhez még arra is szükség van, hogy a . köz- társasági tanács szintén jóváhagyja az egyezményeket. Amennyiben a köztársasági tanács nem hagyná jóvá azokat, vagy módosítást javasolnak, az egyezmények ismét a nemzet- gyűlés elé kerülnek. A köztársasági tanács előreláthatólag februárban tárgyalja majd az egyezmények ratifikálásának kérdését. A szavazás eredményének kihirdetése után a különböző politikai csoportok padsorai felől felkiáltások hallatszottak: „Le Németország felfegyverzésével!” Azok a képviselők, akik a párizsi egyezmények ellen szavaztak, így kiáltoztak azok felé, akik megszavazták a német militarizmus feltámasztását: „Gyilkosok!” Ezután az ülést párizsi idő szerint este 21 óráig felfüggesztették. BÁTORSÁG Irta: A. Konsxtantyinov Az Altáji-hegyek mélyén terül el a „Muhtor-Tar- hota” kolhoz téli legelője. A pásztorok több mint ezer juhot őriznek itt a meredek sziklák és magas hegygerincek között. Az Altáji hegyekben gyakran dühönge- nek hóviharok. Nemrégen történt. Ar- gam Ulagasev pásztor nyája nyugodtan legelészett a két hegygerinc Jcözötti völgyben. Argam egyszer- csak észrevette, hogy sötét felhők közelednek. — Hóvihar lesz — mondta nyugtalanul a többieknek. A vihar gyorsan közeledett. A hegyekben még hidegebb lett, süvített a szél, elsötétült az ég. A pásztorok összeterelték a nyájat. A hóvihar sűrű takaróval borított be mindent köröskörül. A farkasok üvöltözni kezdtek. A megijedt őzek is egészen a pásztorok sátraihoz húzódtak. A farkasüvöltés egyre közelebbről hallatszott. Panaszosan bégettek a juhok. A pásztorok körülvették a nyájat. Zsora Un- tanov, egy fiatal legényke szintén elfoglalta helyét. — Eltelt egy félóra. A hideg széltől még a báránybőr bunda sem védett. A fiú vágyakozva tekintett a meleg sátorba, ahol olyan hí- vogatóan ropogott a tűz. — De nem hagyta el a helyét. Még erősebben markolta meg fegyverét. Amikor jobbra tőle lövést hallott, szintén a ravaszhoz nyúlt. A pásztorok közvetlen közelről lőttek. Már három farkast megöltek. A ragadozók azonban mégsem akarták otthagyni a nyájat. A töltények erősen fogytak. így telt el az első nap, majd a második, a hóvihar pedig egyre tartott. Már negyedik napja dühöngött a vihar, de a pásztorok rendületlenül védték a kolhoz nyáját a farkasoktól. Negyedik nap múltán a vihar alábbhagyott. A farkasokkal folytatott küzdelem a bátor emberek győzelmével végződött. A nyájat megmentették. A mátészalkai Zalka Máté kultúrház életéből Kora délután 3 óra. Még » nagasan jár a nap, de már gyakran nyílik a kultúrház ajtaja. Tanárok, — akik szakkört vezetnek, diákok, fiúk, lányok jönnek. Kezdődik a fotószakköri foglalkozás. Papp Gyula gimnáziumi tanár, a szakkörvezető sűrűn adja az utasításokat. Elsötétül a szoba, vegyszerekbe kerülnek a filmek. Rövid idő múlva kíváncsi szemekkel figyelik a növendékek, sikerült-e a felvétel? ... Megkönnyebbült, boldog sóhajok röppennek, az alkotáséi ezek, szép. tiszta világos a kép. Jó lesz bemutatni rajta a kultúrház létrejöttének a történetét, életét. A Néplap fogadónapja Nagyecseden December 29-én Nagyecseden több mint 100 résztvevővel tartotta meg szerkesztőségünk ez évben az utolsó fogadónapját. Ezen is, mint a többi fogadónapunkon, sok segítséget kaptunk olvasóinktól lapunk szerkesztéséhez, színvonalának további emeléséhez, valamint számos olyan panasz merült fel a fogadónapon, aminek megszüntetésében szerkesztőségünk közreműködhet. Lapunk tartalmasabbá tételéhez nagy segítséget nyújtott Longera János igazgató-tanító, aki bírálta a „Nyíri Pajkos” című rovatunkat a nem mindig sikerült humora miatt, továbbá a község dolgozó parasztjainak nevében azt kérte, hogy több mezőgazdasági tárgyú írás jelenjen meg a lapban. Kelemen Lajos, a községi tanács dolgozója azt javasolta, hogy az eddiginél sokkal több levelet közöljünk a lapban. így a megye több községéről írunk egy-egy nap. — Bulyáki Gergely azt javasolta, hogy több rendeletét közöljön a Nép-> lap, különösen olyan fontosakat, mint a begyűjtés, vagy más egyéb, a parasztságot közelöl érintő rendelkezést. A panaszoknak jó része olyan természetű volt, amit ott a helyszínen a tanács vagy egyéb szervek orvosolni is tudnak. Bíró Gusztáv és sokan mások panaszolták, hogy a rohamosan fejlődő állatállománynak nincs megfelelő legelőjük, különösen nagy hiba, hogy azon télen is juhokat legeltetnek és szekérrel, traktorral összegázolják. A tanácsnak az illetékesek figyelmeztetésével ezt az állapotot módjában van azonnal megszüntetni. Többen panaszolták, hogy a község nagy kiterjedésű és egyetlen helyen van tejátvétel. Ha még egy fiók-átvevőhely volna, nagyobb eredménnyel járna a begyűjtés is. Mások még egy nyári napköziotthon felállítását javasolták. Ez mind a kettő olyan ügy, amit a tanács el tud intézni. A községben elintézhető Maródi Károlynénak is az ügye, akinek a nyáron a gépállomás egyik traktoristája elhúzatta a csürjét, amin a cserép és a famunka jórészt összetört, de kártérítést még nem kapott érte, csak egy kis lelkiismeretesség kellene hozzá a gépállomás részéről. Vannak természetesen olyan panaszok is, amit ott a helyszínen nem lehet elintézni, mint például az. hogy cserepet és egyéb építőanyagot a helyi Tüzépnél nem lehet kapni, holott az ország különböző részeiből egyének szállítanak. Néhány elintézetlen földügy is van, amit csak a felsőbb szervek tudnak elintézni, mert más községek, sőt a csengeri járás is érdekelt az ügyben. Számos panasz hangzott el a íöldművesszö- vetkezet működésére Is, amiben a járási szövetség és a MÉSZÖV tud segítséget nyújtani. Természetesen a nagyecse- di földművesszövetkezeti tagok sem élnek a jogukkal, mert a földművesszövetkezet az övék és annak a vezetőségét ők választják, az pedig azt alkalmaz, akit legjobbnak lát. Az állami biztosító vállalatnak is jobb munkát kell végezni a jövő esztendőben. Nagyon furcsa dolog, hogy egy hold kártszen- vedett növény után 20—30 forint kártérítést fizetett egyeseknek. Van egy-két bürokratikus eset az adóügy terén is, amit az illetékeseknek sürgősen intézni kell. Összegezve, a fogadó nap hasznos volt úgy a lap, mint az olvasók számára. Félreértés ne essék, nem a házastársi nézeteltérések során olykor-olykor szerteröpködő étkezési alkalmatosságokról van szó. A repülő csészealj nincs semmiféle rokonságban a repülő tepsivel, nokkerli szaggatóval, vagy dugóhúzóval. Bál-mennyire is hihetetlennek tűnik, a repülő csészealj nem a konyhaberendezés, hanem a háborús hisztéria kelléktárához tartozik. A repülő csészealj csodálatosképpen kizárólag csak a nyugati légköri viszonyokat kedveli és ennélfogva csak a nyugati országokban észlelhető. Ott viszont annál gyakrabban. Az első példáhyt, másfélüveg whisky elfogyasztása után egy Kenneth Arnold nevű amerikai pilóta vette észre 1947 júniusában Amerika csillagos egén, a Washington állambeli Rainer hegy fölött. Nemsokkal később, 1948 januárjában egy Thomas Mantell nevű repülőszázados találkozott a repülő csészealjjal a Kentucky állambeli Ma- disonville légiterében, amint azt sűrű