Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-05 / 235. szám
1954 október 5, kedd 3 kiirt tój'ii l piis J~\üledező, vályogfalú, szalmatetős házikóban éltek az ököritói parasztok évszázadokon át. Ami, akkor csak titkolt álom volt, — saját föld, gondtalan élet, a gyermekek boldog kacagása, tanulás, békesség — mégis megvalósult. Nem úgy mint öreganyáik mesélték téli estéken a tűz körül kucorogva, álruhás királyfi személyében, — hanem szürkeköpe- nycs, mosolygóarcú, cukrot, kenyeret osztogató emberek alakjában. Ezek voltak a szovjet katonák. Eleinte fé- lösen, idegenkedve nézték a kopott katonasapkán fénylő vörös csillagokat. Az ingyen kapott konzervért, kenyérért, cukorért ők ekkor még csak szívből jövő köszönetét és egy meleg baráti kézfogást tudtak adni. De ez minden szónál ékesebben beszélt. 4 kisközség lakói nem sokáig tétováztak. — Azonnal hozzáláttak az új élet megalapozásához. A kulákok és uradalmak földjeit felosztották maguk között. Sokan még lovat is kaptak a katonáktól. Az ajándékul kapott szabadságot igyekeztek felhasználni a volt urasági zsellérek, a régen kisemmizett nincstelenek. Ha jó, vagy rossz termés volt, állam iránti kötelezettségüknek mindig eleget tettek. Ennek ellenében az állam sem feledkezett meg róluk. 1048-ban új tűzoltószertárat kaptak teljes felszereléssel. Ez ma már pihenővel, ággyal, kályhával és rádióval bővült. A három új kút, a 2.300 méter járda, a héttantermes iskola, — mind az új élet létesítménye. A fegyverzet csökkentéséről szóló szovjet javaslat külföldi sajtóvisszhangja PÁRIZS f' yermekeiket nem fél- tik, hogy magukra gyújtják a házat, ha ők dolgozni mennek, mert a 80 személyes, korszerűen felszerelt gyermekotthonban gondos felügyelet mellett vigyáznak rájuk. Egyre jobban szépült az élet, gazdagodtak a község parasztjai. Azóta, hogy a szovjet katonák kezükbe adták sorsuk irányítását, 105 új lakóház épült. Az ököritói es fiilpösi részt egybekapcsolták, az új községrésznek pedig telefont adtak. Tízszer annyi kerékpár és ötször annyi rádió van a községben, mint volt a múltban. Munka után egyre többen keresik fel a kétezerkötetes népkönyvtárat, hogy olvasással, sakkozással, szórakozással töltsék szabaidejüket. A község arculata együtt szépül az ő életükkel. Hosz- szú volna sorolni azokat az új létesítményeket, amelyet az új rend adott nekik. Ebben azonban nekik is nagy részük van. A földmű- vesszövetkezeti kisáruház, az új iskola, a gyermekotthon, mind az ő kezük munkájának az eredménye. — Ezekben a napokban egyre többet gondolnak erre az ököritófülpösi dolgozó parasztok. l\f agy napra, felszabadu- lásuk 10. évfordulójára készülnek. S ez a nap örökre be van írva ezeknek az egyszerű embereknek a szívébe, mert ezen a■ napon jutott el először hozzájuk a szabadság, ez a nap hozta el számukra a gondtalan, boldog családi életet. (Sályi Sándor levele alapján.) A „l’Hurr.anité” szembeállítja a Szovjetuniónak az ENSZ-ben előterjesztett, a béke megszilárdítására irányuló javaslatát a német felfegyverzést célzó londoni tárgyalásokkal, amelyek — mint a lap hangsúlyozza :— jogos félelemérzést keltenek a népekben. „A kilenchatalmi értekezlet — írja a „l'Humanité” — és az ENSZ-ben a Vi- sinszkij nyilatkozatával kezdetét vett tárgyalások között nagyobb a különbség, mint amekkora a Londont az ENSZ székhelyétől elválasztó óceánon.'