Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-284. szám)

1954-11-03 / 260. szám

N&ftí H 1954 november 4, csütörtök Egy új bolf megnyitóján A piricsei Kossuth tsz. fiat aljai A piricsei Kossuth ter­melőszövetkezetben jól ha­ladt az őszi munka. A be­takarítást elvégezték, őszi vetésük pedig már szépen zöldéi. Egész évi munká­juk gyümölcséül szép ered­ményeket várnak a zár» számadáskor. A jó munká­ban, a közös vagyon növe­lésében nagy szerepük volt a fiataloknak, akik nagy lendülettel, teli munkakedv­vel segítenék elő a szövet­kezet virágzó életét. De, ta­lán még szebb eredménye­ket tudott volna felmutatni az ifjúság, ha szervezetben tömörülve harcolt volna a jobb munka elvégzéséért, a magasabb terméshozam el­éréséért. Több fiatal fel is ismerte a DISZ-szervezet hiányát. Ezért legutóbb a pártszervezet segítségével 15 fiatal elhatározta a DISZ-szervezet megalakítá­sát. Minden fiatalnak ra­gyogott a szeme a boldog­ságtól, hogy ezentúl még erőteljesebben és szervezet­tebben tudnak harcolni termelőszövetkezetük felvi­rágoztatásáért. — Megala­kulásuk után mindjárt tevékeny munkába kezdtek. Kiadták a jelszót: fiatalok az élre, az őszimunka sike­réért! A szövetkezet nem csalódott a fiatalok harci elhatározásában. Minden munkában élenjártak. Meg­alakították a kultúr- és tánccsoportot. A gazdag zárszámadásra kultúrmű­sorral készülnek. De kive­szik részüket a tanácsvá­lasztási munkából is. — Résztvettek a jelölögyűlé- seken, a tanácsválasztás napján pedig kultúrműsor­ral fogják szórakoztatni a szavazókat. Munkájuk még kezdeti, de a fiatalok len­dületes akarata és elszánt­sága biztosíték arra, hogy a jövőben DlSZ-fiatalok- hoz méltóan megállják he­lyüket a munkában. Szécsi Julianna. A munkában élenjáró fiatalok Fényeslitkén A íényeslitkei Fürst Sán­dor termelőszövetkezet egyi­ke volt azoknak, ahol leg­korábban elvégezték az őszi mezőgazdasági munkát. — Ez érthető is volt. Egész szövetkezetünk tagsága vállvetve harcolt a munka sikeréért. A lelkes és oda­adó munkából különösen kitűntek a DISZ-szervezet tagjai, szövetkezetünk ifjú­sága, akik fáradságot nem ismerve, ha kellett, éjjel­nappal hősiesen küzdöttek vállalásuk teljesítéséért. — Ugyanis november 7-re vál­lalást tettünk, hogy minden őszi munkát határidő előtt teljesítünk. Ez így is tör­tént. Szavunkat álltuk s a fiatalok teljesítették válla­lásukat. A november 7 tiszte­letére indított versenyből különösen kitűnt jó mun­kájával Balogh Erzsébet, Magyari Hona, Nagy Irma, Pólyák Ilona, Arnóczki Má­ria és még többen, akik 150—180 százalékot is tel­jesítettek naponta. — A DISZ-szervezet tagjai jó munkájuk nyomán kivív­ták mind a pártszervezet, mind az idősebb tagok elis­merését és bizalmát. Hihe­tetlennek látszott az a vas­szorgalom, az a lendület, ami ifjúságunkat jellemez­te egész évi munkájában. Mi, fiatalok nem akarunk megállni, hanem továbbra is ilyen szorgalommal fo­gunk küzdeni az újabb si­kerekért. A jobb munkánk­nak mi, s egész tagságunk látja hasznát. Jobb mun­ka, több termelés, több pénz, amiért szebb, jobb és több ruhát tudunk vásá­rolni. Ez évben tagságunk odaadó munkája nyomán előreláthatólag, beleértve a természetbeni juttatásokat is, 65—70 forintot ér egy munkaegység. íme a bizo­nyíték: érdemes harcolni és lelkesen küzdeni a munka jobb elvégzéséért, a maga­sabb terméshozam eléré­séért. Megyénk fiataljai, kövessétek példánkat, har­coljatok ti is becsülettel a virágzó mezőgazdaság meg­teremtéséért. Márta Sándor DISZ-titkár. A nyíregyházi t’űttfházban a DISZ-fiatalok járnak élen a munkaversenyben. Ilcsík Mihály szerelő a felszaba­dulási héten 140 százalékos vállalásával szemben 160 százalékot teljesített. Ver­senytársa, Dankó Dezső DISZ-titkár