Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-24 / 252. szám

íí í t 1951 október 24, vasárnap © Q.g.emi ekeknek me se or szú íj — áj játékholt {t( yíte em házán Mindenkit büszkeséggel tült el, ha az irodaházra néz. Ha hosszú idő múlva is, el­készült az irodaház, s az épület alsó részein új és új üzletek nyílnak sorba. A napokban adják át az édes­anyák örömére az új játék­os hangszerboltot, ahol min­dent megkaphatnak, amire gyermeküknek szükségük van. Nyíregyháza büszkesége lesz ez az üzlet. Fényes, vi­lágos nagy terem, a legmo­dernebb berendezésekkel. Külön osztályokra van oszt- .\jt a helyiség: játékosztály­ra, hangszerosztályra. Sok érdekesség van a já- tékosztályón. Különleges szép fajátékok, autók, villa­mosok, villanyvasút, vil­lanymozdony, melyeket föl _ti!het húzni. Ezek a játékok legnagyobbrészt a magyar ipar remekei. Gyönyörű szé­pek a? íkarúsz-autók, a mentőautók. Gyermekbúto­rokban sincs hiány: Kész itt abakonyha, babaszoba, a «kislányok örömére. A ki- iCbbeket plüss-mackók, üüss-állatok szórakoztathat­ok. Na és ami a legfonto- abb, amit nagyon sokan kánnak már, törhetet­len babákat is lehet kapni. Nemcsak az az elő­nyük, hogy törhetetlenek, haner- még moshatók is. — íü> játékokat is talá­ji játékosztályon, a csenszic ák ipar remekeit, PVC g\ nyilatokat. Ezek főleg a pólyátoknak, kisba­báknak valók. Kiscicák, kis- esibék, kiskutyák, csörgők, kishalak és labdák, — az az érdekességük, ha megnyom­ják. sípolnak. Nagyon sok szép játék lesz az üzletben, amit itt nem tudunk felsorolni. Any- nyit még elmondhatunk, hogy a rádió és gramofon próbafülke tetején meseor­szág várja majd kíváncsi nézőit, amit nemcsak a ki­csinyek, de valószínűleg a felnőttek is nagy érdeklő­déssel tekintenek meg. A hangszerosztályon min­denféle hangszert lehet vá­sárolni majd. Nagy öröm­mel veszik ezt tudomásul a vidéki zenekedvelők is, hi­szen eddig, ha hangszert akartak vásárolni, Pestről kellett hozatni. Most meg lehet majd kapni mindent helyben. Nyíregyházán. Be­fejezésül csak annyit sze­retnénk még elmondani: reméljük, az illetékesek lehetővé teszik, hogy az iro­daházban ezt a szép üzletet meg is lehessen közelíteni. Tudniillik most három ol­dalról be van kerítve ez a része az irodaháznak, nehe­zen közelíthető meg. Már el tudjuk képzelni, hogy ta­vasszal, amikor parkírozni fogják az irodaház környé­két. mosolygósán, vidáman mehetnek a szép parkon ke­resztül a dolgozók. Azonban addig is szeretnének vásá­rolni. ezt bizonyára megér­tik majd. akikre tartozik. SZENTESI MAGDA. Recepi NYÜLPECSENYE A nyulat megtisztítjuk, megmossuk, s az egészet jól besózzuk. Azután megtűz­deljük szalonnával, forró zsírral leforrázzuk és tepsi­ben gyakori öntözgetés köz­ben megsütjük. Bármilyen mártással, hidegen is tálal­ható. Rendesebb munkát végezzen a Patyolat! Még augusztusban tör­tént, hogy elvittem papla­nomat a Patyolathoz ki­tisztítani. A napokban mentem el érte, mert a vállalatnál sok volt a mun­ka, így várnom kellett ró. Meglepődve vettem ke­zembe, amikor ideadták a paplant, mert rongyosan adták vissza. Mikor meg­kérdeztem, hogy miért szaggatták össze, azt felel­ték: „azért, mert a kék ol­dalt többször használta, mint a rózsaszínt“. Nem tudtam erre válaszolni. — Jó lenne, ha rendes mun­kát végezne mór a válla­lat' A pecsétek bennema- radtak továbbra is a pap­lanban, csupán annyi vál­tozás van rajta, hogy azon­kívül még 40 forintért szétszaggatták. Székely Józsefné. Nyíregyháza. Kórház­utca 29. SZÜRET Gyermekeknek, úttörőknek Utazás a MARSBA Fantasztikus elbeszélés VII. írta: J. SMITH A Szovjetunió zaporozsjei területén lévő „Zsov- tnyeva HviIja“-szovhozban (oszipenkovi kerület) javá­ban szüretelnek. Marija Bobrovna, a Szocialista Munka Hőse, gazdag termést takarít be csoportjával. A cso­port vállalta, hogy hektáronként 144 mázsa szülőt szüretel. I A képen: Marija Bobrovna munkacsoportja szüre­telés közben. (Foto: A. Kraszovszkij.) 1 A két idegfeszítő nap után nagyon kimerültnek érezte magát. Álmossága azonban tüstént elröppent, mikor észrevette, hogy á kocsi hir­telen megbillen, mintha va­lami meglökte volna. Zseb­lámpája után kapott és ki­lépett a kocsiból. Öt, vagy hat sötét, emberhez hasonló alak vette körül. Széles mancsok markolták meg és mielőtt még felkattinthatta volna lámpáját, magukkal hurcolták a sötét éjszakába. Kolja, akinek váltania kellett Hansot, elsőnek éb­redt fel és ijedten rázta fel társait: „Hans eltűnt.“ A többiek is gyorsan talpra ugrottak és Hans keresésé­re indultak. Teljesen nyoma veszett. Kétórai meddő ku­tatás után már semmit nem tehettek. A reményt azon­ban nem adták fel, azzal vi­gasztalták magukat, hogy Hans előttük még ismeret­len okokból eltávozott. Egyik bozótot a másik után világították meg, ko­csijuk szélsebesen nyelte a kilométereket, minden aka­dályt legyőzött. Mégis, va­lamivel később megállásra kényszerültek. A Mars leg­melegebb vidékére érkeztek, keskeny, kanyargós ösvé­nyen haladva tovább, beha­toltak a dzsungelbe. Nagy állatok törhették ezt az ösvényt, — jegyezte meg Pablo. Igaza volt. Néhány mér- földnyire a lombok mögött hatalmas, fantasztikus alakú állatokat pillantottak meg, de ezek szerencsére nem vették észre a fiatal tudó­sok csoportját. Lábuk föld­be gyökerezett, amikor az egyik állat felemelte bozon­tos fejét, s a többiek is utá­nozták. Ügy tűnt, mintha az eget figyelnék, aztán, mint­ha egyet gondoltak volna, sietve eltűntek a dzsungel­ben. — Hűha! — mondta Bob. — igazán örülök, hogy el­mentek. — Igen, — mondta Pabló, — de várjatok csak. miért vonultak el? Ügylát­szik, az eget kémlelték, mert hatalmas vihar közeledik. Valóban, fenyegető fel­hők sötétítették el az égbol­tot. Néhány pere múlva sü­vítő szél szaladt végig a fá­kon, az eső zuhogni kezdett. Szó sem lehetett a tovább­jutásról. Egy hatalmas fa alatt kerestek menedéket, itt várták ki, míg a vihar leesendesedik. * Mikor Hans visszanyerte eszméletét, észrevette, hogy támadói hatalmas állatok, melyek hasonlítanak Bor­neo orángutánjaira, csupán a sörényűb fekete. Éppen ki akarták tépni kezéből oxi­géntömlőjét. Ügy érezte, ez lesz élete utolsó perce. Hir­telen valami védekezőszer­szám után kapott, s az első dolog, ami a keze ügyébe akadt, övébe erősített zseb­lámpája volt. Ösztönösen f.lkattantotta, s a vadálla­tokat vakítóan erős sugarak világították meg. A hatás váratlan volt. Az állatok ijedtükben felordítottak és pillanatokon belül eltűntek a dzsungelben. (Folytatjuk.) Tajvan: Kína elidegeníthetetlen része Majdnem 400 esztendő lelt el azóta. ' hogy éurópai sióm meglátta Tajvant. Por­tugál hajósok vonultak el Kjína partjainál, ők pillan­tották meg először szeszé­lyes öbleit, égber.yúló szik­gott európai hajósoknak. A keleti parton szinte a ten­gerből emelkednek ki 4000 méteres hegycsúcsai, s a nyugati sík vidék is teli van emelkedőkkel. Tajvan viszont messze Iáit, Ezek a hajósok a pénz emberei voltak, nem na­gyon érdekelte őket a szép, a látványos. Tajvan párt­áit figyelve, mégis egyön- rlű volt a megállapításuk: Ilha Formosa“ (magyarul: Gyönyörű Sziget“). Bizo- íyára ennek tulaj 'onílható ogy Európa térképei „For- tnoza" névvel jelölték a szi­getet. Egy bizonyos:-Tajvan va­dban szép látványt nyújt­hatót! a messzire élcsavar­nagyon messze van. Az a sorsa, hogy a vegteien Csen­des-óceán kis szürke szige­tecskéje legyen ... Vagy talán mégsem olyan jelentéktelen ez a Tajvan? Mégis van egy és más neve­zetessége? Bizony van. Különben nem marakodnának rajta jó 300 éve hollandok, spanyo­lok, japánok, amerikaiak, — hogy csak a „javát“ említ­sük Van nevezetessége ennék a Dunántúl-nagyságú szi­getnek. Természeti kincsei, a szén, a kőolaj, az arany, a réz, a só szinte kimerít- hétetlenek. A trópusi éghaj­lat következtében minden évben kétszer érik be a rizs. Sebesvizű folyói hatal­mas energiát rejtenek ma­gukban. Az egész világon híres a tajvani kámfor és az ananász. Ennyi kincs láttán hogyne csábított volna magához a sziget gyarmatosítókat! A kínaiak másfélezer év óta élnek a szigeten (ők nevez­ték el Tajvannak, azaz öb­lös Szigetnek), de az utolsó három évszázad szinte nem is nevezhető életnek, ha­nem csak kemény megpró­báltatás.ak. örökös küzde­lemnek az életért a szabad­ságért. A cikk elején említett portugál hajósok Eui'ópa- szerte elhíresztelték, hogy a messzi Kína közeiében van egy „Gyönyörű Sziget“, amelynek birtoklásáért ér­demes volna lépéseket ten­ni. A kecsegtető hírre elő­ször a hollandok léptek fegyveresen Tajvan földjé­re (1624-ben). Később a spa­nyolok elkergették őket, az­tán megint a hollandok kö­vetkeztek. 1680-ban Kína megelégelte az európaiak marakodását s visszafoglal­ta Tajvan' Két viszonylag békés év­század következett ezután. 1874-ben aztán a gyorsan tő- késedő Japán vetett szemet a kínai szigetre. A japán fegyveres erőket akkor el tudta űzni Kína, húsz év múlva azonban sikerrel járt a támadás. Három hétre még felvillant a szabadság ígérete a sziget népei, előtt: kikiáltották a Tajvani Köz­társaságot, — ezt azonban a japán megszállók egyhamar vérbefojtották. 50 éves . ja­pán uralom következett ez­után, amely csak a második világháború elvesztésével szűnt meg. A félévszázados japán uralomnak igen súlyos kö­vetkezményei voltak. A földek túlnyomó többségét japán pénzemberek kaparin­tották meg. A tajvani pa­rasztok 43 százalékának fél holdnál kisebb földterülete volt, a 37 százalékának pe­dig semmi. A tajvani kí­naiak a japán megszállás előtt egymással szövetkezve termelték a cukornádat és saját maguk dolgozták is fel. Abban az időben a meg­termelt cukor fele a szige­ten maradt. A japán hódí­tók viszont úgy „osztották el“ a cukrot, hogy öt száza­lék maradt a lakosságnak, 95 pedig a kivitel számára készült. A japán gyarmato­sító’. egyrészc úgylátszik „francia műveltséggel“ ren­delkezett, mert hamar meg­bénulták az' a francia mon­dást, hogy „Contre nous. la déluge“ („Utánunk az özön­víz“). Ezen a „jelszón“ fel­buzdulva, nekiestek a kám­forerdőknek, s bár tudták, hogy a kámforfák nagyon lassan nőnek újból — szin­te egy szálig kiirtották őket Ilyen volt a helyzet 1943 nyarán, amikor a tajvaniak híreket kaptak arról, hogy a Szovjet Hadsereg beavatko­zása a távolkeleti háborúba, megpecsételte az imperialis­ta Japán sorsát. Rövid né­hány nap alatt bekövetke­zett a kapituláció, s Tajvan népe lelkesen várta azt a napot, amikor a sziget újra egyesül Kínával. Erre ugyanis nemzetközi határo­zat született még 1943-ban Kairóban, s ezt a potsdami egyezmény is megerősítette. A szabadságot azonban hiába várta Tajvan népe. A szigetre amerikai csapatok vonultak azzal a „felső pa­ranccsal“, hogy „lefegyve­rezzék a japán megszálló csapatok maradványait“. A „lefegyverzés“ viszont na­gyon vontatottan haladhat, ha most, a háború befeje­zése után kilenc évvel eszük ágában .sincs, hogy kitaka­rodjanak Tajvanról. Sőt: az amerikai imperializmus Ja­pán örökösének tekinti ma­gát, s rátette kezét a sziget gazdasági életére is. A Rey­nold's Metal Co. sajátította ki Tajvan alumínium-ipa­rát. a sziget folyói pedig nem a népnek, hanem aj Westinghouse Electric Co.- nak termelik a villamos­energiát. A japánok „új ipart“ is- telepítettek Taj­vanra. Repülőgépgyárakat szereltek fel a szigeten. — Mindezek betetőzésére pedig menedéket adtak a kínai nép elűzött diktátorának, Csang Kai-seknek, amikor 1949-ben végképp a nép ke­zébe került a kínai száraz­föld. Tajvan mai helyzete ugyanolyan, mint öt éve. Azzal a különbséggel, hogy az amerikai megszállók még szemérmetlenebbül tü­zelik Csang Kai-seket a Kí­na elleni támadásra. A tér­képen látható kínai tenger­part szinte óráról órára is­métlődő tüzérségi és repülő­gép-támadásnak van kitéve. Nem telik bele nap, hogy ne bombázn ’k a csangkaisekis- ták Amojt, a környező vá­rosokat és a kínai szigete­ket. Az Egyesült Államok hi­vatalos körei — annak elle­nére, hogy aláírták annak­idején a kairói és potsdami egyezményt — agresszióval vádolják a Kínai Népköztár­saságot. Az agressziót vi­szont éppen ők követik el. mivel megszállva tartják Tajvant, Kína elidegeníthe­tetlen részét, A józangondolkodású em­berek az egész világon ter­mészetesnek tartják a kí­nai nép eltökélt szándékát Tajvan felsr-*b-4,<-5sár».

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents