Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-284. szám)

1954-11-14 / 270. szám

NÉPLAP 1551 november 14, vasárnap A Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Híradója 99Sokat keit azért a dicsőségért szenvedni, hogy ms ember magyar**.“ Ady Endre válogatóit cikkei és tanulmányai Sokáig váratott magára ez a kötet, pe­dig egyaránt nélkülözte a tudományos kutató és az irodalomszerető olvasó. A teljes Ady maradéktalan megértése el sem képzelhető cikkeinek és tanulmá­nyainak ismerete nélkül. A prózaíró Ady semmivel sem kisebb, mint a lírai költő: ezt bizonyítják a válogatásban megjelent írások is. Megtalálhatók ebben a kötet­ben a költő legkiemelkedőbb írásai: Sas és kakas a vörös lobogókon, A magyar Pimodán, A Duk-duk affér, A nacionaliz­mus alkonya, Petőfi nem alkuszik, Mó­ricz Zsigmondról, Kosztolányiról szóló kiemelkedő tanulmányai, A robbantó or­szág és így tovább, szinte felsorolhatat- lan gazdagságban az 1899-ben megjelent zsengéktől egészen haláláig, 1918-ig. Harcos írások egytől-egyig, az alkalom szülte őket, mind arról beszélnek, ho­gyan reagál egy tisztán látó nagy ember a kor társadalmi és irodalmi jelensé­geire. Egyik pillanatban még a nagyvá­radi kanonoksor úri életével villantja szembe a külvárosok sötét szegénységét, másszor a párizsi élmények hallatlanul nagy intenzitású soraival lep meg, majd Petőfit, Tolnait védi meg a méltatlan ünneplésektől és agyonhal lgalástól, nyílt levelekkel hadakozik az uralkodóosztály orvtámadó tollnokái ellen, a világiroda­lom nagyjait: Anatole France-t, Ibsent, Shaw-t, Baudlaire-t népszerűsíti, is­merteti, védelmezi. Szenvedélyes írások, mind tele bátorsággal és simogató szere­tettel. Csak ezt a kettőt ismerte. Maga írja intésként tanulmányában: „Tanulja­tok gyűlölni Zola Emiltől!” Világnézetek körvonalai, állásfoglalá­sának világossága sokkal nyilvánvalób­ban jelentkezik ezekben az írásokban, mint ellentmondásokkal terhes lírájá­ban. Harcainak középpontjában a klérus, a magyar feudalizmus és az idegen elnyo­más elleni küzdelem áll. Helyet kap írásaiban a kor minden jelentősebb poli­tikusa: a Tiszák, Apponyiak, Eszter- házyak, Prohászkák gyűlöletes alakja. — Ragyogó tisztasággal mutat rá a külön­féle politikai irányok rejtett rugóira, a 67-es kiegyezéses politika nemzeti csőd­jére, a kulturálatlanság, az elnemzetietle- nedés, a soviniszta gőg súlyos tehertéte­leire. Míg kortársai közül nagyon sokan hirdették az általános társadalmi meg­békélést, ő nyiltan szembefordul ezzel a gondolattal és az osztályharc álláspontját képviseli. Eszméi a francia forradalmi gondola­tokban és a magyar 48-as hagyományok­ban gyökereznek, világosságot akar a sötétség és babona helyett, de már nem elégszik meg a Marseillaise régi dalla­mával: új harci riadó szükségességét hangoztatja. Cikkeiből még nyilvánva­lóbb a szocialista mozgalom eszméivel való kapcsolata, mint lírájából. Nem egy írásában nyiltan hangoztatja a forrada­lom szükségességét. Ezt a forradalmat várta, áhította, szükségesnek, a nemzeti összeomlás elkerülése egyetlen útjának tartotta. A gondolatok gazdagsága mellett mi­csoda fegyelmezett, árnyalatos stílus jellemzi ezeket az írásokat! Elbűvölő közvetlenség, vitriolos gúny, döbbenetes mélységek a szegénység világának meg­rajzolása alkalmával és valami hallatlan szubjektivitás — mind azt bizonyítja, hogy a magyar prózairodalom rendkívül sokat gazdagodott írásaival. Napjaink újságírói és irodalmárai a legjobb for­rásból merítenek, ha őt olvassák, tanul­mányozzák. Az írói állásfoglalás szenve­délyességén, mélységén és őszinteségén kívül megtanulhatják tőle a pennát ala­posabban kihegyezni, hogy mélyebben belekarcolhassák az olvasók leikébe a szabad ember nagyszerű igazságait. És még egyet! Irodalomtudományunk, könyvkiadásunk még mindig adós az összes Ady-próza (beleértve a szépprózát is!) kiadásával. Ennek az adósságnak minél hamarabbi törlesztését elvárja minden Ady-rajongó. Sárái Béla, a megyei könyvtár vezetője, a TTIT irodalmi szakosztályának tagja. A TTIT HÍREI Fűtsünk szénnel, fűtsünk helyesen Az irodalmi és művé­szeti szakosztály november 3 6-án, kedden vetítettképes előadást tart a Szabadság­tér 1. szám alatti nagyte­remben „BENCZÚR GYULA MŰ­VÉSZETE” címmel. Előadó: T. Wellisch Judit művészettörténész. # A földrajzi szakosztály november 20-án, szombaton vetítettképes előadást tart a Szabadság-tér 1. szám alatti nagyteremben „HOGYAN FEDEZTEM FEL A BÉKEBARLAN­GOT” címmel. Előadó: Jakucs László, tudományos kutató, az Aggteleki Cseppkőbar­lang igazgatója. Az emberiség történeté­nek legjelentősebb esemé­nye a tűz meghódítása volt. Bár ez idő óta hosszú év­ezredek, kb. 600.000 eszten­dő telt el s az ember na­ponként felhasználta a tűz melegét sütésre, főzésre, fűtésre, mégis a fejlődés — különösen a fűtés terén — igen lassú volt. A lakóhá­zakat általában nyílt Ián- gú kandalokkal fűtötték még a múlt század elején is. E berendezések pazarló fafogyasztásuk ellenére is inkább csak a meleg ér­zetét keltették az ember­ben, mintsem a szoba egyenletes hőmérsékletét biztosíthatták volna. , Az utolsó száz év a fűtés terén is hatalmas fejlődést hozott s a ma embere a legna­gyobb hidegben is oarát- ságos nyári hőmérsékletet varázsolhat lakásában. A lakóházak fűtőanyaga, mondhatjuk, szinte nap­jainkig fa volt. Azonban ez elmúlt évtizedek rabló- gazdálkodása s különösen a II. világháború pusztításai következtében erdőállomá­nyunk jelentős része ki­pusztult. A fával való ta­karékoskodás hazafias kö­telessége minden állampol­gárnak. Ma nemcsak a fű­tésre, de a főzésre is mind­inkább szenet használunk. A szén jóval olcsóbb, mint a fa, hőenergia- értéke sokkal nagyobb, mint a fáé s ha szénnel helyesen tü­zelünk, sok pénzt takarít­hatunk meg mind magunk­nak, mind az államnak. A fűtés során fizikai es kémiai jelenségek játszód­nak le, melyeket észszerű megfontolásokkal úgy irá­nyíthatunk, hogy az szá­munkra minél több mele­get jelentsen. A követke­zőkben vizsgáljuk meg a helyes fűtés néhány fontos szabályát: 1. Mindenekelőtt azt kell jól megtanulnunk, hogy a szénből a meleg ha­tására kb. 350—600 C fok között különböző éghető és égésttápláló gázok szabadulnak fel (hidrogén, kén, oxigén, szénmonoxid, stb.), me­lyeknek meggyulladá- sáról, illetve elégéséről feltétlenül gondoskod­nunk keli. Helytelen tehát az a közis­mert tüzelési mód, hogy a kályhában levő parázsra rakjuk a szenet, mert igya felszabaduló gázok elegés nélkül távoznak a kémé­nyen keresztül. E módszer kb. 50 százalékos tüzelő­anyagpazarlást jelent és egy-egy télen többmilüó fo­rint értékű gáz megy ve­szendőbe. 2. A tűzteret ne hagy­juk lehűlni a cseresz­nyepiros izzás alá, mert a szén jó gázosodása csak meleg tűztérben kö­vetkezik be. 3. Biztosítsunk az égés­hez elég levegőt. Ezért tisztítsuk kb. havon­ta a tűzcsöveket és a ké­ményt. A tűzcsöveken és a kéményen ne legyen fölös­leges nyilás, mert az itt be­áramló levegő lehűti a ké­ményt és rontja a huzatot. 4. A sok levegő káros, mert lehűti a tűzteret és az illő gázok egy része nem gyullad meg. Az erős huzat és a nagy rostély is káros lehet a fűtés szem­pontjából. Szükség esetén a huzat el­len a kályhaajtó elzárásá­val, nagy rostély esetén a rostély egy részének leta- pasztásával védekezhetünk. 5. Dió, legfeljebb to- .jásnagyságú szénnel tü­zeljünk, mert ezek tömörülése és felületi viszonyai a legked­vezőbbek az égés szempont­jából. A darabos szenet törjük össze diónagyságúra. 6. Gondoskodjunk elegendő nagyságú fű­tőiéiül étről. Kis kályhával nagy helyi­séget befűteni nem lehet. Szükség esetén növelhetjük a fűtőfelületet hőelosztóval. Ezután nézzük meg né­hány széleskörben hasz­nált tüzeiéfeezköz helyes fűtési módját. Igen sok la­kásban, iskolában, irodában használnak egyaknás kály­hát. Ilyenek: Kalor, Neo- Kalor, Meidinger, Record, Vulkán, stb. E kályhákban az a helyes, ha felső tüze­lést alkalmazunk. Rakjuk meg a kályhát (pormentes) diónagyságú szénnel egé­szen a füstcső alsó széléig és a szenet gyújtsuk meg felül. A fokozatosan lefelé terjedő égés egyenletes gázfejlődést biztosít és az illő gázok a pará­zson átmenve biztosan meg­gyulladnak. A kályha mé­reteitől függően 5—8 órán át a kályha semmiféle ke­zelést sem igényel. Általá­ban a rostélyajtó nyítvatar- tásával elegendő levegőt. biztosithatunk. A rostélyon megjelenő fény hívja fel frí gyelmünket arra, hogy a szén a kályhában leégett. Ilyenkor, ha tovább aka­runk tüzelni ,a parazsat ka­parjuk oldalra és a szenet rakjuk a parázs mellé. Az illő gázok a mellettük levő parázstól meggyulladnak. Ilyenkor a poros szén is jól elég a kályhában. Cserépkályhában a sze­net szintén ne rakjuk a parázsra, hanem mellé. Általában az a helyes, ha a rostélyon a parazsat háí- rakaparjuk és a szenet pe­dig előre rakjuk. Ilyenkor a huzat a gázokat a parázs felé viszi, ahol meggyul­ladnak. A cserépkályhákat használattól függően 3—5 évenként át kell rakatni, mert a füstjáratokban le­rakodott korom akadályoz­za a meleg leadását. Asztali tűzhelyekben úgy kell tüzelni, mint a cserép­kályhákban Hazai szeneink legjobb tüzelőeszköze a két- aknás kályha. E kályhák szerkezete automatikusan biztosítja a gázfejlődést, a gázok jó elégését. Lakatos István, a TTIT műszaki szak­oszffünak vezetője. Készítsünk állatainknak Minél tükb silótakarmányt A silótakarmány min­den haszon- és igásállat kiváló takarmánya. Szíve­sen fogyasztja a felnőtt és növendékállat egy­aránt. A silótakarmányt még a zöldtakarmányozás mellett is egész éven át lehet etetni. Etetése fo­kozza állataink étvágyát, növeli termelőképességü­ket. Télen és kora tavasz- szal a jöldtakarmányokat pótolja, de nyáron és ősz­szel zöldtakarmanyok ki­egészítésére szolgál. MILYEN NÖVÉNYEKET LEHET EGYMAGÁBAN SILÖZNI? Egymagában sí lózhatjuk az őszi és tavaszi takar­mánykeverékeket, az utak szélén, a gátakon, legelő­kön, réteken, erdei tisztá­sokon fellelhető füveket, a silókukoricát, naprafor­gót, cukorcirokot, csata- mádét, szudáni füveket, édes csillagfürttövet és mindazokat a takarmány­féleségeket, amelyeknek fehérje tartalma alacsony, illetve az erjedéshez ele­gendő cukrot tartalmaz­nak. Milyen növényeket nem lehet egymagukban si­lózni? Nem silózható egyma­gában a pillangós növény, a lucerna, a '.óhere, baltacím, bíborhere, nyúl­szapuka, a bükkönyfélék, a sás, a nád stb. Ezek er­jedését kétféleképpen le­het elősegíteni: vagy 2 százalékos melaszos víz­zel locsoljuk meg, vagy pedig cukorban gazdag takarmányokkal (cukorci­rok, csalamádé, nyers ré­pasz.elet, síd.) keverten si- lózzuk. Fontos feladat a kuko­rica terése után azonnal levágni a kukoricaszárat. A frissen levágott kukori­caszár tápértéke egyenlő a szénával, míg a késve levágott, levelét lehulla- to’c kukoricaszár tápér­ts.te csak a takarmány- szalmával, vagy azzal sem egyenlő tápértékű. Hasz­náljuk ki a jó időt a si- lózús meggyorsítása érde­kében, mert a gyors és jó silóval igen sok szálas és afcrr.ktakarmányt takarít­hatunk meg. A napokban tömegesen érkezik répa- szelei: majdnem minden termelőszövetkezetbe. LEGFONTOSABB FEL­ADAT az, hogy a megérkezés után azonnal rakjuk ki a répaszeletet és szállítsuk a siiózás helyére és az elő­re elkészített silózandó kukoricaszárat megfelelő répnszelet keverékkel a ionnal silózzuk be. A silótakarmányok ké­szítésének legfontosabb tudnivalói: A silógödrükből és azok környékéről a hulladékot a silózás megkezdése előtt takarítsuk el. A silók fa­lait 5 százalékos mésztej- jei fertőtlenítsük. Fontos, hogy a lekaszált növények frissen kerülje­nek silc'zásra. A szénaké- szitésnél többször megrá­zott nedves takarmányo­kat is jól lehet silózni. A silózás megkezdése előtt a siló fenekére szór­junk 30—35 centiméter vastag rétegben polyvát vagy töreket, mely a ta­ke nnányból felesleges mennyiségben kiszivárgo nedvességet magába szív­ja. Ezzel megakacialyoz- zua a takarmány lega!- sóbb részeinek megrom­lását. A SILÖZANDÚ TAKAR­MÁNYOKAT 2—3 centiméter hosszúra aprit;uk fel, mert csak így érhetjük el a takar­mányok egyenletes erjedé­sét. A szalastakarmúnyok felaprításához silótöiíő, szecska vágó vagy szárté­pő gépel használjunk. A takarmányok felaprí­tásán (tépésén) kívül igen fontos a levegő kiszorí­tása a silózandó anyagból. Ezt csak úgy tudjuk el­érni, ha , a töltés során az aprított takarmányokat egyenletesen elteregetjük és folyamatosan gondos­kodunk a takarmány ta­posásáról. A silókat 1—2 nap töll- jükvmeg. A siló megtöl­tése után a silótakar­mány tetejére terítsünk 10—15 centiméter vasta­gon nedves polyvát, vagy töreket, s utána 40—60 centiméter vastag íöldré- teggel fedjük be. Leföl- delés után több napon át kísérjük figyelemmel a silók ülepedését és amennyiben az ülepedés következtében a földta­karón repedést találunk, azt azonnal tömjük be, mert csak így tudjuk megóvni a romlástól a siló takarmányt. A silót a töltéstől szá­mított 30—40 nap .múlva már etetni lehet. Majoros Ferenc, a megyei tanács takar­mánygazdálkodási elő­adója, TTIT-tag. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents