Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-25 / 227. szám

1954 szeptember £5, szombat 3 Kónya János traktoros Dankó Ferenccel végzi vetést. A minisztertanács határozata a sütőipar irányításának a helyi tanácsok részére történő átadásáról A minisztertanács a leg­utóbbi ülésén határozatot hozott, hogy az egész sütő­ipart a jelenlegi szervezeti forma változatlanul hagyá­sával a helyi tanácsok irá­nyítása alá kell rendelni. Budapesten a sütőipari trösztöt meg kell szüntetni, s egyidejűleg intézkedési tervet kell kidolgozni a me­gyei tanácsok felügyelete alá rendelt sütőipari trösz­tök további decentralizálá­sára. A sütőipari üzemeket az alsófokú (városi, közsé­gi) tanácsok részére át kell adni. A sütőipar szakfel­ügyeletét továbbra is az élelmiszeripari miniszter gyakorolja. A határozat kimondja, hogy a magánsütőipari en­gedélyek számát tovább kell növelni, elsősorban olyan helységekben, ahol sütőipari üzem nem műkö­dik. A. Magyar Szabadságharcos Szövetség csatlakozása a Hazafias Népfronthoz A Magyar Szabadsághar­cos Szövetség országos el­nöksége megtárgyalta és örömmel üdvözölte a Ha­zafias Népfront Országos Előkészítő Bizottságának felhívását és elhatározta, hogy csatlakozik a Haza­fias Népfronthoz. Két asszony beszélget Az üzemi hangszóró az Ötödik Békekölcsön jegyzé­séről beszélt. A X. válogató­ban dolgozó asszonyok fi­gyelmesen hallgatták, köz­ben szaporán válogatták a sárga dohányleveleket. Ér­dekelte őket, hogy az álta­luk jegyzett forintok milyen célt szolgálnak és hogyan térülnek majd vissza. „Hi­szen jó helyre kerül az a pénz, amit jegyzünk“ — mondogatták egymásnak. De azért mégiscsak jobb, hogy felsorolja a rádió azo­kat a létesítményeket és eredményeket, amelyek az eddigi kölcsönjegyzések nyomán könnyebbé tették a dolgozók munkáját, szebbé, gazdagabbá tették a nép életét. S hogy a jólét növe­léséért épített új erőművek, gyárak és termelésbe állí­tott gépek mellett a békéről is szó volt, — özv. Karakó Istvánná fejében felélén­kült a múlt képe. Férjére gondolt, aki odamaradt a háborúban, rokonságára, akik közül tíz évvel ez­előtt a bombatámadás nem egyet pusztított el a do­hánygyárban; öt szép gyer­mekére gondolt, akiket édesanyai féltő szeretettel nevel és véd a háború és szenvedés borzalmaitól. A 60 éves Kecskeméti néni riasztotta fel a mélázó asszonyt. „Mozogjon a ke­zed szaporán, hogy meg le­gyen délre a 74 kiló.“ Karakáné gyorsabban kezdte válogatni a dohány­leveleket. Előtte egyre na­gyobb csomó lett a ládában. Kecskeméti néni újra szólt: „Te mennyit jegyzet?“ — ötszázat. — felelte Ka­rakáné és sóhajtva tette hozzá: — Ha élne a férjem, nem ennyit jegyeztem vol­na. Tudja Zsuzsi néni, hogy öt gyermek anyja vagyok. Szükség van minden forint­ra. De azért amit adtam, jó szívvel jegyeztem. — Nekem is írta a fiam, hogy jönni fog szabadságra a katonaságtól. Elmondom neki, ha majd megjön, hogy most már nyugdíjba me­gyek én is. Elég volt 48 évig válogatni a dohányt, gyalog járni a Borbányá­ról a gyárba és haza. 11 éves korom óta itt dolgo­zom, sok mindent megér­tem, kell most már egy kis jót is élni, pihenni csendes­kén. Most Karakáné szólt: — Azt mondják Kovácsné 1250 forintot nyert á kötvényé­vel, Érdemes volt neki je­gyezni a legutóbbi jegyzés­kor. — Ügy hallom, Lipcsei Ilonka és Kerekréti Ica is 1250-et nyertek. Szép pénz, vehetnek most maguknak egy-egy szép télikabátot. Hát te nem nyertél? —■ Nem nyertem, de ne­kem az is öröm, hogy rend­szeresen dolgozhatok, biz­tosítva van a megélhetésem és nyereség az is, hogy bé­kében élünk. Nem akarok több bombázást, új háborút átélni. Emlékszik Kecske­méti néni, milyen borzalmas volt? Bojtosnét itt temette be a bomba alig néhány méterre tőlünk. Szinte most is látom a szörnyű képet. —■ Hogyne emlékeznék, hiszen én is itt voltam. Elhallgattak. A dohány­levelek sercegése hallat­szott a válogatóteremben, ahogy simították és osztá­lyozták őket a szorgos asz- szonykezek. Később Kara­káné törte meg újra a csen­det. Bizonytalankodva kér­dezte: — Kecskeméti néni mennyi kölcsönt fog jegyez­ni? — Majd kigondolom, amíg idehozzák a papírt. De miért is nem hozzák már, hiszen lassan minden­ki jegyez. Karakáné a köténye zse­béből elővette a jegyzési ívet. — Itt van ni. Nálam jegyezhet, az én csoportom­ba osztották be, Kecskeméti nénit. — Miért nem mondtad már előbb is, hogy nálad a papír? — Maga már idős asz- szony és... és ;.. gondol tam hátha ... — Add csak azt a papírt, meg a ceruzát, aztán sem­mi hátha. Tudom mi a kö­telesség, ha idős asszony vagyok is! — Térdére tette a papírt. — Hova írjam? — Ide ni! — mutatta Ka­rakáné a jegyzési íven a helyet. És a 60 éves asszony keze reszketve írta oda neve után a 450-es számot. A közelben dolgozó asszo­nyok körülállták őket kí­váncsiskodva. Kecskeméti néni után kézröl-kézre járt az ív. Nem sokat kellett ne­kik beszélni, hiszen hallot­ták a rádióból, hogy mi célt szolgál a békekölcsön­jegyzés és figyelték a két asszony beszélgetését is. Délelőtt 9 órakor Karakáné elsőnek jelentette az üzemi bizottságon, hogy csoport­jának minden tagja jegy­zett ötödik Békekölcsönt. O. A. A tökésparadicsom Angliára érzékeny csa­pásokat mér nyugatnémet konkurrense. A német cégek még Angliában is szorongatják a briteket. — Nemrégiben versenytár­gyalások indultak meg, hogy melyik vállalkozóra bízzák a sussexi Rotar- folyó zsilipkapuinak elké­szítését. Az angol cégek árai 1996—2150 font közt ingadoztak, a szállítási határidők pedig 12—18 hónap között, a nyugat­német cég ugyanakkor négyhónapos szállításra vállalta a megrendelést és mindössze 150 fontot kért, beleértve a szállítá­si költségeket. Az angol munkáspárt újságja, a „Daily Herald” elhatározta, hogy elemez­ni fogja, mi az oka a nyu­gatnémet konkurrenciaké- pesség növekedésének. Az angol lap következtetései igen sokatmondőak. „Nyugat-Németország — írja az újság — miként Hitler Németországa is, igen kedvező terület a tő­késosztály számára és an­nál rosszabb a munkás- osztálynak.” Az újság felsorolja a té­nyezőket, amelyek révén a nyugatnémet kapitalisták konkurrenseik fölé tudnak kerekedni. Közöttük szere­pel az alacsony munka­bér, a munkanélküliek nagy száma, a hosszú mun­kanap, az alacsonybéruok nagy adója, a jelentékte­len szociális kiadások. — Másrészről ide tartozik a tőkésék rendkívül nagy profitja, a magánberuhá­zások számára nyújtott sok. komoly adókedvez­mény, az exporttámoga­tás, a tőke jelentős kon­centrációja és a monopó­liumok uralma, amit elő­segítettek a kezdetben a Marshall-terv keretén be­lül, később pedig a külön­böző dolláradományok for­májában nyújtott hatal­mas összegű szubszidiu- mok. Nyugat-Németország a „tőkések paradicsoma" ál­lapítja meg a „Daily He­rald”. Az újság véleménye szerint Nyugat-Németor­szág példája az egészség­telen társadalmi rend­szernek, amelynek csődje elkerülhetetlen. A „Daily Herald” felsorolja a mo­nopóliumok erőszakos cse­lekedeteinek számos, meg­győző példáját és keserű gúnnyal jegyzi meg: „1918 után azt mond­ták: a császár távozott, a tábornokok maradtak. — 1945 után azt mondhatták volna: Hitler távozott, de az őt támogató kapitalis­ták maradtak.” Európa közvéleménye már régóta tudja azt, hogy az új Wehrmacht amerikai és angol hívei­nek támogatását élvező Nyugat-Németország a monopoltőke és a reakció hitbizománya. Éppen ezért az európai népek agállyal szemlélik a háborús ve­szedelmet, amelyet a bon­ni államban újból feltá­madó hitlerista rend rejt magában. Az angol újság cikke csak megindokolja ezt az aggodalmat. Látogatás a nyírbátori Vörös Csillag tsz ben Mostanában sokan láto­gatják a nyírbátori Vörös Csillag termelőszövetkeze­tet. Vasárnaponként pa­rasztküldöttségek nézik meg a tsz. gazdaságát, jószág- állományát. Mi is ellátogat­vagyonát. Ez elsősorban Bon József gondozó jó mun­káját dicséri. A süldők közt mutatkozik be „Rózsi“, a fekete kecske, szarvaival biztosítva magának a he­lyet. Amolyan házőrzőféle A képen Harcsa Lajos, a mangalica anyakocák gondozója itatja a szövetkezet jószágait. Jó munkáját hetes fialási átlag mutatja. tunk a jóhírű szövetkezetbe. Először a tsz. elnökét, Szilágyi elvtársat keressük. A nappali őrtől, egy öreg őszhajú bácsitól kérdezzük meg, hol találjuk? Mintha azt mondaná, hogy a szom­szédos földművesszövetke­zeti boltba ment át, úgy veti oda. —- A nemzetgyűlésbe. — Az öreg arcára fontoskodó mo­soly ül ki. Tudjuk, hogy Szilágyi elvtárs képviselő, aki most résztvesz az országgyűlés ülésén, ahol talán éppen most tárgyalják az alkot­mány módosítását. Vájjon, hogy megy távol­létében a munka? Szabó Lajos elvtárs, agronómus készséggel mutatja meg a gazdaságot. A látottak azt mutatják, hogy a tsz. tag­jai akkor is jól dolgoznak, ha nincs itthon elnökük. Iparkodnak, hogy megtart­sák jóhírüket és mindig elől járjanak, nehogy verseny­társuk, a nyírgyulaji Petőfi tsz. lehagyja őket. Nemcsak a betakarítás folyik teljes erővel, hanem építkeznek is közben. Állatállományuk lehet, kedves állat, ö a sertésgondozó kedvence. Szabó elvtárs elvezet ben­nünket a baromfifarmhoz is. Bon Erzsikének szól — hozzon egy kis tengerit a csibéknek. Erzsiké készsé­földbe kerül. Eddig 120 hold rozs, 32 hold szöszösbük- köny, 16 hold árpa várja földben az esőt. A mag­ágyak műtrágyát is kap* tak, az árpát keresztsoro- san vetik. Tudják a Vörös Csillagbeliek, mit kell tenni a több termésért. Agronó- musuk nagy szakértelemmel irányítja a vetési munká­latokat. A Lanz-Bulldoggal Kónya János és Dankó Fe­renc vetnek. Ök tavaly is éjjel-nappal megszakítás nélkül dolgoztak azon, hogy a mag idejében földbe ke­rüljön. Munkájukra most sincs panasz. A gyümölcsösbe elláto­gatva, nagyon kedves jele-, netnek voltunk tanúi. Javá­ban folyt a szilvaszüret. Fiatalok, idősebbek szapo­rán szedegették kosaraikba az illatos muskotályt. Egy­szer csak katonai híradós kocsi állt meg a kertkapu­ban. Egy perc múlva már Amikor Bon Erzsiké hangjára összefutnak a Vö­rös Csillag tsz. udvarán a fehér jószágok, mintha fe­hér szőnyeggel borítanák be a földet. gesen megy érte, ugyanis most ő helyettesíti édes­anyját, aki ma bírósági ül­nök. Bon elvtársnő az igaz­ságszolgáltatásban is jó munkát végez. A tsz.-ben Peking, (Üj Kína). Alfred M. Pride altengernagy, az amerikai 7- hajóhad parancs­noka szerdán Tajvanra ér­kezett, hogy Csang Ka. áruló bandájával tervet i. • vácsoljon Tajvan és a csangkajsekisták kezén lévő más szigetek felszabadításá­nak meghiúsítására, pedig jól gondozza az ezer­nyi baromfit. Eddig 260 munkaegységet szerzett. hangzik is a parancsnoki elvtárs hangja. Messze hal-j lik a hangosbeszélőből: „Üdvözöljük a nyírbátori Vörös Csillag tsz. tagjait, asszonyait, lányait, öreg­jeit, fiataljait. Ajándék­dalainkkal kívánunk sok sikert további munkájuk­hoz.“ Leírhatatlan az öröm., találgatják kié lesz a követ­kező dal. Kondor Júlia megérdemelte a kedves ajándékot^ mert nőm keve­sebb, mint 250 munkaegysé­get szerzett eddig. Ezután még vidámabban folyt a munka, hiszen néphadsere­günk katonái szívesen segí­tenek. Különösen akkor, ha Kondor Júlia, avagy Nagy Ildikó is örömmel fogad­ják a segítséget. Ahogy a szilvával meg­rakott szekerek hazafelé tartanak, elkíséri a vidám tsz.-tagokat a híradóskocsi kedves zenéje, amelybe jó­kedvű lányok hangja ve­gyül. — Petényim —t egyre szaporodik. Mind több sertést, szarvasmarhát mon­danak magukénak. Ennek pedig hely kell. Befejezés­hez közeledik a 100 férő­helyes tehénistálló, meg kovácsműhely is épül. A tehénistálló olyan lesz, hogy a jóltejelő teheneknél egye­di takarmányozást tudja­nak alkalmazni. Látszik, hogy a tagság gondosan tervezett. Azon vannak, hogy teheneik a téli hóna­pokban is melegben legye­nek. Készül az ízletes silóta­karmány is. Szabó elvtárs büszkén mutatja a sertés- fiaztatót a sok kismalaccal. Büszkék is lehetnek rá! mindannyian. A mangalicák fialási átlaga 7 darab. Meg­néztük a hízósertéseket is, melyekből már 85 darabot adtak el és közel 250 ezer | forinttal gyarapították a tsz. Nem áll rosszul a Vörös Csillag vetés dolgában sem. A jövő évi kenyér- és ta­karmánygabona nemsokára Kondor Júlia, Nagy Ildikó és Nemeth Béláné is szépen részesedett a szilvatermésből. (Hammel József ielvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents