Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-284. szám)

1954-11-14 / 270. szám

NÉPLAP s 195-1 november 11, vasárnap r Nagy Imre elvtárs beszéde a MAVAG választási nagygyűlésén Budapest két fontos ipari üzeme: a MÁVAG és a Ganz Vagon sokezer dolgo­zója gyűlt össze a MÄVAG- gyár mozdonyszereldéje előtti udvaron szombaton délután, hogy meghallgassa Nagy Imre elvtársnak, a minisztertanács elnökének beszédét választási nagy­gyűlésükön. A választási nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Nagy Imre, a miniszterta­nács elnöke, a Magyar Dol­gozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagja, Bata Ist­ván vezérezredes, honvé­delmi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja. Csörgő •láncs kohó- és gépipari mi­niszter, Kovács István, a budapesti pártbizottság el­ső titkára, Biró Ferenc, a kohó és gépipari miniszter "Iső helyettese, Szqnyi Mik­lós, a vas- és fémipari dol­gozók szakszervezetének elnöke. 1 A Himnusz hangjai után a nagygyűlést Szendrői Ru­dolf, a MÁVAG pártbizott­ságának titkára nyitotta meg, majd Nagy Imre elv­társ mondott beszédet. Nagy Imre elvtárs többek xözött a következőket mon­dotta: A helyi tanácsok válasz­tására nagy politikai fel­lendülés, rendkívül mozgal- mes közéleti tevékenység, -7Z országos ügyek iránti nagy érdeklődés légköré­ben készül az ország. A multévi júniusi határozat és a kormányprogram nyo­mán megindult gazdasági és politikai munka, amely dolgozó népünk minden ré­tegét átfogta, az idei őszön új lendületet kapott. A Ma­gyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének októ­beri ülése, majd a Hazafias Népfront Országos Kon­gresszusa . és a tanácsválasz- lások előkészítése, olyan nagyarányú népmozgalom méreteit és jellegét öltötte, amire nem igen volt példa felszabadulásunk óta. Az egymást követő három országos politikai esemény, egy-egy láncszeme annak a politikának, amely a júniusi úton, a szocializmus építé­sének egyetlen járható út­ján vezeti a népet és az országot a szebb, jobb, vi­dámabb élethez. A párt Központi Vezető­ségének ülése véglegesen tisztázta a gazdaságpolitiká­ban előfordult téves és hi­bás nézeteket, világosan lefektette népgazdaságunk továbbfejlesztésének elvi alapjait, kijelölte a kidol­gozandó gazdaságpolitikai program irányvonalait. A párt, amelynek figyelmét eddig jórészben a hibák elemzése, tanulságainak le­vonása kötötte le, a Köz­ponti Vezetőség határozata után, most minden figyel­mét- elsősorban a feladatok kijelölésére és végrehajtá­sára összpontosítja. Belpolitikai életünk má­sik nagy eseménye, a Ha­zafias Népfront nemrég le­zajlott országos kongresz- szusa volt, amely milliós néptömegek tevékeny rész­vételével jött létre. A helyi nápfrontbizottságok válasz­tásai, majd maga a kon­gresszus. és most nyomában országszerte a küldöttek beszámolói, hűen tükrözik azt a mély és osztatlan bi­zalmat, amely dolgozó né­pünk minden rétegében a párt és a kormány iránt megnyilvánul, a hűséget és a ragaszkodást, amely- lyel népi demokratikus rendszerünk iránt viselte­tik. A Hazafias Népfront­ban kibontakozó hatalmas népmozgalom a dolgozó tö­megek erejét, áldozatkész­ségét és kezdeményezését biztosítja e nagyszerű fel­adatok megvalósításához, amelyhez a helyes politika és a legszélesebb dolgozó tömegek tevékeny i észvé­tele mellett erős és szilárd, a népi demokratikus rend­szert eredményesen képvi­selő, a népet szolgáló mun­kaképes államhatalmi szer­vekre, helyi tanácsokra van szükség. Ez kölcsönöz oly nagy jelentőséget a kü­szöbönálló tanácsválasztá­soknak, amelyeknek olyan tanácsokat kell létrehoz­nak, amelyek alkalmasak a dolgozó nép életviszonyai­nak állandó javítására irá­nyuló célkitűzésekből rá­juk háruló nagy feladatok ellátására. Elvtársak! Ha a három nagy fel­adatot — a népgazdaságnak az októberi határozattal ki­jelölt továbbfejlesztését, a legszélesebb dolgozó töme­gek fokozottabb közremű­ködésének biztosítását és a tanácsválasztásokkal az ed­diginél is szilárdabb és munkaképesebb helyi ál­lami szervek létrehozását együtt, a maguk szoros ösz- szefüggésében nézzük, még inkább kidomborodik az a fontos szerep, amely a munkásosztályra vár. Ez a szerep nem korlátozódik a termelő munkára, bár a ter­melés a munkapadnál va­lósul meg ipari munkássá­gunk kétkézi munkájával. A munkásosztály nem puszta végrehajtója a párt- határozatból és a kormány- programból folyó felada­toknak, hanem vezető ere­je, szervezője és egyesítője annak a hatalmas népi erő­feszítésnek és akaratnak, amely egyedül képes való­ra váltani nagy országos célkitűzéseinket. Ezen a té­ren még nagy feladatok várnak a magyar munkás-, osztályra, amely a hata­lom meghódításával, a ki­zsákmányoló rendszer fel­számolásával, a szocializ­mus építésében elért ered­ményeivel, nagy lépést tett már előre történelmi elhi­vatottságának útján. Most tovább kell menni a jú­niusi úton a K. V. határo­zatainak szellemében, me­lyeknek megvalósítására a munkásosztálynak kell tö­möríteni, egységbe ková­csolni dolgozó népünk min­den erejét, egyetlen nagy célra irányítani alkotóere­jét és képességét, szorosab­bá és szilárdabbá tenni né­pi demokráciánk, egész ál­lami berendezkedésünk alapját, a munkás-paraszt szövetséget. (Taps.) Tíz év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a mun­kásosztály és a parasztság szövetsége a legnagyobb államfenntartó erő, körülöt­te kell tömörülni a társa­dalom minden rétegének, így lesz a munkás-paraszt szövetség a nemzeti egység sziklaszilárd alapja, így lesz a munkásosztály a népfront vezető ereje. — A népfront-politika nem egy osztály, vagy réteg politiká­ja, nem parasztpolitika, mint az néha itt-ott, főkép­pen városban hallja az em­ber. A szocializmus felé egy úton, egy irányban kell haladni az egész or­szágnak, — a munkásság­nak éppúgy, mint a pa­rasztságnak, vagy az értel­miségnek és a városi és fa­lusi kisembereknek. — A mélységes vágy a nemzeti egységre, az erős akarat a legszélesebb népi összefo­gás megteremtésére, amely a Hazafias Népfront széle­sen hömpölygő mozgalmá­ban oly nagyszerűen meg­nyilvánul, mutatja, hogy népünk minden rétege a nemzeti egységben látja legbiztosabban felemelke­dését, ' elisjnerve azt, hogy külön-külön, egymás nél­kül egyik sem boldogulhat, nagy országos feladatain­kat, nemzeti céljainkat pe­dig még kevésbbé tudnánk megvalósítani. Elsősorban a munkásosztály ismerte ezt fel, amelyre a szocializmus sorsáért a történelmi fele­lősség hárul. A forrada­lomnak nagy tanulsága azt mutatja, hogy a munkás- osztály a parasztsággal való szövetség. nélkül nem tudja sem a kapitalizmus rablán­cait összetörni, sem az új, szabad szocialista társadal­mat megteremteni. Ugyan­ez áll a parasztságra is, amely a munkásosztály tá­mogatása és vezetése nél­kül nem tud a feudális nagybirtok és a kapitalista kizsákmányolás béklyóiból kiszabadulni és a szocialis­ta társadalomban felemel­kedni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a ter­melő munkában elfoglalt helyzetük kölcsönös gazda­sági- érdekük, de azon túl testvéri kapcsolotaik is el- téphetetlen szálakkal fűzik szorossá az ország eme két nagy dolgozó osztályának: a munkásságnak és a