Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-03 / 234. szám
' Üiláq ftroielá^Kii tqjftiiiLj-ttek / NÉPLAP AZ MDP SZABOLCS-SZATMÁRHECYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 234. szám ARA üO FILLÉR 1954 október 3, vasárnap A mai számban : Népünk legszélesebb tömegmozgalma: a Hazafias Népfront (2—3. oldal.) A minisztertanács határozata a kenyérgabona-termelés növeléséről (3. oldal.) Emlékezés Bartók Bélára (4. oldal.) Gazdakalcmlárium (5. oldal.) Nyíri Pajkos (7. oldal.) A könyvek és olvasók ünnepe Ebben az évben tizedszer rendezzük meg a felszabadult magyar könyv ünnepét. A magyar könyvhétnek megvannak a maga hagyományai, ezek azonban nem mindenben hala- dóak. A kapitalista könyvnapok nem tudtak azon változtatni, hogy az ország lakosságának csak kis hányada olvas és nem változtattak persze azon sem, hogy a megjelent művek nagyrésze nem volt értékes, bármilyen szép és érdekes külsőt is húztak reá. A kiadók arra törekedtek, hogy a könyvnapokon szenzációkat nyújtsanak, alaposan belenyúljanak a polgári közönség zsebébe, az olcsó sikereket hajhá- szó, „szórakoztató“ irodalom segítségével. Mi megtartottuk a könyvnapok külső formáját, de magát a keretet is kibővítettük és ennek az ünnepnek a során az ország minden részében sátrat verünk a betűk tiszteletére. Nemcsak a méretek mások, elsősorban más a tartalom. Mi nem az olcsó sikerekre vadászunk, a célunk sokkal nehezebb, — megteremteni népünk új kultúráját, — ehhez még nagyon sok év, nagyon sok könyvnap kell. A mi könyvhetünk a magyarnyelvű kultúra szószólója. Ügy tűnik, hogy ez a legmagátólértetődőbb dolog, hogyan is lehetne másképp? Annak, aki végignézi a magyar szépirodalom útját jelző számokat, és látja, hogy ma már előfordul a 20—25.000 példányban megjelenő regény is, — annak nem szokott eszébe jutni, hogy ezekhez a számokhoz évszázadok keserű kínjával jutottunk el. Irodalmunk legjobbjainak — világirodalmi súlyú költőknek és íróknak — nyomorúságban is megaláztatásban kellett ten- gődniök, mert az idegen elnyomás nem adott polgárjogot Magyarországon a magyarnyelvű irodalomnak. Alig száz éve, hogy nálunk az írót el tudja tartani a tolla, de ez alatt a száz év alatt is milyen kevés becsületes írónak jutott valóban méltó elismerés, hányat üldöztek halálba most már nem azért, mert magyarul mert írni, hanem azért, mert az igazat írta! A mi könyvünnepünk az egyszerű emberek millióinak szól, az egy évezreden át írástudatlan magyar nép fiainak és leányainak és így a mi könyvhetünk tanúságtétel a régi, nagy magyarok igazsága mellett. Legtöbben úgy haltak meg, hogy jelét sem láthatták a győzelemnek, ök nem láthatták a parasztok és munkások kezében a könyvet, nem érhették meg azt az időt, mikor az író munkájából nem a tőkés vállalkozó gazdagodik. Mégis itt vannak velünk, műveik minden falusi és üzemi könyvtárba eljutnak és az ő példájuk nevel bennünket arra, hogy szeressük, mint a sajátunkat, mindannyiunk közös örökségét, nemzeti irodalmunkat. A magyar irodalom a jelenkor műveiben él tovább és a mai magyar olvasókra vár az a feladat, — melyet a múlt nem tudott jól megoldani, — hogy ösztönzést és támaszt adjon az írók munkájához. Ha az írók érzik, hogy műveik sok embert érdekelnek, hogy módjukban van elgondolkoztatni, sőt tettre késztetni olvasóikat, ha látják, hogy az egész nép figyeli a szavukat, értékesebb, tudatosabb munkát fognak végezni. A nemzeti irodalom jelenével foglalkozni, — közös ügy, közös kötelesség. Az irodalom a nemzeti lét egy darabja, — híven jellemző darabja — és aki eziránt közönyös, annak a haza sorsa sem áll közel a szívéhez. Az Ünnepi Könyvhét újabb érdeklődőkben érleli meg azt a kérdést, amelyet a művelődök tömege naponta felvet: mit olvassak, milyen könyvet válasszak ki, ha vásárlók? Mi ehhez csak egészen szerény tanácsot szeretnénk adni, melyet mindenki tetszése szerint alakíthat. Olvassuk azokat az írókat, akik megérdemlik megbecsülésünket és szere- tetünket, mert ők is becsülték és szerették az emberiséget. Olvassuk azokat, akiknek az igazsága nem múlik el, mert a jövőnek, minékünk írtak. Olvassuk azokat, akik velünk és köztünk élnek és rólunk adnak majd képet utódainknak. Olvassuk azokat, akik segíteni szeretnének nekünk, hogy sokkal többet tudjunk a világról, amelynek a sorsáért mi vagyunk' felelősek. Tíz új taggal erősödött a benki Új Barázda tsz. Az új gazdasági év elején, október 1-én az „Üj Barázda” termelőszövetkezet gyűlést tartott. Orosz Sándor elvtárs, a tsz. elnöke a csoportgyűlésen két napirendet jelentett be. Az egyik: az őszi mezőgazda- sági munkák gyors befejezésének megvitatása, a másik: a termelőszövetkezet új tagokkal való erősítése. A szövetkezeti gyűlésen elhatározták, hogy október 15-ig valamennyi őszi gabonájukat elvetik. Ennek érdekében meggyorsítják a . betakarítást. Az állatállo- ' mány fejlesztéséről is szó esett ezen a gyűlésen. Súlyos hiba volt, hogy eddig jószágállománnyal nem rendelkeztek, még csak sertésük sem volt. Most 10 darab kocát állítanak be. — Gazdaságukat belterjesebbé akarják tenni, hogy jövőre még jobb eredményt érjenek el. Ebben az évben sem panaszkodnak. 4 kiló 59 deka kenyérgabonát, 1 kiló 34 deka árpát és 9 forint 38 fillért adtak már ki eddig előlegül. — Ezután még sok egyéb terményt osztanak ki a csoport tagjai között. A gazdasági helyzet megbeszélése után a tsz-be tagként jelentkezők felvételére került a sor. — Elsőnek Danes Imre Béla és Kun István felvételét tárgyalták meg, akik tavaly kiléptek a termelőszövetkezetből. A tagság megkérdezte őket, hogy miért akarnak viszszajönni. Danes Imre Béla elmondta, látja, hogy a termelőszövetkezeti tagok olyan módban élnek, hogy nem cserélnének egy 20 holdas középparaszttal sem. Elmondta, megbánta, hogy kilépett. A múlt évben 15 mázsa terményt kapott a szövetkezetben, az idén ezt meg se közelíti a keresete. A tagság hosszas vita után visszavette mind a két családot. Ezután olyan jelentkezők felvételére került a sor, akik még nem voltak tagjai a szövetkezetnek. — Varga Ferenc egy éve, hogy hazajött a honvédségtől. A nyáron már volt segíteni a termelőszövetkezetnek, megismerkedett életükkel. Látja, hogy a nagyobb jövedelmet, a jobb életet csak a szövetkezetben találja meg. Esik Lajos elmondta, hogy az utóbbi években igen sok helyen dolgozott. Megúnta már a vándorlást, ő ért a kosárfonáshoz is, a Tisza partján sok fűzfa van, amiből a szövetkezet, ha feldolgozná, szép bevételhez jutna. Mózes Sándor új belépő arról beszélt, hogy szívesen lenne a szövetkezet traktorosa. Ezt a munkát érti, sőt a közeljövőben megnyíló daráló kezelését is elvállalja. így szedték sorra valamennyi tag felvételét. — Ezen az estén tíz taggal gyarapodott a termelőszövetkezet. 1123 634 300 forinttal zárult az Ötödik Békekölcsön jegyzése A pénzügyminiszter közli, hogy az Ötödik Békekölcsön jegyzését október hó 2-án este lezárta. Az 1100 millió forint összegben kibocsátott kölcsönt dolgozó népünk túljegyezte. A jegyzés lezárásakor a jegyzés összege 1,123.634.300 forint. Az ország egész dolgozó népe lelkesedéssel vett részt a jegyzésben. Kimagasló volt a jegyzés Budapesten. Élenjárt a jegyzésben az ipari munkásság, kiválóan jegyeztek szocialista nagyüzemeink közül az RM Müvek, a Lenin Kohászati Művek, az Ózdi Kobászati Művek, a Sztálin Vasmű, a DIMÄG Diósgyőri Gépgyár, a MÄVAG Mozdony és Gépgyár, a Klement Gottwald Villamossági Gyár, az Óbudai Hajógyár, a Magyar Pamutipar, a Kelenföldi Textil- kombinát, a Magyar Posztógyár, a Győri Gyapjúfonó és Szövőgyár. Jelentősen emelkedett a dolgozó parasztság jegyzése. A megyék között a legjobb eredményt Borsod és Zala megye érte el. Termelőszövetkezeteink gondosan készüljenek a zárszámadásra Nem %árjuk be a kaput as újbelépők előtt A Néplapból olvastuk, hogy mi, a demecseri Üttö- rő tsz. tagjai, bezártuk a kaput az új belépő előtt. Ezelőtt 2 évvel elkövettük azt a hibát, hogy nem az alapszabály szerint vettük fel az új tagokat. így történt meg az, hogy többen nem önkéntesen, őszinte szándékkal léptek termelő- szövetkezetünkbe. Sok új tag nem ismerte a tsz. életét, mi sem mondtuk el, milyen alapszabály szerint és milyen fegyelemmel él és dolgozik termelőszövetkezetünk. Ebből elég sok hiba származott, és főleg a jövedelemosztáskor mutatkozott meg, hogy helytelenül cselekedtünk, amikor az alapszabálytól eltértünk. Az új kormányprogramm után elhatároztuk, hogy megmutatjuk: mit jelent a termelőszövetkezetben dolgozni. Terméseredményeink ezt igazolják. Igazolja jó munkánkat az is, hogy az aratást a községben elsőként - fejeztük be. Szépen fejlődik állatállományunk is. 100 darab sertést leszerződtünk és még a tavasz folyamán értékesítettünk. Most, október elején újra átadunk az államnak 30 darab hízót. Két tehenünk az országos kiállításon is részt vett. Cukorrépánk közel 200 mázsát ad holdanként. Kenyérgabonából 3 kilót osztottunk, egy-egy munkaegységre és kiosztottunk 170 ezer forintot. Egyszóval nem kell szégyenkeznünk, felemelt fővel járhatunk a községben. Ezt látják a dolgozó parasztok azért jelentkeztek máris többen, kérik felvételüket. Nekünk szükségünk van a becsületes dolgozó parasztokra. Ez évben is nagyobb termést érhettünk volna el, ha több a munkaerő. Fel is vesszük az új tagokat, — de nem úgy, mint két évvel ezelőtt, — csakis az alapszabály szerint. Elmondjuk, mink van, hogyan dolgozunk, milyen munka vár órájuk is a szövetkezetben. Szóval nem zárjuk be kapuinkat, örömmel várunk minden becsületes dolgozó parasztot, ha őszinte elhatározásból, meggyőződésből akar közénk jönni. Lesnyánszki György, Üttörő tsz,, Demecser. Ezekben a napokban termelőszövetkezeteink tagjai szorgalmasan dolgoznak a kapások betakarításánál, a betakarult és felázott földeken pedig teljes lendülettel folyik az őszi szántás- vetés, amely a jövő évi nagyobb termésnek veti meg az ágyát. Mindemellett más fontos feladat is áll termelő- szövetkezeteink előtt: a gazdasági év befejeztével el kell készíteni a zárszámadást. Igen fontos ez a teendő, mert ez mutatja meg, hogyan sáfárkodtak a közös vagyonnal, milyen eredményeket értek el a különböző üzemágakban. Mérlegre kell tenni a bevételeket, kiadásokat és ki kell mutatni, hogy mennyi az egy munkaegységre eső jövedelem. Képet kell adni arról is, hogyan növekedett a fel nem osztható szövetkezeti alap, biztosítva van-e a vetőmag és a takarmányszükséglet. Biztosítani kell a szociális ás kulturális igények kielégítésére szolgáló alapot és nem utolsó sorban az állammal, vállalatokkal kapcsolatos és egyéb kötelezettségek teljesítését, valamint a követelések megtérülését. Mindezek nemcsak szövetkezeteink vezetőségét és tagjait érdeklik, hanem A KÍVÜLÁLLÓKAT is. A kocsordi Táncsics tsz- be szeptember első felében belépett dolgozó parasztok elhatározásait elsősorban az érlelte meg, hogy a tsz. nem rejtette véka alá eredményeit. A munkaegységenként jutó 5 kiló kenyérgabona kiosztására meghívták a kívülállókat is és ismertették velük előzetes számvetésük adatait; azt például, hogy zárszámadáskor még 4.43 kiló kenyérgabonát osztanak munkaegységenként. Tsz-eink tagjainak elsőrendű érdeke, hogy a közös gazdálkodásból származó jövedelem évről-évre folyamatosan növekedjék. Ezt pedig csak akkor lehet elérni, ha a fel nem osztható szövetkezeti alap évenkint 10—15 százalékkal növekedik. Ezt nemcsak az év végén mutatkozó jövedelemből fedezhetik, hanem úgy is, hogy az év folyamán alakítják ki a tervszerinli törzsállományt, vagy építkeznek saját erőből, mint például a csengeri Lenin is tette, ahol ebben az évben mintegy 40 százalékkal növekedett ilyen módon a közös szövetkezeti alap. A következő gazdasági év eredményes termelésének megalapozásához nél- küzlözhetetlen A JÖ VETŐMAG ÉS A TAKARMÁNY ALAP. A múltban még előfordult, hogy egyes tsz-eink zárszámadáskor teljesen „kiseperték” magtárukat. Nem hagytak elegendő vetőmagot. Mikor vetni kellett, akkor kapkodtak fű- höz-fához, hogy saját mulasztásukat helyreigazítsák. Pedig a szükséges vetőmagon felül még 5—10 százalék tartalékot is kell biztosítani. Kifagyás, vagy egyéb kár esetén milyen jó az, ha van mihez nyúlni! Az állatállomány egész évi takarmányának biztosítása is égetően fontos. Nem lehet a megtermelt takarmányból addig kiosztani, amíg ez fedezve nincsen. Fel. kell tehát azt is mérni: mennyi abrakra, szénára, silóra van szükség és csak azután kezdjenek az osztáshoz. E tekintetben egyre több tsz. szolgáltat jó példát. Csak a laskodi Vorosilov tsz-t említjük meg, ahol nemcsak a min- taálapszabály előírását tartják meg, hanem a készletet takarékosan adagolják. Ezzel szemben Csengerújfa- luban már lábon kiosztották a szálastakarmány javarészét. Nem csoda, ha a közös álatállomány takarmányozására alig áll valami rendelkezésre. (Foivtatáia * 2j oijajoni
