Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-22 / 250. szám
2 MIPLAP 1954 október 32, péntek A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata népgazdaságunk helyzetéről és gazdaságpolitikai feladatainkról (Folytatás az 1, oldalról) _ A felsorolt nézetek csakúgy, mint minden ellenállás az új szakasz politikájával szemben, nemcsak átmeneti nehézségeink megoldását gátolják, hanem bennük rejlik nehézségeink főforrása. Pártunknak a leghatározottabb harcot kell folytatni az ellenállás minden megnyilvánulásával szemben, minthogy ezek súlyosan sértik a munkás- osztály és az egész nép érdekeit. 9. Az új szakasz politikájának nem kielégítő végrehajtásán, mint alapvető tényezőn kívül átmeneti gazdasági nehézségeinkben jelentős szerepet játszik: a) Az új szakasz helytelen, engedékeny, liberális értelmezése. Sokan a tömegekkel való kapcsolat megszilárdításának ürügye alatt lemondanak arról, hogy szigorúan megköveteljék az állami és munkafegyelem betartását, a társadalmi tulajdon gondos megőrzését; elvárják a népi demokráciától az életszínvonal emelését anélkül, hogy erőfeszítéseket tennének az életszínvonal emelése előfeltételeinek megteremtésére, a termelés növelésére, a munka termelékenységének fokozására, az önköltség leszállítására; elfeledkeznek arról, hogy a jólét emelése végső soron az üzemekben, a bányákban, a munkapadoknál, a szántás-vetésnél, a növényápolásnál dől el és nem biztosítják a tervek teljesítését. Ez a helytelen magatartás a munkafegyelem és a tervfegyelem nagymértékű meglazulásá- ra, a béralapnak sokszáz millió forinttal való túllépésére és falun sokszor az adófizetési és a beadási kötelezettség teljesítésének elhanyagolására vezetett és mindezek következtében a termelési és áruellátási előirányzatok pontos teljesítésének egyik legkomolyabb akadályává vált; b) Az utolsó években erősen elharapódzott pazarlás, amely a rendelkezésünkre álló termelőerők, valamint a fogyasztás céljaira szánt anyagi eszközök jókora részének elfecsér- lésére, észszerűtlen .fel- használására vezet. Ez kifejezésre jut az improduktív munkát betöltők számának mértéktelen megnövekedésében és az állami költségvetés lehetőségeinket meghaladó megduzza- dásában is; c) A gazdaság irányítása helytelen, bürokratikus módszerei, a rendeletek, a határozatok, utasítások, jelentések és adatszolgáltatások tömkelegé, amely elvonja a figyelmet a lényeges gazdasági feladatoktól és amely mögött legtöbbször a vezetés tehetetlensége, az élettől való elszaka- dottsága húzódik meg. Minthogy az új szakasz kispolgári értelmezése, a munkafegyelem meglazulá- sa, a bürokratizmus, a pazarlás gazdaságpolitikai feladataink eredményes végrehajtásának komoly akadályai, leküzdésükért — teljes összhangban az új szakasz politikájának alapvető szempontjaival — következetes harcot kell folytatni. Népgazdaságunk fejlődése azt bizonyítja, hogy az 1953 júniusi és azt követő párthatározatok hosszú időre megmutatták az egyetlen járható utat, amely népünk jólétének következetes emeléséhez, a népgazdaság egészséges fejlődéséhez, a szocializmus eredményes építéséhez vezet. Csak az új szakasz politikájának következetes és hiánytalan, minden elferdítéstől mentes végrehajtása biztosíthatja a nehézségek leküzdését, népünk anyagi és kulturális felemelkedése további feltételeinek megteremtését. II. Népgazdaságunk helyzetét és fejlődésének lehetőségeit, valamint az új szakasz politikájának követelményeit figyelembevéve, a Központi Vezetőség a következőket határozza el: 1. A szocializmus építésének egyetlen helyes és lehetséges útja hazánkban a Központi Vezetőség 1953 júniusi, októberi és decemberi ülése, valamint a III. kongresszus határozataiban rögzített politika, az új szakasz politikája, amely a szocializmus építését következetesen a párt és a tömegek közötti legszorosabb kapcsolatra, a munkásosztály és a parasztság közötti szilárd szövetségre alapítja. A párt valamennyi szerve, minden párttag ezt a politikát köteles következetesen és határozottan végrehajtani. Egész gazdaság- politikánkat az 1953 júniusi és az azt követő határozatok elvi alapjaira kell helyezni, minden gazdaságpolitikai feladatot és intézkedést az új szakasz politikájának kell alárendelni. 