Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-24 / 226. szám

*» NtPLÄP 1954 szeptember 24, péntek Munkában a nagykállói pártszervezet népnevelői Nagykálló történetéről regényt lehetne írni. Sok nevezetesség, történelmi emlék fűződik e község ne­véhez. Valamikor megyénk székhelye volt. A múltban Nagykálló a Kállayak és a hasonszőrű urak kedvenc tivornyázóhelye volt. Ha­tára vadászszenvedélyeik kielégítését szolgálta. Hat földbirtokos uralta a köz­ség gazdasági és politikai életét. Minden úgy történt, ahogy ők akarták. Hű ki­szolgálói voltak ezeknek az uraknak a község kulákjai, akik még kegyetlenebbül vetették magukat a dolgo­zó parasztok kiszipolyozá­sára. ök voltak azok, akik 1936-ban például a képvise­lőtestületi ülésen elvetették az elöregedett szegények segélyezési kérelmét. A napokban lesz 10 éve annak, hogy az első szov­jet páncélkocsi befutott Nagykálló főterére. A dol­gozók őszi pirosrózsával fo­gadták a felszabadító hős harcosokat. Egy 55 év kö­rüli őszeshajű bácsi kis uno­kájával, könnyekkel ázta­tott égő vörösrózsacsokrot adott át az első szovjet tisztnek. A fiatal tiszt el­mosolyodott, majd a leg­szebb rózsát a zubbonyára tűzte.. j A fiatal szovjet tiszt egy pillanatig még nézte a vi­rágot, majd megölelte és megveregette az öreg vál­lát, tört magyarsággal ezt mondta; — Most már rajtatok a sor, hogy megváltoztassátok életeteket. 400 NINCSTELEN FÖL­DET KAP Ezt a szót ha nem is hallotta mindenki, de attól kezdve valamennyien érez­nék: most valóban rajtuk a jsor, eljött a várva-várt Jidejük.,, S a dolgozó pa­rasztok nem is vártak so­káig. Mérőszalagok, cöve- jkek kerültek a parasztok kezébe, s több mint 4700 jkat. hold földet osztottak szét 400 nincstelen, földnél­küli parasztnak. A föld jo- |gos tulajdonosai lettek. S alig tavaszodott ki, már előkerültek az ekék, a kü­lönböző mezőgazdasági fel- jszerelések, ki egy lóval, ki jegy tehénnel, kinek mije ivóit, elindultak azon az 'úton, amelyet már oly ré­gen vártak. Megalakult a pártszerve­zet, a község dolgozói mind­jobban kezükbe vették a község gazdasági és politi­kai irányítását. Nem volt tapasztalatuk a vezetésben, de mégis ment minden a maga rendjén. A felszaba­dulás, az új életbe vetett bizalom hallatlan erőt és lelkesedést tudott kölcsö­nözni a dolgozóknak. — Szemmelláthatóan nőtt és fejlődött a község. Ma már két jólmüködő termelőszö­vetkezete van. A dolgozó parasztok nehéz munkájá­nak megkönnyítésére népi államunk gépállomást épít­tetett, közel két és félmil­lió forint beruházással. Eb­ből másfélmillió forintot erő­gépekre és egyéb mezőgaz­dasági felszerelésre fordí­tott. A német fasiszták ál­tal megrongált dohánybe­váltót újjáépítették és kor­szerűsítették több, mint 5 és félmillió forint beruhá­zással. Ezenkívül 120 ezer forint költséggel új és kor­szerűen berendezett üzemi étkezde épült. 1153 RÁDIÓ — 1837 KE­RÉKPÁR A község dolgozó pa­rasztjai mind több mező­gazdasági kisgépet és mű­trágyát vásárolnak, hogy emeljék termésátlagaikat. Míg 1950-ben csak 400 má­zsa műtrágyát vásároltak, már 1954-ben 7300 mázsát. Mindinkább korszerűen gazdálkodnak. Ezt mutatja termésátlagaik emelkedése is. A gabonafélékből 1945- ben 7 mázsás volt az át­lagtermésük, , 1954-ben már elérték a 10.5 mázsát. Gaz­dasági fejlődésükkel pár­huzamosan emelkedett anyagi és kulturális élet- színvonaluk is. A földmű­vesszövetkezetek és nép­boltok egyévi forgalma megháromszorozódott. 1945- ben 227 rádiójuk és 2 ke­rékpárjuk volt, jelenleg 1153 rádiójuk, 1837 kerékpárjuk van a dolgozóknak. A kul­túra, a művelődési lehető­ség mindinkább eljut a legeldugottabb helyre is. Üj diákotthont építettek 167 ezer forintos beruhá­zással, 45 ezer forint költ­séggel új sportpálya épült. Most van tervbevéve az új kultúrház építése, amelyre a fedezet megvan. Ezekről az eredmények­ről a pártszervezet több mint kétszáz népnevelője és kisgyűléselőadója beszél is. A felvilágosító . munka nyomán a község dolgozói mindnagyobb politikái és termelési aktivitásba kezd­tek. Erről tanúskodott a legutóbb megtartott nép­nevelőértekezlet is. A pártszervezet népneve­lőire most nagy feladatok járnak. Sikerre kell vin- iíjtiük a békekölcsönjegy­zést, az őszi szántási-vetési munkákat és a tanácsvá­lasztást. Nem kétséges, hogy ezúton jó irányban haladnak a nagykállói népnevelők. Munkájuk nyo­mán ma már a dolgozó pa­rasztok arról beszélnek: hogyan és milyen formában tudnak egymásnak segíteni az őszi munka sikeres el­végzésében. De nem kisebb aktivi­tást fejtenek ki a tanács­választással kapcsolatban sem. Szabó Mihály népne­velő például elmondta, hogy a legutóbb megtar­tott kisgyűlésen igen sok problémát és jó javaslatot mondtak el a dolgozó pa­rasztok. Érdeklődtek: mi­lyen lesz a tanács önálló­sága és hatásköre. Java­solták: a tanácstagoknak közelebb kell kerülni a dolgozókhoz. Gyakrabban tartsanak rendeletismerte­téseket. Sok esetben nem tudnak helyesen tájéko­zódni. KULÁKRÉMHÍREK Mint mondtuk már, a fellendült politikai nevelő­munkát a dolgozók mind nagyobb aktivitása követte. Ezt a megnövekedett akti­vitást, az elért eredménye­ket az ellenség is látta. — Különböző rémhíreket kez­dett terjeszteni a község­ben. Lekicsinyelte az ered­ményeket s azon volt, hogy zavart keltsen a dolgozók körében. Például olyan rémhírek terjedtek el a községben, hegy esténként egy állítólagos ..fekete em­ber” jár az utcákon pisz­tollyal a kezében, azzal a szándékkal, hogy a funk­cionáriusokat lelője. Az ut- ct'n gyakran állították meg Száraz elvtársat, a járási bizottság titkárát s azt kér­dezték tőle: „Igaz-e, hogy az a „fekete” ember már kétszer magára lőtt?” Majd újabb rémhírhuliám jött, mégpedig az, hogy szökött SS-katonák és kémek tar­tózkodnak a községben, akik a volt főszolgabíró padlásán rejtőztek el. Az ellenségnek sikerűit egy-két napig a község nyugalmát megzavarni, bér az egész dologból egyetlen szó sem volt igaz. Senki nem látott egyetlen „fe­kete” embert sem. És sen­ki nem lőtt rá Száraz elv­társra. Honnan jött a rém­hír, mi volt a célja?. Az, hogy a jó és aktívan folyó kisgyüléseket megzavarja, hogy bizonytalanságot kelt­sen a dolgozók körében a békekölcsönjegyzésnél, a tanácsválasztásnál, s hát­ráltassa az őszi munka si­kerét. A pártszervezet gyor­san reagált erre a rémhírre, a népnevelők százai men­tek a községbe megmagya­rázni a való igazságot. Mi a való igazság? Az, hogy az egészből egy szó sem volt igaz, az, hogy a rém­hír értelmi szerzője nem más, mint Marján Ferenc, a rókához hasonló vörös bajuszú kulák. Az ő lakó­házából, az ő lakásának körzetéből indult ki az egész. íme itt a bizonyíték: a kulákok aljas módszerek­hez folyamodnak, hogy za­vart keltsenek dolgozóink körében. Marján Ferencnek és a hasonszőrű kulákok- nak nagyon fáj, hogy nem uralkodhatnak már többé a községben, nem gazdálkod­hatnak már 150 hold föld­jükön: Marján nem zsák­mányolhatja és nem ver­heti naponta Zilahi Sán­dort, aki 16 évig volt nála cseléd. Nagyon jól tudják ezt a káliéi dolgozó parasz­tok s nem akarják, hogy mégegyszer vissza térjen a kulákok hatalma. A pártszervezet, a nép­nevelők őrködjenek to­vábbra is éberen, s kímé­letlenül leplezzenek le minden ellenséges megnyil­vánulást, amely eredmé­nyeinket akarja gátolni, Bálint Lajos. Orvos, agronómus a kölcsönjegyzésről Olyan korszerű egészségügyi hálózatot építettünk ki, amilyet a régi Magyarország soha nem látott Ez a gondolat hatott át 1954 IX. 23-at írunk. Ép­pen a rádiónál állok, ami­kor hallom a Magyar Nép- köztársaság Minisztertaná­csának felhívását az Ötödik Békekölcsön jegyzésére. Át­villan agyamon az a renge­teg alkotás, amelyet Nép- köztársaságunk létrehozott azokból a forintokból, ame­lyeket nagyszerű népünk adott a hazának, hogy pótolja a Pató Pálok szellem és cse­lekvési renyhesége folytán előállott évszázados mulasz­tásokat. Rövid tíz esztendő alatt az alkotás nagyszerű hevü­letében megteremtettük a nagyipart, gépesítettük a mezőgazdaságot és olyan korszerű közegészségügyi hálózatot építettünk ki, ami­lyet a régi Magyarország soha nem látott. bennünket, amikor ma békekölcsönt jegyeztünk a megyei közegészségügyi és járványügyi állomáson, E lelkesedés eredményeként 990 forintos átlagjegyzést értünk el. Dr. Földi Emil megyei ipar- és települési hygiénikus. A gyümölcstermesztésben is gyümölcsözik a kölcsön Nagy Sándor Szabolcs- Szatmár megye kertészeti felügyelője szeptember 23-án az ötödik Békekölcsön-jegy­zés első napján így nyilat­kozott: — Közel húsz éve isme­rem Szabolcs-Szatmár me­gye gazdasági életét. Ami­kor idekerültem, rendezet­len alma- és egyéb gyü­mölcsfákat találtam. Abban az időben, a kapitalista gazdálkodás csak nyílt gyü­mölcsösöket telepitett. Nem is volt csoda, mert a perme­tezés seprővel történt. Ek­kor nem volt több, mint 30 kis permetezőgép megyénk­ben. Még a felszabadulás idején is több, mint 50 holdra jutott egy-egy kis háti permetező. Népi kor­mányunk a dolgozók keze nyomán, és kölcsön adott dolgozó parasztjaink. Mikor az ötödik Békekölcsön jegy­zési ívét kezembe fogtam, arra gondoltam, mennyibe is került államunknak ÖOO dolgozó paraszt szakmai ta­nítása és mennyibe kerül jövőre 1000 dolgozó paraszt szakiskoláztatása. Mind­emellett évente többszáz vagon külföldről behozott védekezőanyag, melyet a gyümölcstermelő dolgozó parasztok leszállított áron kaptak meg. Ügy érzem, boldog vagyok és velem együtt örülhet minden em­ber, aki népi kormányunk­nak segítségére lehet fo­rintjaival, ezeknek a nemes céloknak megvalósításában — fejezte be nyilatkozatát Nagy Sándor. forintjaiból fellendítette a mezőgazdasági termelést, s hozzáfogott a nagyüzemi módszerek bevezetéséhez. Gépállomásokat állított fel, melyeknek traktoraival és munkagépeivel gyorsabb es tökéletesebb lett a munka, nagyobb lett a termés. Az­óta 190 motoros permetező­gép, 72 talajmaró, gyomirtó és többezer Kiss Bálint-féle magasnyomású permetező- gép pusztítja a szabolcsi híres Jonathán-alma kár­tevőit. — A gyümölcstermesztés fejlesztése Szabolcs-Szatmár megyében tovább folyik, melyhez kormányunk min­den segítséget megad; az el­következő öt év alatt 40.000 hold gyümölcsös telepítését irányoztuk elő, melyhez a Csemetét kölcsön kapják Elkészült a fényképész ktsz. Zrínyi Hona-utcai új helyisége Tájékoztatás A megyei tanács mező- gazdasági osztályán végre­hajtott átszervezés folytán a földbirtokrendező csoport megszűnt. Ezt a munkát to­vábbra a járási tanács mezőgazdasági osztálya végzi. A megyei mezőgáü- dasági igazgatóság csak,rá járási tanácsok mezőgazda- sági osztályának határozata ellen hozott fellebbezésekét bírálja el. Tehát a földrendezési ügyekkel a jövőben nem kell a megyeszékhelyre utazni, azt a járások inté­zik. i?aö; Vincze József igazgató'1' A helyi tanácsok feladata a község fejlesztési terv kidolgozása és végrehajtása is Az Igazságügy miniszter beszéde Erdei Ferenc igazságügy­miniszter felszólalt az or­szággyűlés tanácstörvény­tervezeti vitájában. — Valóságos tömegmoz­galom volt a törvényterve­zet megvitatása, s ez egy­ben a Hazafias Népfront megszületését és e legszé­lesebb tömegmozgalom első sikerét is jelenti — mon­dotta. — Sokan azt kívánták, hogy a törvény kifejezetten szól­jon a tanácstagok anyagi, büntetőjogi és fegyelmi fe­lelősségéről. Mégis nem lett volna helyes, ha a ta­nácstagok felelős égét a ja­vasolt módon felvetettük volna a tervezetben, hiszen a tanácstagok választott személyek, akik nem áll­hatnak fegyelmi felelősség alatt, ellenben a választók megítélése alapján bármi­kor visszavonhatok. A felelősség nem fe­gyelmi felelősség a válasz­tott végrehajtóbizottsági tagoknál sem, mert ez ösz- szeférhetetlen lenne a vá­lasztással, viszont termé­szetesen ők is visszahívha­tók. De ezt a megkülön­böztetett felelősséget az egyik oldalon, másrészről megbecsülő és megtisztelő jellegét e megbízatásnak kifejezésre juttatja a tör­vénytervezet akkor, amikor a végrehajlubízottsági tagok részére esküt rendszeresít, ami az ed­digiekben nem volt. Többen felvetették, hogy a felsőbb tanács ne változ­tathassa meg az alsó taná­csok határozatát, mert ez sértené az alsóbb tanács jogkörének teljességét. Azt azonban nem lenne helyes elfogadni, mert mint a tör­vényjavaslat is világosan kifejezi, a tanácsok a demokra­tikus centralizmus el­vén nyugszanak, tehát az államhatalom helyi szerveinek bele kell il­leszkedni az államhata­lom egységébe. — Igen nagy számban szóltak hozzá az állandó bi­zottságok kérdéséhez. Eze­ket a hozzászólásokat kü­lönösen értékesnek kell te­kintenünk, mert . tükröző­dik bennük az állandó bi­zottsági tagoknak, a ta­nácstagoknak, de taná­cson kívül állóknak is a rendkívül élénk érdeklő­dése az állandó bizottságok munkája iránt. —* Ezek voltak a jelentő­sebb olyan javaslatok, ame­lyeknek az elfogadása és a íörvénybeiktatása nem in­dokolt. Sokkal több azon­ban az olyan javaslat, amelyek nemc-:ak megfon­tolásra érdemesek, hanem alkalmasak is arra, hogy a törvénybe kerüljenek. — Számosán javasolták, hogy a tanácsok feladatai­nak meghatározásánál ne csak a helyi ipar és a me­zőgazdasági termelés irá­nyításáról, illetőleg megse­gítéséről legyen szó, hanem a helyi kereskedelemről, közlekedésről, a város- és községgazdálkodásról is. — Ezzel kapcsolatban azt is sokan javasolták, hogy a tanácsnak jogában álljon a jogszabályok keretei között szükségleteket kielégítő vállalatok létesítése. Nyil­vánvalóan igen helyes ja­vaslatok ezek és a törvény- javaslat szövege már ilyen értelemben is került or­szággyűlés elé. A törvénytervezet a 6. paragrafusban azt is ki­mondja, hogy a tanács fel­adatai közé tartozik a vá­ros, illetve községfejlesz­tési terv kidolgozása és a gondoskodás annak végre­hajtásáról. Nagyszámú javaslatot ve­tettek fel oiyan értelem­ben, hogy a törvénynek utajma kellene arra, hogy az állami intézmények és vállalatok segítsék elő a tanácstagok munkájának ellátását. Ennek a kíván­ságnak tesz eleget a terve­zet 26. paragrafusa, amely kimondja, hogy az állami es társadalmi szerveknek kötelességük elősegíteni a tanácstagoknak tanácstag­ságukból eredő tevékenysé­gük zavartalan és eredmé­nyes végzését. A kiegészítő javaslatok köre azonban nem zárult le az oi'szággyűlési tárgya­lás megkezdésével. Az az eleven érdeklődés és alko­tó közreműködés, ami a megvitatásra kiadott terve­zet alapján megindult, to­vább folytatódott az or­szággyűlés tárgyalásán és az előttem felszólalt képvi­selőtársaim számos igen fi­gyelemreméltó és helyes- kiegészítő javaslatot tették,’

Next

/
Thumbnails
Contents