Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-12 / 216. szám
1954 szeptember 12, vasárnap NÉ P U Ä P 7 A% aggódó utas A „barátságos44 termelőszövetkezet A nyírtass! Szabad Nép termelőszövetkezet elzárkózik az új tagok felvétele elől. Kalauz: Kérem, az ön jegye Debrecen felé szól s most pedig Záhony felé megyünk. Utas: Te jó ég! És vájjon tudja a mozdonyvezető, hogy rossz irányba megy? Belépni szándékozó egyéni paraszt: No, szép kis példamutatás vendégvárásban! Újítási javaslat a nyugatnémetországi taxisofőrök számára . Nyugat-Németországban állandó veszélyben forog a taxisoífőrök élete. Az amerikai megszálló katonák bevett szokása már, hogy a sofőröket lelövik s a kocsit elrabolják. Miért takarja el ez az elvtársnO a szemét és miért fogja be a fülét? .,33.«.'!.. ' ............. fJAli — Mert a munkahelyen a férfiak minősíthetetlen hangnemben beszélnek egymással, folyton káromkod-1 nak. Hát nincs igaza ? — Siess, Lajos, vedd fel a kabátot, mert várnak ránk kint a kapuban. — Ha várnak ránk, akkor miért siessek? Felvételen — Tud ön gyorsírni? — Hogyne. Ügy azonban lassabban megy nekem az írás. iot no. Ne esők olvasd a Nyíri Pajkost! Vegyél részt szerkesztésében, küldd be ötleteidet is! §9 Csoda a VIGYKKÉMVÁ-nál • í ö ß I 1 .-.ni Fantasztikus elbeszélés (Bevezetés.) A napokban érdekes találkozásban Polt részem. Az utcán összeakadtam Trumti Tihamérral, a régi jó ismerősömmel, aki a Vízcsepp Gyártó Kivitelező Készletező és Mérlegelő Vállalatnál, röviden a VIGYKEMV A-nál dolgozik. A szó szoros értelmében összeakadtam vele, mert kikelt képpel, borzas hajjal szaladt az utcán, egyenesen nekem. ■ — Ali van veled, Trumti- kám? — kiáltottam ijedten. ö kidülledt szemmel meredt rám, néhány érthetetlen szót mormogott és már is .rohant volna tovább. ' Én azonban kíváncsi ember vagyok, hát nem engedtem, hanem megfogtam s. bevonszoltam a legközelebbi italmérésbe. Mindjárt belé is diktáltam két decit (kaszinót), hogy egy kicsit magához térjen. Súlyos lelkiállapotban lehetett, mert a két decit egy- szuszra lehajtotta. Ez viszont hosszú időre megakadályozta abban, hogy szólni tudjon, mert erős köhögési roham jött rá. így kénytelen voltam még egy decit rendelni. Tihamér barátom lassan megnyugodott, bár szeme még mindig lázasan csillogott. (Nem tudni most már a három decitől-e, vagy az erős lelki megrázkódtatástól.) — Mondjad már, mi történt veled? — ismételtem meg a kérdést. ö kért még egy decit, lassan komótosan megitta és aztán beszélni kezdeti: — Akár hiszed, akár nem, nálunk ma, sőt pontosabban ezelőtt egy fél órával csoda történt. — Csoda?! — hitetlen- kedve ráztam fejem. De Trumti egyre csak bizonygatta a maga igazát és a következő deci mellett el is mondta a csoda történetét. 1. Ezelőtt néhány hónappal új igazgató került a V1GYKKÉMVÁ élére. Fiatal szakember volt, s ezért a vállalat dolgozói nem valami nagy lelkesedéssel fogadták. Már megérkezése előtt folyt a sugdolódzás és sokan azt hitték: elérkezett az ő idejük, mivel az új igazgató nem nagyon ért a vízcsepp gyártásához. — És hol itt a csoda? — kottyantok bele az elbeszélésbe. — Várj! — szólt rám. 2. Amikor megérkezett és átvette a teendőket, akkor sem maradt abba a szapu- lás. A szobákban össze- össze ültek röpgyülést tartani az új igazgatóról. Egyelőre a régi témán kívül csak annyi újat tudtak mondani, hogyan öltözködik, milyen a modora. De itt aztán ádáz vita folyt, megoszlottak a vélemények. Kracsákné a vízcseppformázóból kijelentette: nem bánja, ha meg is súgják az igazgatónak, 6 vállalja a megtorlást, de meg kell mondani, neki nem tetszik az új igazgató modora. Mutacsek, a vízcseppszárító csoportvezetője viszont határozottan szembeszállt ezzel a véleménnyel. Szerinte az igazgatónak igen is . jó modora van. Erre Kracsákné kijelentette, hogy Mutacsek egy spicli, s bizonyára szalad mindjárt besúgni őt az igazgatónak. .Tnovs— De hol a csoda ? — kezdek türelmetlenkedni.’ — Várj! :nnA 3. Ettől kezdve vértelen, de annál hevesebb harc folyt Kracsákné és Mutacsek között. Mindkettőjüknek akadt, követője, így két ésoport állt egymással szemben. Közben pedig az igazgató YAn.isx-i'Ecn Meggyőző érv — De biztos úr, miért nyugtalankodik?! Hiszen csak anyagtartóssági próbát tartottunk... . így is szoktak patronálni Egyes megbízottak nem patronálják lelki- ismeretesen a termelőszövetkezeteket. — Halló, központ! Mikor kapcsolja már a termelőszövetkezetet? Még csak az kellene, hogy személyesen menjek ki oda! nem egy intézkedést hozott, amelyek mind helyesek voltak. De ezt nem nagyon vették észre egyik , észről sem. — A csoda ... *— nyögöm. — Várj! 4. Egy napon aztán váratlan dolog történt. Az igazgató elrendelte, hogy a vizcsep- peket ezentúl nem csepp- alakúra kell gyártani, hanem gömbölyűre. Erre aztán felfigyelt Kracsákné tábora. A szörnyűködésnek se vége, se hossza nem volt. Egész álló hétig másról sem beszéltek a víz- cseppformázóban, mint erről a szakmai szempontból képtelen intézkedésről. — Közben azt kezdték suttogni, hogy Mutacsek mindent elmondott az igazgatónak. Ez a hír véres kard volt. Arra a felszólításra pedig, hogy másnap délután mindenki jelenjen meg a termelési értekezleten, az egész Kracsák tábor elrémült, — Cső . i s — Várj! 5. Mindenki izgatottan vár- j la a termelési értekezletet. Kracsákné híveket próbált toborozni, arra az esetre, ha cl találják bocsájtani. Amikor az értekezletet az elnök megnyitotta és az igazgató szólásra emelkedett, halálos némaság ■ borult a teremre. Az igazgató pedig bevezetésül ezeket mondotta: —Elvtársak, el kell mondanom, hogy a napokban egy szakmailag helytelen intézkedést adtam ki, amelyet még ma visszavonok ,.. (Befejezés.) Hát ez a csoda története. Ámbár lehet, hogy csak legenda, mert az elbeszélés után Trumtit úgy keltett hazavinnem, = ráf a
