Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-30 / 257. szám

Győzelmi jelentelek a ft elszakad illáéi bélről kát es ahol Kell, szákinál segítséget nyújt- Megma­gyarázza, hogyan lehet könnyebben, gyorsabban elvégezni a feladatot. Jó munkaszervezéssel biztosít­ja, hogy a brigádtagok minden nap teljesíthessék a november 7 tiszteletére tett vállalást. Ez a felszabadu­lási héten sikerült is. .Min­den nap másfél normát tel­jesítettek. A vállalat veze­tősége elismeréssel beszél I. Kovács János és brigád­ja jó munkájáról, hiszen a példamutató brigád jó munkája nagyban hozzájá­rul ahhoz, hogy a vállalat teljesíti tervét. badulási héten Matya- sovszki Mihályhoz hason­lóan, ő is 140 százalékot teljesített. Az építkezésnél dolgozó másik két kiváló munkás: Czevár János és Bakó János kőműves átla­Szetsrto emberek Tíz szabad esztendő 1924-ben, az örökváltság századik évében volt utoljára „nyíregyházi ünnep”. Száz esztendő telt el akkor azóta, hogy a városalapító parasztok súlyos tízezresekért megváltották magukat a grófi jobbágyság­ból s hatalmas erőfeszítésekkel hozzáláttak egy új város felépítéséhez. Minden tisztességet és megbecsü­lést megérdemeltek ezek a derék városalapítók! Volt is ünnepség. A város urai banketteztek, könyvet szer­kesztett a fasiszta Szohor Pál a maguk dicsőítésére, s a könyvbe előszavat írattak „gróf” Apponyi Albert­iéi, akinek igazán semmi, de semmi köze nem volt a városhoz. De a népről, a városalapítók igazi utódairól ezen az ünnepségen egyetlen szó sem esett! Hogyan is eshetett volna szó? Még csak négy esztendő telt el akkor azóta, hogy Budaházy horthysta hóhérkülönít­ménye halálra kínozta a város legjobbjait a Báthory- utcai banditafészek sötét pincéjében. A nép félelem­ben, embertelenségben és nyomorúságban kínlódott. Fbböl az időből származik 72 nyíregyházi paraszt be­adványa a város képviselőtestületéhez, amelyben ez áll többek között: ,. .végtelen nagy a nyomor, ami bennünket fenyeget...” A nép akkor nem ünnepelt, mert sem kedve, sem ereje, sem oka nem volt az ünneplésre. Ma újra „nyíregyházi ünnepet” ülünk. A szabadság tízéves születésnapját. Tíz esztendő telt el azóta, hogy a vöröscsillagos szovjet katonák vérük ontásával Nyíregyháza utcáira érkeztek s elhozták magukkal egy szebb jövendő ígéretét. S ma ünnepel egész Nyíregy­háza népe. Mert ehhez kedve, ereje és oka is van. — ünnepelnek a nyíregyházi munkások, akik tíz esztendő alatt felépítették Közép-Európa legmodernebb fermen­tálóját, a pályaudvart, az új kertészeti technikumot, a klasszikus szépségű irodaházat, a Malom-utcai csecse­mőotthont, a szabadságtelepi iskolát és napköziotthont. Ünnepelnek a nyíregyházi dolgozó parasztok is, akik most már szebb csikókat nevelhetnek nagy örömükre és hagyományos büszkeségükre, mint valaha, s akik, mint az új élet kovácsai, tíz termelőszövetkezetet ala­kítottak ebben a városban. Olyan országoshírű ter­melőszövetkezeteket, mint a sóstóhegyi Vörös Csillag, ahol egy-egy tag jövedelme meghaladja a középparaszti birtok jövedelmét. Ünnepelnek az értelmiségi dolgo­zók, akik új iskolákban, laboratóriumokban, megsoka­sodott tervezőasztalok mellett, korszerűbb egészségügyi intézetekben alkothatnak a nép javára. S ünnepel min­den becsületes várospolgár, mert a szabadság fénye minden dolgozó életét besugározta az emberi örömök szépségeivel. Ezen az oldalon, ahol a vezércikk sorai napvilágot látnak, híradás számol be a felszabadulási hét új munkagyőzelmeiről. Ezek a győzelmek minden­nél inkább tanúbizonyságai annak, hogy ez az ünnep valóban népi, nemzeti ünnep! A Gutyán. Györgyök, Sárosi Ferencek 158 száza­lékai, a parasztok gondosan vetett barázdái arról ta­núskodnak, hogy szabadságunk születésnapját magáé­nak vallja minden nyíregyházi dolgozó. A szovjet hősök nemcsak a szabadságot hozták el számunkra, hanem példájukkal erőt is adtak nekünk nagy dolgok, nagy tettek végrehajtására. Ez az erő gyümölcsözött. Most éi’ezzük, látjuk iga­zán, amikor népünk egyöntetű lelkesedéssel tömörül a Hazafias Népfront zászlaja alá, amikor egységesen te­szünk fogadalmat arra, hogy a párt vezetésével, a jú­niusi úton haladva felvirágoztatjuk hazánkat, jólétet teremtünk a haza lakóinak. A mai ünnep erőforrás számunkra. A megtett utat felmérve, előretekintve a szép jövőbe, fogadjuk meg valamennyien, munkások, parasztok, értelmiségiek, a város minden becsületes polgára: nem leszünk méltatlanok szabadságunkra! A Hazafias Népfront Nyíregyházi Bizottságának felhívása nyomán városunk felszabadulásának tízéves évfordulója alkalmából több nyíregyházi üzem dol­gozói felszabadulási hetet szerveztek. A felszabadulá­si héten elért szép munka­sikerekkel közelebb jutot­tak a november 7, vala­mint a tanácsválasztások tiszteletére tett felajánlá­sok teljesítéséhez. Ä SzécItíWHi. 9 számú lakás építői Az emeletes- épület udva­rán különböző építőanya­gok halmaza van. Nemrég még az Állat- és Zsírbe- gyüjtő Vállalat központja volt az épületben. Az iro­dákat most lakásokká ala­kítja át a Tatarozó Válla­lat. November 7 MsaéeSü téré az itt dolgozó Matyn- sovszki Mihály kőműves és brigádja is tett felajánlást. Vállalták, hogy teljesítmé­nyüket 133-ről átlagosan 140 százalékra növelik, a munkát anyagpazarlás nél­kül, kifogástalan minőség­ben végzik el. A brigádve­zető megígérte, hogy ál­landóan segíti Gubányi József fiatal kőművest. A hidegpadló elkészítése komoly szaktudást igényel. Sokszor hallatszott a mun­kában az oktató szó: „Nem jól van, idenézz, így kell csinálni”. Matyasovszki Mi­hály megmutatta a mo­zaiklap szakszerű elhelye­zését, de egyéb munkák fortélyait is. Meg is 'an a segítség eredménye. Most .már Gubányi József is túl­teljesíti a normát. A felsza­A 61/2. Építőkari Válla­lat munkahelyei közül kü­lönösen jelentős a Mező-.- gazdasági Gépjavító Váila- t építkezése. Ezen a munkahelyen a legélén­kebb a munkaverseny. Az építkezés dolgozói novem- t(.r 7 tiszteletére felaján­lást tettek, hogy negyedévi tervüket 10 nappal a ha­táridő előtt, december 21-re befejezik. Ebben a felaján­lásban Gutyán György és Sárosi Ferenc segédmun­kás brigádjának vállalása is szerepel. A két brigád nemrég kapta meg a „Ki­váló dolgozó’-jelvényt. Ez is jobb munkára lelkesítet­te őket. A többi brigáddal való jó együttműködéssel elérték, hogy a motorbejá­rató épületet november 10 helyett máris tető alá hoz­ták. Nyíregyháza felszaba­dulásának tizedik évfordu­lóját a yállalás teljesítésé­vel, 158 százalékos átlagtel­jesítményükkel ünnepük. Ünnepi díszben a város Rég nem láttak Nyír­egyháza dolgozói annyi zászlói, vörös és nemzeti- színű drapériát a háza­kon. ablakokban és kira­katokban, mint ma. Rég várt ünnepet köszöntének ma reggel a honvéd zene­kar tagjai: városunk fel­szabadulásának, szabadsá­gunk születésének 10. év­fordulóját. Ünnepi érzés és gon­dolat hat át ma minden dolgozót és dolgozó nőt, amikor tömött sorokban, az egység és erő jelképe­ként vonulnak fel, hogy bálájuk és kegyeletük je­lét, a koszorúkat lhelye/.- z.ék azoknak a hősöknek az emlékművénél, akik nem sajnálták legdrágább kincsüket, az életüket ál­dozni a mi szabadságun­kért. A szovjet hősök sírjánál az északi temető­ben, a Kossuth-téri em­lékműnél és a Malinov- szkij-szoborműnel fognak ünnepelni a díszbeöltözött város dolgozói. A negyed négykor kezdődő ünnepsé­get a szovjet és magyar Himnusz nyitja meg. A szavalatot Salamon lit­ván. a Hazafias Népfront nyíregyházi bizottsága el­nökének ünnepi beszéde követi. Ezután Rajnai liona nyíregyházi diák­lány versét városunk el­ső, szabad hazában szüle­tett úttörője fogja elsza- valni. A koszorúk elhelye­zése után az lnternacio- nálé és a katonai dísz­szemle következik. Az iuiaecr* estet tűzijá­ték, a DlSa-üeialok fák­lyásíelvoniilása és béke­staféta teszi még ünnepé­lyesebbé. Városunk dol­gozói este 6 órakor a helyőrségi tisztiklubban tartják meg a nagygyű­lést, amelyet a békesta­féta vezetőjének köszöntő szavai nyitnak meg. A szovjet és a magvar Him­nusz után szavalat, majd a megnyitó és az ünnepi beszéd következik. Váro­sunk szovjet vendégeit egy úttörőraj köszönti vi­rágcsokrokkal és orosz- nyelvű üdvözlettel. — A nagygyűlést befejező Szó­zat után a zeneiskola mű­vészeinek és a honvéd fú­vószenekar kultúrműsora szórakoztatja a késő érti órákig Nyíregyháza ün­nepió' dolgozóit. ?VfJáq omlefárun egye (üljetek / XI. évfolyam, 257. szám ARA 50 HLLfcilK 1954 október 39, szómba gosan 132 százalékéit. telje­sített. Az a céljuk, hqgy no­vember 7-re 145 százalékra növeljék teljesítményüket. Mindennap 150 százalék A munkazaj kihallatszik az utcára a 61/7. segéd­ipari vállalat szerelőműhe­lyéből. I. Kovács János okleveles sztahanovista épü­letlakatos és brigádja vas­ajtókat készít. A brigád szaporakezű tagjai a hosz- szú munkapad mellett dol­goznak. Értik a munkát, a szerszám kezelését. A bri- gádvezető köztük jár és el­lenőrzi jól végzik-e a mun-

Next

/
Thumbnails
Contents