Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-24 / 252. szám
1954 október 24, vasárnap NÉPLAP 3 Híradás a „dolgosó nép okos gyülekezetei“-ről VÁLÁSL A vajai állomásról két, magas jegenyesor között vezet be a Tulipán-út a községbe. Hajdan a grófok magánútja volt, szegény- ember arra nem léphetett. Pedig célirányosabb a kö- vesútnál. Egyenesen a kas— Itt született a községben? — Igen. Itt éltem le gyermekéveimet. Apám szegényparaszt. Csak a középiskolai éveket töltöttem Nyíregyházán. Szerettem volna visszakerülni a falumba, az Dani Endre tanító, az egyik vajai tanácstagjelölt. télynak fut, ahol — egyik termében — hajdan „megkötötték a szatmári békét“, K ahol ma gyermekek vidám kacagása szárnyal a komor falak között. Itt talált helyet az iskola, s itt vannak a tanítói lakások. Itt foglalkozik a gyermekekkel Dani Endre tanító, vagy nevelő-tanár, mert a tanári oklevelet is megszerezte a tavaszon, kitüntetéssel. * A kastély parkjában az óriási fák megszínesedtek, a világos-sárgától a rozsdavörösig minden színárnyalatban játszanak. A koradélutáni nap átvilágítja a lombokat, s varázslatos képet tár elénk. A gyep még zöldes, a bokrok nagy része egészen zöld még. A háttérben a kastély nehéz falai, fogazott bástyái. A park egyik tisztásán gyermekek sorakoznak. Ügyes kis úttörő vezényel a csapatnak. — Vigyázz! Jobbra át. Középre nézz! Dani elvtárs áll a gyermekek sorfala előtt. — Tanító bácsi jelentem, az osztály sportköri foglalkozásra együtt van. A létszám harmincegy. Jelen van huszonnyolc. lövid tornanadrág van a fi- .kon. Szemükben csillog a jókedv, átveszik az őszi n p visszamosolygó meleget. Dani tanító „bácsi“ utasításokat ad. Magasugrás lesz. Felállítani a mércét, megpuhítani a földet. Azután hozzám lép. — Irígylésreméltó környezet, igaz? Tyiih, ha mi is itt tornázhattunk volna. — Kortársaira gondol, s fiatalságára, amikor még parasztember nem lehetett bejáratos a grófi portára. A mosoly nem tűnik el arcáról, örökké jókedvű, mindig bizakodó. A nép töretlen akarata van vonásaira írva. emberek közé, és , ez sikerült. így mondta: i,. emberek közé. így értette: azon emberek közé, akik a szívemhez nőttek, akik formálták gondolkozásom növőéveimben, akiknek gondját, baját jobban ismerem a világ minden kérdésénél. * — A járási oktatási állandó bizottság elnöke voltam, — mondja arra a kérdésünkre, hogy szeret-e a közért dolgozni, mintha már ebben a válaszában is benne lenne a felelet. De hozzá is fűzi: — hiszen élethivatásom az, hogy a közért dolgozzam. Azért lettem tanító. Engem elsősorban a gyermekek érdekelnek. Minden, ami velük, tanulásukkal, előremenetelükkel összefügg. Ezeket a feladatokat is igyekeztem ellátni, mint tanácstag. Azt hiszem, nem eredménytelenül. — Közvetve, vagy közvetlenül nyújtott segítséget? — Mindenféleképpen. Elsősorban feladatom volt a járási állandó bizottsággal összefogni az oktatási bizottságokat, s segítséget nyújtani az iskoláknak a jobb tanulmányi eredmény elérésére, az iskolaegészségügy, iskolaszépítés és számtalan más dolgok megoldására. Azonban én ... kötelességemnek éreztem, hogy közvetlenül is megkeressem a problémákat, s havonta többször tettem iskolalátogatásokat. — S ilyenkor akadtak olyan dolgok, amelyeken segíteni kellett? — Hogyne. Sok. Természetesen, nem szabad lebecsülni a felvetődő panaszokat, mert sok esetben a kis dolog nagy dolgoknak elindítója. Ezt azért mondom, mert több esetben apróbb panaszok kerültek elém, illetve aránylag csekélyebb természetű hibákat láttam kijavítandónak. Egy ízben például padlóolajat szereztem be az egyik iskolának, amely — tekintve a beszerzési nehézségeket — nem tartotta fontosnak a padló olajozását. „Padlóolajat!?“ — legyintettek, pedig a gyermekek egészsége szempontjából nagyon fontos. S mit jelent nekünk a gyermek? * — Tedd félre az ásót, Bandi! — kiált hirtelen az egyik gyermekre, félbeszakítva beszédét. — Közelében sem legyen a mércének! Míg beszélgettünk, szeme állandóan a fiúkon volt. S azok érezték, mert egy-egy sikerült ugrás után büszkén mosolyogtak felénk. Ez a ragaszkodó, bizalmas tekintet eszünkbejut- tatia a jelölőgyűlést. — Hogyan fogadta a gyűlés a nevelő elvtárs jelölését? Gondolkozik. Amit erre felelnie kell, az dicsekvésszámba megy. Nehéz a válasz, de megvárjuk türelmesen. — Igen sokat jelent nekem ez a jelölőgyűlés. Mintegy választ kaptam életem eddigi törekvéseire. A közért akartam dolgozni, dolgoztam eddig is, és most válaszolt a falum. Érdemesnek tart erre a munkára. Én nem tudok ennél számomra becsesebbet. Egyhangúlag jelöltek, s ezzel igazolták eddigi törekvéseimet. Fiatal vagyok, huszonhét éves. Érdemes volt tanulnom, küzdenem, mert van eredménye. * Dani Endre tanító a község sportéletének is szervezője. A tavasz folyamán a járási szpartakiádra mozgósította a fiatalokat, s a község megnyerte a versenyt. Ugyancsak resztvettek a fiatalok a járási úttörőbajnok- ságban, melyet Dani elvtárs szervezett. Jó atléták, élénk szellemű fiatalság kerül ki oktató keze alól. „A községi sportéletet továbbfejlesztve, igyekszem mind jobb eredmények elérésére, hogy így is ismertté tegyük községünk nevét.“ így mondja. * Míg a fiúk nagyrésze gúlát alkotott Dani elvtárs irányításával, mi lehúzódtunk a fűbe, egy kerekképü, barna gyermek mellé. — Aztán szigorú-e a tanító bácsi? Miska ránk villantja szemét. — Hát... nem olyan szigorú. — Jó ember? — Jó bizony! — Szereted? — Hát! — felel egy szóval, kicsit lenézően. Minek ezt kérdezni? Ez csak világos. Azután felpattan, mert nevét hallja. Hívja a tanitó bácsi, a gúlába. Nagy Lászlóné és Nagy Balázs baktaiórántházi népfrontbizottsági tagok példát mutatnak a beadásban Nagy Lászlóné három és fél holdas és Nagy Balázs 7 holdas baktaiórántházi lakosok, a hazafias népfrontbizottság tagjai elhatározták, hogy a decemberre beütemezett sertésbeadási kötelezettségüket október 10-ig teljesítik. Mintegy száz ttiiltiiitt utazott a kongresszusra Megyénkből mintegy száz munkás, paraszt és értelmiségi küldött vesz részt a Hazafias Népfront I. Országos Kongresszusán. A küldöttek megfogadták: az ott szerzett gazdag tapasztalatokat gyii- mölcsöztetik majd munkaterületükön. Sok értékes javaslat született egy kallósémjéni jelölőgyűlésen nács V. B.