2. A párt következetes harcot indít az 1953 júniusában, valamint a III. kongresszuson hozott határozatok minden elferdítése, az ettől a vonaltól való eltérések és elhajlások ellen. Biztosítani kell, hogy ezeket a határozatokat, az új szakasz gazdaságpolitikájának alapelveit a párt összes szervei egyöntetűen értelmezzék és ingadozás nélkül megvalósítsák. Az új szakasz politikájának kérdéseiben meg kell szilárdítani a párt sorainak elvi egységét és határozottan fel kell lépni — személyre és a pártban vagy az állami szervekben betöltött funkcióra való tekintet nélkül — azok ellen, akik az új szakasz politikáját elferdítik, azzal szemben két- kulacsos magatartást tanúsítanak, vagy a kétkedés szellemét terjesztik. A Politikai Bizottság hajtsa végre az ebből a szempontból szükséges káderátcsoporto- sítást a gazdasági szervekben és foganatosítson szervezeti intézkedéseket azokkal szemben, akik a III. kongresszus és a Központi Vezetőség határozatait nem teszik őszintén magukává, akik képtelenek az új szakasz politikáját megvalósítani. 3. Az új szakasz gazdaságpolitikája a nép növekvő anyagi és kulturális igényeinek minél teljesebb kielégítését, a dolgozók élet- színvonalának és kulturális színvonalának következetes emelését és ennek biztosítása végett a termelőerők fejlesztését, a mezőgazdasági és ipari termelés fokozását tűzi ki célul. A párt megalkuvás nélküli harcot folytat minden olyan felfogás ellen, amely — bármi formában is — az életszínvonal csökkentésére vagy a termelés és a termelőerők fejlesztésének megszorítására irányul, minthogy az ilyen nézetek és törekvések összeegyeztethetetlenek az új szakasz politikájával, a munkásosztály és a dolgozó nép érdekeivel. Ugyanakkor tudatosítani kell a dolgozók legszélesebb rétegeiben, hogy anyagi és kulturális igényeik fokozott kielégítésének elengedhetetlen feltétele a termelés szakadatlan emelkedése, ami elsősorban a milliós tömegek erőfeszítésétől, a munkafegyelem megszilárdításától, a munka termelékenységének növelésétől függ. A vezető szervek intézkedései egy- magukban nem elégségesek ahhoz, hogy a megnőtt élet- színvonal fenntartását biztosítsuk és megteremtsük a feltételeket az életszínvonal további emeléséhez. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a dolgozók öntudatos, fegyelmezett, kitartó munkájának és alkotó kezdeményezésének eredményéként az előállított termékek mennyisége növekedjék, minőségük javuljon és önköltségük csökkenjen. 4. Az életszínvonal emelésének elsőrendű feltétele — mint azt az 1953 júniusi és decemberi párthatározatok megállapították — a mezőgazdasági termelés gyors növelése. Ezért következetesen végre . kell hajtani a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó határozatokat és gondoskodni kell arról, hogy az ilyenirányú erőfeszítések valóban a párt és állami munka homlokterébe kerüljenek. A mezőgazdaság gyors fejlesztése elválaszthatatlan a paraszti tömegek életszínvonalának és vásárlóerejének növelésétől. A leghatározottabban vissza kell utasítani minden olyan nézetet, amely azt hirdeti, hogy a mezőgazdaság fejlesztését, a parasztság anyagi jólétének emelése nélkül, sőt annak csökkentésével lehet megvalósítani, minthogy ezek a nézetek ellentétesek a marxizmus- leninizmusnak a parasztkérdésben és a munkásparaszt szövetség kérdésében elfoglalt álláspontjával. Anélkül, hogy ez a mezőgazdasági árak általános emelésére vezetne, biztosítani kell az anyagi érdekeltség elvének következetes érvényesítését, hogy ez minél nagyobb ösztönzést adjon a termelés kiszélesítésére. Különös gondot kell fordítani a kenyérgabonatermelés, a szarvasmarhatenyésztés, valamint egyes ipari növények és mezőgazdasági export-termékek termelésének növelésére új anyagi előnyök biztosítása útján is. Az egyéni parasztgazdaságoknak gépek, szerszámok, műtrágya és más anyagok rendelkezésükre bocsátásával fokozott termelési segítséget kell nyújtani. Ugyanakkor különös gondot kell fordítani a termelőszövetkezetek és állami .gazdaságok megszilárdítására, terméshozamuk és jövedelmezőségük emelésére, a szocialista nagyüzemi gazdaság fölényének gyakorlati beigazolására, egy pillanatra sem feledkezve meg arról, hogy a termelő- szövetkezet a falun a szocializmus építésének fő útja. 5. Az iparban véget kell vetni a termelés egyhelyben topogásának. Végleg felszámolva azt a hibás elgondolást, amely szerint az ipar fejlesztése