Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-284. szám)
1954-11-07 / 264. szám
Látogatás a csodálatos gépek birodalmában Irta: Pethe László, a tiszasvasvári gépállomás sztahanovista traktoristáia együtt ühiepe lünk írta: Kecskovszki József Sokat olvastam és hallottam arról, hogy a Szovjetunióban milyen fejlett a mezőgazdaság, milyen fejlett gépek könvnitik meg az emberek munkáját. „Sem találtam, csíkos vetést,..1“ Éppen a fehértói út mellett, a Munka termelőszövetkezet földjén hengerez- tem gyűrüshengerrel, amikor a munkagépkezelőm. Köblös János hozott egy táviratot Gyorsan felbontottam, szinte hinni sem akartam a szememnek. — Hogyne, amikor azt olvastam, hogy a Szovjetunióba induló küldöttségnek én is tagja leszek. Én is láthatom az Összszövetségi Mezőgazdasági Kiállítást! Köblös János táncolni kezdett örömében és azt hajtogatta, hogy: „feltétlen elmenjen Laci bátyám, jól nézzen szét, hogy sokat tudjon majd beszélni arról, amit ott látott.“ Nehezen teltek a napok az indulásig, egyszer azonban mégiscsak elérkezett. — Szeptember 10-én, este 10 órakor indultunk a budapesti Nyugatipályaudvarról. 11-én, amikor meghasadt a hajnal, átléptük a magyar-szovjet határt. Robogott velünk a vonat. Sokat jártam a múlt háború alkalmával ezen a vidéken, de most nem ismertem rá a sok új épület, a szép állomások láttán. — 12-én hajnalban arra ébredtünk, hogy a vonat végtelen táblájú földek között robogott. És mindenütt géppel vetettek. Utolját járta már a vetés. 100 kilométereket rohant a vonat a vetések mellett és Inába kerestem a vetőgép kihagyta csikókat, sehol sem láttam. A kétezer kilométe-r alatt egy tábla földben Hittünk csupán csíkos vetést. Arra gondoltam, hogy sokat kell még a mi munkánkon javítani, hogy ilyen szép munkát végezzünk. Pedig a mi gépi vetéseink is sokkal jobbak az idén, mint tavaly voltak. A vontat azonban nemcsak vetések mellett vitt bennünket, haruem kukoricatáblák és répaföldek mellett is. Az az igazság, hogy kevés helyen volt betakarí- tatlan a kapások termése. Törték a kukorüeát, szedték a burgonyát és a répát, de embereket csalk gépeken láttunk. Komb ájn törte, fosztotta a kukoricát, egybevágta, kévébe kötötte a szárát. A letisztított kukoricacsövek pedig teherautóba folytak. A répaföldeken a cukorrépaszedő kombájnok dolgoztak. Emlékszem rá, hogy nálunk mennyit fa- gyoskodtunk az esős, őszi, szeles időben, a: sáros cukorrépa szedésekor... Ott meg csak menték a gépek és a letisztított* lekoronázott cukorrépák egyenesen a pótkocsiba hulltak. A burgonyaszedést szintén kombájn végezte. is felemeli a szalmát, majd elhelyezi, a kazalon. Azt is észrevettük, hogy a vetögépek kivétel nélkül mind műtrágyaszóróval vannak egybeépítve. Műtrágya nélkül nem is vetnek. Láttuk az istállótrágyázó gépet is. Megnéztük alaposan a répaszedő, burgonyaszedő, kukorica-betakarító kombájnokat. Micsoda gépek! Mennyi embert kímélnek meg azok a nehéz munkától! Mindazokat a gépeket a mi termelőszövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban is lehetne használni. A mi terméseredményeink is rohamosan megnőnének, ha ilyen gépekkel dolgoznánk. Könnyebb lenn* a munka és jobban élnénk mindnyájan. Mindezek láttán értettük meg igazán, miért érvek el olyan bő termést a szovjet földeken és miért tudják olyan szépen, idejében megművelni a temérdek földet. Csak ezekután tudtuk megérteni, miért élhetnek olyan jól a szovjet emberek, miért olcsóbbak náluk a közszükségleti cikkek, mint nálunk, Fogadalom Lenin és Sxtálin elvtnrsahnál „Nem vágyom jobb élelme, mint a szovjet embereké...“ —■ Ilyen gépek kellenek nekünk — gondoltam és erről sokat beszélgettünk a parasztküldöttekkel. Amikor csak gépeket láttunk, azt kérdeztük egymástól, vájjon mit csinálhatnak itt az emberek, ha minden munkát a gép végez. Erre csak a moszkvai kolhozpiacon kaptam meg a választ. Tudok oroszul beszélni, így aztán bőven volt módomban érdeklődni: hogyan is élnek a kolhozparasztok, =Sokan elmondták, hogy nappal dolgoznák a gépekkel, vagy az állattenyésztésben, estle pedig ki- csipik magukat, mennek a kolhoz klubjába rádiót hallgatni, színházba, moziba. Büszkén beszéltek arról, hogy minden kdlhoznak van saját kultúrgárdája, nagy könyvtára, rócBtó adó-vevő készüléke. MomtUam is magamban: soha nem vágyom jobb életre, miét a szovjet embereké! A nagy kiállításon Hétfőn, délután tekintettük meg a kiállítást. Lép- ten-nyomon azt tapasztaltuk, hogy a szovjet tudomány vívmányait a gyakorlatban alkalmazzák. Ezt bizonyítják a nemesített állatok, termények és nem utolsó sorban a gépek. A kiállítás géppavillonja a legnagyobb méretű volt és ez is azt bizonyítja, hogy a szovjet mezőgazdaságban a gépek munkájára helyeznek döntő súlyt. Fejlett gépek nélkül nem is lehetne jól megművelni azt a mérhetetlen területet. Az elmúlt egy év alatt 7 millió hektár szűzföldet törtek fel gépekkel és tettek termékennyé. Beszéltem hat traktorossal, akik önként jelentkeztek a szűzföldek feltörésére. Olyan jóleső érzés volt velük beszélni, akik a világ másik végén ugyanazokért a célokért harcolnak, mint én idehaza ... Sok újtípusú mezőgazdasági kisgépet láttunk. A szántást már csakis lánctalpas traktorral végzik. Leg elterjedtebb az SZ—80-as típusú gép, amelyből mi is kaptunk. Gépállomásunkon is van belőle kettő. Láttunk újtípusú talajlazító ekéket, amelyekkel először negyven centiméter mélyen, másodszor 70 centimester mélyen lazítják meg a.- földet. Az ilyen módon meglazított földet 5 évig nem kell szántani, csak kültivéiorozni és tárcsázni. Feltűnt, hogy a talajművelő eszközök, kapák és kultivátorok karjai rá vannak építve az erőgépre. — így centiméter pontossággal vezethetik a kupákat a sorok között. Niv.cs kilengés, mint nálunk, ahol a gép után kötve vontatunk. A szovjet kultiváüyrok és gépikapák általában könnyebbek, mint a mlieink. A mi gyáraink túl n&héz kultiva torokat készítetnek. A vetőgépek 50 százaléka már nem csoroszjás, hanem két, elől egymávtérő tárcsalemez tolja szájjel a földet a vetéshez kívánt mélységig. Utána vagy egy cső, vagy sűrűsoros vetésnél kél cső vet. Ezek a csövek sohasem dugulnaíc tie, nem szedik össze ia gyomokat, mivel az előttük haladó 2 tárcsalemez a rögöket ösz- szetöri, a gyamokat pedig elvágja. Szeretném, ha a magyar mezőgazdaságban is dolgozhatnánk ilyen típusú vetőgépekkel. A kiállítás megtekintése után elindultunk a szocializmus fővárosába: Moszkvába. Moszkva nagyon tiszta város. Az utcán véletlenül lehet egy eldobott ciga- rettavégett, vagy eldobott papírt látni. Az utcák szélesek. Nagyon sok út 100 méternél is szélesebb, 14— 25 sorban mennek az autók, trolibuszok. Moszkva hét- szerte nagyobb mint Budapest, de hétszerte nagyobb a zaj Budapesten, mint Moszkvában. Nem hallani a villamosok csörömpölését, az autók fülsiketítő kürtölését. Meglepett az, hogy a szovjet emberek türelmesek, udvariasak, előzékenyek egymáshoz. Soha nem felejtem el azokat a pillanatokat, melyeket a Mauzóleumban töltöttünk. Az emberek sokasága két végtelen sorban halad el tisztelegve Lenin és Sztálin elvtársak előtt. Mintha csak aludnának. úgy fekszenek ott egymás mellett. Mélységes megille- tődéssel néztük őket. Szemünkből könny csordult. Mentünk lassú léptekkel és néztük Őket, akiknek a mi szabad életünket is köszönhetjük, Arra gondoltam: sok ember élt a világon, aki nagy volt. De náluk nem élt még nagyobb ember a világon, ök a világ minden dolgozójáért harcolták, dolgoztak ... Itt fogadtam meg: ha hazamegyek, még jobban dolgozom! Minden erőmmel, egész életemmel az emberek jobb életéért fogok dolgozni és harcolni. Azt szeretném, hogy azok az emberek, akik a nehézségben elcsüggedtek, vagy nem hisznek a nagyszerű célokban, melyet a mi pártunk, kormányunk elénk tűz, olvassanak, tanuljanak a Szovjetunióról. Meglátják: mire képesek a szabad emberek! Debreceni néprajzi kutatók gyűjteménye a szamosmenti hagyományos társasmunkákról A Szamos északi részén még ma is elevenen él az a szokás, hogy a falu lakói megsegítik azt, aki munkaerővel szűkében van. Iia valamelyik gazda házat épít, akkor minden nap van 5—6 segítség a falu lakói közül, ha búzahordásban kevés a maga munkaereje, akkor is mindig akad aki segít. Nagy múltja van ennek a társasmunkának, amelynek feldolgozását a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetének kutatói végezték el. Közel három éven át gyűjtötték az anyagot több mint tíz szamosmenti községben. — A gyűjtést összegezték s kidolgozták a hagyományos társasmunkák népben élő szokásait. A baráti megsegítés számos példáját jegyezték fel. Panyolán például a termelőszövetkezet tagjai hordás idején segítettek az egyéni gazdáknak. Ezért a tsz. tagjai ellenszolgáltatást nem várnak, de a népben élő hagyomány szerint, akit megsegítettek alig várja, hogy viszonozhassa a kedvességet. Ünnep elölt a Népművészeti szövetkezetben A Szaboics-Szatmármegyei Népművészeti és Háziipari Szövetkezet által készített szőnyegek, kosarak, demizsonok, hímzett ruhák, paplanok, kendők és egyéb kézimunkák nemcsak az országban, de külföldön is híresek. A szövetkezet készítményei a Moszkvában megrendezett kiállításon is elismerést, jó hírnevet szeleitek a magyar népművészetnek és háziiparnak. A jó hírnevet azzal is öregbítették, hogy már októberben befejezték 1954. évi tervüket. Ä szövetkezet dolgozói a november 7. tiszteletére tett felajánlást is becsülettel teljesítik. A kosárfonórészleg már november 2-ig 500 forinton felüli értékű anyagot takarított meg. izép élménye. Majakovszkij; szavai jutottak eszembe fölfelé haladván a Mauzo< leum lépcsőjén: „Lenin élt/ Lenin él, Lenin élni fog! ’ Elindultunk szerte az or-' szagba. Bármerre mentünk,1 mindenütt őket láttuk, megvalósulva harcukat, eszmei jüket, a virágzó, boldog szovjet hazában. Ök élnek1 abban a palotában, mely a 240 méteres Lenin-hegy ormán áll, őket, a világos,’ szabad forradalmi szellem; hirdetőit, alkotóit érezzük a' 17 millió kötetes Lenin- könyvtárban. Munkájuk nyomán született a híres Metro, a földalatti 49 csodálatosan szép, mozaikokból felépített, egy-egy történelmi eseményt ábrázoló állomásaival, őket láttuk, művüket éreztük a szovjet emberekben, a gyárakban/ üzemekben, a hatalmas méretű alkotásokban. — A moszkvai gyolyóscsapágy-» gyárban a méretek bámulatos skálájára jellemző1 például, hegy látni milliméteres golyóscsapágyat/ ugyanakkor két tonnásat is. A lehető legmodernebb felszerelésű gyár. Ellátva kórházakkal iskolákkal/ könyvtárral. Van például sztahanovista középiskolá-i juk, saját politechnikájuk./ mely évente 250 mérnököt képez ki. |7 ljutottunk Bjelorussziá ■*"* fővárosába, Minszkibe, meglátogattuk a Razvet község kolhozát. Megismer-* kedtünk itt a kolhozparasz-J tokkal, a szellemi, kulturá-i! lis élettel. Jellemző az itt' urakodó kulturális viszo-.1 nyokra és igényekre, hogy' többszázan, többezren végezték el a középfokú is-' kólákat, s közel 200-an az1 egyetemet. Orlovszki elt-| társ, a kolhoz elnöke még| sincs megelégedve ezzel azt eredménnyel, s ott jártunkban arról panaszkodott/ „hogy sajnos, a kolhozban még mindössze 180-an végezték el az egyetemet.” . Kavargó, tarka képek sö-j rozata idéződik emlékezetemben. Látom Leningrá- dot, ott állok a Néva partján, köröttem vidáman játszó gyermekek hada. . Mosolygó arcú emberek sétálnak, fiatalok vidám ká-í cagásától cseng a hely, ahol! egykor 37 esztendeje meg-, dördültek az Auróra cirkáló ágyúi, végét jelezvén] egy letűnt világnak, a cáril orosz földesúri, tőkés rend-' szernek: virradatot, hajnal-1 hasadást jelezvén a forradalomban feltámadt népi szabadságának, nagyszerű1 jövendőjének. P ondolatom gyors 'Jr szárnnyal feléjük röpít, s vélük vagyok, köztük vagyok, az ünneplők között, akik a világ sokszázmillió emberével együtt e napon ünnepük a szovjethatalom születését, x Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évforduló-! ( jat. Akik már az évi tervüket teljesítették A tyukodi gépállomáson három traktorista teljesítette már az éves tervét. A gépállomáson folyó versenyben első Bognár Ferenc, aki évi tervét 152.5 százalékra teljesítette, második Verőn Miklós 100 százalékos teljesítménnyel, harmadik Becző Sándor 102.9 százalékkal. A gépállomáson az őszi tervét már 9 traktoros teljesítette túl a november 7-i verseny során. Hasonló eredmények születtek a tiszavasvári gépállomáson, ahol már 10 traktorista dicsekedhet azzal, hogy évi tervét teljesítette a forradalmi műszakban. Legnagyobb teljesítményt] Ignácz Sándor ért el, akii tervét 160 százalékra telje-! sítette. ____", vasárnap ML... Ia Tökéletesítették a betaka-[ rltó eszközöket is. Például a gabonaarató kombájnok két típusát tökéletesítették. \ Az egyik fél-lánctalpas, a szalmakocsi reá van építve i a kombájnra, a szalmát a! gép veri le és igazgatja,' majd a kívánt súly elérése után önműködően leteszi.' Két ember munkáját taka-'. ritja meg a szalmakocsi tökéletesítése. A másik típus: csak annyiban újított, hogy\ a gumikerekek mellett széles, vasfogas kereket alkalmaznak, hogy lágy talajon is tudjon dolgozni. Van olyan kombájn is, melynek 12 méter széles vágóasztala van és a levágott terményt az aratógéphez hasonlóan, ponyvával hordja a cséplőszerkezetre. Ezek a kombájnok a gabonaféléket már oly tisztán adják ki, mint a rendes cséplőgépek. A Szovjetunióban még a szalmát sem hagyják széjjel a kombájn után Van egy bjelorussz-típusú 37 HP gumikerekű traktor, amely villájára ölti a kombájnszalmát és a kazalhoz szalad vele. Egy másik hasonló traktor szintén felveszi és ha kell, 12 méter magasra ]V ints pompás, merész- : ró,,.— w.y : felül múlhatná azt a feled- : iieíetlen képet, ami elém I tárult egy este, ezév április utolján, — ahogy a Moszkva-Szálló ablakából '• kitekintettem a milliárdnyi - fényben úszó, ünneplő fővárosa. Május 1. ünneplésére készült Moszkva. Olyan volt ez a gyönyörű főváros óriási méreteivel, nyüzsgő, derűs, életvidám emberáradatával, mint egy hevesen lüktető szív, melynek dobbanására százmilliók figyelnek. Napfényes reggelre, szokatlanul néma csöndre ébredtünk. Elindultunk a Vörös-térre. Negyvenkét nemzet nyelvén c.lendül fel a béke, a szeretet, a hála zengő szép szava: a Békedal. 9 órakor a Lenin-Sztá- lin Mauzóleum emelvényén megjelentek a Szovjetunió Kommunista Pártja, a kormány, a diplomáciai testületek képviselői. Felcsendül a szovjet Himnusz. Megkezdődött a felvonulás. — Végeláthatatlan sorokban, virágözönben vonultak fel a szovjet emberek, ifjak, öregek, asszonyok, gyerekek, az ország minden tájáról: üzemek, kolhozok, iskolák, stb. százezres tömegei. 17 gy legyőzhetetlen, a kommunizmust építő szabad népnek volt ez a seregszemléje. Határtalan érőt, biztatást adva harcunkhoz, a világbéke megőrzéséért folyó harchoz. Másnap ismét a Vöröstérre mentünk, hogy megkoszorúzzuk a lenini-sztálini Mauzóleumot, ahol már több kilométer hosszú sorokban várták a szovjet emberek, hogy bejuthassa- . nak a Mauzóleumba. A nagy várakozás izgalmával, elfogódott szívvel haladtunk lefelé a feketebíborvörös márványlépcsőn hozzájuk, a várva-várt találkozáshoz. Sohasem felejtem el azokat a pillanatokat, amikor ott álltam mellettük, megrendülve, csodálattal, tisztelettel adózva emléküknek, szellemüknek. Bárhogyan is szeretném, bárhogyan is akarnám, nincsen szó, mely méltón, híven elmondhatná e percek felemelő, megrendítően ünnepi hangulatát. Ott feküdt Lenin elvtárs az üvegkoporsóban. Arca, a viliózó vörös fényben, mintha beszélne, mintha élne. Szólni ‘ szerettünk volna hozzá, letérdelni előtte, megfogni : kezét és elmondani néki 1 gyermeki szóval népünk üzenetét, a szeretet s a ; hála szavát. jVf ellette feküdt harcos- társa, a forradalom • másik nagy katonája, élet- 1 műve folytatója: Sztálin... Elmondhatatlan, kifejez- ’ heteden volt e perceknek, 1 pnnek a találkozásnak örök