* Mint a „Liberation” című lap megjegyzi, „a Szovjetunió javaslata a feszültség enyhítésére irányuló törekvést bizonyítja.” Délkoreai kikötőmunkások sztrájkja A „Koreai Központi Távirati Iroda'* a Tongjang Tonszin” délkoreai hírügynökség jelentése alapján közli, hogy szeptember 30-án sztrájkba léptek azok a pusszani és maszani kikötőmunkások. akik amerikai hadianyag rakodásán dolgoztak. A délkoreai hatóságok „törvénysértőnek" nyilvánították a sztrájkot. LONDON Az ..Observer" című lap newyorki tudósítója azt írja, hogy ha az angolok elutasítják az oro zok közeledését, megkockáztatják, hogy a franciák visszautasítják a hozzájárulást Németország újrafelfegy- verzéséhez. Másrészt, ha túlságos nagy készséget mutatnak. megkockáztatják, hogy az amerikaiak elfordulnak tőlük. DELHI A „Times of India” című lap írja, hogy Delhi hivatalos köreiben úgy üd- vözlik a szovjet javaslatot, mint pozitív lépést a tömegpusztító fegyverek feletti ellenőrzésről és a fegyverzet csökkentéséről szóló nemzetközi egyezmény kivívása felé. Az Alkaloida Vegyészeti Gyár dolgozói csatlakoznak a Mávag felhíváshoz Mi, az Alkaloida Vegyé- :zeti Gyár dolgozói csatlakozunk a MÁVAG dolgozóinak felhívásához: november 7-re és a tanácsválasztásokra jó munkával készülünk. A IV. negyedévben 1.5 százalékos önköltségcsök- kentést, az anyagköltségnél 0.7 százalékos, egyéb költségeknél 0.8 százalékos megtakarítást érünk el ö szesen 53.000 forint értékben. A nyersmorfin kitermelést 10.40 százalékkal növeljük, ami 17.715 forint anyagmegtakarítást jelent. A jelenlegi segéd-, üzem- és egyéb anyagkészletünket 200.000 forinttal csökkentjük. A készáruüzemben az eteilmorfin gyártásánál bevezetjük az acetonos kristályosítást, ami nemcsak a minőség megjavítását eredményezi, hanem csökkenti a gyártmányok áruátfutási idejét is. A mór-, fin felhasználásánál 1.5 százalékos megtakarítást, érünk el, ami az új eljárás bevezetésével együtt 41.750 forint megtakarítást je-' lent. Véglegesen jóváhagyott tervünk még nincsen. —* Ezért a terv túlteljesítésére nem tudunk vállalást tenni. Üzemünknek minden dolgozója harcolni fog érte, hogy jóváhagyott tervünket maradéktalanul teljesítsük. A dolgozók nevében: Vári János ü. b. elnök. Varga János igazgató Zsoldos János pártitkár. • • Ünnepélyes keretek között- nyílt meg a könyvhét megyénkben A szabolcs-szatmárme- fiypi Alkotmány halászati termelőszövetkezet 13 brigádja ebben az évben több. mint 600 mázsa halat szállított az ország különböző halászcsárdáinak és halcsarnokainak. Megyeszerte ünnepélyes keretek között nyílt meg a könyvhét. Nyíregyházára Szabó Pál Kossuth-díjas író, Fábián Zoltán író jöttek el a könyvhét megnyitása alkalmából és tartottak előadást, felolvasást műveikből. A megye többi nagyobb községeiben a szabolcsi írók is ellátogatták, ott személyesen olvasták fel egy-egy elbeszélésüket, vagy novellájukat. Nyírbátorban Soltész István elvtárs, Vá- sárosnaményban Sipkav Barna, Mátészalkán Mar- gócsi József eltvtársak vettek részt az ünnepi könyvhéten. Kisvárdán Czine Mihály elvtárs, egyetemi tanársegéd, József Attila-díjas tarMAS SZELEK FÚJNAK Beköszöntött az ősz. Erről adnak hirt európaszerte a meteorológiai állomások. Beköszöntött az ősz, az az időszak, amelyben nyugovóra tér a természet. Az az időszak, amely évszázadokon át annyi meg annyi lemondó hangú költemény, elégia megírására ihlette a költőket. Beköszöntött az ősz, de engedje meg az olvasó, de e kis cikk mégse az enyészetről, hanem a reményről szóljon, mintha pár hét múlva már tavaszt ígérne ismét a természet. Zord őszt jónéhányat feljegyzett már a történelem. Hűvös szelek jártak például 1870, 1914 és 1939 őszi hónapjaiban is. Ezek az évek mégsem az időjárásról lettek nevezetesek, hanem ... De vegyük csak sorba őket! Mi történt 1870-ben? Bismarck Németországa megtámadta a franciákat, s a szeptemberi szél a megadás fehér zászlóit lengette Sedan falain. Mi történt 1914-ben? A porosz csizma újra megindult, s más népek földjét taposta nyugaton és keleten egyaránt. És 1939? Ez az év talán jót tartogatott? Nem! 15 évvel ezelőtt indultak meg Hitler repülőgépei és tankjai a Visztula felé, s a lengyel földre cső gránátok, bombák olyan tüzet gyújtottak, amelyet csak hat év múlva lehetett eloltani. S most kanyarodjunk vissza a jelenbe. Mit várhatunk 1954 őszétől, 1955 tavaszától, az elkövetkező évektől? Kihunyt-e már a német hatalmasok revans- kedve? Vagy talán újvilágégésnek kell jönnie, amely a modern technika minden vívmányát a pusztítás szolgálatába állítja? Aki érdeklődve olvassa az újságot, egyhamar megállapítja, hogy 1954 őszén más szelek fújnak, mint 15, 40, vagy 84 éve. Más szelek fújnak, bár még korántsincs minden rendben a világpolitikában. Ragadjunk ki két eseményt, két tanácskozást a nemzetközi életből, s szűrjük le belőle a tanulságot! Az egyik tanácskozás az elmúlt hét keddjén kezdődött és nagy huzavona után vasárnap délután fejeződött be. Londonban, a Lancaster House-ban tanácskozott kilenc nyugati ország külügyminisztere — mégpedig nem másról, mint arról, hogy hogyan adjanak fegyvert a támadó, Nyugat-Németor- szág és Olaszország kezébe. Az eredeti terv, az európai védelmi közösség ugyanis Párisban csúfosan megbukott, s most nagysielue „pót-tervről“ kellett gondoskodni. Működésbe lépett az amerikai diplomácia. Megjelent Dulles fenyegető nyilatkozata, amely szerint kilátás van arra, hogy a húzódozó európai országot; amerikai segélyét erőteljesen csökkentik. Ezen az úton sikerült \ ahogy-úgy összehangolni a' különböző elgondolásokat.1 „Kielégítették“ Adenaucrt azzal, hogy határozatot hoz- | tak Nyugat-Németország szuverénitásáról és a meg- j szállási szabályzat megszün-\ tetéséről. (Arról uiszoní j gondoskodnak, hogy más elnevezés alatt továbbra is meg legyen szállva Nyugat- Németország.) Voltak aztán, akik ellenezték Nyugat-Németország bekapcsolását az atlanti tömbbe. Ezeket is „kielégítették“. Nyugat-Németország és Olaszország a brüsz- szeli szerződés szerint kapja meg a jogot arra, hogy fegyverkezzék. Sokmindenről volt még szó Londonban, amiben aztán végképp nem sikerült megegyezni. Ezekkel a problémákkal majd ,.szakértő bizottságok“ kísérleteznek. Röviden: ez történt az elmúlt héten Londonban, s az újságolvasó talán azt gondolhatja, hogy ezekből a megállapodásokból ugyanolyan vészterhes viharfelhők gyűlhetnek a nemzetközi politika egén, mint Hitler, Vilmos császár, vagy Bismarck idején. Az élet azonban nem ilyen egyoldalú. Ha valamit Londonban kilencen elfogadnak, még nem biztos (sőt egyáltalán nem valószínű), hogy elfogadják a százmilliók. A londoni határozatok a tegnapi támadó felfegyverzéséről a népek hozzájárulása nélkül születtek. Franciaországban nemrég a néptömegek nyomására vetette el a parlament az európai védelmi közösséget. Ugyan ki biztosítja Dulles urat arról, hogy a franciák más sorsot szántak a londoni döntéseknek? És a parlamenteken kívül, a kilenc hatalom országain kívül talán nincs erő, amely lefogja az újabb gyújtogatok kezét? Lapozzunk csak egyet az újságban, s nézzük meg, mi tott előadást „Üj magyar irodalmunkról**. Mintegy hatszázan jöttek össze a kisvárdai dolgozók a járási kultúrház nagytermében erre az ünnepélyes alkalomra. Nagyobbrészt diákok, munkások, értelmiségi dolgozók. A megnyitót Józsa István elvtárs járási vb. titkár tartotta. Méltatta a könyvhét jelentőségét, elmondotta, hogy nagyon megnövekedett a könyvek iránti szeretet Kisvárdán is. Tetszéssel fogadták a kis- várdaiak Czine Mihály elv- társ előadását, amiből valamennyien sokat tanultak. Elmondotta Czine elvtárs, hogy országunkban igen szeretik a dolgozók a köny-j veket. Nem megy ritkaság- számba 25 ezres példányszámban való nyomtatása a könyveknek, s azok alig pár nap múlva már elfogynak. Azután arról szólt, hogy íróink egyre többen, egyre szebben és egyre harcosabban írnak megváltozott új életünkről. Ezután Barota Mihály „Szigetlakok“ című elbeszélését hallgatták meg a dolgozók. Keresztes Pál gimnáziumi tanár Balassi Bálintról tartóit igen értékes előadást. Az előadásokat kultúrműsor követte. Az előadás után az előszobában kiállított könyveket nézték meg a dolgozók, majd könyvbál következett melynek bevételét a könyvtár fejlesztésére fordítják. Vásárosnaményban a járási Zalka Máté kultúrott- honban tartották meg a dolgozók az ünnepi könyvhét megnyitóját. Szombaton este az érdeklődők széles1 köre jelent meg az irodalmi esten, melyet könyvvé-» sár, majd bál fejezett bei Sipkay Barna elvtárs, a megyei írócsoport tagja tartott felolvasást készülő regényéből, melyet nagy tetszéssel fogadtak a vásáros- naményi dolgozók. Az ifjúsági irodalom felé nyilvánult nagy érdeklődés. —• Ugyanakkor a legelső magyar könyvek között vásárolták meg Karinthy Frigyes „így írtok ti“ és „Tanár úr kérem“ című mű-1 veit. Meg kell azonban jegyezni, hogy a község íel-j nőtt lakossága nem képvi-! seltette magát eléggé ezen, az ünnepélyen. Hiba voltj az, hogy a megnyitó műsorát csak az üzemek, hivatalok dolgozóival ismertették,! így a község lakói nem értesültek az előadásról. Nyíregyházán, a könyv-; hét alkalmával 50 üzemben, vállalatnál és közü- letnél tartanak könyvvásárt. történik egy másik nemzetközi konferencián, az Egyesült Nemzetek közgyűlésén! A legtöbb szó a békéről, a nemzetközi biztonságról esik. Hogy a londoni értekezlet szónokai is „békéről“, „védelemről“ fecsegtek? Igen. így volt. De ne tévesszenek meg bennünket a hangzatos szavak. Aki. békéről beszél, s közben úgy forszírozza a fegyverkezést, mint a londoni értekezlet résztvevő, az úgy jár, mint aki tökrészegen tart előadást arról, hogy az alkohol öl. butít és nyomorba dönt. Ugyancsak a szavak — béke. biztonság — másképp esnek a latba, ha józanul átgondolt, észszerű javaslatok kísérik. A Szovjetunió küldöttsége az általános leszerelést javasolta az ENSZ- nek. Olyan nemzetközi szerződést ajánlott, amely szerint az államok kötelezettséget vállalnak a fegyveres erők, a fegyverzetek és a katonai költségvetések csökkentésére, megszüntetik az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek gyártását. Jók ezek a javaslatok? Az emberiség javát szolgálják? Feltétlenül! Hasznosak és megvalósíthatók, minden békeszeretö nép számára elfogadhatók. A népek követelik is elfogadásukat, ostromolják érte kormányukat. De ha azok mégsem értenek a szóból az egész világ előtt lepleződnek le mint háborús uszítok. Itt az ősz. Nyugovóra tér a természet. De az emberek szívébe új remény költözik. 1954. őszén más szelek fújnak, Apró dolgokon kezdődik a bűnözés. így kezdte Han- kovszki Lászióne is. Eloob csak kis tételekben, forintokkal csapta be dolgozótársait. Az apró tételekben árusító kofaasszonyból aztán hamarosan nagystílű kupec lett. Törvényt és erkölcsöt félrerúgva követte el sorozatos gazságait. Hónapokon keresztül járta a megye községeit, felvásárolta a dolgozó parasztok terményeit, zöldségeit és gyümölcseit. így persze olcsóbb volt, mert a parasztok nem ismerték az akkori piaci árakat. A kilókból mázsák, a mázsákból pedig vagonok lettek. Vagonszámra küldözgette a sok gyümölcsöt és zöldséget Kelemen Istvánnénak Budapestre. A megbízott a Hankovszkiné által odacsapott „rezsihez” felszámolta a maga néhányezer forintját, hogy „legyen miből megélnie.” így a megyénkben felvásárolt áru 3—4-szeres áron jutott el a fogyasztóhoz. A két asz- szony minden munka és megerőltetés nélkül zsebelte be az ezreseket. A sikerektől vérszemet kapott pénzéhes koíaasz- szony — úgy látszik —- nem elégedett meg „szerény“ üzletével, mert egyié bővítette működési területét. Ezután már feketevágásokkal is kísérletezett,1 Sokgyermekes családok nevére váltott engedéllyel* vágott sertéseket. Majd' még feketébb üzletekkel, engedélynélküli vágásokkal is kísérletezett. Minden a legnagyobb rendben ment. A kötelező zsírbeszolgáltatásnak „természetesen” nem tett eleget. A húst és* a feldolgozott árut azután szintén Pestre szállította. A törvény végiilis utolérte Hankovszkinét. Elnyeri méltó büntetését, amiért dolgozótársait és az államot megkárosította. Bűnvádi eljárás indult ellene, Üzérkedett, börtönt kap érte