kizárólag a vaskohászat és a gépgyártás növelésén múlik, meg kell indítani az egészséges, a hazai adottságoknak és a baráti országokkal való gazdasági együttműködés követelményeinek megfelelő iparosítást. Fel kell kutatni kiaknázatlan természeti kincseinket és lehetővé kell tenni egészben, vagy részben még kihasználatlan ipari termelőberendezéseink üzembehelyezését. Nagy gondot kell fordítani az anyagtakárékosságra, a nyersanyagok termelésének növelésére és a hazai nyersanyagforrások kiszélesítésére, mert ezek a termelés további növelésének igen fontos feltételei. Meg kell vizsgálni a leállított beruházások esetleges hasznosítását fogyasztási cikkek és exporttermékek előállítására. Végre kell hajtani azokat a határozatokat, amelyek a leromlott termelőberendezések felújítására, valamint kisösszegű, de termelőképességet nagymértékben növelő beruházások megindítására vonatkoznak. Ugyanakkor az ipari átcsoportosítást az eddiginél határozottabban, erélyesebben és gyorsabban végre kell hajtani úgy a termelésben, mint az ipari beruházásoknál. Az ipari termelést úgy kell növelni, hogy azzal jelentősen gyarapodjanak a mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges termelőeszközök, a lakosság szükségleteinek kielégítésére alkalmas fogyasztási cikkek, valamint az exporttermékek termelésének arányai. Az átcsoportosítást nem rendszertelenül, szétforgácsoltán, apró részletekben, hanem szervezetten, átgondoltan, amennyire csak lehetséges, egész üzemek vagy üzemrészek tervszerű átállításával kell megvalósítani. Nagy figyelmet kell fordítani a széntermelés fokozására, a szénbányászat terveinek teljesítésére. Ez mindenekelőtt a szénbányászat irányításának megjavítását, a feltárási munkák időben való elvégzését, a gépek jobb felhasználásának megszervezését cs a gépesítés kiterjesztését teszi szükségessé. Gondoskodni kell a villamosenergia termelésének jelentős növeléséről, a zavartalan villamosenergia- ellátásról. 6. Műszaki és szervezeti intézkedésekkel tervszerűen, következetesen végre kell hajtani a III. kongresz- szus által a termelékenység emelésére és az önköltség csökkentésére hozott határozatokat. Minden üzem és vállalat dolgozza ki azoknak az intézkedéseknek a részletes tervét, amelyeknek végrehajtása a tervezett mértékben csökkenti az önköltséget. A pártnak erélyesen fel kell lépnie azokkal szemben, akik a béralap túllépésével, sclejt- gyártással és az önköltséget növelő más visszaélésekkel szemben engedékeny, elnéző álláspontra helyezkednek, ahelyett, hogy a dolgozók összeségének érdekeit erélyesen megvédenék. A termelékenység emelése érdekében mindenekelőtt el kell érni a termelőeszközök jobb karbantartását, a ter- melőberendezásek korszerűsítését, a folyamatos anyag- ellátásnak és a termelés egyenletes nyugodt menetének biztosítását. A termelékenység emelését sem szabad elsősorban a munka intenzitása növelésétől várni, ugyanakkor azonban a munkafegyelem megszilárdítását és a teljes munkaidő céltudatos felhasználását a termelékenység emelése egyik legfontosabb tényezőjének kell tekinteni. 7. Gazdaságpolitikánkban a legmesszebbmenően figyelembe kell vennünk a nemzetközi munkamegosztás és elsősorban a szocialista tábor országaival való gazdasági együttműködés követelményeit. A nemzetközi munkamegosztás olyan ki- terjesztésére kell törekedni, amely lehetővé teszi, hogy leggazdaságosabban fejleszthető termelési ágaink termékeinek jelentős részét külföldön, elsősorban a baráti országokban helyezhessük el és ugyanakkor ne kelljen nagyobb beruházásokat végrehajtanunk olyan termelési ágakban, amelyek fejlesztésére adottságaink nem kedvezők. Nagy gondot kell fordítani a külkereskedelmi forgalom megfelelő arányaira. Népgazdaságunk számára egész sor fontos nyersanyagot és egyes gépi berendezéseket is csak külföldön tudunk beszerezni. Termelésünk zavartalan menete, a forgalomba kerülő áruk mennyisége és így az élet- színvonal fenntartása és emelése is jelentős részben attól függ, hogy az ipar és a mezőgazdaság nagyobb mennyiségben, kisebb önköltséggel, jó minőségben és a szállítási határidők pontos betartásával állítsuk elő azokat az exportcikkeket, amelyek kivitele megteremti a lehetőséget arra, hogy a számunkra szükséges anyagokat, gépeket és más termékeket kellő időben be tudjuk hozni. Mindent el kell követni, hogy növeljük azoknak a cikkeknek a kivitelét, amelyeket a legelőnyösebben tudunk külföldön elhelyezni. Ennek megfelelően mindenekelőtt a mezőgazdaság és az élelmezési ipar termékei, valamint a kevés anyagot és sok munkát igénylő iparcikkek kivitelét kell növelni. 