-je, hogy clsöOktóber 19-én Kálló- semjénben tanácstagjelölö gyűlés volt a növényvédő állomás helyiségében. A növényvédő állomás dolgozóin kívül több dolgozó paraszt is megjelent. A gyűlésen Benke György elvtárs röviden Ismertette a tanácsok eddigi működését, beszámolt az elért eredményekről és beszélt a tanács jövő feladatairól. Ezekután megkezdődött a jelölés. Elsőnek jelölték a járási tanácsba Belicza elvtársat, a nagykállói járási tanács elnökhelyettesét. Bclicza elvtárs elmondotta önéletrajzában, hogy szegény paraszti családból származik, a múlt társadalmi rendszerben ó és szülei is kivoltak szolgáltatva a kutaknak, a népelnyomóknak. Három hold kis földjükből nem tudtak megélni, így részes munkát kellett vállalnlok. Egyhangúlag jelölték a járási tanácsba. A gyűlés végén külön elbeszélgettünk arról, hogy milyen tervek vannak a jövőt illetően a járás további felvirágoztatására. Ezek szerint előtérbe helyezzük a kenyérgabona termelését a legfejlettebb agrotechnikai módszerek széleskörű alkalmazásával, mindemellett az állattenyésztés fejlesztését is a zoó technikai módszerek alkalmazásával. Mindezek megvalósítása érdekében szakelőadásokat tartunk a járásban. Azon leszünk, hogy fokozottabb mértékben biztosítsuk a dolgozók ellátását, több kenyeret, zsírt, közszükségleti cikket kapjon a falu, a város egyaránt. Oktatási téren különösen nagy feladatokat kell megvalósítani. A járás, megyei viszonylatban e téren az utolsó helyen áll. Célul tűzte ki a járási tasorban az iskolai mulasztások megszüntetése cs a tanulmányi eredmények megjavítása érdekébe egyhónapos brigádvizsg: latot indít, ellenőrzi, hogy a nevelők rendszeresein végzik-e a szülői látogatást. Meggyőző, felvilágosító szóval elérjük, hogy a szülök mindjobban megértsék a tanulás jelentőségét. Mindezek mellett figyelmet fordítunk a dolgozók és nem utolsó sorban nevelőink szociális1 körülményeinek megjavítására. A határozat értei-! mében gondoskodunk arról, hogy pedagógusaink, az állami tartalckfüldek- ből kapjanak a szociális körülményeiktől függően, a törvény által előírt alapon. Sok-sok terv, java&laf született még ezen a gyűlésen, amelyek mind dó-1 rehaladásunkat szolgálják. Szászi István. VÁLASZT A BORBANYA A város területén most választják meg az egyes választókerületek a tanácstagjelölteket. Borbányán a Szölő-utca 28. szám alatt, 20-án délután Lencsés Pé- terék is erre készültek, hiszen az ő házukba jönnek össze este a választókerület dolgozói. Sokan nem várták meg az esti 7 órát, már fél 7-kor elmentek Lencsésékhez beszélgetni. A gyűlés előtt jó hangulat volt, beszélgettek. Bizony, nekik olyan jelöltre van szükségük, akik segítenek majd, hogy regi vágyuk megvalósuljon: végre Borbányán is égjen a villany. Szükség lesz a tanácstagra olyan értelemben is, hogy biztosítsa a kerület jó ivó- vízellátását. A kéttantermes iskolát is jó lenne meg-1 kapni. Fél nyolcra közel 60 sze- mély jött össze, A jelenlévők úgy döntöttek, hogy ifj. Földi Mihály olajgyári munkást és Vv Pétert fogják jelölni. Ugj gondolták: mindketten megérdemlik bizalmukat. JÁVOR KORNÉL. (~falii(jtjíílés OpáltjUhui 1954 október .., Falugyűlés Ópályiban. A kultúrteremben — mert már ilyen is van ebben a kis szatmári községben — gyülekeznek a gyűlés résztvevői, a parasztemberek, s mire kezdetét veszi a beszéd, sokszázan szorongtak a teremben megnövekedett érdeklődéssel. ÍV! áskor is készültek már itt válasz- tásra, de még soha-soha senki nem kérdezte tőlük, hogy kit szeretnének felvenni a jelölő-listára. Most megkérdezik, hát eljöttek mindnyájan, hogy jól feleljenek. Akármilyen ember nem képviselheti az ügyüket. Annál jobban meg kell gondolni, mivel ma megyei és járási tanácstagjelölteket kell választani, A falugyűlés elnökséget választ, s azután az elnök, Nagy Károly mond néhány idevágó értelmes szót. Azt mondja: — Olyan tagot jelöljünk, aki a városban és mindenütt a mi ügyünket fogja képviselni. Akiben megbízhatunk, mert jó barátunk, aki úgy fog szolgálni, mint a mi szolgánk, az ópályi nép szolgája. — Gondoljuk csak meg emberek! Ezelőtt 10 évvel ért véget a háború, üresen maradtak az istállók, az udvarok, üresen maradt a falu. Azóta nemcsak gazdagodtak a porták, de új házak épültek, villanyunk lett. De hát nem akarunk mi megállni. Mi ópályi hazafias parasztok közös összefogással tovább akarjuk gazdagítani falunkat, országunkat. Ehhez szükségünk van szószólóra is! \ gyűlés résztvevői hallgatnak, gon- dolkodnak, Tulajdonképpen tudják is, hogy ki lenne a legjobb megyei tanácstag jelöltnek, hiszen nem most esik erről szó, napok óta tervezgetnek, beszélgetnek róla. Egymásra várnak inkább, ki mondja ki az első szót. Simon Gyula. Ö tartja fel a kezét és ő szólal 1 !oször. — Hát jelöljük Fábián Lajost. Egyszeriben rázúg a nép: — Jó lesz. Öt jelöljük. Idős Firnistál József még hozzáfűzi: — Evekig dolgozott a mi községünkben. A felszabadulás után került hozzánk, mint a munkásosztály küldötte, hogy segítsen nekünk az új úton való első lépéseknél. Becsületesen segített. Meggyőződtünk róla, ő a mi barátunk. P ábián Lajos is jelen van, végül ó kér szót, Nem beszél sokat, a lényege ennyi: „Becsülettel ellátom a reám bízott tisztséget!” Ezután jelöli a falugyűlés a járási tanácstagokat. Kettőt jelölnek- Először Szentesi Miklósnét ajánlják. Nincs ellenvetés, hiszen paraszti vér, az urasaa tarlóján nevelkedett. Inkább csak megjegyzés, tanács hangzik el, mivelhogy Szentesiné járási elnökhelyettes. Gyémánt Miklós például ezt mondja: „Sokkal becsületesebben vizsgálják ki a járási tanácsnál a dolgozók panaszait, ne küldözgessék Pétertől Pálhoz őket.” A második jelöltnél, Simon Gyulánál ^ azonban már nem megy ilyen símán. Ellenvetés van. És pedig maga Simor Gyula tesz ellenvetést. Sokszor gondo' kodott azon, hogy mit kellene tenni, hogy a faluban újból visszaállítsák azt az egyetértést, ami volt ezelőtt pár évvel. Szeretett volna segíteni, csak éppen nem az a természetű ember, aki tolakodjon, felkínálta egy párszor segítségét, a község vezetői nem vették azt igénybe. És most kicsit nékikeseredve, sértődve, panaszképen tiltakozik. „Én örülök neki, hogy megbíztok bennem, dehát vanank itt fiatalabbak és én úgy gondolom, az eddigiek után, nincs is szükség rám.” De a gyűlés résztvevői nem így vélik! Szabad István mindjárt válaszol i — Dehogyis nincs szükség magái1 Ne féljen, nem marad egyedül. Ha megválasztjuk, magával lesz az egész falu a munkában is. Éljenezve helyesel a gyűlés. Hazafelé menve is helyeselnek azem- oerek, mert a jelölések a szívük szerint történtek. Soltész Istvánná.