csuklások között jelentette rádióján a repülőtérnek. Négy évvel később, 1952-ben pedig már nem kevesebb, mint 1700 csészealj megjelenését tartották számon az Egyesült Államok mértékadó katonai és ^tudományos“ körei. Csészealj itt, csészealj ott, csészealj mindenütt. A sajtó, a rádió, a hadügyminisztérium, a csészealj - kérdés különböző rendű es rangú „specialistái“ meghúzták a vészharangot: veszélyben a nyugati demokrácia, titokzatos repülő csészealjak törnek a békés amerikai városok lakosságának életére. Amerika- szerte őrült pánik kerítette hatalmába az embereket. Az atom- és hidrogénbomba rémképe mellé felsorakozott a repülő csészealj. A csészealjnak immár nemcsak legendája, hanem irodalma is van. Nem beszélve az amerikai sajtó szinte rendszeressé váló csészealj-rovatáról, két terjedelmes i,szakkönyv“ is foglalkozik a kérdéssel. Az egyiket Donald E. Keyoho amerikai őrnagy írta ,,Flying Saucers from Outer Space“ (Az űrből érkező repülő csészealjak) címmel, a másik, a „Flying Saucers Have Landed“ (Földreszáll- tak a repülő csészealjak) című épületes mű szerzői Desmond Leslie és George Adamski „professzorok“) A csészealj-irodalom mélyreható tanulmányozása során minden kétséget kizáróan megtudhatjuk, hogy a repülő csészealj nem más, mint egy csészealj formájú titokzatos rakétarepülőgép, amely minden bizonnyal ellenséges szándékkal kering szédületes gyorsasággal az amerikai és újabban a nyugateurópai városok felett. A csészealj méreteire és gyorsaságára nézve, az elfogyasztott alkohol arányában oszlanak meg a vélemények. A már említett Kenneth Arnold szerint az égővörös színű csészealj felmérhetetlenül nagy és óránként 1800 kilométeres sebességgel száguld. Thomas Mantell repülőszázados megfigyelése szerint a csészealj csak 80 méter átmérőjű és sebessége kb. ugyanaz, mint egy F—51 típusú amerikai vadászgépé. Ezzel szemben egy Oberth nevű Amerikában élő német „tudós“ arra esküszik, hogy a csészealj óránkénti sebessége eléri a 41.000 kilométert. Más alapos megfigyelések a csészealjak ezüst, fekete, fehér, sárga, barna, kék, zöld színéről számolnak be. A vonatkozó szakirodalomból az is kiderül, hogy a repülő csészealjnak utasai is vannak az úgynevezett csészealj-emberkék. A megfigyelések azonban itt is különböznek. Egyesek, mint például Leslie és Adamski „professzorok“ szerint a csészealj-utasok majdnem teljesen normális emberek és mongolos metszésű szemükről, valamint vállig érő, feltűnően lágy, hullámos hajukról lehet őket felismerni. Mások amellett kardoskodnak, hogy a csészealj-emberkék 80—90 cm magasságú, görbelábú törpék, akik különleges, átlátszó sisakú búvárruhában járnak. Egy francia folyóirat hiteltér- demlő közlése szerint több francia állampolgárnak nyílt véletlen alkalma a csészealj-emberkékkel való személyes találkozásra. így többek között egy Antoine Mazaud nevű francia paraszt kezet is fogott egy ilyen törpével, aki ezután, mint aki jól végezte dolgát, beleült egyszemélyes csészealjába és villámgyorsan továbbrepült. Most még csak egy kérdés maradt tisztázatlan. Honnan jönnek a titokzatos csészealjak? Jellemző, hogy a csészealj-teoretikusok véleménye ebben a kérdésben sem egybehangzó; A Pentagon, az amerikai hadügyminisztérium sajtóirodája arra a következtetésre j italt, hogy a csészealjak minden valószínűség szerint szovjet nemzetiségűek és rendeltetésük az egyedüli üdvözítő amerikai atomtelepek felderítése. A csészealj-kutatók egy másik csoportja, élén a már többször említett Leslie és Adamski „professzorokkal“, mint tudománytalan és merőben valószínűtlen feltevést, elvetik a Pentagon szakértőinek álláspontját és annak a kétségbevonhatatlan meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy a csészealjak a Vénusz bolygóról kelnek útnak. Mindezek az észrevételek és vélemények nem egy elmegyógyintézet faliújságján, még csak nem is egy idegorvosi szaklap hasábjain láttak napvilágot, hanem a legtekintélyesebb amerikai és nyugafeurópai újságokban. — Ugyancsak ezek az úgynevezett sajtótermékek adnak hangot a fenti elméletből logikusan folyó következtetésnek: a kommunisták miatt veszély fenyegeti a földet, a Vé- nusz-lakók részéről. Nem kétséges, hogy az illetékesek költséget és fáradságot nem kímélve teszik majd meg a szükséges óvintézkedéseket a csészealj-veszély elhárítására. Az atomriadók mintájára valószínűleg bevezetik majd Amerikában, esetleg egész Nyugat-Európában a csészealj-riadókat és az önfeláldozó vállalkozók feltehetően már a közeljövőben megkezdik a csészealjbiztos betonfedezékei? jutányos áron történő építkezéseit. Tekintélyes állambiztonsági törvényeket lehet kidolgozni, amelyek előírhatják, hogy a Vénuszrkémek megtévesztése céljából ki kell vonni a forgalomból az összes kávéscsészealjakat-' Szigorú büntetést lehet kilátásba helyezni mindazoknak az elvetemült személyeknek a számára, akik fürdőszobájukban repülő csészealjat rejtegetnek, vagy akik bármilyen rokoni, vagy baráti kapcsolatokat tartanak fenn az ellenséges csészealj-emberkékkel. A fenti preventív intézkedések természetesen átmeneti jellegűek. Csak addig van rájuk szükség, amíg az egész díszes társaságot zárt intézetbe nem teszik. Földes Imre. Nagy érdeklődés mellett alakult meg a gazdakör Demecserben A népfront-bizottság kezdeményezésére december 29-én 'este Demecserben nagy érdeklődés mellett alakult meg a gazdakör. —• Az alakuló ülésen mint vendég, még néhány gégé- nyi gazda is megjelent a szomszédos községből. —A helybeliek közül 42-en jelenették be. hogy részt kívánnak venni a gazdakör munkájában. Már az első összejövetelen sok szó esett a mező- gazdasági terméshozam növeléséről, az állattenyésztés fejlesztéséről. Több kezdeményezés és javaslat elhangzása után elhatározták, hogy az egész községben kicserélik a sertésállományt, és megkezdik a fajsertések kitenyésztését. Fehér hússertés és mangalica keresztezése útján új egye- deket tenyésztenek ki és a jövőben csak ezt a fajtát szaporítják. Megkezdik a termelők a vetőmagvak, elsősorban a vetőburgonyagumók, más községekkel való kicserélését is. A sertésbeadás megkönnyítésére kollektív sertéshizlalást terveznek. — Akiknek kevés a beadásuk, vagy nem rendelkeznek megfelelő sertéssel, takar- mányhozzáj árulással is letudhatják a sertésbeadás gondját. Háromtagú bizottság alakult, amely elkészíti az átszámítási kulcsot, vagyis azt, hogy egy kiló setés helyett az egyes takarmányféleségekből menynyit kell beadni a kollektív hizlalda részére. A gazdakör gépszertárt létesít, amelyben legalább egy fo- gatos vetőgép, 3—4 kézi sorvetőgép, permetezőgép és egyéb mezőgazdasági eszköz áll majd azoknak a gazdáknak rendelkezésére, akiknek hiányoznak ezek a felszerelések. A dolgozó parasztok megegyeztek abban, hogy szabad idejükben gyakran összejönnek a gazdakörben, ahol kicserélik termelési tapasztalataikat is. — Szakirodalom áll majd rendelkezésükre, a téli hónapokban mezőgazdasági előadásokat hallgatnak, — Januárban a sertéstenyésztésről, februárban a gyümölcs-, szőlő- és növénytermelésről.