8. Gondoskodni kell arról, hogy ár- és bérrendszerünk az eddignél nagyobb ösztönzést adjon a fontos közszükségleti és exportcikkek termelésének növelésére. . Meg kell változtatni azokat az árszabályozásokat, amelyek egyoldalúan a nehéziparnak nyújtanak előnyöket. A bérek és prémiumok olyan megállapítására kell törekedni, amely fokozza a dolgozók érdekeltségét, megfelelő minőségű és választékú termékek előállításában, a termelékenység növelésében, az anyagtakarékosságban, az önköltség leszorításában. 9. Következetesen harcot kell folytatni a takarékosságért, a pazarlás és a nemzeti vagyon elherdálása ellen. Meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, hogy a népgazdaság rendelkezésére álló munkaerőt, anyagokat és termelöberen- dezéseket ne fecséreljék el, hanem ténylegesen a termelés növelésére és kibővítésére fordítsák. Csökkenteni kell az állam költség- vetési kiadásait. Szervezetten, átgondoltan és emberségesen kell végrehajtani a nem termelő munkát végző dolgozók egy részének termelőmunkába való átcsoportosítását, amely a nemzeti iövedelem növelésére az adminisztrációs költségek csökkentésére és az igazgatás megjavítására vezet. A takarékossági intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában azonban állandóan ügyelni kell arra, hogy ezek az intézkedések a) ne keresztezzék a párt általános politikáját és ne vezessenek a dolgozók anyagi érdekeltségének csökkenésére, széles rétegelt élet-, vagy kulturszínvona- lának esésére, és hogy b) ne tereljék él a fi-* gyeimet a központi kérdésektől; a termelés növelésétől, a termelékenység emelésétől, a termelőerők fejlesztésétől, amelyekre erő-: feszítéseink nagyobb részét kell fordítani és amelyeket a takarékossági intézkedéseknek is alá kell tá-' masztaniok. 10. Minthogy az új szakasz gazdaságpolitikájának' pontos és részletes kidől-1 gozása ezideig nem történt; meg és minthogy ennek következtében különösen megerősödött az a veszély, hogy a tervezés elszakad az új szakasz politikájától, a Politikai Bizottság dolgozza ki a pártkongresszus és a Központi Vezetőség határozatai alapján gazdasági; szerveink vezetői, szakemberek és tudósok bevonásával még ez évben az új szakasz széleskörű gazdaságpolitikai munkapro- grammját és a szükséges; intézkedések tervét, felbontva azt az egyes termelési és iparágakra. Ez a! Programm képezze a ki-, dolgozásra kerülő gazdasági tervek alapját. Pár-; tunk határozatait megfelelő módon érvényre kell jut-; tatni az 1955-ös népgazdasági tervben, amelynek az elért életszínvonal fenntartása és további emelkedése feltételeinek megteremtése érdekében biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági és ipari termelés jóval nagyobb mértékben növeked- j'ék, mint ebben az évben, a fogyasztási cikkek termelésének emelkedése jelentősen meghaladja a termelési, eszközökét; a beruházások-, ban a mezőgazdaság, a könnyűipar és az élelmi-; szeripar az eddignél jóval; nagyobb mértékben részesedjék; a felújításokra fordított összeg 1954 évhez képest legalább harminc százalékkal emelkedjék, a munka termelékenysége jelentősen növekedjék és az; önköltség legalább három százalékkal csökkenjen. 11. Az új szakasz gazdaságpolitikája eredményes; megvalósításának, az átmeneti nehézségek sikeres leküzdésének egyik legfontosabb tényezője a vezetés határozottsága és céltudatossága. j Ennek tudatában harcot1 kell folytatni a gazdasági vezetés m'óSíereinek gyökeres megjavításáért. A! párt vezető szervei a gazdaságpolitika kidolgozásában és végrehajtásában ér-' vényesítséje a kollektív vezetés elvét. A felelős gazdasági posztokra megJ gondolt, bátran kezdemé-J nyező, önállóan gondolkozó; lelkes elvtársakat kell állítani, akik el vannak szánva az új szakasz politiká-; jának erélyes és gyors megvalósítására. Biztosítani kell a gazdasági irányítás szilárdságát, ki kell küszöbölni az elhamarkodott* egymásnak sokszor ellentmondó intézkedéseket, a sorozatos tervmódosításokat. Véget kell vetni annak, hogy a gazdasági vezetők (Folytatás a 3. oldalon.)