Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-02 / 233. szám

N6PLAP 1954 október 2, szombat kereskedelmünk eredményei és feladatni Miért sereghajtó Balkány a burgonyahegyüjtésben? Szocialista A Központi Vezetőség múlt év júniusi határozata óta pártunk és kormányunk intézkedéseket foganatosí­tott az új szakasz feladatai­nak megvalósítása érdeké­ben. Ezeket az intézkedése­ket népünk helyesléssel és lelkesedéssel fogadta. A III. párt kongresszus az u.) szakasz gazdasági feladatai között élesen aláhúzta a lakosság jobb élelmiszer- és iparcikk-ellátását, az új szakasz legfontosabb célki­tűzésének a dolgozó nénről való gondoskodást, az élet- színvonal állandó emelését jelölte meg. E feladat vég­rehajtásában a kereskede­lem jelentős eredményeket ért el. A kormányprogramm be­jelentése óta növekedett a lakosság vásárlóereje. Me­gyénkben 27 százalékkal nö­vekedett az áruforgalom. Megtöbbszöröződött a ter­melési rendeltetésű áruk forgalma. A dolgozó pa­rasztság ötszörannyi ekét, boronát, lókapát, vetőgépet és egyéb kisgépet, szerszá­mot és felszerelést vásárol, mint azelőtt. Megnöveke- kedett az épitési anyagok iránti kereslet, s a szabad­piaci forgalom növekedésé­vel sokrétűbbé vált a város és falu közötti árukapcso­lat. Javul a városi lakosság élelmiszerellátása. A falusi dolgozó parasztság áruellá­tásának biztosításában a földmüvesszövetkezeti ke­reskedelem tevékenykedik. Ma már a földművesgzövct- kezeteknek 703 boltja és 296 közétkeztetési egysége van. Sok olyan árucikket, ame­lyet a dolgozó parasztság az elmúlt években csak a vá­rosban tudott megvásárolni, ma már a falusi földműves­szövetkezetekben bőségesen megveheti. Azonban hiá­nyosságok ig tapasztalhatók. Az állami és szövetkezeti kiskereskedelem nem eléggé ismeri a parasztság igényelt, szükségleteit. Ezt bizonyít­ja, hogy nem egyszer olyan cikkeket juttatnak a falu­ra, amelyeket leginkább a városi lakos-ág vásárol. Pél­dául Gacsélyba nagymeny- nyiségű villamossági felsze­relést (köztük villanyvasa­lót), szállítottak, holott a községben még nincs vil­lanyi Egyes falusi boltok­ban viszont nem kapni olyan cikkeket, amelyekből bő készleteink vannak (ecet, paprika, dohány, élesztő, szekérkenőcs stb.). Ennek nem volna szabad előfor­dulni. Ismerni kell a la­kosság áruszükségletét. Ez megköveteli a tervszerű piackuiafást, a dolgozók kí­vánságainak, véleményei­nek állandó tanulmányozá­sát. Javul az áruellátás A kiskereskedelem érezze azt, hogy nemcsak az áru­forgalom lebonyolítása a feladata, hanem az is, hogy közreműködjön az ipari ter­melés irányításában, a la­kosság igényeinek megfelelő árucikkek termelésére irá­nyítsa az ipari termelést, mert csak így fogja betöl­teni hivatását. Fokozottabb figyelmet kell szentelni az áruk minőségére és az áru- terítésre. Ha összehasonlít­juk 1954 első félévét és az előző év hasonló időszakát, akkor komoly javulást ta­pasztalhatunk ezen a téren. Számok bizonyítják, a ke­reskedelem javuló munká­ját s ezzel egyben a lakos­ság életszínvonalának nö­vekedését. 1954 első fél­évében 102 százalékkal több tűzhely, 122 százalékkal több rádió, 256 százalékkal több mezőgazdasági kis­gép, 400 százalékkal több bútor, 80 százalékkal több gyapjúszövet és építőanyag, I 70 százalékkal több gyer­mekruha fogyott el, mint 1953 első félévében. Csu­pán a földművesszövetke­zetek műtrágyából 25-ször annyit forgalmaztak, réz- gálícból 40 vagonnal, egyéb növényvédőszerből 30 va­gonnal többet adtak el, mint az előző év hasonló idősza­kában. ß vendéolátá ipar Közétkeztető üzemeink és vendéglátó egységeink szá­ma ma már ötször annyi, mint három évvel ezelőtt volt. A kereskedelemben a vendéglátóipar volt a leg­elhanyagoltabb. Éttermek, szórakozóhelyiségek régeb­ben csak városokban épül­tek. Ugyanakkor a falusi dolgozóknak piszkos kocs­mákkal, lebujokkal kellett megelégedniük, amelyek nem az igényeik kielégíté­sét, hanem a tulajdonosok haszonérdekeit képviselték. Most is előfordul, hogy kopott az étterem, a beren­dezés, nem tartják be a tisztaság követelményeit, fe­lületesen törődnek a kiszol­gálással, megrövidítik a vásárlókat italhigítás vagy mennyiségcsonkítás útján. A vendéglátó iparban is fi­gyelmesebb és udvariasabb kiszolgálásra van szükség, — mert ez a dolgozó ember megbecsülését jelenti. Eredményeselib harcét a pazarlás ellen A III. pártkongresszus döntő feladatnak jelölte meg népgazdaságunk min­den területén, — így a ke­reskedelem területén is — a legszigorúbb takarékossá­got. A kereskedelemben rendkívül magasok a szál­lítási költségek, az igazga­tási és ügyviteli kiadások, az áruveszteségek. A föld- muvesszövetkezeteknél és az állami kiskereskedelem­ben is laza a bérfegyelem. A szabadfelvásárlás terüle­tén vannak olyan felvásár­lók, akik nem egy esetben havonta 10—15.000 forintot keresnek. — Az áru fe­lelőtlen kezelése követ­keztében előfordul, hogy több tízezer forint értékű árut 50 százalékkal le kell árazni és úgy forgalomba hozni, A megyei és járási kiskereskedelmi szervek ve­zetői bizony nem sokat tesznek a telefonköltségek, az adminisztrációs és egyéb költségek csökkentéséért. A MESZÖV-nél például ma­gas az igazgatási költség, nagy a bürokrácia. — A SZÖVOSZ-tól egy hónap alatt cpak a fogyasztási osz­tály 1682 levelet kapott és jellemző, hogy a MÉSZÖV fogyasztási osztálya ezt 2692 válasszal teliesítette túl. A MESZÖV-nél indokolatla­nul sok a telefonköltség, de más területen is tapasztal­ható pazarlás. | ként jelentkeznek. A textil- nagyker. vállalatnál nem megfelelően csomagolják az árut. A kötöttárukat zsükba gyömöszölve küldik ki, Így gyűrötten, piszkosan kerül­nek forgalomba. Az áruellátás lényegesen javulhatna megyénkben, na kiskereskedelmi szerveink szorosabb kapcsolatot tarta­nának a ktsz-ekkel és házi­ipari szövetkezetekkel. Job­ban kell foglalkozniok a helyi árualapok feltárásá­val a kiskereskedelem és az állami nagykereskedelem szerveinek egyaránt. A Itízép muRüajárél Beszélni kell a megye tüzelőszerellátásának kér­déséről is. Maga a Túzép Vállalat sem harcol az áru minőségéért és nincs meg­felelően felkészülve a szén- ellátásra. Rossz az áruterí­tés a vállalatnál. Amíg egyes községekben, mint például Nyírgelsén, több mint 2 vagon fa van — benne áll a szövetkezet pénze, — másutt nagyobb mennyiségű szenet találha­tunk —i addig Nyíregyhá­zán sorbanállnak a tüze­lőéit. A dolgozó parasztok jo­gosan vetik fel a Tüzép munkájával kapcsolatban azt is, hogy az építkezési anyagok árusításánál kivé­teleznek és Szabó Ferenc szamosújlaki dolgozó pa­raszt például arról panasz­kodott, hogy fuvarost fo­gadva Fehérgyarmatra ment, s a Tüzép-telepen csak 100 darab cserepet kapott, ugyanakkor Juhász Zsigmond, akinek pilla­natnyilag nincs szüksége cserépre, ismeretség foly­tén 1.000 darab cserepet vitt haza. A csengett Tü­zép-telepen az egyik ku- láklánv (adminisztrátor) igyekszik a becsületes dol­gozó parasztokat háttérbe szorítani a kiszolgálásnál. Az ellátó kiskereskede­lem mellett nagy jelentő­sége van megyénkben a földmüvesszövetkezeti fel­vásárló kiskereskedelem­nek. Ezen a téren hiányos­ság az, hogy úgy a föld- művesszövetkezeti kiske­reskedelem, mint a MEZŐ- KER nem biztosítja kel­lően a lakosság gyümölcs­ös zöldségellátását. Keményebben kell büntetni i visszaéléseket A boltokban gyakori a dolgozók megrövidítése, a súlycsonkítás. A kereske­delmi felügyelőségek egyes esetekben liberálisan keze­lik a visszaéléseket. A kis- várdai bútorüzlet vezetőjét egy nagyobb szabálytalan­ságért mindössze 300 fo­rintra büntették. Sokkal keményebben kell harcolni az ÁKF-nek az ilyen je­lenségek ellen. A hibák ki­javításához a megyei ta­nács kereskedelmi osztá­lyának és a járási taná­csoknak is sokkal több se­gítséget kell adni. Jobban kell ellenőrizni a kiskeres­kedelmi szervek áruellá­tási és eladási tevékenysé­gét. Javítsuk meg a párlmunkát Ahhoz, hogy a hibák a kereskedelem terén előfor­dultak és az, hogy a ke­reskedelem vezetői és dol­gozói nem kapták meg a kellő segítséget, elsősorban a megyei pártbizottság, a járási pártbizottságok és kereskedelmi pártszerveze­tek hibája. Nem foglal­koztunk ezzel a fontos te­rülettel. Ügy gondoltuk, hogy a kereskedelmi mun­ka irányítása és ellenőrzése csak a kereskedelmi szer­vek feladata. Bár az utób­bi időben van javulás, de még mindig hiányos a ke­reskedelmi dolgozók között a politikai felvilágosító munka. Egyes kereskedel­mi pártszervezetek (Kis­ker. Vállalat, MÉSZÖV) munkája csak a taggyűlé­sek megtartására korláto­zódik. A pártszervezet ve­zetősége nem tartja a kap­csolatot a gazdasági veze­téssel, nem beszélik meg közösen a feladatokat, s így a gazdasági munka mellett háttérbe szorul a politikai munka. A kereskedelem előtt álló feladatok között na­gyon fontos, hogy jól ké­szüljenek fel az őszi áru­forgalom lebonyolítására, az áru tervszerű kiszállítá­sára, a dolgozók igényei­nek kielégítésére. A me­gyei tanács kereskedelmi osztálya legyen gazdája en­nek a feladatnak és az ellenőrző és irányító mun­kával adjon meg minden segítséget ahhoz, hogy a kereskedelmi szervek ered­ményes, jó munkát végez­zenek. A kereskedelmi pártszervezetek nyújtsanak nagyobb segítséget a ke­reskedelem gazdasági veze­tőinek, mozgósítsák a kom­munistákat a feladatok végrehajtására. A kommu­nisták járjanak élen a kultúrált, szocialista keres­kedelem követelményeinek betartásában, s erre nevel­jék a párlonkívüli dolgo­zókat is. Uzsoki István, az MDP. megyei bizottsá­gának titkára. dolgozói előtt. Pedig tud­hatná: a tekintélyt, a nép­szerűséget a község dolgo­zói előtt csak akkor lehet megszerezni, ha nem tér el a törvényességtől, A ta­nácselnök elvtárs ha lelki- ismeretesen ' dolgozik, be­csülettel intézi a dolgozók ügyes-bajos dolgát, és mindig betartja és betar­tatja a törvényt, akkor azt hiszem nyugodtan számít­hat népszerűségre, a dol­gozók bizalmára, Varga Károlyné, a Baromfi- és Tojásbe- gyüjtő Vállalat igazgatója. Balkány az utolsó előtti he­lyen van a nagysallói já­rás községei között folyó begyűjtési versenyben. Fel­tűnő ez, mert a kenyérga- bonabegyüjtés idején ered­ményes munkát végeztek Balkányban. Vájjon mi lehet az oka, hogy most az utolsók kö­zött vannak? Talán a pár héttel korábban kötelesség- tudó balkányi gazdák egy­szerre hanyagokká lettek? Nem, ez nem így van. Ak­kor hol a hiba? Megkérdeztük Szász Pál eivtársat, A KÖZSÉGI PART- BIZÓTTSAG titkárát, hegy mi az oka elmaradásuknak. Szász elv­társ nyíltan megmondta: az utóbbi időben nem fordí­tottak gondot a begyűjtés­re, s különösen nem a ka­pások begyűjtésére. Nem végeztek agitációs munkát, elhanyagolták a népneve­lőkkel való foglalkozást. Szóval megfeledkeztek a begyűjtésről. Nem volt még egyetlen olyan vezetőségi ülés, vagy pártgyűlés, ahol a kommunisták megvitat­ták volna a kapások be­gyűjtéséi. A versenyszerve- zésről meg nem is emlék­szik, hogy beszéltek volna az utóbbi időben. Az ám, a verseny! Gon­doltam, ha már a pártszer­vezet elhanyagolta a ver­senyszervezést. a tanács, vagy a begyűjtési hivatal végzett valamilyen ver­senyszervezést munkát... Makszim Józsefet, A BEGYŰJTÉSI HIVATAL vezetőjét kerestem fel. — Mikor a versenyről esett szó, a hivatalvezető oda­szólt Márton Mihály be­gyűjtési megbízottnak: — Hol van az a verseny­füzet? — Lacinál — volt a rö­vid válasz. Egyebet sem­mit sem tudott mondani a versenyről. Gondoltam, később visz- szatér a hivatalba Fics- korszki László és megtu­dok egyet-mást a verseny­ről. Mert a füzet őnála van. — Mondtak aztán néhány nevet, akik már teljesítették kötelességü­ket és állították, hogy azok versenyeznek egymással. — Mint például Orbán Fe­renc és Kékesi György. Pár perc múlva viszont ki­derült, hogy szó sincs köz­tük versenyről. Egyszerűen kötelességtudók. Es mivel teljesítették beadásukat, ráfogják a begyűjtési hiva­talban, hogy „versenyez­nek”. Mert azt már nem tudták megmondani, hogy mikor és hol hívták egy­mást versenyre. Mivel a „versenyfüzetet” még ekkor sem tudtam megnézni, a tanács előtt elhelyezett versenytábláról érdeklődtem. — Gyakran változtatják azon a neveket — mondta Makszim József. — Múlt héten Hpszti Sándort bíz­tam meg, hogy újabb ne­veket írjon fel a táblára. — Most kiknek van a neve felírva? — viszem to­vább a szót. összenéztek, de vála­szolni sehogyse akartak. Volt is okuk rá: a táblán egyetlen nevet sem lehet találni. Lakatos Zoltán elvtársat, A TANÁCSELNÖKÖT kukoricafelezés közben találtam meg a határban. Itt is a verseny felöl kezd­tem érdeklődni. Várt egy kevés ideig, s mikor ren­dezte gondolatait, megszó­lalt. — Általában azok ne­veit szoktuk a hangoshív- adóba bemondani, akik a versenytáblán is olvasha­tóak — mondta Lakatos elvtárs. Ez már csak könnyen érthető! Késő délutánra járt az Idő, mikor visszatértem a begyűjtési hivatalba. Még ekkor sem tudtam a „ver­senyfüzetet” megnézni. Nem jött be a „gazdája”. Akkor jutott eszembe, hogy ha a dolgozó parasz­tok közül senki sem ver­senyez, a begyűjtési állan­dó bizottság tagjai talán vetélkednek egymással az elsőségért. — Az bizony, az ábé! — mondta csendesen Mak­szim József. — Két hónap­ja nem is láttam a tagjait... Tehát sem a füzetben nem láthattam a verseny­zők névsoiót, sem a ver­senytáblán. Ráadásul még az áb. tagjai sem verse­nyeznek. NÉHÁNY SÜRGŐS TEENDŐ Mennyivel büszkébbek lehetnének a balkányi ve­zetők, ha dícsérően említe­nék a járásnál őket. Eh­hez pedig csak az szüksé­ges, hogy a pártszervezet adjon segítséget a ver­senyszervezésben a tanács­nak és begyűjtési hivatal­nak. Viszont a verseny ér­tékeléséről se feledkezze­nek el. Hívja fel a párt- szervezet etre a tanács és a begyűjtési hivatal dol­gozóinak figyelmét. Arra pedig korábban kellett vol­na figyelmeztetni a taná­csot, hogy a törvények sze­rint dolgozzon. Mert eddig egyetlen hanyag termelőt sem számoltattak el, akik szedés után a portájukon tartják a burgonyát, vagy inkább a piacra viszik, mintsem a beadást telje­sítenék előbb. — A burgo­nyaszedést már 60 száza­lékban végeztek el a bal- kányiak, dé a burgonyabe­adást még csak 12 száza­lékra teljesítették. A tanácsnak is volna egy-két fontos teendője. Fordítson nagyobb gondot a begyűjtési állandó bizott­ság munkájára, tagjaira. Ne resteijenek beszélni ve­lük, njert szorgalmas, kö­telességtudó gazdák ők, csak nem látják eléggé munkájuk fontosságát. De vájjon hány esetben hív­ták meg személyesen a v. b.-tagok, vagy begyűjtési hivatalbelick az á.b. tagjait ülésre? Egyszer sem. Tgy aztán elhanyagolták ők is a fel világosító munka vég­zését. A versenytábla pe­dig azért készült, hogy használják is azt. Kevesen olvasták, vagy hallották a hangoshíradóból Kékesi György nevét, akit az augusztus 20. tiszteletére' indított gabonabegyüjtésf versenyben tanúsított pél-' damutatásáért egy ekével! jutalmaztak. Bátran bírál-j ják a hanyagokat, akik; szedés után 3 napra nem; teljesítik burgonyabeadásii kötelezettségüket, az olya-j nokat, mint Babulák Pál! vagy Oláh Sándor. Hadd' tudja meg a község, hogy; kik a kötelességtudók ésj kik a hanyagok. Ezzel isi segítik, hogy községük azj utolsók közül az elsők kö-' zé kerüljön, <N. T.) J A nagykereskedelem A kiskereskedelmi szer­vek munkájának megjaví­tásához elengedhetetlenül fontos a nagykereskedelmi vállalatok hatékony közre­működése. A megye külön­böző községeiben gyakran előfordul, hogy nem egy­szer a legszükségesebb cik­keket sem lehet kapni a boltokban. Hiányosság a nagykereskedelmi vállalatok munkájában, hogy többhe­tes késéssel szállítják a kis­kereskedelem által megren­delt árut. Gyakran nem a rendelésnek megfelelően, hanem saját tetszésük sze­rint állítják össze az órufé- teleket: — olyan árukat ad­nak ki a boltkezelőknek, amelyek ott elfekvő áru­Mikor lesz népszerű a esaholei tanács elnöke ? Csaholc község el van maradva a baromfi- és to­jásbeadással. Az igaz, hogy a tsz. már az egész évit teljesítette, de ez kevés ahhoz, hogy. a község hír­nevét visszaszerezze. Van­nak notórius nemteljosítők, de azért még eddig egyet sem számoltattak el közü­lük. Már többször tettek javaslatot a tanácstagok elszámoltatására, de nem hajtották végre, mert a tanácselnök nem szavaz­tatta meg azt. A tanácsel­nök úgylátszik, így akar népszerű lenni a község <£

Next

/
Thumbnails
Contents