Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-24 / 252. szám
1854 október 24, vaaarnap NCPCAP Népfront Első Országos Kongresszusa A Kongressxu« elnökségének tagjai Ünnepélyesen megkezdődött a Hazafias Ezután a Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bizottsága nevében Darvas József népművelési miniszter ■ tartott beszámolót. . ;• s Darvas József népművelési miniszter beszámolója Tisztelt kongresszus! ■ Azért gyűltünk egybe, népünk minden rétegéből választott küldöttek, hogy tanácskozzunk nagy nemzeti mozgalmunk, a Hazafias Népfront tennivalóiról, s olyan határozatokat hozzunk, közös akarattal, amelyeket eszünk és szívünk diktál, egész népünk, mindennél drágább magyar hazánk javára s boldogulására. Ez a kongresszus, már ■összetételét tekintve is, á legszélesebb nemzeti összefogás kifejezője. Vannak itt munkások az üzemekből, bányákból ; parasztok a mesz- szí falvakból, ■ tanyákról, olyanok is, akik már megtalálták a közös gazdálkodás útját a termelőszövetkezetekben, s olyanok is, akik még egyéni gazdálkodóként keresik a maguk boldogulásukat. Vannak értelmiségiek, tudósok, írók, művészek, pedagógusok, mérnökök, orvosók, olyanok is; akik még a régi rendszerben nevelkedtek, s olyanok is, akik már a mi iskoláinkban tanultak; vannak itt katonák, néphadseregünk harcosai és vannak püspökök, s egyszerű fálvísi papok, a legkülönbözőbb ’ vallásfelekezetekből-; vannak kisiparosok és kiskereskedők, szövetkezetiek is, egyéniek is. És vannak párttagok, kommunisták — s többségben pártonkíviiliek. Vannak magas állami beosztásban dolgozók és egyszerű kisemberek. Ilyen, a nemzet minden rétegét szélesen képviselő testület talán még soha nem tanácskozott hazánkban. Valami új, nagy dolog kezdetét jelzi ez a gyülekezés így, önmagában is. Bizonyos, hogy ahogy ilympdon együtt vagyunk, „nézeteink nem. minden részletkérdésben égyezqk; — de az is bizonyos, és' ez a döntő, hogy a nemzetünk sorsát érintő lényeges, • fontos kérdésekben egyetértünk, egy akaraton vagyunk, a népünkért égő felelősség érzésében mélységesét» egyet akarunk. Ez a mindenek fölött való egyetértés, ez a közös nagy felelősség hozott bennünket együvé! Ez ad formát szavainknak,' ez szab — mert csak ez szabhat — utat cselekedeteinknek is! Jelen van itt ma, ebben a teremben, választott küldöttein keresztül valójában az egész nemzet. S jelen van — ezt személy szerint is mindannyian tanúsíthatjuk, 1— jelen van itt általunk népünk nagy többségének óhaja, bizakodása, akarata. Az óhaja, hogy a hazafias népfrontban egyszer • már ténylegesen váltsuk' válóra évszázadok álmát, amely . a múltban soha nem tudott teljesen megvalósulni, a legszélesebben ható, a mindenfajta korlátokat ledöntő nemzeti összefogást. A bizakodása, hogy a jószándékú, a haza üdvén munkálkodni kész, hazafias erők tömörítése még gvorsabb, termékenyebb előrehaladást jelent nagy nemzet i céljaink megvalósítása útján. És népüEk akarata, hogy a népünkben elő sok jó szándék ne maradjon szó, hanem egységbe forrott cselekedetek lépjenek a szavak helyébe. Csak akkor végzünk jó munkát, ha a reánk bízott gondolatokra tettekkel válaszolunk, eleget téve népünk megbízatásának, amellyel ide küldött bennünket! kongresszusunk kezdetén szeretnék emlékeztetni; egy másik, közék 10 évvel ezelőtti egybegyülekezésre. Alig két hónap múlva lesz 10 esztendeje, hogy Debrecenben összeült’ az ideiglenes nemzetgyűlés azon a történelmi1 ■" nevezetességű helyen, ahol 1849-ben Kossuth forradalmi országgyűlése kimondotta a Habsburgok trónfosztását, és kikiáltotta. ’a nemzeti íügget- lénséget. 1944. decemberében' a1 Magyar Kommunista Párt és a Magyar Nemzeti Függetleriségi' 1 Front hívó szavára az’ ország felszabadított részeiből gyülekeztek, a nép megbízatásából aíók, akik újra föl akarták emelni az 1849-ben földre hanyatlott, vérbe gázolt, nemzeti lobogót,' akik az , összeomló ország romjai között is hittek a magyar feltámadásban! 1849-ben a débíeceni kollégium öreg falai között egy összeomlás! felé' tartó, dicsőséges forradalom utolsó, nagy fejezete kezdődött. — 1944. decemberedén pedig — tűzben, vérben, hulló pernye országos esőjében — nemzeti történelmünk : legnagyszerűbb kórszaka vette kezdetét! Mi azóta, 10 év alatt, alaposan megfoéditötíuk itt a világ rendjét. Megszüntettük a legkirívóbb társadalmi igazságtalanságokat.’ Felosztatjuk a nagybirtokokat a megnyomorított életű, temérdek szegényparasztság javára. Nemzeti tulajdonba vettük a milliókat jövedelmező s" ’ jóVészt’váí'amiiyen külföldi tőkeérdekeltséghez kapcsolódó ipari-kereskedelmi vállalatokat s a bankokat is. Továbbfejlesztettük iparunkat. Áz ember ember által való kizsákmányolását majdnem teljesen megszüntetve, s az osztálynélküli társadalmat, a szocializmust építve, a népjólét állandó emelésének, a gazdasági és kulturális fellendülésnek, nemzetünk fizikai és szellemi újjászületésének nagy korszakát éljük. A r- ríünktől idegen, a maga érdekeiért a hazát újra, meg újra eláruló uralkodó osztályt' leráztuk magunkról. teljesen, véglegesen s olyan új alkotmányt teremtettünk, amelynek értelmében országunkban minden’ hatalom a dolgozó népé. Tíz esztendővel ezelőtt még, volt uraink segédletével, az imperialista nagyhatalmak, elsősorban a militarista Németország könnyű zsákmánya, háborús előföldje volt hazánk. Ma pedig független, szabad országban élünk, tervezünk, alkotunk, saját törvényeink szerint. Nemzeti szuveréni- tásünk, nemzetközi viszonylatban is .öregbedett, nemzeti becsületünk büszke önérzetével állhatunk őseink emléke előtt. Mindezt elérnünk és elvégeznünk azért »mit lehetséges, mert 10 éVvel ezelőtt a dicsőségéé' Szovjet hadsereg katonái nem, mint hódítók, hanem mint barátok és felszabadítók léptek földünkre, összezúzva Hitler s magyar csatlósaik, katonai erejét és ossz..-’"— egyben a régi, népellenes rendszert is. A Szovjetunióban önzetlen, nagy barátra leltünk. sok, évszázados- árvaságunk, test- vértelensi'günk .után. S azért volt lehetséges mindezt elvégeznünk, mert a Magyar Kommunista Párt által megteremtett, a munkásosztály által vezetett Ma”rar Nemzeti Függetlenségi Frontban összefogott minden fasisztaellenes, demokratikus erő, talpraállítani az országot, elvégezni a szükséges reformokat. A széles nemzeti összefogás: ez adott olyan erőt, amely képes volt a szakadék széléről visszatartani az országunkat és elindítani, egy történelmünkben eddig példa nélkül álló. fejlődés útján. A nagy történelmi tanulságok szellemében cselekedett a Magyar Kommunisták Pártja, amikor’— .leg’- szebb hagyományaink örököseként és folytatójaként —r a második Világháború kezdetén a legszélesebb nemzeti összefogás jegyében szervezte a Hitler-ellenes, háborúellenés függetlenségi mozgalmat. A háború legutolsó szakaszában megalakult magyar front már szervezeti keretet is adott a demokratikus hazafias erők összefogásának — és 1944. októberében Szegeden létrejött Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, a magyar front folytatásaként, magasra’emelte-a nemzeti összefogás zászlaját. Lehetetlen nem a mély lelkesültség érzésével visz- szágondolni azokra az időkre, amikor a pusztulás komorságában, a sok bajon, nélkülözésen átsütött az ösz- szefogás forró hevülete s elindult az élet. Ahogyan a munkások valóban szinte a tíz körmükkel ásták elő ' a romok alól a gépeket, s fázva, éhesén megindították a termelést. Arra, amikor Békésből, Szabolcsból a dolgozó parasztok útnak indították a városnak az első vagon élelmét, Ahogyan az összeomlott régi államapparátus helyén megalakultak a nemzeti bizottságok. Mennyi jó gyakorlatiasság, s mennyi népi bölcsesség került felszínre ezekben a bizottságokban; — egyszerű parasztok, volt cselédek, üzemi munkások, akiknek mindig csak parancsoltak s akiktől igyekeztek elzárni, a tudást, a feladatot a munkásosztály segítségével a népi bizottságok, demokratikus közösségi életben való jártasságnak, mondhatnám a kormányzásnak olyan imponáló bölcsességével nyúltak a köz dolgaihoz a legtöbb helyütt, mintha mindig ezt tanulták volna. S azután a munkás-pa- laszt szövetség megszilárdításának nagy történelmi aktusa: a földosztás. A reakciósok, akik legalább húzni szerették volna még az „ezeréves perben“ az ítélethozatalt, azt prédikálták, hogy hosszú éyekre, talán egy évtizedre szóló előkészítő munka kell ehhez. És ime: szinte hetek alatt, néhány hónap alatt elvégezték ezt a történelmi feladatot a munkásosztály segítségével a népi bizottságok, a demokratikus és a népi igazság- érzet nagy erejére támaszkodva. Vagy emlékezzünk csak a földreform vívmányainak a megvédésére,- a reakció dühödt támadásai ellen: az összefogásnak, a harcos egységnek milyen csodálatos époszai születtek meg ezekben az időkben. S azután a harc a stabilizációért, az infláció kavargó őrületében, a dollórlovagok dúskálása idején; — a dolAzari Béláné tanítónő Borsod megye, Andics Erzsébet az oktatásügyi miniszter első helyettese, Heves megye; Apró Antal a minisztertanács elnökhelyettese, Komárom megye; Ács Lajos a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, Pest megye; Dr. Árvái Sándor egyetemi tanár, Hajdú megye; Bakos József né egyénileg dolgozó paraszt, Fejér megye; Marsi Béla Kos- sut-díjas színművész, Csongrád megye; Bata István honvédelmi miniszter, Fejér megye; Bálint Márton tanító, Pest megye; Be- reczky Albert református püspök, Budapest; Berki Feriz a magyarországi görögkeleti egyházközségek adminisztrátora, Budapest; Dr. Beresztóczy Miklós római katolikus érseki hely- nők, Komárom megye; Berkics. Mihályné tsz-tag, Somogy megye; Bihari Andor a budapesti oxigéngyár igazgatója, a Szocialista Munka Hőse, Budapest; Boldóczki János külügyminiszter, Budapest; Dr. Borók Imre gimnáziumi tanár, Szolnok megye; Borbás Sándor föméchanikus, a Szocialista Munka Hőse, Budapest; Budavári László bányász, Nógrád megye; Bugár Jánosné az Országos Béketanács titkára, Budapest; Dr. Czapik Gyula egri érsek, Heves megye; Csorba István Kossuth-di- jos fűtő, Komárom megye; Csordás József tanító, Somogy megye; DarvasJózsef népművelési iffiniszter, Szabolcs megye; Dezséri László evangélikus püspök. Budapest; Dobi István a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Budapest; Dudás Miklós görögkatolikus püspök, Szabolcs megye; Erdei Ferenc igazságügyminiszter, Bács megye; Esze Tamás református lelkész, Budapest; Farkas Mihály a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, Baranya megye; Dr. Farkas Dénes jáki apát, püspöki helynök, Vas megye; Fehér Lajos kétszeres sztahanovista, Szolnok megye, Fekete Veronika traktoros, Csongrád megye; Gerö Ernő a miniszterta- nács első elnökhelyettese, Budapest; Gerencsér István sztahanovista kőműves, Fejér megye; Gosztonyi János a DISZ Központi Vezetőségének titkára, Budapest; Gotss Ádám egyénileg dolgozó paraszt, Tolna megye; Dr. Hamvas Endre Csanádi püspök, Csongrád megye; Harrer Ferenc nyugalmazott alpolgármester, Budapest; Hegedűs András a minisztertanács első elnökhelyettese, földművelésügyi miniszteri Győr megye; Hidas István vegyipari és energiaügyi miniszter, Budapest; Holli Jenő a „Freies Leben” szerkesztője, Pest megye; Horváth Ottó mérnök, Veszprém megye; Jánosi Ferenc a népművelésügyi miniszter első helyettese, Budapest; Horváth Imréné kétszeres sztahanovista íonónő, Csongrád megye; Jakabfi Rozália állami gazdasági dolgozó, Zala megye; Jáger Sán- dorné timföldgyári munkásnő, Győr megye; Jelenszki János frontmester, a Szocialista Munka Hőse, Baranya megye; Kaszapovics András Kossuth-díjas termelőszövetkezeti elnök, Baranya megyé; Dr. Kanyó Pál kórházi igazgatóorvos, Somogy megye; Kapusi Imre termelőszövetkezeti tag, Hajdú megye; Kállai Gyula a kiadói főigazgatóság elnöke, Budapest; Kádár László egyetemi rektor, Hajdú megye; Kende Zsig- mond orvos, Budapest; Kelemen János Zomba község termelési bizottságának elnöke, Tolna megye; Kiss Ferenc Kossuth-díjas egyetemi tanár, a Magyarországi Szabad Egyházak Szövetségének elnöke, Budapest; Kisfaludi- Strobl Zsigmond Kcssuth- dijas szobrászművész, Bács megye; Kiss Károly országgyűlési képviselő, Budapest; Kincse Sándor egyénileg dolgozó paraszt, Pest megye: Kovács István a budapesti pártbizottság első titkára, Budapest; Kodály Zoltán kétszeres Kossuth- díjas zeneszerző. Békés megye; Kovács János bányász, Nógrád megye; Kristóf István országgyűlési képviselő, Nógrád megye; Loy Árpád Kossuth-dijas frontmester, a Szocialista Munka Hőse, Borsod megye; Maczkó Lajos kombájnvezető, a Szocialista Munka Hőse, Baranya megye; Mág Béla a Katólikus Papok Országos Békebizottságának titkára, Budapest; Matolcsi János a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, Hajdú megye; Mátékovics Endre vezérőrnagy, Budapest; Mátyás Kálmán római katolikus plébános, Pest megye; Megyeri Endréné védőnő, Pest megye; Makis József a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, Budapest; Mesterházi Judit szövőnő, Győr megye; Mészáros Sándor agronó- mus, Hajdú megye; Mihályi! Ernő népművelési miniszterhelyettes, Budapest; Mikulás Viktor kisipari termelőszövetkezeti dolgozó. Pest megye; Mis- lóczki Mátyás Kossuth-díjas olvasztár, Borsod megye; Muszka Imre Kossuth-díjas esztergályos, a Szocialista Munka Hőse, Budapest; Nagy Imre a minisztertanács elnöke, Somogy megye; Nánási László országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja, Budapest; Nógrádi Sándor a honvédelmi miniszter első helyettese, Budapest; Par- ragi György Kossuth-díjas újságíró. Baranya megye; Papp László a budapesti református teológia dékánja, Budapest; Papp József egyénileg dolgozó paraszt, Bács megye; Péter János református püspök, Hajdú megye; Pindur Antal traktoros, Nógrád megye: Picker Ignác Kossuth-díjas gyalus, a Szocialista Munka Hőse, Budapest; Pon- grácz Kálmán a budapesti, városi tanács elnöke, Buda-, pest; Pruzsina Mihály frontmester, a Szocialista’ Munka Hőse, Komárom, megye; Ratkó Anna a SZOT titkára, Budapest; Rácz Imre egyénileg dolgozó paraszt, Csongrád megye: Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Budapest; Révai József országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács elnökhelyettesé, Budapest; Rónai Sándor az országgyűlés elnöke, Budapest; Schwartz Benjámin főrabbi, Budapest; Salló Elemér agronómus, Komárom megye; Sályi István a Rákosi Mátyás nehézipari műszaki egyetem rektora, Kossuth-díjas, Miskolc; Sajbán György egyénileg dolgozó paraszt, Zala megye; Seres Sándor egyénileg dolgozó paraszt, Tolna megye; Simon Klára tér-1 melőszövetkezeti tag, Szolnok megye; Sötér Béla, egyénileg dolgozó paraszt, Szolnok megye; Sőtér Fe- rencné egyénileg dolgozó paraszt, Veszprém megye; Szalai Béla az Országos Tervhivatal elnöke, Hajdú megye; Szálát György egyénileg dolgozó paraszt, Fejér megye; Szá- bó Demeter egyénileg dol- gozó paraszt, Békés megye; Szabó Pál Kossuth-díjas; író, Hajdú megye; Szivéril Kálmán termelőszövetke-t zeti elnök, a Szocialista! Munka Hőse, Baranya rhe-J gye; Szoó Béláné MNDSiő-í titkár, Nógrád megye; Sző-! ke Jánosné fonónő, Koma-i rom megye; Szabó Zoltán! mérnök, Vas megye; Ta-j kács Istvánná sztahano-l vista marós, Veszprém me-i gye; Tamási István bánya-t igazgató, Baranya megye j özv. Tóth Mihályné terme-j szövetkezeti tag, Nógrádi megye; Török Gusztávné tér-! melószöveiirezetr tag SgaJ bolcj^jTfTu rvácsMih áíy na Háztartásbeli, Pest megyei Ugleszty Vitályosné délá szláv egyénileg dolgozó pa-j raszt, Csongrád megyei Dr. Ugrin László orvosi Komárom megye; Vadáá József főmérnök, Győr me-j gye; Vass Istvánná az! MNDSZ elnöke, Tolna me-i gye; Varga Antal tanító, Győr megye; Varga József Kossuth-díjas egyetemi tanár, Budapest; Vég Béla aí Magyar Dolgozók Pártjai Központi Vezetőségének! titkára, Budapest; , Vere^ Péter Kossuth-díjas író, Budapest; Vild Frigyes egyetemi tanár, Veszprém megye: Dr. Vető. Lajos evangélikus püspök, BudaJ pest: Vörös József egyéni-i leg dolgozó paraszt, Hajdú1 megye; Wagner Károlyné egyénileg dolgozó paraszt.j mintagazda, Tolna megye; Zabos Péter egyénileg dől-1 gozó paraszt. Hajdú me-' gye; Özv. Zahorán Pál né' kiskereskedő, Békés megye.1 gőzök micsoda hite, szívóssága, céltudatossága s m,- lyen széles összefogása kellett ahhoz, hogy úrrá lehessünk a gazdasági anarchiáé. Majd a hároméves terv hősi korszaka, mikor hihetetlenül rövid idő alatt eltüntettük a re....’..at, a háborús pusztítás súlyos következményeit és helyreállítottuk népgazdaságunkat. Majd a bankok s a nagyüzemek államosítása. — amikor a munkásosztály ál- lamvezetöi érettségéről tanúságot tévé, szinte minden előzetes tapasztalat nélkül, lényegében zökkenőmentesen kézbe tudott venni-s tovább tudott vinni egy hatalmas, bonyolult gazdasági mechanizmust. Nagy vizsgái voltak mindezek népünk érettségének, felnőtt voltának. Már 1949re olyan változások történtek a magyar társadalomban, hogy a koalíciós állapot nem volt hű kifejezője 1 és nem volt kellő segítője sem- a mind jobban szilárduló nemzeti összefogásnak. Ekkor jött létre, a szorosabb egység jegyében a párt s a munkásosztály vezetésével, a munkás-paraszt szövetségre támaszkodó Függet- (Folytatás a 3. oldalon.) •» «25