Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-03 / 234. szám

4

NÉPLAP

1954 október 3, vasárnap *

4

EMLÉKEZÉS BARTÓK BÉLÁRA

Szeptember 25-én múlt 9 esztendeje, hogy a világhírű nagy magyar zeneszei- ző, Bartók. Béla, idegenben, hazájától távol, betegen, elhagyottan meghalt. Elmenekült a fasizmus fojtogató nyomása elől, — akkor még úgy gondolta, — hogy a szabadság honába, Amerikába, de a visszatérést már nem érte meg, elragadta a halál csontkeze.

E sorok írója személyesen ismerte a nagy magyar Zeneszerzőt és zongoraművészt s a személyes élmények hatása alatt emlékezik vissza a világhírű mesterre.

Nagy kortársával, Kodály Zoltánnal együtt alapította meg az új magyar műzenét. Művészetük a népben, a magyar népdalban gyökerezik. S itt teljesen új utakon jártak, teljesen átadták magukat a magyar o.;.„sztze- ne hatásának. Nem elégedtek meg azzal, hogy leírásokból, kottából ismerjék meg a nép zenéjét, hanem kimentek a legkisebb falvakba, eldugott tanyákra; a helyszínen, a parasztokkal közösségben élve élték át es vitték be a műzenébe azokat a szavakkal le nem írható hatásokat, melyek átformálták és új alapokra fektették az új magyar zenét.

Azokban az időkben, mikor ehhez a nagyszabású gyűjti" munkához hozzáfogtak a maguk rendkívül kiművelt és tudományos fel- készültségével, itt, Magyar- országon, igen nagy visszatetszést szült ez a tény, a tudományos és művészi munkával egyeztethetetlen- nek találták ezt a munkát. Természetesen fogalmuk sem lehetett ezeknek a gán- csoskodóknak arról, hogy milyen mérhetetlenül sokat jelentett számukra az, hogy az anyagot maguk gyüjt- hették, következésképpen ezt a zenét teljesen át is élhették.

Bartók Béla rendkívül szerény, de öntudatos, szinte az aszkétaságig magányos ember benyomását

tette a külső szemlélőre. —

Pedig nem volt az. Magányossá tette az őt körülvevő, és őt meg nem értő társadalom, mely a második világháború elején szinte a lelki összeomlásig vitte.

Voltaképpen a hazájától, népétől és családjától való elszakadás sorvasztotta el. Betegsége mintha csak a halál ürügye lett volna,

hogy a nagy művészt valami címen elragadhassa. — 1945-ből származó levelében ezt írja: „Szeretnék hazamenni, de végleg.“ Mintegy utolsó búcsúüdvözletként villan elénk az utolsó évek alig ismert homályából a nagy művész árvasága, hazavágyása. Kutató, kereső lélek volt, aki mindig új utak, új hangzások, új problémák és lehetőségek felé törekedett. Művei hűen tükrözik művészi fejlődését, ami egészen egyedülálló és utolérhetetlen magasságok és mélységek fölött vezet át. S ehhez a rendkívül meredeken emelkedő úthoz mindent maga készített elő: a dallam és ritmus, a harmónia és forma új világát, sőt még az új művek terjesztését is maga végezte, hiszen európai hírű, kiváló zongoraművész volt; műveinek és Kodály műveinek leghívebb és legautentikusabb tolmácso- lója.

Érdekes, hogy mindkét művész még idejében rájött arra a nagy igazságra, hogy a csíki székelyek között sokkal több a keresnivalójuk, mint Párizs fényes utcáin, hangversenytermeiben. Szerencse, hogy azt a magyar főúri osztályt, úri társadalmat, amely Liszt Ferenc elől még elzárta a a történelem viharos szele magyar falu felé vivő utat, cibálni, rázni kezdte és ütött a nagy pillanat, amikor a falu figyelmesen föléje hajló magyar géniusz előtt színről színre engedte láttatni lényegét. Nagyon nehéz, szinte járhatatlan volt az az út, melyen a két

magyar géniusz elindult. — Hamarosan rájött Bartók is, hogy teljesen élőiről kell kezdenie mindent, a gyermekektől kell elindulnia. Végleg lemondott arról a lehetőségről, hogy .kortársait átnevelje, áthangolja az új magyar muzsika megértésére. Megírta a „Gyermekeknek“ című sorozatot, majd a „Mikrokozmosz“ meredek iskolájával és a gyermekeknek írt kórusművekkel tetőzi be az ifjúság nevelését.

Óriási az a munkatér, melyen a két mesternek kell dolgozni. Népdalt gyűjtenek, azt a legújabb tudomány szerint rendszerezik, megalapozzák a magyar népdalludományt. Bartók mint zongorista terjeszti az új műveket, s emellett az ifjúság nevelése, átnevelése is az ő feladatuk. Mint tudósok, művészek és pedagógusok, egy új generációnak vetik meg az alapját. S ez az alap a magyar népdalban, a magyar paraszti nép művészetében gyökerezik. De mégsem volt Bartók soviniszta. Lelkesen és nagy hozzáértéssel kutatta, vizsgálta a közeli és távolabbi népek zenéjét s ebből az összehasonlító tudomány számára rendkívül értékes és érdekes következtetéseket vont le. Kimutatta- a magyar népdalok (ősi népdalok) rokonságát a cseremisz és hasonló népi törzsek dalaival, mely törzsek ott élnek a Szovjetunió területén s valamikor szomszédos, rokon törzsek voltak velünk.

Érdekes és elgondolkoztató a tény, hogy Magyarországon mindig a nagy válságok idejében bontakozik ki egy-egy nagy zeneszerző munkássága, mintha ekkor lenne legnagyobb szüksége a nemzetnek a zenére, a zenében lévő vigasztaló, lelkesítő erőre. A török háborúk idejére esik Tinódi és a históriás ének kibontakozása, a multszázadi abszolutizmus idején tűnt fel Erkel és a többi romantikus, a két világháború kitörése közötti időre esik Bartók és Kodály fellépése. Az új magyar zene nagy művészei és azoknak nagy művei (Psalmus Hungaricus, Cantata Profana stb.) szinte kivétel nélkül ezekre a válságos időkre esnek.

Szabolcsi Bence, a kiváló ICossuth-díjas tudós és esztéta így jellemzi Bartók művészetét: „harc és látomás, jeges fegyelem és démoni láng, havasok és tűzhányók, az ősvadon életének, keletkezésnek és elhalásnak szüntelen csodái: ime Bartók világa, a 20. században nehezen és keveseknek lakható világ. S ez a forradalmár zenés, amellett analitikus gondolkodó, rendszerező lángelme, aki mindent gyökeréig hánt.“ VIKAR SÁNDOR, a TTIT. zenei munka- csoportjának elnöke.

VetHettképes előadás Benczúr Gyuláról

Szeptember 30-án vetítettképes képzőművészeti előadást tartott a társulat „A XIX. század magyar festőművészei“ címmel. Ez az előadás, amelyet a Szép- művészeti Múzeum művészettörténésze tartott, első láncszeme volt egy képzőművészeti előadássorozatnak. Októberben Benczúr Gyuláról — a város szülöttéről, novemberben Munkácsi Mihályról. decemberben Szinnyei Merse Pálról tartanak vetítettképes előadásokat.

dl nagif twLd.fr

Az elmúlt hetekben örömmel lapozgattam az idén megjelenő könyvek ■jegyzékét. Sok olyan címre bukkantam ugyanis, amelyek megjelenésére már régóta várok, s készülődtem a könyvhétre, hogy megvehessem azokat. Na, végre itt van október 3-a, s kezdődik a könyvhét, a magyar könyv ünnepe. Nyíregyházán még emeli a fényét, hogy kétszeres Kos- suth-díjas írónk: Szabó Pál ma körünkben tartózkodik. Eljött hozzánk, rövidesen immár másodszor. Sokan megismertük és megszerettük a Móricz-ünnepélyen, s 'örülünk, hogy ittlétével ünnepélyesebbé avatja a nyíregyházi könyvhetet. i Az ő egyik regényének is újabb kiadása jelent meg az idei könyvhét alkalmából. A regény címe: A nagy temető. Ebben a munkában 'a XVI. század levegőjét varázsolja körénk. A XVI. század elejét, amikor olyan sok volt a magyar jaj, magyar kín.

Olyan sokat jelem nekünk, magyaroknak ez a szó: XVI. század. Ez a század adta nekünk első igazi lírikusunkat: Balassi Bálintot, akinek születése évfordulóját az idén ünnepeljük meg. Ez a század döntötte szomorú rabságba hazánkat, s ennek a századnak az

elején volt a híres Dózsa- féle felkelés, amely már annyi művész lantját ihlette szólásra. írók és költők kutatva, keresve fordultak ehhez az eseményhez, s próbálták megmutatni a XVI. századi magyar valóságot. Ma is érdeklődéssel fordulnak íróink ehhez a témához. Szabó Pálhoz is szólt ez a század, s ő elmondja nekünk, hogy mit panaszoltak el neki az erdélyi havasok, s a kicsi alföldi magyar tanyák. Hallgassuk meg mi is!

A századforduló éveiben indul a regény. Mátyás halála után vagyunk, amikor oly igen felborult a rend az országban. Szinte tótágast állt minden, s ezt olyan művészi módon mulatja be az író. Már az első lapoknál megcsapja az emberi a történelmi levegő, s hamarosan benne élünk mi is a XVI. században. Mivel éri ezt el az író? Elvezet bennünket a mindennapok világába, s megismerkedünk az egész országgal, szinte mindén rangú rendű és nemzetiségű lakosával. — Kibontakozik előttünk ez a kor a maga mozgalmasságával, ellentmondásaival és szörnyűségeivel. Rengeteg a szereplő, de egyet sem érzünk feleslegesnek. Mindennek és mindenkinek van célja, s olyan érdekesen bonyolítja az eseményeket, hogy szinte egy percre sem tudjuk a regényt letenni. Történelemből jól ismert személyeket . onultat fel, megismertet velük, s közelebbhozza őket. Erdélyor- szágban indulnak el az események. Innen származik a regény főhőse is: Dózsa György. Már a regény elején megismerjük őt magát, környezetével, hozzátartozóival, rokonaival, barátaival együtt. Megismerjük erejét, bátorságát, s hogy mindig védi a gyengébbet, az arra rászorulót. Szinte magunk is ott élünk a tisz- talévegőjű fenyvesek közt, ahol „a házak felkuporodnak az erdő Széléig“, ahol a jobbágynak csak munka és robot jut, de ahol a szabad székely jogait is megnyirbálják. Az egyik kis maros- széki faluba az erdélyi vajda idegen zsoldosokat küld újabb adó beszedésére, s ezek sanyargatják a falu népét. Ezt a falut megmenti Dózsa. De nemcsak egy falu szenved, b„aem a többi is. Nem jut indegyik faluba egy Dózsa György. S r-“ csinál a magyar? Végső elkeseredésében odahagyja hazáját, s kivándorol az országból. A székelyek fájdalommal látják, hogy pusztul a magyar, s az egyik szabad székely házában, az Ápoldi Mojzesében, tanácskoznak. Becsületes, jó magyar emberek gyűlnek itt össze, akinek egyképpen

fáj a nép szenvedése, s a ihaza sorsa. Ezek között van Dózsa György is. Először törvényes úton akarnak helyzetükön változtatni; követséget küldenek a királyhoz. A király ígér mindent, de nem ad semmit. Nagyszerűen érzékelteti a regény a király tehetetlenségét. Nem is uralkodó az már, hanem báb, a főurak játékszere. Eszköznek használják fel saját meggazdagodásukra. Nagyon érdekesen ábrázolja a király környezetét, a történelemből ismert alakokat: Werbőczit, a hírhedt Hármas Könyv szerkesztőjét, Telekdyt, a kincstartót, a pápai székre áhítozó Bakácsot, az esztergomi prímást, s Zápolyát, aki a koronára vágyott. Ezek mind egyet akartak: saját hatalmuk, gazdagságuk növelését. Ez a kép szinte előrevetíti Mohács árnyát. Ha elolvassuk, érezzük, hogy ott nem jöhet más, csak a mohácsi bukás. A helyzet egyre rosszabb lesz, újabb adókat akarnak beszedni, de nem boldogulnak a székelyekkel. A rendcsináló To- mory seregét széjjelszórják Dózsa segítségével. Állandó egyenetlenségek, harcok vannak. Az ellentét csak ideig-óráig szünetel. Valami végzetesen elromlott az országban, érzi ezt Dózsa is.

Nemcsak Erdélyben ilyen a helyzet, de MagyarorszáA Ilii előadásai

A Hazafias Népfront előkészítő bizottságai országszerte megalakultak. A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat, mint az értelmiség tömegszervezete, részt vesz az előkészítő bizottság munkájában. Társulatunk október—november havi ismeretterjesztő tevékenységének középpontjában a következő témák állnak:

A tanácsok négyéves eredményei és soronlévő feladatai.

A Hazafias Népfront: haladó hagyományaink folytatója.

Népi demokráciánk állama — a dolgozó nép állama.

A Hazafias Népfront és az értelmiség feladatai.

Miért fontos a mezőgazdaság fejlesztése?

Népi demokráciánk tíz éve.

A népjólét emelésének alapja: a jobb, fegyelmezettebb munka.

Állattenyésztési, növény-* termelési előadások.

Irodalmi előadások:

Eötvös József: A falu jegyzője.

Petőfi Sándor: Az apostol;

Arany János: Elveszett alkotmány.

Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon.

Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor.

Üj életünk a költészetben;

Filozófiai előadások:

Mi a haza? Mi a hazafi-“ ság?

A néptömegek a történelem igazi alkotói.

*

A társulatunkba tömörült értelmiség hivatásából adó-“ dó munkáján kívül ismeret-“ terjesztő előadások tartásá-“ val is hozzá akar járulni a Hazafias Népfrontba tömörült tömegek világnézeti neveléséhez.

KOVÁCS ISTVÁN,

megyei titkár,

TTIT-H1REK

A TTIT. csillagászati szakosztálya szeptember 6— 12 között csillagászati kiállítást rendezett. A kiállítást többszáz érdeklődő látogatta meg a csillagászati hét folyamán.

*

Budapesten rendkívül nagy érdeklődés kísérte Jakucs László tudományos barlangkutató előadásait, melyet „Hogyan fedeztem fel a Békebarlangot?“ címmel tartott. Jakucs László november elején Nyíregyházán is megtartja dia-film vetítéssel kísért nagysikerű előadását. Az előadás pontos időpontját később még közölni fogjuk.

*

Az agronómiái szakosztály tagjai októberben „Őszi gyors betakarítás, vetőmag biztosítása“ és „Őszi mélyszántás“ címmel tartanak előadásokat tsz-ekben, állami gazdaságokban és községi kultúrotthonokban.

A város üzemeiben, s a megye községeiben — a könyvhét alatt és után —■ tartandó könyvismertetéseken kívül irodalmi estek rendezésével akarja művészi élményben részesíteni városunk és a falvak közönségét. Mindjárt e hó végén budapesti előadóval és művészek közreműködésével Balassi-estet rendez a költő születésének 400-ik évfordulója alkalmával.

*

A szakosztály másik célkitűzése: édes anyanyelvűnk tisztaságának védelme. Ennek érdekében a szakosztály nyelvi munka- bizottságának tagjai nyelv- védő előadásokat tartanak majd az üzemekben és a pártiskoiákon.

*

A néprajzi munkabizottság 1-én alakult meg. Eddigi gyűjtésüket, dolgozataikat egy megyei füzetsorozat keretében sajtó alá adják.

. ...............

gon is hasonló. Ennek az életét is ügyesen ismerteti meg velünk az író. Dózsának menekülnie kell Erdélyből, s végvári katona lesz. Megismex-jük a végvárak életét, ahol minden pillanatban a halállal néznek farkasszemet. Egyik percben folyik a bor, mulatoznak, a másikban rácsapnak a törökre. De megismerjük az alföldi nép nyomorát is, itt is ugyanolyan nagy az adó, kegyetlen a feudális úr, mint Erdélyben. Meglátja ezt Dózsa is, s különösen felnyitja a szemét Mészáros Lőrinc, a pap, aki állandóan szervez, agitál egy jobb jövő érdekében.

Aztán jön a keresztéshá- boi'ú, s Dózsa lesz a fővezér. Jól megmutatja a könyv az utat is, amely Dózsa fővezérségéhez vezet. — Megismeri ereje, bátorsága folytán az ország főembe- reit, akik szívesen fogadják, mert erejét fel akarják használni. Rangot is adnak neki: aranysarkantyús lovag lesz. de a velejáró pénzt csak ígérik. Dózsa elfogadja a fővezérséget, mert hazáján akar segíteni. S ekkor ismerjük meg a nemesség igazi arcát. Nem segítik Dózsát. Százezernyi sereg gyúl össze, de a nemesség nincs ott, élelmet, pénzt sem ad. Hiába kér Dózsa, nem adnak semmit, a sereg éhezik. Dózsa pedig, aki a török ellen akart vonulni, belátja, hogy így nem mehet ez tovább, nincs kire számítani,

s a híres ceglédi beszéd után megindul a harc a ha-:

zaáruló,-----jobbágy nyomorgató nemesség ellen. Győzelmet, győzelemre halmoznak, de Zápolyának ügyes cselfogással sikerül győznie. Jobb a felszerelésük, a nemesség kinyitotta most erszényét, mert azt tartotta, hogy inkább a török, mint a jobbágyság.

Az ország egy „nagy temető“ lett, s a bukás után következett a legszörnyűbb megtorlás. Gyilkolás, kivégzés, karóba húzás, s Dózsa tüzes trónuson való meg- égetése. Aki el tudott menekülni, az itthagyta az országot, a Kárpátok hágói mind több és több menekülőnek adtak védelmet.

Dózsa börtönében azon tűnődik, hogy talán valamit nem jól tett, de hiszi és tudja, hogy jön utána más,1 aki leszűri a tapasztalatokat, s megéri még az ország a jobb jövőt.

Ha a történelemkönyvben olvassuk ezt a dátumot? „1514“ — nem mond nekünk annyit, mintha kezünkbe' vesszük ezt a könyvet, s ebből akarjuk megismei'ni ezt a kort. Az író eleven embereket varázsol elénk, s> mindvégig érzik művéből, hogy a nép bukásában is1 benne van a jövő ígérete.

PAPP ALICE, a TTIT. irodalmi szak-' osztályának tagja.