pa­rasztságnak baráti szövet­ségét. Nagy dolog ez, mert ezen múlik elvtársak egész politikánk sikere. Néha hallani olyan han­gokat, hogy jó-jó, de elő­ször a mezőgazdaság adjon több, jobb és olcsóbb élel­met, majd akkor az ipar is nekilendül. Nincs igazuk, akik így gondolkodnak. Sa­ját bőrünkön tapasztaltuk, mit jelent a mezőgazdasági termelés elhanyagolása. A mezőgazdaság jelenlegi ál­lapotban, a mai felszerelé­sével nem képes nagyobb mennyiségű, jobb minőségű és olcsóbb élelmiszert adni a városi lakosságnak. Hogy ezt elérjük, a mezőgazda- sági termelés nagyarányú és gyors fejlesztésére v|in szükség. Ehhez pedig, efo- társak sok gép, kisgép, fel­szerelés, műtrágya, vegyi­anyag és sok más egyéb ipari gyártmány kell, ha a mezőgazdaság mindezt idő­ben és kellő mennyiségben megkapja, bőségesen ontja majd az élelmiszert a vá­rosok felé. Ha nem ezt ten­nénk, nem tudnánk kilá­balni nehézségeinkből. A mezőgazdasági termelés fej­lesztéséről szóló párt- és; kormányhatározat éppen ezért, nagyon helyesen, a mezőgazdaság fejlesztését tette meg gazdaságpoliti­kánk kulcskérdésévé és enqek megvalósítására kell munkásosztályunk erőfeszí­téseinek is irányulni. . A munkás-paraszt szö­vetség alapja a falu és a város közötti árucsere. Ha az ipari üzemeik nem lát­ják el a falut kellő meny- nyiségű mezőgazdasági fel­szereléssel és háztartási, valamint közszükségleti cikkekkel ,nem kapunk kel­lő mennyiségű mezőgazda- sági terméket a városi la­kosság ,elsősorban az ipari munkásság számára. Már pedig, mint ismeretes, ipa­ri üzemeink eddig nem ad­tak elég árut a falunak. Az Is világos, hogy ha az ipar magas önköltséggel, drágán termel, nem tudunk olcsón mezőgazdasági termékhez jutni. Ha pedig kevés és drága a mezőgazdasági ter­mék, az a munkásosztály reálbérét és végső soron életszínvonalát csökkenti. Az ipar átállításával a fa­lusi árualapok növelése az egyetlen helyes és 'járható út, amely a munkásosztály reálbérének és életszínvo­nalának emelésére vezet. Minél gyorsabban állítjuk át tehát ipari termelésün­ket, annál gyorsabban javul a munkásság helyzete. — Ezért fontos a munkás-pa­raszt szövetség eszméjének állandó szemelő tt lartása, nemcsak a politikai okta­tásban, vagy a népnevelés­ben, hanem a mindennapi termelő munkában is. Elvtársak! A népi demokrácia olyan társadalmi és : gazdaság: rendszer, amelyben az or­szág sorsáért, a nép élet­viszonyainak alakulásáért a munkásosztályra nehezedik a felelősség. Ebben a rend­szerben a munkássztály politikája valósul meg, amelyet a munkásosztály élcsapata, a Magyar Dolgo­zók Pártja irányít. Azok a nagyhorderejű határozatok, amelyeket a Központi Ve­zetőség legutóbbi ülése ho­zott, nagy és felelős felada­tok elé állítják a munkás­osztályt, főképpen a nép­gazdaság terén. Olyan fel­adatok ezek, amelyek meg­követelik a dolgozó nép leg­szélesebb tömegeinek bevo­nását a feladatok^ elvégzé­sébe a népgazdaság minden területén.. Azokét a rétege­két is, amelyek eddig nem vettek tevékeny részt a tár­sadalmi és politikai élet­ben. Bevonásukkal kiszéle­sítjük és megszilárdítjuk a munkás-paraszt szövetséget, elmélyül a kapcsolat a vá­rosi középrétegekkel, a kis­emberek tömegeivel, ami a párt, az állam, a munkás- osztály befolyásának jelen­tős növekedését, vezetősze­repének erősödését jelenti. Minél nagyobb tömegerők mozgósításával fogunk hoz­zá a feladatokhoz, annál jobban és eredményesebben valósulnak meg. A Haza­fias Népfront az a tömeg- mozgalom, amely a legszéle­sebb néprétegeket tömöríti az ország és a nép feleme­lésére. A munkásosztálynak tehát fokoznia keli aktivitá­sát a népfrontban, részt kell veBnie annak mun­kájában, irányt kell szab­ni tevékenységének, mert szervezettségénél, öntuda­tosságánál, harckészségénél és lendületénél fogva a munkásosztály magatartása határozza meg a többi réte­gek hozzáállását is nagy céljaink megvalósításában, Tisztelt elvtársak! A Központi Vezetőség ok­tóberi határozata világo­san feltárta népgazdasá- ságunk helyzetét és kijelöl­te azokat a feladatokat, amelyek megoldásra vár­nak. A határozat megállapí­totta, hogy népgazdaságunk az elmúlt években hatalmas fejlődést tett meg: megnőt­tek az ország termelőerői, megváltozott a népgazdaság szerkezete, igen nagy mér­tékben kiszélesedett az ipa­ri termelés, erősen megnőtt a nemzeti jövedelem, ami arra mutat, hogy gazdasági erőforrásaink ma nagyob­bak, mint bármikor, s hogy éppen ezért rendelkezünk mindazokkal a feltételekkel, amelyek a népgazdaság egészséges továbbfejlődésé­hez szükségesek. Gazdaság- politikánknak tehát, amely a nép növekvő anyagi és kulturális igényeinek foko­zottabb kielégítését, s ezek megteremtésére a termelő­erők fejlesztését, a mezőgaz­dasági és ipari termelés fel­lendítését tűzi ki célul, meg vannak a reális anyagi alapjai és feltételei. Ehhez azonban még munkapro­gramra és intézkedési tervre is szükség van. Gazdasági életünk most szilárdságot, határozottságot, biztos ter­vezést és vezetést követel# Ezt kell most megteremte­nünk, ennek részletes tervét kell kidolgoznunk. A párl­és a kormány ezt a felada­tot az ország érdekében mi­nél előbb meg fogja oldani. A fentemlített néhány ál­talános szemponton túl, az ipar terén számos már fo­lyamatban lévő, vagy sürgős intézkedést követelő feladat van. Többet, jobbat, olcsób­ban kell termelnünk! Hátráltatja az átállítást az is, hogy üzemeink és dol­gozói anyagilag nincsenek eléggé érdekelve abban, hogy már jól bevezetett gyártmányoktól, közszük­ségleti cikkek termelésére térjenek át. Ezen sürgősen változtatni kell az anyagi érdekeltség fokozásával. Iparunknak, vezetőknek és dolgozóknak egyaránt to­vábbi nagy erőfeszítéseket kell tenni a termelékenység állandó emelésére. A mun­kafegyelem lazaságának megszüntetésével, jó mun­kaszervezéssel és a műszaki feltételek biztosításával el lehet érni a termelékenység szükséges növelését. Hatal­mas iparunk működésének ez a lelke, ezen dől el min­den. Minden üzemnek ki kell dolgozni azokat az intézke­déseket, amelyekkel emelni lehet a termelékenységet, csökkenteni lehet a önkölt­séget, takarékoskodni lehet az anyaggal, ki lehet küszö­bölni a selejtet. Ipari termelésünk fellen­dítésének fontos tényezője, körültekintő, céltudatos és határozott vezetés kialakí­tása és ennek megfelelően a vezetés módszereinek megjavítása. Az ipar egész területén a minisztériumtól az üzemegységekig, biztosí­tani kell a megfontolt, ha­tározott vezetést, ki kell kü­szöbölni az elhamarkodott intézkedéseket, a folytonos tervmódosításokat. A mű­szaki értelmiség képességei, felkészültségét és tudását Eokozottabban érvényre kell juttatni a termelés irányí­tásában és szervezésében, az ipar műszaki fejleszté­sében és korszerűsítésében. Egyik legnagyobb felada­tuknak tekintsék az üze­meinkben elég nagy mér­tékben tapasztalható szer­vezetlenség mielőbbi felszá­molását, mert már a folya­matos és tervszerű termelés súlyos akadályává vált. Az üzem vezetősége és a műszaki értelmiség részéről viszont több törődést és gon­doskodást várunk a munká­sok iránt. Tisztelt elvtársak! A múlt év júniusa óta !,lért eredményeink láttán tehát nincs mit szégyenkez­nünk. Gazdasági életünkben mutatkozó átmeneti nehéz­ségek ellenére dolgozóink helyzete, anyagi és kultu­rális ellátottsága, szociális körülményei sokat javultak és lényegesen jobbak, mint a kapitalista országok dol­gozóié s bár fejlődés Ink nem egyenletes, itt-ott elő­fordulnak átmeneti vissza­esések, mégis a felemelke­dés útján haladunk előre és nem a lejtőn csúszunk lefelé, mint a kapitalista or­szágok. Tehát van mire büszkéknek lennünk, van mivel mennünk a közelgő tanácsválasztásokra! Elvtársak! Helyi taná­csaink a munkásosztály erős fegyvere a szocialista tár­sadalom felépítésére folyó munkában és harcban. De csak akkor tudja helyesen felhasználni ezt a fegyvert, ha maga is mint az állam- hatalom vezetőereje a pa­rasztsággal való szövetség:» támaszkodva tevékenyen résztvesz a helyi tanácsok sokoldalú tevékenységében, ha magáénak érzi a hatal­mat és a tanácsban kifejtett munkájával gyakorolja is azt. Népi demokratikus álla­munk nagy lehetőségeket biztosít dolgozó népünk ké­pességeinek kifejtésére az állam ’ szervezése, a köz­ügyek intézése, az ország vezetése terén. A dolgozók széles tömegeinek a helyi tanácsok munkájába való bevonása képezi a mi álla­munk demokratizmusának szilárd alapját, ami csak ott lehetséges, ahol közvetlenül maga a nép gyakorolja a tényleges hatalmat. Már pe­dig a mi hazánkban a dol­gozó nép az úr! (Taps) A helyi tanácsok munká­ja mindennapi életünk majd minden területét fel­öleli. Az új szakasz politi­kája, mindazok az intézke­dések, amelyek a lakosság életviszonyainak megjavítá­sára irányulnak, jórészt raj­tuk keresztül valósulnak meg. Éppen ezért a taná­csok jó vagy rossz munká­ja, öröme vagy bosszúsága a lakosságnak. Nem lehet tehát közömbös számunkra, kik képviselnek bennünket a tanácsban, kikre bízzuk éleünk megannyi problémá­jának megoldását. Magunk­ra vessünk, ha a tanács ügyes-bajos dolgainkat nem jól intézi, mint ahogyan a tanács jó munkája is raj­tunk múlik és most dűl el a két hét múlva lezajló ta­nácsválasztásokon. Érdemes tehát több érdeklődést ta­núsítani a közügyek iránt, aktívabban résztvenni a ta­nács vagy állandó bizottsá­gai munkájában, több tá­mogatást adni a tanácsi munkához, mert akkor ma­guk a tanácsok is jobban és többet tudnak tenni min­dennapi életünkhöz kapcso­lódó sok-sok kérdésünkben. Ebb:l a szempontból a pár- tonkívüliek sem maradhat­nak a kommunisták aktivi­tása mögött, hisz a tanács­munka megjavításában egy­formán érdekeltek. A ta­nácsok számára tehát a legszélesebb tömegek, párt­tagok és pártonkívüliek se­gítőkészségét- kell biztosíta­nunk. Tisztelt választógyűlés! A tanácsválasztásokat elég bonyolult nemzetközi hely­zetben tartjuk meg, amelyet mégis a nemzetközi feszült­ség bizonyos enyhülése jel­lemez. Ebben kétségtelenül szerepe van annak, hogy ugyanakkor, amikor a Szov­jetunió és a népi demokra­tikus országok belső hely­zete tovább szilárdul és a kölcsönös kapcsolataik erő­södnek, ugyanakkor az im­perialista tábort belső ellen­tétek gyengítik. A nemzet­közi feszültség bizonyos enyhülésében komoly szere­pe van a Szovjetunió ve­zette béketábor következe­tes békeharcának. Kedves elvtársak! Két hét múlva az urnák­hoz kell járulni. Tegyünk eleget állampolgári köteles­ségünknek, éljünk alkotmá­nyunkban biztosított vá­lasztójogunkkal, azzal az erős elhatározással, hogy ez a választás is újabb fényes bizonyítéka legyen a nép, a kormány és a párt meg­bonthatatlan egységének, államunk rendíthetetlen ere­jének, a munkásság és a parasztság testvéri szövet­ségének, a szocialista építés újabb győzelmének. (Taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents