Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-24 / 252. szám
NÉPLAP 9 1954 október 24, vasárnap Darvas József népművelési miniszter beszámolója (Folytatás a 2. oldalról.) lenségi Népfront. Megkezdődött hazánkban a kizsákmányolástól mentes társadalom, a szocializmus felépítése. Nemzetünk ma erősebb, s egységesebb, mint ezeréves történelmünk során bármikor volt. Soha el nem múló elismerés illeti meg a Magyar Dolgozók Pártját, a kommunisták pártját, amiért a legjobb magyarok álmát, népünk régi-régi vágyát beteljesítve, legszebb történelmi hagyományaink hű örököseként, lankadatlanul munkálkodott a nemzeti összefogás, a nemzeti egység létrehozásán. A Kommunisták Pártjának, a Magyar Dolgozók Pártjának halhatatlan történelmi szerepe hazánk felemelésében, egész nemzetünk előtt világos. 8 világos az is, — bebizonyította a történelem, — hogy a Magyar Dolgozók Pártja az az egyetlen nagy erő, amelyre bizton támaszkodhatunk, amely vezetni képes országunkat, népünket a felemelkedés útján. Nem véletlen dolog az, hogy az elmúlt tíz év során a más-más álarc mögött fellépő, de valójában mindig azonos ellenséges erők legfontosabb törekvése mindenkor az volt, hogy rombolja a belső egységet, hogy igyekezzék a különböző dolgozó osztályokat, rétegeket egymás ellen kijátszani. Hál'istennek, ez sosem sikerült! S nem fog a jövőben sem sikerülni, — mart nem visszafelé, hanem előre forog a történelem kereke; nem a nemzeti összefogás lazítása, hanem szélesítése és szilárdítása irányában haladunk. Rengeteg tanulsággal járt ez az elmúlt tíz esztendő. S ezek között az egyik legfontosabb az, hogy számunkra a nemzeti egység, a nemzeti ösz- szefogás politikája az egyetlen lehetséges, egyetlen eredményes politika. Ez az az alap, amelyen olyan erősen állhat meg országunk, hogy — Kossuth szavaival szólva — a „Poklok kapui sem dönthetik meg“. S nemcsak az elért eredmények,. — hanem még az elkövetett hibák is ezt bizonyítják. Ha az utóbbi évek során követtünk el — mert elkövettünk — komoly hibákat is, az egyoldalú és túlzott iparosítással, a mező- gazdaság fejlesztésének elhanyagolásával. a munkásparaszt szövetséget lazító intézkedésekkel. — úgy ennek is egyik fontos oka az volt. hogy nem fordítottunk kellő gondot a nemzeti ösz- «zefoeá's állandó erő-'t^sére és szélesítésére. Helytelen volt az, hogy nem figyeltünk eléggé a dolgozó tömegek hangjára, szavára, nem érvényesülhetett eléggé a dolgozók ellenőrzése terveink, intézkedéseink fölött s nem érvényesülhetett a bírálatuk, véleményük, sok egészséges javaslatuk sem. Ma már világos: helytelen volt. hogy a Függetlenségi Népfront, amely pedig éppen a nemzeti összefogás '-’•ösítését és szélesítését volt hivatva szolgálni, az utóbbi ivekbe11 —* formálissá vált, működést alig fejtett ki, s szinte kizárólag csak a választások lebonyolítását végezte. Ügy hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy amikor napjainkban, a párt irány- in tatásával éltre kelt a Hazafias Népfront, ez nem valami mesterkélt és mesterséges konstrukció, hanem olyan hatalmas tömegmozgalom, amelyet az élet hozott létre, amelyet politikai, társadalmi fejlődésünk tett időszerűvé és amelyet milliók kezdeményezése, lelkesedése tesz erőssé. Ezt bizonyítja az a nagy érdeklődés, az a széles megmozdulás, amely a népfront-bizottságok megválasztását kísérte országszerte. Ezt bizonyítja az a nagy várakozás, amellyel széles dolgozó tömegek fordulnak kongresz- szusunk felé. S erről tanúskodik az a mind nagyobb arányokban kibontakozó aktivitás, amely már sok népfront-bizottságunk körül kialakult az elmúlt néhány rövid hét folyamán is. Mindezek alapján már most is bátran elmondhatjuk, hogy a Hazafias Népfront egységbe hívó szava megtalálta az utat népünk szívéhez! (Taps!) S mindez egyáltalán nem csodálatos. Népünkben mindig, a leg- ridegebb elnyomatás esztendeiben is, mélyen élt a hazafias érzés. Akkor is, amikor milliók éltek itt — népünk legértékesebb rétegei, a „nemzet alatt“, amikor a dolgozó, küszködő millióknak jogszerint kevés közük volt ehhez a hazához. De mégis ők voltak azok, akik tatár, török, németdú- lás után újra és újra felépítették ezt az országot, akik virágzó városokat teremtettek a pusztaság helyén, akik kiirtották a vad bozótokat, lecsapolták a mocsarakat, megkötötték a futóhomokot; ők voltak azok, akik hazát teremtettek a puszta földön s védték az ellenség ellen, még ha csak a gond, szenvedés jutott is nekik osztályrészül. Hogyne virágozna, terebélyesedne ki még jobban ez a mindig élő haza- szeretet ma. amikor a nép végre nem szolgája, de gazdája ennek az országnak! Ez a népünk érzéseiben mind gazdagabban kibontakozó hazaszeretet a biztos alap a Hazafias Népfront sikeres munkájához. A Hazafias Népfront népfrontpolitikánk eddigi vívmányait messzemenően felhasználja, tanulságait hasznosítja, erkölcsi, szellemi folytatója a magyar frontnak, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak, s a Függetlenségi Népfrontnak; — de a múlttal szemben mégsemcsak egyszerű folytatást, hanem újat jelent.. Nem az eddigi kereteket akarjuk megtölteni új tartalommal, hanem népünk, nemzetünk, politikai és gazdasági életünk fejlődésének megfelelően szervezetileg is új népfrontmozgalmat hozunk létre. Mi az új a Hazafias Népfrontban? Mindenekelőtt az, hogy jóval szélesebb alapokon épül fel, mint nép- frontpolitikánk eddigi alakulásai. A Hazafias Népfrontnak, — mint égé z nemzetünknek, — vezető ereje forradalmi tapasztalatainál, harc- edzettségénél fogva a munkásosztály; a Hazafias Népfront tartó oszlopa a két legnagyobb dolgozó osztály, a munkásosztály és a parasztság testvéri szövetsége; (Taps!) — de azt akarjuk, hogy mindezen túl a Hazafias Népfront legyen egész népünk hazafias miniszter ÚTBAN erőinek minden eddiginél szélesebb, hatalmas népi egységmozgalma. Az a cél, hogy a hatalmas népi mozgalomba, az eddigi kereteket messze kiszélesítve s lényegében az egész népre, az egész nemzetre kiterjesztve fogjon össze minden, a nép javára munkálkodni tudó, munkálkodni akaró szervezet, társadalmi egyesület és fogjon össze minden egyén, férfi és nő, öreg és fiatal, származásra, foglalkozásra, társadalmi helyzetre, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül, aki szolgálni tudja és szolgálni akarja hazánk, népünk boldogulásának szent ügyét. Azokon a keveseken kívül, akik ellenségei népi demokratikus rendszerünknek, akik a régi osztálytársadalmat kívánják vissza, társadalmi igazságtalanságaival, nemzetellenes politikájával együtt ezen a törpe kisebbségen kívül valójában az egész nép, az egész nemzet egységbe tömörítése a cél. (Taps!) E nagy és nemes cél érdekeinek rendeljük alá a szervezeti formákat is, — sőt úgy kell ezeket meghatároznunk, hogy ezek is a főcélt, a minél szélesebb nemzeti összefogás megvalósulását támogassák, segítsék. A szélesítés, a minél teljesebb egység megvalósítása irányában hat az, hogy a Hazafias Népfront nem pártok összefogása, mint még ez egyik jellemzője volt a Függetlenségi Népfrontnak is. A pártkeretek mindenképpen szűkítést jelentenek. Tudjuk jól, igen széles dolgozó rétegek voltak, vannak ebben az országban, amelyek nem csatlakoztak a múltban egyetlen párthoz sem, viszont túlnyomó többségükben becsületes hazafiak, hívei és támogatói népi demokratikus rendszer ünknek. Nyilván, ezek nélkül nem tölthetné be a Hazafias Népfront a maga igazi szerepét. Sőt tovább megyek, mi nem mondhatunk le még az olyan tömegek, az olyan dolgozók közreműködéséről sem, akik ma még közömbösek, ingadozók vagy éppen sok minden okból bizalmatlanok. Vannak nálunk ilyen rétegek? Vannak, természetesen. Az elmúlt 10 esztendő sokat je- < lentett népünk öntudatának a fejlesztésében, a régi szellemi nyűgök feloldásában, az évszázados céltudatos elnyomorítás következményeinek a megszüntetésében, — de mindent nem végzett el. Vannak még, — hogy én is ezzel a meghatározással éljek — „fehér foltok” társadalmunk térképén, ahová a mi nevelőmunkánk nem ért el. Sokszor a magunk hibájából is. Vannak, nem is kevesen, akik, — mert mindig erre szoktatták őket a múltban, — földresütött szemmel, szinte vegetatív módon élnek ma is, mától-holnapig érő gondokkal, gondolatokkal, beléjük ivódott bizalmatlansággal mindenfajta hatalom iránt, s mély közömbösséggel a közösség ügyeivel szemben. A Hazafias Népfrontnak egyik fontos feladata éppen az, hogy ezeket a rétegeket is bevonja a közéletbe, a politikai életbe. Mindez együttvéve azt is ielenti. hogy a Hazafira Népfrontnak, — éppen r.z ‘ állandó szélesítés érdekéA KONGRESSZUSRA ágjsendes, hűvös éjszaká- ba jut a vonat. Halkan zörrennek az ablaktáblák, koppon a sin a kerekek alatt. Kilencvennégy szabolcs- szatmármegyei ember helyezkedik a vasúti kocsiban. A várakozás okozta felszültség egyszerre oldódik fel, megenyhülnek az arcok; szinte ugyanabban az időben fordulnak egymásfelé a vizsgáló tekintetek. — Hát megyünk. Az egyik pad-közben öten ülünk: egy parasztasszony, egy tanító, egy DISZ-ista fiatal leány, s agy egyénileg dolgozó paraszt és én. — Hát megyünk — ismétli meg Bon János, s megsímogatja térdét. Bizakodóan pillant ülés-társaira, mosolyog. — Honnan jön Bon bácsi — kérdezem, hogy megindítsam a kívánkozó beszélgetést. A nevét már tudom, de egyebet semmit. — Rakamazról. — önként folytatja, körültekintve. — Gazdálkodom. Tíz holdat művelek. — Aztán hogyan? a- kérdi a barnaszemű asszony mellette, kicsit incselkedve. Bon bácsi nem érti a tréfát. Nem felel. A pajzánszemű asszony már békítés- re gondol, amikor a kabátok alól, valamelyik zsebből előkerül egy piros doboz, amit Bon János eddig keresett. „Mintagazda" jelvény. Most sorra jár, nézik, dicsérik. Szép. — Mikor kapta? Az öreg kicsit gyorsan beszél, de szaggatva csendesen. Most a nyáron. Alkotmány-ünnepen. i — Akkor csak jól gazdálkodik. Bon bácsi meggondoltan válaszol: — Nem rosszul.-*■ /II őst már indul a szó belőle, ez az ő igazi talaja. Ez az élete: a föld. Nehéz munkában edzett arcából kéken világit a szeme. Elteszi a féltett dobozt, s eligazítja magát. — Bár az idén lehetett volna jobb termésem is burgonyából, de a nyáron baj történt vele. Megállt a fejlődése, „peronoszpórát" kapott. így nyolcvan mázsa átlagtermést értem el holdanként. De ha ez nem jön közbe, 120—130 mázsára számítok. Mindig tanul az ember. — Mindig? — Hát. Kísérletezek, a burgonyát is tavasszal fejtrágyáztam. Sose Hittem volna, hogy ennyire használ. be a kukorica! Azt látni kell, azokat a csöveket! Hatvan-nyolcvan dekás nem ritka. Életemben nem láttam ilyet, ami most nekem sikerült. A tanító figyelő szeme Bon bácsin függ. Együtt derül az arca az övével. — Ezt is kísérletezte? — Ezt is! Igaz, hogy csak 1100 ölön, mert kísérlet volt. Hát ezen a földön 42 mázsám termett. Négyzetesen vetettem. Hej! — nevet. És megdörzsöli orrát. — Amikor látták a többiek, kikacagtak: Mit babrálsz vele, ugyan minek az íe7 — És most? — Most csudájára járnak. Sokan mondják, hogy most már ők is így csinálják ezentúl. Igaz, hogy a kukoricám nyáron pótbeporoz- iam is. Azután elmondja, hogy a búza sem volt most „az a nagyon jó", 12 mázsa termett átlag. De ha az istállótrágya mellé nem használt volna műtrágyát, hát igen gyenge lett volna a termés. A tehene, kis piros tarka, jól ismeri a silót, s nagyon szép. Jól tejel, bár nem a legjobb fajta. Csattan az ajtó, a jegyszedő szól. — Kérem a menetjegyeket! Egy kicsit megszakad a társalgás. * fDizony sokat kikacag- fák az embert, ha kísérletezik. Persze, ha sikerül. akkor abbamarad a nevetés. Pedig némelyik úgy zúg, hogy sok a beadás, nem létezik így ember.~híin- díg mondom nekik: én azt adom be, amit felül termelek. S azon kívül is jó termés marad a kezemben. De cs sose vagyok elmaradva se adóval, se beadással, semmivel. A parasztasszony kérdése valamennyiünkben él, gondolatunkat mondja ki: — Honnan tudja ilyen jól ezeket az új termeléseket? — Bon bácsi szórakozottan felel, valamin gondolkozik még: — Olvasom az újságban. Töprengve néz ki a tanító az ablakon. Úgy érzem, egy kérdés foglalkoztat bennünket. Ezt meg Bon bácsi maga fejti ki. — Nincs elég összetartozás az emberekben, ügy — külön élnek a parasztok. Kellene valami, ami összetartaná őket. Amin keresztül tanítani is lehetne valamennyit, hogy megszűnne az a „ejh, jól van ez így!“ A tanító élesen ránéz. — A Hazafias Népront? Bon bácsi határozatlanul felel. — Hát... nem tudom. Nem vagyok annyira politikus ember, hogy tudhassam. Csak azt tudom, hogy kell valami összefogás. Dekát most majd kiviláglik előttünk. A kongresszuson. Az asszony rábólint, a tanító ezt mondja: „Igen." A leány hallgat. Eles, fiatal elméje gyorsan csoportosítja a hallottakat ,igyekszik maradandó képet alkotni. •* fiion bácsi cgyszercsak " felveti a fejét. — Hát maga honnan? —( szegezi a kérdést az asz- szonynak. — Én? — Rohodról. — Aztán milyen ott a termés, milyen világ járja? Az asszony nevet. — Aki dolgozik, annak\ terem. Az idővel szembe lehet szállani. — Úgy igaz. Ez áll Kj~ csordon is! — mondja mo- , solyogva a tanító, s a lányra nevet. Én bujt vagyok, — 7tú-< zó mosolyra a száját a leány. Játszanak. A mozdony fütyül, s kattogva repíti a kocsikat az éjszakában. Az egyik kocsin kilencvennégy szabólcs-szatmár-i megyei ember. Egyénileg dolgozó paraszt, iparos, tanító, katonatiszt, tsz-tag, fiatal és öreg, férfi és nő, — a Hazafias Népfront tagjai — egy pillanatra hallják illán a füttyöt s az ablakra néznek. j, — Debrecen— mondja kocsi vegében Bon bácsi. — Messze van még Pest. Aztán tovább indul a szó minden ajkon. Sipkay Barna. ben, — működésében mentesnek kell lennie mindenfajta merevségtől, túlzott megkötöttségtől. Ezért jött létre a Hazafias Népfront, — már az eddigi tapasztalatok szerint is nagyon helyesen, — mint tömegmozgalom s nem mint a meglévők mellé egy új tömegszervezet. Az, hogy a Hazafias Népfront tömegmozgalom, lehetővé te.zi azt, hogy benső életében, munkájában, mozgásában minél kevesebb legyen a sablon, a séma az adott körülményekhez alkalmaz- kodjók mindenütt s minél szélesebb tömegekre tudja kiterjeszteni a maga befolyását. A Hazafias Népfrontban nincs egyéni tagság, nincs tagkönyv, nincs tagdíj. Csatlakozhatnak hozzá mindazok a tömegszervezetek, társadalmi egyesületek, politikai, gazdasági, kulturális tömegszervezstek, amelyek népi demokráciánk céljait magukénak vallják. S az elmúlt hetek azt mutatták, hogy e szervezetek lelkesen sorakoztak a Hazafias Népfront zászlaja köré. tévedés volna azonban azt ninni, hogy a Hazafias Népfront csupán valamiféle csúcsszerve a különböző tömegszervezeteknek, egyesületeknek. A Hazafias Népfrontnak nem ez a szerepe, — hanem az, hogy — mint mozgalom — összefogója, nevelője, szervezője, mozgósítója legyen egész népünk politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális aktivitásának, messze túl minden meglévő tömegszervezet, egyesület keretein. Bizonyos állandó jellegű, stabil szervezeti formái természetesen kell, hogy legyenek a Hazafias Népfrontnak is, — mert ilyenek nélkül, mint tömeg- mozgalom, sem tudná betölteni a maga hivatását. Az előkészítő bizottságnak az a javaslata, hogy a Hazafias Népfrontnak legyenek országos és helyi szervei. Azt javasolja, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom legfelsőbb szerve az országos kongresszus legyen, amely_ kétévenként tartsa tanácskozásait. — A kongresszus válasszon országos tanácsot s ez válassza, saját soraiból, a Hazafias Népfront elnökségét, legyenek továbbá a Hazafias Népfrontnak állandó jellegű bizottságai a megyékben, járásokban, városokban, egyes nagyobb városok — elsősorban Budapest — kerületeiben s a községekben. S azt is javasolja az előkészítő bizottság, hogy a mozgalomnak legyen saját sajtóorgánuma, lapja, a Hazafias Népfront céljainak népszerűsítésére, befolyásának a szé lesítésére. Az előkészítő b zottság véleménye szerit egy nagv példányszámba megjelenő napilap töltheti be leginkább ezt a feladatot. Látszik olyan lehetőség, hogy az új napilap indítása helyett a már ma is széles körökben népszerű Magyar Nemzet legyen, megfelelő átalakítással, a Hazafias Népfront lapja. (A beszámolót keddi számunkban folytatjuk.)
