Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-03 / 234. szám

NÉPLAP 3 1954 október 3, vasárnap A minisztertanács határozata a kenyérgabona-termelés növeléséről Az ország jövőévi kenyér­ellátásának biztosítása ér­dekében a kenyérgabona vetésterületét már ez év őszén 3,5 millió holdra kell felemelni. A dolgozó pa­rasztságnak, a termelőszö­vetkezeteknek a kenyérga­bona-termelésben való ér­dekeltsége fokozására a mi­nisztertanács az alábbi ha- itározatot hozza: 1. 1955 január 1-től kez­dődően az államnak köte­lező területi beadásra át- íadott kenyérgabona min­den mázsája után — bele­értve az A, B beadási kö­telezettséget, valamint a gépi talajmunka természet­beni díját is — minden té­rítés nélkül 10 kg korpát •kell a termelőknek juttat­ni. A korpajuttatás megille- >ti az állami gazdaságokat 'és termelőszövetkezeteket is. A korpajuttatás módját a begyűjtési minisztérium dolgozza ki és november ,30-ig az erre vonatkozó rendeleteket a termelők tu­domására hozza. 2. A minisztertanács le­hetővé teszi, hogy 1955-ben a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok kenyérgabona-be­adási kötelezettségüknek maradéktalan teljesítése ;után árpa, zab és kukorica ‘beadási kötelezettségüket is '— saját választásuk szerint •— részben vagy egészében kenyérgabonával teljesít- ] hessék. Ilyen esetben a be- ] gyűjtési törvényben meg- I állapított átszámítási kul­csokat kell figyelembe j venni. A begyűjtési miniszter I biztosítsa, hogy a takar- ; mánygabonabeadás kenyér- gabonával való helyettesíté- I sét a termelők már az 1955. j évi beadási kötelezettségek egyénenkénti megállapítá­sánál vállalhassák, és azt beadási könyvükbe bevezes­sék. Ezen túlmenően azon­ban a kenyérgabonának a cséplőgéptől való beadása alkalmával a vállalt köte­lezettségeken felül is ke­nyérgabonát adhatnak be a termelők szemestakarmány helyett. 3. A begyűjtési miniszter biztosítsa, hogy 1954 októ­ber 10-től kezdve a terme­lők árpa, zab és kukorica beadási kötelezettségükből fennálló hátralékukat is a fentiek szerint kenyérga­bonából adhassák be. 4. Az állam 1954 október 10-től a beadási kötelezett­ségen felül állami szabad | felvásárlási áron átadott minden mázsa kenyérgabo­na után 20 kg korpát juttat állami áron a termelőknek. A korpa állami árát a sze­mestakarmányok szabadfel- , vásárlási árával arányosan [ a begyűjtési miniszter álla­pítja meg. Még mindig a nogykáliói járás az utolsó oz áilatbegyüjtésben Nem sok dicsérni való van a fehérgyarmati, vagy a kemecsei járás állat- és állatitermék begyűjtési munkáján sem, ezek a já­rások pedig „élenjárnak”. Viszont annál több korhol­ni való van a nagykállói járás munkáján. Már hosz- szú hónapok óta utolsó ezen a területen. Az a járás, ahol olyan szépen halad mindig a vetés, a betakarí­tás, hogy egy jártban sem különben — nem igaz, hogy ne tudna változtatni állat- hegyüjtési eredményein. — Az állattenyésztés terén sem az utolsó ez a járás, nyilván más hiányosság nincs, csak a begyűjtéssel foglalkozók gyenge mun­kája hátráltatja a begyűj­tés eredményességét. A járások sorrendje az állat- és állatitermék be­gyűjtésben a következő: 1. a fehérgyarmati, 2. a ke­mecsei, 3. a mátészalkai, 4. a tiszalöki, 5. a csengeri, 6. a vásárosnaményi, 7. a kemecsei, 8. a nyíregyházi, 9. a nyírbátori, 10. a bak- talórántházi, 11, a nagykál­lói járás. Külpolitikai képes krónika Történelmi jelentőségű ülést tartott szeptember második felében a kínai országos népi. gyűlés. Meg­vitatta és elfogadta a Kí­nai Népköztársaság új al­kotmányát. A határozatot titkos szavazással hozták. 1197 küldött szavazott az új alkotmányra, ellene senki. Képünk az országos népi gyűlés két nevezetes részt­vevőjét ábrázolja, Tibet fő­papjait, a dalai lámát és a pancsen lámát. A tibeti küldöttséget virággal üd­vözölték Pekingben. A ké­pen balra a dalai láma, jobbra a pancsen láma látható. Folyamok dala „Folyamok dala” címmel nagyszabású dokumentfil­met készítettek a Német Demokratikus Köztársaság­ban. A filmet az Amazo­nas, a Nilus, a Mississippi, a Ganges, a Jangce, a Volga és a világ más nagy folyió mentén forgatták. A film kifejezi, hogy az egy­szerű emberek világszerte egyet akarnak. A nemzet­köziséget jelképezi a „Fo­lyamok dala” művészgár­dája is. A holland Joris Ivens ötletéből a francia Vladimir Pozner írta a szö­veget, Sosztakovics szovjet zeneszerző a zenét, és a német Bertolt Brecht a fo­lyók dalát. A film díjat nyert a Karlovy Vary-i nemzetközi filmversenyen. Képünk egy afrikai jele­netet ábrázol. VILÁGGAZDASÁGI HÍREK Az infláció és a megélhetés drágulása a kapitalista országok általános betegsége A „Die Tat” megírja, hogy a második világhábo­rú idején és a befejezését követő esztendőkben a ka­pitalista országokban na­gyon erősen emelkedtek a megélhetési költségek. A Nemzetközi Munkaügyi Hi­vatal jelentéséből kiderül, hogy 60 ország közül 16 or­szágban több mint 500 szá­zalékkal emelkedtek az árak. Az inflációs államok élén Görögország áll, ahol a fogyasztói árak négy­százszorosukra növekedtek, a többi kapitalista állam­ban pedig a fogyasztói árak emelkedése százalékosan a következőképen alakult: Olaszországban 5750 száza­lék, Paraguay 2542 száza­lék, Franciaország 2300 százalék, Brazília 575 szá­zalék, Argentína 561 szá­zalék, ami természetesen az óriási arányú inflációval is összefüggésben áll. — Ugyanakkor 33 államban emelkedtek a megélhetés költségei 100—500 száza­lékkal. Ezek közé tartoz­nak például Peru 469, Mexiko 355, Belgium 293, Törökország 286, Spanyol- ország 274, India 238,' Egyiptom 192, Hollandia 160, Ausztrália 151, Uru­guay 141, Írország 125j Portugália 116, Norvégia 113, Dánia 102 százalékkal. Azoknak a kapitalista or­szágoknak a száma, ame­lyekben a megélhetési költség az említett idő­szakban nem emelkedett kétszeresére, nagyon kevés. Ilyen államok például Svájc, ahol az emelkedés 68 százalékos, ezután kö­vetkezik Üj-Zéland 79, Ka­nada 85, Panama 86, Ve­nezuela 87, a Délafrikai Unió és az Egyesült Álla­mok 91, Svédország 94 szá­zalékos emelkedéssel. Az európai és ázsiai or­szágokban a legnagyobb arányú áremelkedés a há­borús esztendőkben tapasz­talható. Ezzel szemben a legtöbb délamerikai állam csak az 1946—53. években ismerkedett meg az inflá­ciós betegséggel és az ár­emelkedések szörnyű gond­jával — írja a svájci lap. Növekszik a csődök száma Kanadában 1954 első hat hónapjában érőén megnövekedett a csődök száma Kanadában. Míg 1953 megfelelő idősza­kában 733 különféle üz­leti vállalkozás ment tönk­re, addig az idén 1.210 — jelenti a kanadai statiszti­kai hivatal. A fedezetlen adósságok; 32.868.000 dollárra emelked­tek, vagyis a tavalyihoz képest megkétszereződtek. Növekedett a csődök szá­ma a gazdaság minden ágában, s az ország min-1 den részében. „Scelba bukása Az olasz kereszténydemo­krácia súlyos válsága nyu­gaton felkelti a politikai körök érdeklődését. André Clot, az „AFP‘‘ munkatár­sa erről szóló kommentár­jában mint végső következ­tetést levonja, hogy a jelen­legi olasz kormánynak, Scelba kabinetjének bukása elkerülhetetlen. A hírmagyarázó a leg­utóbbi, — a Montesi-ügy- gyel kapcsolatos — bizalmi szavazást veszi kiinduló­elkerülhetetlen" pontnak és leszögezi: noha Mario Scelba igen kis több­séggel bizalmat kapott, „ez mégsem rendez sem­mit, a miniszterelnök hely­zete nem erősödött meg a siker következtében.“ Sőt Olaszország lakosságának jelentős része az Olasz Kommunista Párt és az Olasz Szocialista Párt fel­világosítása nyomán“ elhi­szi, hogy a keresztényde­mokrata párt minden ízé­ben korrupt.“ (Folytatás a 2. oldalról.) cializmus építésébe. Meg kell érteni azt is, hogy a Hazafias Népfront — mint a neve is mutatja, — nem szocialista, hanem hazafias mozgalom. Az összes haza­fias erők egyesítésére a népfronton kívül egyetlen tömegszervezet sem képes. A tömegszervezetek társa­dalmi, szociális és kulturá­lis egyesületek, amelyek csupán népünk egy-egy, vagy néhány rétegének az összefogására képesek. A Hazafias Népfront viszont magában foglalja az egye­sületeken kívül álló dolgo­zókat is. Helyet foglalnak benne a munkások, dolgo­zó parasztok, termelőszö­vetkezeti tagok, kisiparo­sok, kiskereskedők, értel­miségiek. Tunyogmatolcson Balogh Józsefné így fejez­te ezt ki: „Nagyon helyes, hogy köz­ségünkben a dolgozók min­den rétege képviselve van a népfront bizottságban. így tudjuk falunkban is a kö­zépparasztokat, a tanítókat és minden dolgozót bevon­ni abba a nagy munkába, amelyet a kormánypro- gramm jelölt meg szá­munkra.'“ \ Hazafias Népfront nem- csak az ország politi­kai és társadalmi életének, hanem a falu társadalmi és politikai életének is bá­zisa. Ezen az alapon nyug­szik népi demokráciánk hatalma és kormányzata. A mostani tanácsválasztások is a Népfront jegyében történnek meg. A falun is az a feladat vár minden dolgozóra, hogy alkotó munkájával, tevékenységé- val a Hazafias Népfront­ban járuljon hozzá új or­szágot építő munkánkhoz. Ezt a munkát segítsék elő a falusi pártszervezetek vezetői, a gazdasági veze­tők, a párt tagjai. Ne fél­jenek attól Dombrád köz­ségben sem hogy ha Veres Menyhért 15 holdas közép­paraszt, aki a kisgazda- pártnak volt a tagja, most részt kíván venni ebből a munkából. Nem helyes úgy vélekedni, mint Pé­csik Bertalan, a dombrádi községi pártszervezet tit­kára tette. „Most már gaz­dákból fog állni az egész népfront.” Sőt. A pártszer­vezetek vezetőinek kell elősegíteni, hogy közép­parasztok, tanítók, orvo­sok, háziasszonyok, kis­iparosok, patikusok, stb. is tevékenyen vegyék ki ré­szüket a népfront munká­jából. Olyanok is vállalja­nak munkát, akik eddig közömbösek voltak a köz­ség ügyeivel szemben. Tel­jesen félreértik a Haza­fias Népfront célkitűzéseit, akik olyan véleményt hangoztatnak, mint Simon József panyolai párttag: „Azokat a dolgozókat nem kell megválasztani a nép­front bizottságba, akik ed- dik sem jártak el gyűlé­sekre, akik eddig is kö­zömbösek voltak.” Nem helyes így vélekedni. Azt kell látni, amit Kiss Antal tunyogmatolcsi kisparaszt mondott: „Nem az a fontos, hogy résztvett-e eddig va­laki a falu politikai és tár­sadalmi életében, hanem az, hogy a népfrontban min­den dolgozó megtalálja he­lyét és bekapcsolódjon a község ügyeinek intézé­sébe.“ \ Hazafias Népfront célja nem is lehet más, mint a néptömegek célja. A párt és a kor­mány célja viszont azo­nos a nép céljával. Sza- bolcs-Szatmár népe is egyet akar. A dolgozók életszínvonalának emelé­sét, a békét és hazája függetlenségének védel­mét. E magasztos célok biztosítása érdekében szü­letett a Hazafias Nép­front. Ennek a célnak biz­tosítására egyedül sem a párt, sem a kormány, és egyetlen tömegszervezet sem képes. Szükséges eh­hez az egész nép összefo­gása. A nép összefogása viszont csak a Hazafias Népfront által lehetséges. A szocializmus építésének olyan időszakát éljük, amikor minden becsületes dolgozónak joga és köte­lessége a haza javára, a nép boldogulásának érde­kében tevékenykedni. Eb­ből a munkából a nép va­lamennyi tagja örömmel veszi ki részét. Érdeke, mert szebb életet akar, ér­deke, mert békét akar. — Örömmel dolgozik, mert szereti hazáját. Tízéves történelmünk azt igazolja, hogy a nép alkotni akarásában nem szenvedett még hiányt az ország. Nagy eredmé­nyeink miért születhettek? Azért, mert a párt, a kor­mány célkitűzéseit meg­érti a nép, helyesli és en­nek szelleme vezérli mun­kájában. tT a megyénk népfront- bizottságai helyesen gyümölcsöztetik a néptö­megek alkotó vágyát, ja­vaslatait, kezdeményezé­seit, még hatalmasabb eredmények születhetnek megyénkben is. A nép al­kotó ereje kiapadhatatlan forrása országunk gazda­sági és kulturális gyarapo­dásának. Űj országot, új kultúrát építeni a tömegek nélkül nem lehet. A Haza­fias Népfrontba, e hatal­mas társadalmi és politikai tömegmozgalomba olyan dolgozókat vonunk be, mint Veress Menyhért kö­zépparaszt, volt kisgazda- párti tag, vagy Gyulai Pál 10 holdas egyénileg dolgozó paraszt, Jánvári József ta­nító, Szántó Sándor domb­rádi dolgozó paraszt, akik látják a magyar nép ered­ményeit, csodálják népünk alkotását, elismerik népi demokráciánk vívmányait, de ezideig nem voltak ak­tív résztvevői ennek a munkának. Hogy akar-e e munkából részt vállalni a középparaszt, a falusi bog­nár, kovács, vagy tanító, orvos, vagy patikus, terme­lőszövetkezeti tag, vagy gépállomási dolgozó, a fa­lu megannyi dolgozó réte­ge — nem kétséges. Ezt mutatja Veress Menyhért dolgozó paraszt véleménye is: „Itt az ideje, hogy mi is bekapcsolódjunk a munká­ba. Ez a kötelességünk.“’ A falu kommunista ve­zetőinek pedig az a felada­ta, hogy barátságosan fo­gadják az ilyen dolgozó­kat, hadd működjenek, ne csak a népfrontban, de még az elnökségben is. Ezeknek a dolgozóknak a célja sem lehet más, mint a népé. ök is akarják a jobb, kul­turált, békés életet, a ter­melés fokozását, az or­szág függetlenségének biz­tosítását. Egyet akar a nép, a párt és a konnány. Most érvényesülnek igazán a nagy magyar költő, Pető­fi szavai: „A néppel tűzön­vízen át!'“ A néppel tűzön-vízen át a párt és a kormány veze­tésével, a Hazafias Nép­frontban az egységes cél, a szocialista társadalom fel­építésére! Csak e hatalmas társadalmi és politikai tö­megmozgalomban válhat még egységesebbé a nép, erősebbé az ország és szi­lárdabbá hazánk függet­lensége. Farkas Kálmán.

Next

/
Thumbnails
Contents