Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-08 / 238. szám

NtPLftP 1954 október 8, péntek ** PÁR T ÉPÍTÉS _____________* A nogyecsedi állami gazdaság pártszervezetének harca a veszteségmentes termelésért A nagyecsedi állami gaz­daság egyike volt azoknak, ahol tavaly legalacsonyabb volt a termésátlag, ahol hiányzott a gondos kéz, a Jó vezetés. Szinte felhábo­rító, amikor arról hallunk ebben a gazdaságban, hogy az elmúlt évben 105 hold földről mindössze 35 mázsa kukoricát takarítottak be, a 75 hold cukorrépaföldön csupán 7 vagon répa ter­Sokat beszélünk erről, s gyakran elhangzott a nagy- ecsedi állami gazdaságban is: a munka motorja a pártszervezet legyen. Be­széltek erről, de soha nem tettek semmit azért, hogy ez valóban így is legyen. A közel 200 munkaerőt fog­lalkoztató állami gazdaság­ban alig néhány párttag Volt, de a pártvezetőség még ezek segítségét sem vette igénybe. A vezetőség tagjai nem tartottak rend­szeres értekezletet, s így nem is foglalkozhattak a gazdasági munkák meneté­vel, nem hozhattak hatá­rozatot a munkák megja­vítása érdekében. A gazdasági vezetők mun­káját nem segítette és nem ellenőrizte a pártvezetőség, nem tett javaslatokat a munkák jó elvégzésére. A pártvezetőségnek ez a ha­nyagsága maga után vonta azt is, hogy a dolgozók nem bíztak a pártszervezetben, nem vonzódtak hozzá, s így hosszú hónapok teltek el anélkül, hogy a kevés lét­mett, s 102 hold zabtermést nem is arattak le. Ez a gaz­daság jórészben állatte­nyésztéssel foglalkozik. — A hanyag munka miatt nem volt a jószágoknak elég takarmányuk, s alig egy liter volt a fejési átlag a teheneknél. Ilyen ha­nyag munka miatt a nagy- ecsedi állami gazdaság az elmúlt évben 1,508 ezer fo­rint veszteséggel zárt. számú pártszervezet gya­rapodott volna. Az új pártvezelőség segítsége Az elmúlt év decemberé­ben új vezetőségi tagot vá­lasztottak az állami gazda­ság kommunistái a gazda­ságból eltávozott Kocsi Fe­renc helyett. A vezetőség tagjai Nagy László elvtár­sat, a traktoros brigád ve­zetőjét választották a párt- szervezet titkárának. Alig néhány hét telt el Nagy elvtárs megválasz­tásától, amikor az egyik pártvezetőségi ülésre meg­hívták a gazdaság igazga­tóját és az új agronómust, Harsányi Györgyöt. A párt- szervezet vezetői beszámol­tatták a gazdaság vezetőit: hogyan készülnek a követ­kező gazdasági évre, milyen intézkedéseket akarnak ten­ni, hogy magasabb terme­lési eredményeket érjenek el. Arról is beszélgettek ezen a vezetőségi ülésen, hogy a pártszervezet ho­gyan tudná ezt a munkát segíteni. Közösen beszélték meg: legfontosabb feladat a jövőévi terv elkészítése úgy, hogy abban a gazda­ság dolgozóinak nagyrésze résztvegyen. A gazdaság­vezetők szívesen vették a pártvezetőség segítségét, elfogadták javaslatát, s az 1954. évi terv elkészítésé­nél sok segítséget kaptak a dolgozóktól. A pártszervezet vezetői­nek gondja volt arra, hogy necsak azok ismerjék a gazdaság tervét, akik köz­vetlenül részt is vettek an­nak elkészítésében, hanem minden dolgozó. A kommu­nisták taggyűlésen ismerték meg a gazdaság tervét, majd ki-ki a saját brigád­jában ismertette a brigád és munkacsapat tagjaival. A tavaszi munkák meg­kezdése előtt a pártvezető­ségnek gondja volt arra is, hogy a munkacsapatok majdnem mindegyikében legyen párttag. A pártta­gok kis száma miatt nem jutott minden munkacsa­patba kommunista, de ezen is segítettek. A dolgozók megismerve a gazdaság, a brigád, a saját tervüket, nagyobb lendülettel kezd­tek a munkához. A mun­kában kiváló eredményt elérő pártonkívüliekkel gyakran elbeszélgettek a pártvezetőség tagjai, s ezzel sikerült folyamatosan biz­tosítani a kislétszámú párt- szervezet gyarapodását. A taggyűlések rendszeressé váltak, s igyekeztek a párt­tagokat kisebb-nagyobb feladatokkal megbízni. So­kat beszéltek a kommunis­ta példamutatásról, s ezek a beszélgetések nem voltak hiábavalók. Tardi Sándor CiVtárs, a tehenészeti bri­gád tagja szorgalmas, lel­kiismeretes munkájával el­érte, hogy a fejési átlag az lű54-es évben 9 iterre emelkedett. A növénytermesztési bri­gád tagjai is lelkesen dj.- goznak, s minden erejük­kel azon vannak, hogy ki­küszöböljék a tavalyi csor­bát. A párttagok kezdemé­nyezésére versenybe léptek egymással a brigád tagjai a III. pártkongresszus tisz­teletére. A versenyt később sem hagyták abba, s ezzel a lendülettel négyszer ka­pálták meg a kukoricát és háromszor a burgonyát. — Mennyivel más eredményt hozott ez, mint a tavalyi. Az idén 20 mázsás kukori­ca, 130 mázsás burgonya- termésre számítanak a gazdaságban. A szorgalmas munka eredménye az is, hogy ma már biztosítva van a jószágok téli takar­mánya. A termésátlag emelke­dését elősegítette az is, hogy az idén 150 hold ku­koricát és 70 hold burgo­nyát négyzetesen vetettek a párttagok javaslatára. A pártszervezet munkája így járult hozzá ahhoz, hogy a nagyecsedi állami gazda­ság ebben az évben már példaképe volt a környező termelőszövetkezeteknek és az egyéni gazdáknak, hogy ebben az évben már nem fog veszteséggel zárni a gazdaság. — l/évainé — A hibák legfőbb oka: gyenge pártszervezet Talán senkit sem ért olyan váratlanul a felmon­dás, mint ifj. Halász Ist­vánt, a Dohányfermentáló- 'gyár fiatal könyvelőjét. «— Alig két hete dolgozott a gyárban. Reggel megkapta a besorolást 813 forintos fizetéssel, délután meg jött a felmondás. Pedig hogy eltervezték már fiatal fele­ségével: év végéig ruhára keresnek, aztán meg kony­habútorra gyűjtenek. Mert dolgozik a felesége is a Nemzeti Banknál. Négy hó­napja esküdtek. S most a racionalizálás útjába állt. Molnár elvtárs, a gyár igazgatója vigasztalta: — Ne haragudjon .., én sajnálom, de a racionalizá­lás miatt... Ügye megérti, hogy nem bocsájthatunk el öreg, begyakorolt admi­nisztratív dolgozókat? Maga még csak két hete dolgozik itt, nem olyan nehéz meg­válni az üzemtől. A mun­kájával meg vagyunk elé- ■ gedve, az ellen egyáltalán nincs panaszunk. Ez egy kis bátorságot ön­tött ifj. Halász Istvánba. A felmondás után azonban mégis íetörten ment haza. Most mihez kezdjen az érettségivel? A gyárban mérlegelői állást kínáltak neki, de nem vállalta. — Ahhoz nem kell érettségi, hogy valaki tizedes mérle­gen mérni tudjon. Azt mondta: „majd meglátom”. AZ ÚJDONSÜLT SZERELŐ OTTHONÁBAN A Toldi-utca 71. szám alatti lakás helyt ad az új párnak is. A fiatal férj szüleivel és ieánytestvérei- yel jól megfér addig is, Ifi. Halász István választott... amíg eljutnak odáig, hogy új otthonba költözhetnek, így él együtt a család nagy megértésben. Este látogattam meg őket, arra gondolva, hogy mindenkit otthon találok. Csak a férj és az apa volt még odahaza. Az ifjú Halász éppen mosakodott. A Vim-re pa­naszkodott, mert oly ke­gyetlenül tudja csípni a kalapácsütés okozta sebet. Eleinte így jár az, aki a szerszámokkal kezd barát­ságot. Halász István pedig azt forgatja már a kezé­ben, nem a tollat. — Két hete dolgozom a Debreceni Épületszerelő Vállalat nyíregyházi részle­génél. Központi fűtésszerelő leszek. Ez igen, ehhez kell a tudás, itt már hasznát veszem az érettséginek. — A munka nem szé­gyen, akár fizikai, akár szellemi — mondja az apa, aki maga is szakmunkás, csak öreg korára lett rak­táros az Autójavítónál. Tanácsot adott, de nem ő volt az, aki rábeszélte fiát a szakmaválasztásra. Közösen beszélték meg. A felesége sem ellenkezett. — Jól ismeri férjét hiszen majd öt évig udvarolt neki. Okos, szorgalmas, minden után érdeklődő em­ber. Olyan, hogy megél még a jég hátán is. Amíg tanult, az iskolai szünetek­ben sem lehetett soha ott­hon tartani. Dolgozott a kőművesekkel, állatkísérő volt a vasúton, meg ki tud­ja, hol be nem járta. — Az első nap csak a szerszámok nevét tanüeat- ta Gyurkó Sándor. Nehe­zen megy — mondja ne­vetve —- van olyan szer­szám, amelyiknek a nevét még most se tudnám meg­mondani. A FIZETÉS 900-TÖL 1800-IG Gyurkó Sándor nem az az ember, aki mellett nem lehet tanulni. Most is szta­hanovista oklevélre van felterjesztve. Egyszer, ha kell kétszer is megmagya­ráz valamit, de harmadszor már ráhagyja a tanít­ványra: — Csináld meg, speku­lálj rajta — s az ifjú Ha­lász azt mondja, jó ez így, mert amire az ember ma­gától rájön, azt sohase fe­lejti el, Persze Gyurkó Sándor érti a módját a ta­nításnak. — Eltöröm az ujjadat, ha úgy fogod azt a szerszá­mot! — ez a szavajárása, de nem kell szószerint ér­teni, már csak azért sem, mert mindjárt meg is mu­tatja, hogy illik kézbe a kalapács, vagy a reszelő. — A második nap már menetet vágtam. Egész nap — mondja kis büszkeség­gel a tanítvány. — Igaz, estére nem éreztem a két kezem — mosolyogja el magát — dehát így tanul az ember. Mostmár megy. Ügy, ahogy kell. Aztán ' a fizetésre terelő­dik a szó. — Ahogy dolgozunk — mondja — 900-tól 1200-ig havonta. Több mint az iro­dában. Ha pedig úgy dol­gozom már, mint Gyurkó, akkor az 1500 is meg lesz. Ifj, Halász István válasz­tott. S ahogy mondja — 1 véglegesen, Mert micsoda gyönyörűség az, amikor al­kothat az ember, amikor a gőz sisteregve tódul be a felszerelt radiátorokba, s jótékony meleget áraszt a szobába. Nagyobb szükség van most erre, mint nap­hosszat betűkkel, meg szá­mokkal bajlódni. Maradtak még elegen, akik megcsi­nálják. — Az volt ám a nagy­szerű érzés, amikor próba­tüzelést csináltunk az egyik elkészült kazánban! — mondja olyan hévvel, hogy az ember akaratlanul \s maga elé képzeli az új kazánt csillogó műszerek­kel, a belsejében duru­zsoló gőzzel. MÁRIS MEGSZERETTEM A SZAKMÁT Éjfélig is elbeszélgetnénk az alkotó munka szépségei­ről, a fizikai munka örö­méről. Az idő azonban el­jár. Búcsúzóul „titkot” árul el ifj. Halász István. — Tudja, amikor belépett az ajtón — és engem ke­resett — hirtelen azt hit­tem, hogy hívni akarnak valami irodai állást elfog­lalni. ószintén mondom, már majdnem kimondtam, hogy úgyse megyek sehova. Különösen irodába. Nagyon megszerettem ezt a szak­mát. Az az érzésem, hogy sok — a racionalizálás folytán létszámfelettivé vált admi­nisztratív dolgozó — fog még ifjú Halász Istvánhoz hasonlóan gondolkodni és cselekedni. Csak nem keil félni nekivágni, mert kár minden elveszett napért. Tóth Árpád. r3őídö <j öiap éíj A képen: A Donyec-medence Sztálino városában R. Kosztromina postásnó' átnyújtja N. Szabcsenko idős nyugdíjas bányásznak az érkező nyugdíjat. r Az Eszaksarki expedíciók pártéletéből Az „Északi Sark—3” és az „Északi Sark—4” kutató­intézetekben megalakultak a helyi pártszervezetek. — Tagságuk meghaladja a 20 főt. A pártszervezetekben tartalmas munka folyik, A legutóbbi taggyűlésen a télre való felkészülést és a tudományos kutatások ter­vének teljesítését vitatták meg. Szabályos időközökben jelennek meg az „Üsző jég-« táblán” és a „Jégmezőkön’’ című faliújságok. A párt-*' szervezet törődik azzal is, hogy a sarkvidéki1 kuta- toknak szabadidejükben kulturált szórakozásokban legyen részük. A TÁVOLI KAMCSATKÁBAN A „Kamcsatka“* szó hosszú évtizedeken ót egyet jelentett az elha­gyatott, járhatatlan vidé­kek fogalmával, a cári Oroszország törvényeit megsértő emberek szám- űzetési helyével. Kam­csatka mérhetetlen ter­mészeti kincseit vagy egy- ó'talán nem használtuk ki, vagy rablógazdálkodást folytattak. Csak a szovjet hatalom létrejötte után kezdődött meg ennek a vidéknek tervszerű feltá­rása, gazdag tartalékainak észszerű kinasználása. A terűiét tájkutató múzeu­ma, amelyet nemrégen nyitottak meg. újjáépí­tése utón szemléltetően bemutatja, hegy müven gazdag a félsziget, é* hogy » szocialista népgazdaság mi mindenre használja fel a vidéken feltárt tenné- „ rí) kincseket. A múzeum termeiben megismerhetjük a félszi­get gazdag prémesvad ál­lományát, a környező ten­gerek mérhetetlen meny- nyiségü halállományát és a hasznos ásványokat. Be­mutatja a múzeum a ter­mészetátalakítók eredmé­nyeit, akik itt, a zord ég­hajlati viszonyok között zöldségfélét, paradicso­mot, epret, málnát, almát és különböző gabonafélé­ket termelnek. Burgonyá­val olyan nagy területeket ültetnek be évről-évre, hogy majdnem teljesen fedezi a terület fogyasz­tási szükségletét; De nézzük csak, milyen eredményeket értek el Kamcsatka iparosításá­ban! Ezen a vidéken, ahova emberemlékezet óta mindig csak hozták az iparcikkeket, a számos halkonzervgyáron és a halfeldolgozó üzemen kí­vül olyan üzemek is van­nak, ahol hajókat építe­nek a halászflotta számó", ra, felszerelést készítenek a halfeldolgozó üzemek­nek stb. Mindezekről a területi táj kutató múzeum ada- tai beszélnek és ez a mú­zeum csak egy a kamcsat- kai kulturális intézmé­nyek sorából. 40 évvel ez­előtt egyetlen könyvtára volt az egész kormányzó­ságnak, egy múzeuma és egy klubja. Petropav- lovszkban volt mindhá­rom, s a vidéken semmi) Jelenleg Kamcsatkában több mint 300.000 könyv, kulturális intézmény ta­lálható, a 97 könyvtarban több mint 300.000 könyv) A kamcsatkaiak már szinte el sem tudják kép­zelni életüket mozi nél­kül. A petropavlovszki te­rületen körülbelül 15t> filmszínház és vándormozi működik;,

Next

/
Thumbnails
Contents