Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-09 / 239. szám

NtPL*P 1954 október 9, szombat Á tiszavasvári asszonyok munkájáról MNDSZ-szervezetünk se­gítséget adott az árvízkáro­sultaknak is. 25 asszony jár gyűjteni igen jó eredmény­nyel. Az általunk szervezett kultúrműsor tiszta bevéte­lét — 1300 forintot — az árvízkárosultaknak ajánlot­tuk fel. Az MNDSZ irányí­tásával minden szerveze­tünkben élénk gyűjtési ak­ció indult. A Munka tsz- ben 500, a Petőfiben 700, az Alkaloidában 1000 forintot gyűjtöttünk. Nagy gondot fordítunk arra is, hogy a gyermekek pontosan eljárjanak az is­kolába. Az évadnyitó előtt felkerestük a szülőket és elbeszélgettünk velük a gyermekek iskoláztatásának fontosságáról. Az iskolai év mgnyitása jól is sikerült. Kis ünnepség keretében megvendégeltük a gyerme­keket. A népművelési előadóval közösen TÖBB SZAKKÖR T szerveztünk. Tavaly két szakkörünk volt 69 résztve­vővel, ahol asszonyaink a szabást, varrást és kézi­munkát tanulták meg. A szakkörökön további neve­lésük érdekében olvasókö­röket szerveztünk — jó eredménnyel. Az idén há­rom szakkört szervezünk. Most már háziszövéssel is foglalkozunk. Az asszonyok további nevelése érdekében vándorolvasó köröket szer­vezünk. MNDSZ szervezetünk fog­lalkozik asszonyaink min­dennapos gondjaival is. Egy négy gyermekes özvegy­asszony panasszal fordult hozzánk. Anyagi és lakás­gondjai voltak. Szerveze­tünk megfelelő munkalehe­tőséghez és lakáshoz juttat­ta az özvegyet, hogy nyu­godtan nevelhesse négy gyermekét. Eredményeink mellett vannak még nálunk hibák is. Véleményem szerint leg­alább minden hónapban kellene MNDSZ-gyűlést tartani és ott megvitat­nánk a mindennapi életet. Itt van például a tanácsvá­lasztás, a Hazafias Nép­front ügye. Ezt nekünk is szélesebb körben kellene ismertetnünk. Nagyon sok munkás, paraszt és értelmi­ségi asszonyt lehetne tevé­kenyebb munkára serken­tenünk, Ezek az asszonyok szívesen dolgoznának, csak nincs, aki foglalkozzon ve­lük. — Én azt javasolom: asszonytársaink segítésével minél több dolgozó asszony­hoz jusson el a mi sza­vunk. Beszélgessünk el azokkal az asszonyokkal, akik még távol vannak a tevékenyebb munkától. A Hazafias Népfront ugyanis azt jelenti, hogy az asszo­nyokat is vonjuk be or- . szágépítő munkánkba. MINDENKI EMSEK ] NEM VOLT CÉLOM az, hogy Dudás Györgyöt sze­mélyesen megismerjem. Hallás után, ahogy bará­tom röviden jellemezte, úgy gondoltam, a legfontosabbat megtudtam, róla. Elmondta, hogy k Szabolcs-Szatmár- fnegyei Kéményseprő Válla­latnál dolgozik Dudás is. Röviden csak ennyit mon­dott róla: megváltozott, be­csületesen dolgozik. Annyit elárulhatok Du­dással kapcsolatban, hogy a munkakönyvében az áthe­lyezések, a beleegyezéssel való kilépések, a különböző vállalatok pecsétjei, aláírá­sok elég sűrűn váltogatják egymást. — Sőt az „önké­nyesen kilépett“ bejegyzés sem. hiányzik. EZ AZ EMBER sem me­legedett meg egy helyen so­káig — gondoltam. Az utób­bi időben azonban mégis csak megállapodott. A fcé-j , menyseprő vállalatnál ides­tova már egy fél éve dol­gozik. Ez az a nagy változás hát Dudás György életében. És valóban. Becsületesen dol­gozik, szépen keres, és ami a fő, munkájával meg van­nak elégedve. Még egyszer megnéztem munkakönyvét. Arra vol­tam kiváncsi, melyik mun- kÁhely az a sok közül, ahonnan önkényesen jött el. Megmondom. A Borsodi Tröszt Lyukói Bányaüzeme. Nem tudom, mi volt az oka eljövetelének, nem is kutatom. (Azzal sem aka­rok most foglalkozni, ho­gyan vették fel a kémény­seprő vállalathoz.) — Nem ismerem a borsodi bá­nyák életét, tehát jog­talan volna részemről az a vád, hogy talán nerc, megfelelően foglalkoz- koztiak az újdonsült bányá­szokkal. Arról azonban egy­két dolgot megtudtam, ho­gyan bánnak az ilyen „ki­vételes^ emberekkel, mint Dudás György, aki önké­nyesen hagyta ott a bá­nyát. Megmondom őszintén, hogy még az eljövetele után sem valami barátságosan. Pedig ha tudnák, hogy megváltozott azóta Dudás! Biztosan másképp foglal­koznának problémájával. NO, DE MARADJUNK a tárgynál. Megtudtam egyet- mást. Egy levélcsomó fek­szik előttünk. Engedjék meg, hogy egyet ezek közül szószerint írjak le. Figyel­jék azok, akik magukra is­mernek, meg azok is, akiket nem érint s reméljük, hogy ezek után nem is lesz ha­sonlókban részük. Ezt a le­velet a lyukói bánya küldte a Szabolcs-Szatmármegyei Kéményseprő Vállalathoz. Megjegyezni kívánom, hogy válaszlevél. Mégpedig nem is akármilyen, mert a har­madik levélre küldött vá­lasz, Ugyanis az előző ket­tőre nem voltak hajlandók válaszolni. íny hangzik: „Folyó hó szeptember 14-én kelt. levelükre vála­szoljuk, hogy Dudás György sényői lakos üzemünkhöz 1954 február hó 25-én jött dolgozni, és 1954 március hó 27-én önkényesen kilé­pett. így tehát ilyen dolgo­zónak az ügyével nem érünk rá foglalkozni. Kü­lönben is az ügy nem ránk tartozik. Kérjük, értesítsék ki afentnevezettet, hogy sze­mélyesen jöjjön el a mun­kavállalói igazoló lapjáért és a családi pótlék folyta­tólagos igénylésére jogosító igazolványáért. Kérjük, a jövőben ehhez hasonló dol­gokkal bennünket ne ter­heljenek.“ Eddig a levél. Aláírva az igazgató és a munkaügyi vezető által. Ez aztán igen — gondol­tam. Nézzük csak elölről. Elemezzük egy kicsit. Ri­deg. udvariatlan hang. Lel- ketlenség, bürokrácia. Ne­vezhető mindennek, csak nem emberi, kulturált ma­gatartásnak. így nem lehet — sőt nem szabad — az emberek problémájával foglalkozni. Még akkor sem helyes ez a magatartás, ha egy ember önkényesen hagyta el a munkahelyét. I Nem beszélve arról, hogy1 nagyon sok a levélben az ellentmondás. Megírják azt. hogy ez az ügy nem rájuk tartozik. A későbbiekben viszont arról írnak, hogy csak személyesen adják át az igazolványokat. Ha egy kicsit emberibb módon jár­nának cl a lyukói bányá­nál. már az első levélre el­küldték volna a szükséges igazolványokat. Nem be­szélve arról, hogy Dudás j Györgynek két gyermeke van. Ezt valószínűleg tud-1 ják aí bányánál is. ELSŐSORBAN erre kel­lett volna gondolni azok­nak, akik. ilyen ügyekkel „nem érnek rá foglalkozni“. Azzal, hogy csak a harma­dik levélre voltak hajlan­dók válaszolni, nemcsak a vasút, a posta, a kémény­seprő vállalat számára csi­náltak felesleges munkát, de megakadályozták azt is, hogy Dudás György gyer­mekei öt hónapon keresztül családi pótlékhoz jussanak. I Még a harmadik levélre j kapott válasz is azt a ki­kötést teszi, hogy a szűk- J séges iratokat csak szemé­lyesen hajlandók átadni. Mit jelentene ez? Elsősor­ban azt, hogy Dudás György legalább egy napra kiesne a munkából. Ezzel nem kevesebb, mint 20 fo­rintot venne el családjától. A kéményseprő vállalat j már kérte a szükséges ira-1 tokát. Most mi fordulunk ezzel a kéréssel a lyukói bá­nyához. Reméljük, meghall­gatnak és elküldik a szük­séges iratokat, hogy a Du­dás-gyerekek öt hónap után, megkapják a részükre járó 375 forint családi pótlékot. Máskor, ha hasonló ügy­eivel találkoznak, soha ne tévesszék szem elől, hogy valamennyien emberek va­gyunk. Azokat az embere­ket pedig, akik hibáznál;, meg kell nevelni, nem pe- dia kiközösíteni, megkeserí­teni az életét. Ez emberbe- rá'.i kötelességünk. FARKAS KÁLMÁN. Bagoly mondja | a verébnek ... 1> izonyára a MESZÖY- nél is sokat hallot­tak már a bürokráciáról. Az is valószínű, hogy ha megjelent egy-egy büro­kratákat csúfoló kép, vagy írás a Ludas Matyi- ban, — olykor nevettek rajta. Saját portájukon viszont még nemigen néz­tek szél. Pedig van mit nézni. A MÉSZÖV egyes osztályai úgylátszik, leve­lezési versenyben állnak. Igaz, a SZÖVOSZ-ban sem „amatőr" levélírók vannak! Ezt bizonyítja az is, hogy csupán a SZÖ- VOSZ egyetlen osztályá­tól, a fogyasztási osztály­ról a múlt hónapban 1682 levél érkezett a MÉ­SZÖV fogyasztási osztá­lyára. A többi osztályokra pedig „alig” 3160. No, de ne gondoljuk, hogy a mi MESZÖV-ünk az utolsók között van! A fogyasztási osztály az 1682 kapott levélre 2602-vel válaszolt. A MÉSZÖV multhavi levélforgalma 13.000-cn is felül volt. Néha maguk a MÉ­SZÖV dolgozói is fel van­nak háborodva amiatt, hogy amiről levélben már értesítést kaptak, az a hivatalos értesítőben is megjelenik. Erről ír a SZÖVOSZ-híradó. Aztán a MÉSZÖV is van olyan „legény”, hogy a ME- SZÖV-híradóban túlte- gyen a SZÖVOSZ-hír- adón. A levélben közöl- tekre instruktorok is fel­hívják az „illetékesek” fi­gyelmét. Sőt, ha úgy tét- J szik, akkor ott a telefon, j A jogos panaszok útja Egyre mélyül a kapcsolat a dolgozó nép és a ta­nács között. E kapcsolat bensőségesebb kiépítésének1 érdekében történt a fogadóóra rendszeresítése, s a\ közelmúltban a panaszirodák szervezése. Dolgozóink] egyre inkább bizalommal fordulnak ügyes-bajos dol­gaik kivizsgálása, elintézése végett a hivatalos szer-! vek előadóihoz, s az eredmények nyomán erősödik a1 bizalom a tanácsokban és egyéb hivatalos szervekben,' Erről tanúskodnak az alábbi példák. Béres György baktaló- rántházi 5 holdas dolgozó paraszt azzal a panasszal fordult a megyei tanács panaszirodájához, hogy 2.243.— forint multévi adóhátraléka mellett kö­zel 1000.— forint adót vetettek ki rá, holott földjének aranykorona értéke sem üti meg aztj amire becsülték. Szép-» tember 20-án nyújtotta be panaszát, s már nyolc nap] múlva választ kapott. Adó-! ja valóban magas volt; szeptember 28-án 550.— fo-i rint adótörlést rendeltek’ el jogos panasza alapján­Kovács János nyírvasvári dolgozó paraszt beadási: kötelezettségét sokalta, miután azt 8 hold után vetet-! ték ki, holott csak hat és fél hold földje van. A me­gyei tanács a járási tanács útján intézkedett, s meg­állapította, hogy a kérelem jogos. A gazdalajstrom összeírásánál történt téves megállapítást helyesbítet-, ték, s Kovács János beadási kötelezettségét csökken­tették. * * * Nem tudok dolgozni, idős vagyok már, segít­sen a tanács. — Ezzel a kéréssel fordult Jónás Ignác Nyírlugoson a já­rási tanácshoz. — Dolgoz­ni szeretne olyan munka­körben, ahol erre még képes. Kérése megértés­re talált. A tanács háj| rom ízben segélyt utalt! ki neki és felesége meg-, kapta a sokgyermekes( anyasági segélyt. Jónás. Ignác pedig dolgozik! Nyírbátorban, a csökkenti munkaképességűek részé-« re szervezett üzemben. A vajai fiatalok Nemes Imrének, a megyei tanács] v. b. tagjának helyszínen tartott fogadóóráján el-; mondták, hogy nem tudnak jó sportéletet élni, mert! sportpályájuk nem megfelelő. A fogadóóra eredménye:; a fiatalok 2.000.— forintot kaptak a pálya rendbehoza-! talára. A bonni páriámén! !1 órás viharos ülése (20.000 forint telefonkölt­ség egy hónapban. — mi az a MESZÖV-nek!) Az érdekesség kedvéért megjegyezzük: a MÉSZÖV vezetői óva intik a föld- művseszövetkezeteket a bürokráciától. Épp olyan ez. mint amikor a bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű. O. A. A bonni parlament csü­törtökön 11 órás viharos külpolitikai vita után a koaliciós pártok szavazatai­val jóváhagyta Adenauer külpolitikáját. A szociáldemokrata párt képviselői a kormány kül­politikája ellen foglaltak állást. Határozati javasla­tukban követelték a négy­hatalmi értekezletet, amely] döntene Németország újra-1 egyesítéséről és Németor­szágnak az ENSZ kereté-1 ben létrehozandó európai] kollektív biztonsági rend­szerbe történő felvételéről; A szociáldemokrata indít-! ványt a parlament a kül­ügyi bizottság elé utalta. A tanácstag és a tömegek szükségletei Szavakkal aligha lehetne kifejezni annak a látogató­nak a meglepetését, aki hosszú évek óta nem látta a romániai Galati város külső kerületeit. Az egykori sötét, hepehupás sikátorok helyén, ahol esős időben tengelyig merült a szekér, most virítanak az őszi vi­rágok és esténkint kigyul-! nak a villanylámpák. A vil- ] lanyvilágítás, a kertek és ] még sok-sok szép eredmény j a kerületi lakosainak szór- j galmáról és Aurica Vasiliu! asszonynak, a kerület ta- ] nácstagjának fáradhatatlan] buzgalmáról beszél. Erről! tanúskodik az Avrara láncú | utcában nemrég befejezeti: j vízvezeték, erről beszél a! ragyogó „Alimentára” élel­miszer áruház és a lakosok kérésére létesített kenyér- elosztó központ. Ha valaki megkérdezi Aurica Vasiliu asszonyt, hogyan tudta viszonylag rö­vid idő alatt mozgósítani a kerület minden lakosát a közérdekű munkák elvégzé­sére, a kiváló tanácstag így válaszol: — Törődni kell az embe­rekkel, harcolni kell értük és akkor mindenben követ­nek. Elsőrendű kötelessé­gemnek tartom, hogy meg­hallgassam a dolgozók ész­revételeit, javaslatait, kéré­seit, és hogy minden erő mel harcoljak azok teljes - téséért. Aurica Vasiliu tanácstag szívesen elbeszélget a múlt harcairól, amelyeknek ered­ményeit ma már a kerület minden lakosa élvezi. — Eleinte sok nehézség­gel kellett megküzdenünk! Ií t van például a vízveze­ték. A méréseket gyorsan elvégeztük, aztán megkez­dődött a földmunka. Jól tudtam, hogy a talaj olyan kemény, mint a kő és szá­mítottam is arra, hogy egyesek vonakodni fognak a rohammunkától. Kissé meglepett, hogy inkább a férfiak között akadtak olya­nok, akik mindenféle . . , .gyei yc’ kibúj­ni a munka alól. Több ut­cában a háziasszonyok jár­tak elől jó példával, fárad­hatatlanul csákányoztak, la­pátoltak és példamutatósuk nem is maradt eredmény­telen ... No meg széles­körű felvilágosító munkát végeztünk, külön-külön el­beszélgettem a vonakodók- kal.;. A vízvezeték elké­szült és ma mór mindenki örül neki. A Capitan Cristea utca lakói utcájuk aszfaltozását kérték. A tanácsnál néhány nap alatt felmérték a lehe­tőségeket, kijelölték az anyagelosztóhelyeket és ha­marosan megindult a moz­gósító munka. — Egymásután jelentkez­tek a dolgozók, a háziasz- szonyok, hogy résztvegye- nek a rohammunkában — mondja Aurica Vasiliu ta­nácstag. — Kimeríthetetlen tartalékok rejlenek az em­berekben és határtalan lel­kesedés, tettvógy fűti őket, mindezt csak tudatosítani kell bennük..; Hamarosan 3000 négyzetméter aszfal­tozást fejeznek be az ut-« cában; Persze, előfordulnak még hibák a kerületi tanács munkájában, néha még a; bürokrácia maradványai is] felütik fejüket, de ilyenkor a legerélyesebb intézkedé-] sekkel biztosítják a dolgo­zók ügyes-bajos dolgainak* kéréseinek gyors elintézé­sét. Nemrég Paula Ionescu, a városgazdasági osztály tisztviselőnője 18 napig el­fektetett egy kérést, ame­lyet a kerület több dolgozó-1 ja küldött a tanácshoz. —: Büntetésként 18 napi műn-1 kabérét vonták le, meri: 18] napig nem törődött a dolgo-j zók szükségleteivel, 18 na-í pig megfeledkezett arról,] hogy a tanács minden dől-! gozójának a tömegek érdé-! keit kell szolgálni. — Talán súlyosnak lát­szik ez a büntetés — mond­ja Aurica Vasiliu asszony,; — de semmivel sem kisebb annak a hibának a súlya,] amelyet Paula Ionescu el­követett. Gondoljuk csak el,; mi történt volna a kerület-’ ben, ha az év eleje óta be­érkezett 6.800 kérés ugyan­így elfeküdt volna a kü­lönböző íróasztalokban!? Ezek a kérvények azon­ban nem porosodtak a fió­kokban, hanem a kerületi tanács mindegyiket a lehe­tő leggyorsabban elintézte-; •» , Lapunk hasábjain hírt adtunk már arról, hogy va­sárnap volt a megyei MNDSZ elnökségének újra­választása. Az értekezleten többek között felszólalt Máté Mihályné, a tisza­vasvári szervezet elnöke, aki a következőket mon­dotta: — Az országos női konfe­rencia óta szervezetünk so­kat erősödött. Megjavult a kívülálló dolgozókkal és dolgozó asszonyokkal a kap­csolatunk; Sikerült elér­nünk azt, hogy asszonyaink sokkal tevékenyebbek és harcosabbak, amióta rend­szeresebben foglalkozunk velük. Nagy gonddal és szeretet­te] foglalkozunk A GYERMEKEK NEVELÉSÉVEL. A nemzetközi gyermeknap alkalmával szervezetünk kávéval és süteménnyel vendégelte meg a gyerme­keket. A tavaszon szakköri munkánkkal ruhákat készí­ttettünk s azt szétosztottuk «közöttük. Ezzel sok gyer­meknek nagy örömet sze­reztünk. Helyi szervezetülik az ifjúság nevelésével is foglalkozik. A DlSZ-sger- vezettel közösen kultúáteű- sorokat rendezünk. E Mű­sorok szervezése s meJSjp-- tása igen jó hatást váltó:! ki községünk dolgozóit||é- széről. Pf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents