Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-22 / 250. szám

'OiLáq prate tár^m tqjjjzüilietek. J

NÉPLAP

AZ MDP SZABOLCS-S-ZATMÁRMECVEI BIZOTTSACANAK LAPJA

A mai számban :

Beszélgetés a népfront országos kongresszusának küldötteivel (3. oldal.)

Megkezdődtek a felszabadulási ünnepségek megyénkben (3. oldal.)

Vidámvásár Kisvárdán (4. oldal.)

Sport (4. oldal.)

Xf. évfolyam, 250. szám

ARA 50 FILLKR

1954 október 22, péntek

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Határozata népgazdaságunk helyzetéről és gazdaságpolitikai feladatainkról

i.

A Központi Vezetőség megtárgyalta országunk gazdasági helyzetét és a következőket 'állapította meg:

1. Népgazdaságunk az elmúlt években hatalmas tejlödést tett meg: megnőttek az ország termelőerői, megváltozott a népgazdaság egész szerkezete, igen nagy nnirtékbcn kiszélesedett az ipari termelés, erősen megnőtt a nemzeti jövedelem. Gazdasági erőforrásaink ma nagyobbak, mint bármikor. Természeti kincseink, főként a bauxit, az ásványolaj és barnaszén kiaknázása nagy, új lehetőségeket nyitott meg előttünk. Iparunk az utolsó öt évben hatvanöt új nagyüzemmel gazdagodott, termelése mintegy háromszorosa az 1938-as évinek, felszereltsége, koncentráltsága összehasonlít- hatalanul magasabb fokon áll. Egész sor olyan gépet, közlekedési eszközt, gyógyszert, közszükségleti cikket állítunk elő, amelyeket azelőtt sohasem gyártottak országunkban. Mezőgazdaságunkat háromszázhatvan- négy állami gépállomás látja el a traktorok, aratócséplőgépek és más korszerű termelőeszközök ezreivel, az öntözött terület nyolcszor nagyobb, mint volt 1938-ban. A szántóterületnek csaknem harminc százalékán szövetkezeti és állami gazdálkodás folyik, amely egyre inkább érvényre juttatja a nagyüzemi gazdaság előnyeit. A szocialista tulajdon uralkodó, vezető szerepe módot ad arra, hogy gazdasági életünket a tudományos előrelátás alapján, tervszerűen arányosan fejlesszük. Népgazdaságunk szilárd és széles alapokon nyugszik. — Rendelkezünk az összes feltételekkel. amelyek szükségesek ahhoz, hogy a népgazdaság egészségesen fejlődjék tovább.

2. A gazdasági téren elért hatalmas eredmények mellett, az ötéves terv megvalósítása serán népgazdaságunk fejlődésében súlyos aránytalanságok és ellent- mondások léptek fel. Pártunk Központi Vezetőségének 1953 júniusában hozott nagyjelentőségű határozatai megállapították, hogy az ország túlzott iparosítása helytelen volt. Téves volt az a felfogás, amely a szocializmus építésének nagy és sokoldalú feladatait pusztán az iparosításra és ezen belül is a nehézipar egyes ágainak fejlesztésére szűkítetté le. Ebből a helytelen felfogásból kiindulva. h párt általános politikai szempontjait alárendeltük a gazdaságpolitikának, a túlfeszített iparosítás érdekeinek, nem eléggé számolva sem a dolgozó tömegek helyzetének • alakulásával, sem a munkás-paraszt szövetség fenntartásának és megszilárdításának alapvető követelményével. Hazai erőforrásaink és szükségleteink kellő figyelembevétele nélkül túlzott ütemben fejlesztettük a nehézipart, amelynek fejlődésétől a fogyasztási cikkeket előállító iparágak és még inkább a súlyosan elhanyagolt mezőgazdaság messze elmaradt. Az így létrejött számos aránytalanság és a fejlesztés túlfeszített üteme egyre • inkább lehetetlenné tette mind a termelés egyenletes, tervszerű menetét, mind a beruházásokra fordított túlméretezett összegek észszerű felhasználását. A túlzott iparosítás a dolgozók életszínvonalának ideiglenes visszaesésére, a város és falu közötti piaci kapcsolatok szűkülésére, a munkás-paraszt szövetség lazulására, a párt és a dolgozó tömegek közötti kapcsolat gyengülésére vezetett.

3. A Központi Vezetőség 1953 júniusában hozott határozata lehetővé tette, hogy még időben elhárítsuk a túlzott iparosításra irányuló gazdaságpolitika nyomán támadt súlyos veszélyeket. A Központi Vezetőség 1953 júniusi majd októberi és decemberi ülésén és a III. kongresszuson hozott határozatok világosan megállapítják, hogy , a szocialista építés új szakaszában politikánk középpontjába — a szocialista gazdaság alaptörvényének érvényt szerezve — a dolgozó nép életszínvonalának következetes emelését kell állítanunk. A határozatok megjelölik azokat a főfeladatokat, amelyeket a népjólét emelése és az aránytalanságok kiküszöbölése véget meg kell Valósítani, a termelőerőknek a hazai erőforrások reális alapján való fejlesztését, a termelési eszközök és fogyasztási cikkek termelésében a lakosság szükséglete: n.-:k megfelelő helyes arányok létrehozását, a mezőgazdasági termelésnek a piaci kapcsolatok kiszélesítés í és a Parasztság anyagi érdekeltsége alapján való gyors fejlesztését; a közszükségleti cikkek gyártásának erőteljes fokozását; a termelékenység növelését és az önköltség csökkentését; az ipar műszaki fejlesztését; a termelőberendezések jobb karbantartásai és a termelés egyenletes tervszerű menetének biztosítását. Egyedül az úi szakasz pártunk által kidolgozott politikába felei meg a munkásosztály és n egész nép érdekeinek; ezért, fogadták azt osztatlan örömmel a város és a falu dolgozói.

4. Az 1953 júniusi határozatokból kiindulva, pártunk és kormányunk jelentős kezdeti eredményeket ért el a? új szakasz politikájának gyakorlati megvalósításában. A dolgozók életszínvonalának emelésére, valamint a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló intézkedések alig néhány hónap alatt megváltoztatták az 1953 júniusa előtti súlyossá vált helyzetet. Jelentősen emelkedett a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség életszínvonala, megnőtt a termelési kedv. Az ipar növelte — ha nem is kielégítően — a közszükségleti cikkek, a mezőgazdasági gépek és eszközök gyártását; a téli átmeneti zavarok után megjavult a villamosenergiával való ellátás; különösen gyorsan fejlődik az azelőtt elhanyagolt helyi ipar és kisipar termelése. A mezőgazdaságban a termelés fellendülését mutatja a tartalékföldek bérbevétele és megművelése; a trágya és műtrágya használatának jelentős emelkedése; az új gépek és szerszámok iránti kereslet megsokszorozódása. Kiszélesedett a takarmánynövények, a zöldség- és gyümölcsfélék termelése; a sertés-, Juh- és a baromfi- állomány gyors ütemben növekszik. A termelők az ez évi termelés utáni beadási kötelezettséget sokkal pontosabban teljesítik, mint azelőtt. Az egyéni parasztok jólétének növekedésével egyidőben megindult a termelőszövetkezetek megszilárdulása. Megjavult a dolgozók áruellátása; különösen megnőtt a földművesszövetkezetek forgalma és erősen emelkedik a sza- padpiáctm forgalomba kerülő paraszti termékek mennyisége. A gazdasági téren elért eredmények még korántsem kielégítőek, de nyomukban máris megszilárdult a munkás-paraszt szövetség, megjavult a párt és a tömegek közötti kapcsolat.

5. Noha azok az intézkedések, amelyek az új szakasz politikája alapján történtek, kedvező gazdasági és politikai eredményekkel jártak, az 1953 júniusában és azóta hozott nagyfontosságú határozatok végrehaj-i tása a népgazdaságban 1 mindezideig nem kielégítő:; a túlzott iparosítás gazda-j

'poiitiká'Ht nem számoltuk fel gyökeresen; gazdaságpolitikánk, különösen tervezésünk nem érvénve- síti kellő következetességgel az új szakasz politikáját és több vonatkozásban elszakad attól.

Kezdeti erőfeszítéseink ellenére sem történt még lényeges változás a termelés szerkezetében. Az ipar átállítása közszükségleti cikkek és mezőgazdasági eszközök fokozott előállítására rendkívül lassan, vontatottan halad. A beruházások átcsoportosítása sem történik kellő következetességgel: a mezőgazdasági és könnyűipari beruházások tervének teljesítése továbbra is elmarad a nehézipari beruházások teljesítése mögött. — A túlzott iparosítás szakaszában kialakult ár- és bérrendszert, az

anyagellátási és hitelnyújtási szervezetet nem alakítottuk át az új szakasz követelményei szerint.

Az új szakasz politikájának határozatlan, felemás megvalósítása következtében a túlzott iparosítás politikájának következményei és még mindig fennálló maradványai jelenleg is nagymértékben befolyásolják gazdasági életünket és igen nagy szerepet játszanak a gazdasági nehézségekben.

6. Az átcsoportosítás von- tatottsága jelentős elmaradáshoz és nehézségekhez vezetett a gazdasági élet több területén. Az ipari termelés színvonala egészében alig emelkedett és a termékek minősége sokszor nem megfelelő. A nehézipari, valamint a kohó- és gépipari minisztérium vállalatai több száz millió forint értékű áruval kevesebb közszükségleti cikket és a mezőgazdaság számára is jelentősen kevesebb gépet, szerszámot és anyagot gyártottak, mint amennyit a terv előírt. Részint ezért, részint az anyagi érdekeltség meg mindig nem kielégítő érvényesítése folytán a mezőgazdasági termelés nem felel meg a követelményeknek; főként a kenyérgabona terméshozama és a szarvasmarhatenyésztés fejlődése maradt el. Különösen kedvezőtlen a népgazdaságban a termelékenység és az önköltség alakulása; Terveinkkel egyenes ellentétben a munka termelékenysége az utolsó évben általában csökkent és az önköltség emelkedett.

Az átcsoportosításban és a termelésben mutatkozó elmaradás miatt az utolsó évben megnövekedett vásárlóerőt csak úgy tudtuk megfelelő mennyiségű áruval kielégíteni, hogy az eredetileg beruházásra szánt eszközök jelentős részét fogyasztási célokra fordítottuk. Ezzel azonban nem oldottuk meg tartósan gazdasági nehézségeinket, amelyeknek csak a túlzott iparosítás maradványainak gyökeres felszámolásával, az új szakasz politikájának határozott, következetes érvényesítésével tudunk vé- getvetni.

Csak aránytalanságok kiküszöbölése, az átcsoportosítás erőteljes végrehajtása, a mezőgazdasági és ipari termelés növelése biztosíthatja tartósan, hogy az árualap lépést tartson az életszínvonal jelentős emelkedésével.

7. Gazdasági nehézségeink alapvető tényezője: az új szakasz politikájának végrehajtásában mutatkozó ingadozás, az ellenállás, amely vele szemben többá- kevésbbé burkolt formák között megnyilvánul. Ezt az ellenállást táplálják azok az elméletileg megalapozatlan, téves felfogások, amelyek a gazdasági nehézségeket „vásárlóerő elvonással’ — tehát a munkásosztály és a parasztság életszínvonalának csökkentésével — javasolják megoldani, a mezőgazdaság fejlesztését . a parasztság jólétének emelése nélkül, — tehát a parasztság anyagi érdekeltségének elvét megsértve — akarnak megvalósítani, vagy a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló • intézkedéseket és különösen a paraszti termékek' szabadpiaci értékesítésének kiszélesítését egyoldalú „parasztpolitikának” tekintik.

Ezek a felfogások összeegyeztethetetlenek a szocializmus építésének marxilenini alapelveivel. A szocializmus gazdasági alaptörvénye a dolgozók anyagi és kulturális igényeinek maximális kielégítését követeli meg. A szocializmus építése csak úgy valósítható meg, ha a dolgozóknak nemcsak több jog és szabadság, hanem növekvő anyagi jólét is osztályrészül jut. Az életszínvonal csökkentése — a szocializmus békés építésének körülményei között — megingathatná a dolgozóknak a szocialista épitőmunkába vetett bizalmát, csökkentené a munkakedvét és a munka termelékenységét, az gyengítené a tömegek kapcsolatait a párttal. Az élet- színvonal csökkentése nem a szocializmus céltudatos építésének, hanem a nehézségek előtt való kapitulá- lásnak, a szocializmus építéséről való tényleges lemondásnak útja. Ez az út nem járható a dolgozó nép, a munkásosztály, a párt számára.

Káros az a felfogás is, amely a parasztság anyagi jólétét csökkenteni, vagy emelkedését akadályozni kívánja. A mezőgazdasági termelés növelését lehetetlen megvalósítani a mező- gazdasági termelők anyagi érdekeltségének fokozása és anyagi jólétük növelése nélkül. Márpedig a mező- gazadsági termékek bősége teszi csak lehetővé, hogy a városok dolgozóit, a munkásosztályt elláthassuk elegendő és olcsó élelmiszerrel és hogy az ipar egyre több hazai mezőgazdasági eredetű nyersanyaghoz jusson. A mezőgazdasági termelés növelése ezért elsőrendű érdeke a munkásosztálynak és a parasztság jólétének ezzel járó emelése, a munkásosztály érdekeinek megfelelő politika.

A paraszti vásárlóerő emelkedésének megakadályozása, vagy elvonása megrendítené a parasztság termelési kedvét; megingatná a párt és a kormány politikájába vetett bizalmát; a termelés csökkenésére, áruhiányra, drágaságra vezetne ; aláásná a munkásosztály életszínvonalát; veszélybe sodorná a munkásparaszt szövetséget,

Fejlődésünk jelenlegi sza* kaszán, amikor a kisáruJ termelő egyéni gazdaságok teszik ki még a paraszti ság zömét, a mezőgazdaság fejlesztésének, a munkás^ paraszt szövetség megszitálj dításának föeszköze a piacú kapcsolatok kiszélesítései Azok az intézkedések, amelyek lehetőséget teremte-; nek a parasztság számára,; hogy termékeinek nagyra- szét a szabadpiacon értékesítse, nélkülözhetetlenek aJa* hoz, hogy megszilárdítsuk a munkás-paraszt szövetség gazdasági alapjait; az erő* sen megalapozott munka#» paraszt szövetség pedig elJ engedhetetlen feltétele a!1 népi demokrácia fejlődésé* nek, a proletárdiktatúra fel* adatai megvalósításának. A' paraszti vásárlóerő elvo-i nása, a szabadpiac megszorítása tehát nem a munkásosztály jólétéhez és megerősödéséhez, hanem népi! demokráciánk meggyengí-l téséhez, a . munkásosztálynak a paraszti tömegektől’ való elszigeteléséhez és a> városi dolgozók ínségéhez1 vezetne. Ez az út épp olyan! kevéssé járható a munkás- osztály, mint a parasztság1 számára.

8. Alaptalanok és helyte-! lehék azok a nézetek is, amelyek az új szakasz politikáját úgy értelmezik,; hogy az iparosításról, az; ipari termelés kibővítéséről; való lemondást jelenti. K nézetek mögött az 1953 jú-j niusa előtt folytatott gaz*: daságpolitikának az a téves; alapgondolata húzódik meg,: hogy az iparosítás csak a| kohászat és a gépipar egyoldalú, mindenáron való; fejlesztésével valósítható! meg. A valóságban az 1953! júniusa előtt folytatott gazdaságpolitika nem azért vpltj téves, mert ’ az iparosításra: törekedett, hanem azért,] mert az iparosítást nem ha-; zai erőforrásaink és szűk-! ségleteink reális alapján,] hanem azoktól elszakítva,’ tényleges lehétőségeinkkeli nem számolva, túlzott mc-| retekben és túl gyors ütem-j ben akarta megvalósítani! A túlzott iparosításnak ezt! a gazdaságpolitikáját gyöú kérésén fel kell számolnunk, de nem szabad meg-j feledkeznünk arról, hogy az; iparosítás a szocializmus; építésének főeszköze és ai népgazdaság fejlődésének! nélkülözhetetlen tényezője! Az életszínvonal további1 emelését, a mezőgazdaságii termelés gyors növelését csak akkor valósíthatjuk’ meg, ha az ipari termelést; egyrészt átcsoportosítjuk,] másrészt azonban egészséges arányokban, megfelelő ütemben bővítjük is, hogy növekvő árutömegeket bocsáthasson a fogyasztók és a kivitel rendelkezésére és hogy minél több gép és, szerszám szállításával támaszthassa alá a mezőgazdaság fejlesztését.

(Folytatása a 2. oldalon