pedig 515 szá­zalék vállalásával szemben átlagosan 137 százalékot ért el. A fiatalok még szebb eredményekkel akarják ünnepelni november 7-ét. KEDVES, BENSŐSÉGES ÜNNEPSÉG keretében nyi­tották meg Nyíregyházán az Országos Kultúrcikk Kis­kereskedelmi Vállalat újabb játék- és hangszer-szaküz- letét. A sok szép, a sok csillo­gás láttán az ember úgy érzi: nem illik sokat be­szélnie a megnyitó ünnep­ségről, arról, hogyan szorí­tottak kezet az átadók, An­gyal Gyula elvtárs, a bel­kereskedelmi minisztérium küldötte, König István elv­társ, a Kultúrcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat országos igazgatója — és az átvevők: Szász István elvtárs, a vá­rosi tanács képviselője, és a város dolgozói. A,fényes kiállítású, mondhatni fővá­rosi igényekkel berende­zett új bolt roskadásig telt polcai, milliós játék- és hangszerraktára önmagáért beszél. Gyermek és felnőtt számára, egyaránt csodás mesevilág pompázik ebben az üzletben. Százféle pom­pás baba, szinte élő játék­állatok, sokféle hasznos munkajáték, praktikus gu­mi- és kaucsukjáték, száz és százféle társasjáték, vil- lanyvasutak — és még ki tudná felsorolni is, mi min­den ragyog, csillog ennek az üzletnek a polcain. Az ember akaratlanul is fel­sóhajt: Hej, az én gyer­mekkorom szörlabdái. meg vesszőparipái.;; de mesz- ssre vannak már! 2. É? MÁR HALLOD IS, ahogy meghatódott ünnepé­lyességgel mondja Angyal Gyula elvtárs az egybe- gyült dolgozóknak, az üz­letbe sereglett pöttömnyi óvodásoknak. úttörőknek: Körülveszünk benneteket minden széppel, jóval. — Tudjátok meg ti, gyerme­kek, hogy édesapátok, édesanyátok a ti nagysze­rű > holnapotokért fáradozik. Mert ez a megnyílt új üz­let is amellett szói, hogy kormányunk júniusi pro­gramja óta mindannyiunk fáradozása azért van, hogy mindenkinek minél több jusson mindenből. Tanulja­tok hát szorgalmasan gye­rekek, a meseország játé­kai mind nektek készül­tek ... Aztán a csendben, nagy- komolyan figyelő gyerme­kek mögött álló felnőttek­re néz és folytatja ... — És ahol _z emberek jobb módban élnek, ott nem marad el a vidámság, a muzsika sem. A népjólét programját végrehajtva, vidám, nótáskedvű lesz a mi népünk... És mi arról is gondoskodunk, hogy a nóta mellé, a vidámsághoz, jó muzsika, jó zeneszer­szám is légy en ... 3. A VENDÉGEK TEKIN­TETE akaratlanul is végig- siklik ezekre a szavakra az új bolt hangszerosztályá­nak gyönyörű hangszerek­től megrakott polcain, a sok vonós és fúvós hang­szeren, a csillogó, ragyogó, nagy harmonikákon, a nagy zenegépeken, a sok-* sok hanglemezen. Igen, egyre jobb mód­ban, egyre vidámabban élünk. És a mi kisleá­nyaink, fiaink gyermekkora is más, egészen más, mint a mienk volt valaha. Az ötös számú általános is­kola kis ötödikese, Szabó Zsuzsika szót kér és kicsit pirulva, de bátran mondja el a megnyitó vendégei­nek: — Köszönjük a mi né­pünk vezetőinek, hogy' ez­zel a szép bolttal a mi vá­rosunkra gondoltak. Örülünk a hangszereknek. Az isko­lánkban nemsokára meg­alakul a zenekar. Nemso­kára jövünk majd az új' hangszerekért... Az ünnepi formaságok­nak vége, a kedves, meg­hatott szavak helyét átve­szi a gyermekek zsivaja,! ujjongó kacagása. És a pénztárnál már nyújtja is a számolócédulát az első vevő: Kertész Jenő, a ke- mecsei járási tanács dolgo­zója, aztán — a nagy piros gumilabdával a kezében! még sokáig elnézi a ragyo­gó meseországban zsibon­gó gyermekeket, az új bol­tot, amellyel újra gazda­gabb lett a város. Van mit tenni Gáva községben Van mit tenni Gáva köz­ségben a begyűjtés érdeké­ben, ezt mutatja Csisztu László levele. A község egészévi be­gyűjtését burgonyából 72 százalékra, kukoricából 54, napraforgóból 33, vágómar­hából 54, sertésből 50, tojás­ból 45, baromfiból pedig csak 22 százalékra teljesí­tette. — írja levelében Csisztu László. A község többek között Mi- kita Mihály, Katona Lajos és id. Kaszu Ferenc miatt szégyenkezik, akik nem tet­tek eleget beadási kötele­zettségüknek. Meg kell javítani a begyűjtési munkát Nem vagyunk utolsók a beadásban, járásunk köz­ségei között. A burgonyából 98.5 százalékra, kukoricá­ból 80.8 százalékra, napraforgóból 74.1 százalékra telje­sítettük a beadást. Az egészévi sertésbeadásnak 61.2 százalékát, a vágómarhabeadás 75.8 százalékát, a ba- romíibeadásnak 50 százalékát és a tojásbeadá-nak 84.3 százalékát teljesítette a község. Hogy ilyen ered­ményt elérhettünk, azt köszönhetjük többek között an­nak, hogy népnevelömunkát végeznek a községi tanács tagjai és a begyűjtő hivatal dolgozói. Az állandőbizott- ság jó munkáját is dicséri a beadás. Megmondom őszin­tén, hogy mi nem szívesen megyünk elszámoltatni egy dolgozó parasztot sem. Azt szeretnénk, ha mindenki olyan becsületesen teljesítené a beadást, mint Hajnai Béla, Sípos Sándor és még sok-sok dolgozó paraszt Demecser községben. Nem vagyunk utolsók a begyűj­tési munkában, ennek ellenére azt állítom, hogy jobb munkát kell végeznünk. Már nem sok idő választ el bennünket az új évtől. Nem szabad hátralékosnak ma­radni, nem kezdhetjük az új évet adóssággal. Elné­zőek voltunk. Nem alkalmaztuk a törvényt azokkal szemben, akik nem teljesítik a beadást, bár többször megmagyaráztuk nekik, miért szükséges ez. Kecskés János, Daku B. Lajos és még sok-sok dolgozó paraszt mondják: ha ők tudják kötelességüket, tudják mások is, akiknek szintén termett, van miből teljesíteni a be­adást. Hiba volt, hogy nem követeltük meg a terme­lőktől a határidő betartását. A jövőben a népnevelő- munka mellett a törvény segítségével is azon leszünk, hogy eleget tegyünk annak, amit a dolgozó népünk tő­lünk elvár. El kell érnünk, hogy adósságmentesen kezdjük az új évet. D. TÓTH ISTVÁN, begyűjtési megbízott. A Háziipari Szövetkezet befejezte 1954 évi tervét A Szabolcs-Szatmárme- gyei Népművészeti és Házi­ipari Szövetkezet által ké­szített szőnyegek, kosarak, demizsonok, hímzett ruhák, paplanok, kendők és egyéb kézimunkák nemcsak az or­szágban, de külföldön is hí­resek. A szövetkezet készít­ményei a Moszkvában megrendezett kiállításon is elismerést, jó hírnevet sze­reztek a magyar népművé­szetnek és háziiparnak. A jo hírnevet azzal is öregbítet­ték, hogy már októberben befejezték 1954. évi tervü­ket. A szövetkezet dolgozói megérdemlik a dicséretet. A november 7 tiszteletére tett felajánlást is becsülettel tel­jesítik. A kosárfonó részleg már november 2-ig 500 ío-j rinton felüli értékű anyagot! takarított meg. A szövetkeJ zet másfélszázalékos önkölt-j ségcsökkentésre tett ielJ ajánlást. Az eddigi eredmé-l nyék szerint november 7-ig! ezt túlteljesítik, — kb. 6000 forinttal csökkentik az ön-| költséget. Mészáros Pálné és' Czomba Pál elnyerte a* „Népművész“ címet. Tár-j saikkal együtt már az éves terv túlteljesítésén dolgoz­nak. Az eddigi 11 féle cikk- termelését újabb közszük­ségleti cikkek gyártásával, — mint például a bébi-! ruhák, kötöttruhaféleségekj gyártásával és a szolgáltató' részlegek fejlesztésével fog-1 ják bővíteni. J-(U)h<U)(íl{ts yJás Jtjuc történet a tiá zu löki jutásból 1939. Úsz volt. Választások ideje. Az egyik reggel meggy- színű új Skoda gépkocsi kanyarodott a tiszalöki já­rás főszolgabírói hivatala elé. Vezetője fürge mozdu­lattal ugrott ki a volán mellől és a hátsó ajtóhoz lépett. Kinyitotta és „vi­gyázz'“-állásban várt. A ko­csiból középtermetű pocakos úr lépett ki. Dr. Poppal Sándor járási főszolgabíró. A főszolgabíró megelége­dett mosollyal vizsgálta új gépkocsiját. Elégedett arcá­ból ezt lehetett kiolvasni: „Mégiscsak jól jött ez a vá­lasztás ... Még egy pillantást vetett új gépkocsijára, aztán hiva­talába indult. Az ajtóban az altiszt úgy kapta magát vi­gyázzba, mint közlegény a tábornoka előtt. Ennek így kellett lenni, mert ha nem — gyorsan lendületbe jött a főszolgabíró keze. — Ma senkit sem foga­dok, még a báró urat sem! Pihenésre van szükségem, érti? Ide ma senki be ne. tegye a lábát! Az altiszt szalutált. — Igenis nagyságos uram! A főszolgabíró „úr“ ké- ^ nyelmesen letelepe­dett íróasztalához. — Ac irodavezető aktát csúsz­tatott elé. Olvasni kezdte. — Pillanatok alatt olyan vörös lett, mint a paprika, arcán minden idegszál táncot járt Idegesen kapott a telefon­hoz és lázas sietséggel a böriönőrség parancsnokát és a csendőrséget kérte — majd dühösen kiabálta, be beosztottjait. Egy perc sem telt el, a tisztviselők remegő térddel álltak előtte, várva a parancsot. — Az ellenzék vezetői és jelöltjei továbbra is a fog­dában maradnak! Különö­sen felhívom figyelmüket Huri Lajos, Szentesi János, Fekete Gábor fogvatartá- sára. Megértették? Majd megmutatom én ezeknek a disznóknak, mi a üemokra- \ tizmus, a pariamentálizmus! A parancs elhangzott. A ! bőrtönörség parancsnoka és ' a csendőrség is megkapta [ a maga utasítását. Látszólag megnyugodott a főszolgabíró. Az irodaveze­tője ezt kihasználva, újabb aktákat tett elé. „... Községi képviselőtestü­leti és bíróválasztási ered­mények. Büdszentmihály... D. Gáli Miklós főbíró.. . Polgár... Vámosi Mihály .. főbíró ... Tiszátok...“ Itt fel­kapta a fejét - és akkorát csapott az asztalra,, hogy a Itcze vér ezni kezdett. Szé­kéből felugorva, fogát csi- Izorgatva kiabálta: — Piszkos gazemberek! Hiába csukattam le, mégis megválasztották Tiszalökön ezt a gazembert! Hát nem, ebbe nem nyugszom bele! Itt minden úgy lesz, ahogy én akarom! A ztán leült, lehiggadt, gondolkodott, majd hivatott egy gépírónöt és a következő szöveget diktálta: „Vármegyei. Kisgyűlés ... Nyíregyháza ... ... Kérem a vármegyei kisgyűlést, hogy a tiszalöki képviselőtestületi választást semmisítse meg ... Indo­kaim a következők ... 240 olyan szavazó szavazott le, aki a névjegyzékben nem szerepelt, illetve nem volt felvéve — s nem rendelke­zett szavazati joggal...“ Megvonta a vállát, dehát istenem, úgyis komédia az egész. Az ember mindent megtesz. Az történt ugyanis, hogy saját választási csalá­sára hivatkozva, kérte az eredmény megsemmisítését. A fellebbezés elkészült. — Főszolgabíró úr — mondta halkan az irodave­zető — nem volt minden rendben a bíróválasztási beszédekkel... itt a jelen­tés ... a büdszentmihályi, meg a polgári. — Mutasd! Gyorsan végigfutott tekin­tete a jelentésen. — Holnap reggelre a két főbírót behivatod az iro­dámba. Majd én beszélgetek velük! Most elmegyek pi­henni, ma sokat dolgoz­tam ... Igen. Sokat dolgozott, éj­jel pedig Kassán a „Schark“- ban — Kassa legelőkelőbb éttermében — mulatott ba­rátaival. Aztán az üzleti ügyek. Előző nap vette új,\ meggyszínű gépkocsiját, fe­leségének, magának új téli- bundát. Pénz volt, a válasz­tás jól jövedelmezett. A fő- bírójelöltek — a kulákok megfelelően pénzelték, •* li/tásnap a két főbíró ” megjelent a hivatal­ban. A főszolgabíró kezdte meg a beszélgetést. — Tudják-e, miért hivat­tam be magukat? — Sejtelmünk sincs róla — mondta szinte egyszerre a két főbíró. — Nem valami jó dolgo­kat hallottam, a választási! beszédüket illetően. D. Gáli uram, tudja-e milyen erő­feszítést tettem én azért, hogy maga legyen a fő­bíró? Tudja-e, hogy Szabó Lászlót és Kató Lajost, a két vetélytársat milyen ne­héz volt kiütni a nyereg bői? Az a fontos, hogy si­került! Kató Lajosnak csak (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents