Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-07 / 211. szám

.-Ju NÉPLAP 195í Ne késlekedjünk az adófizetéssel Mindössze egy év telt el a kormányprogramra el­hangzása óta. Mezőgazdaságunk a fellendülés útján van. Ezzel egyidejűleg természetszerűen dolgozó pa­rasztságunk gazdaságilag tovább erősödött, életszínvo­nala nagyban emelkedett. Parasztságunk életszínvona­lának és gazdasági helyzetének megerősödését igen sok tényező keresztül lemérhetjük. Csak néhányat említsünk meg ezen tényezők közül: A termelőszövetkezetek zárszámadásai az elmúlt évinél is sokkal kedvezőbbeknek Ígérkeznek, paraszt­ságunk az elmúlt évinél is több terményt, több állatot ritt szabadpiacra, a kereskedelem statisztikai adatai nyomán megállapíthatjuk, hogy nagymértékben meg­nőtt a parasztság vásárlókészsége, a választékkal szem­ben támasztott igénye, s ezzel egyidejűleg kulturális igénye is jelentősen emelkedett. Igen hosszú utat kell beutazni ahhoz, hogy elvétve olyan községet talál­junk, ahol házépítkezés ne folyna. Hosszú volna felso­rolni mindazokat a tényeket, melyek a parasztság élet- színvonalának emelkedését mutatják. Ugyanakkor pa­rasztságunk igen sok esetben nem ismerte még fel az állammal szembeni kötelezettség teljesítésének nagy jelentőségét. Nem ismerte fel azt, hogy kötelezettség­teljesítésén keresztül saját jólétének alapjait rakja le, életszínvonalának további emelkedését biztosítja. A béke megvédését szolgálja. A szocialista államban a lakosság által befizetett adó az egész társadalom jobb­létét szolgálja, szociális és kulturális célok megvalósí­tására van fordítva. Megyénk harmadik negyedévi adóbevételi tervét augusztus 22-i állapot szerint 49 százalékra teljesítette. A lemaradás 14 százalék. A tervnek szeptember hó­napra eső részén felül szeptember hónapban még a 14 százalékos lemaradást is pótolni kell ahhoz, hogy a negyedév végére a tervet 100 százalékra teljesítsük. A járási pénzügyi osztályokra igen komoly feladat há­rul ezzel kapcsolatosan. A bevételi tervek reálisak, te­hát a lemaradásnak semmi objektív oka nincs. Az ed­digi lemaradás oka abban áll, hogy s járási pénzügyi osztályok munkájukat nem szervezték meg kellően, hiányos volt a felvilágosító munka, a pénzügyi bizott­ságokat sem mozgósították megfelelően, de főleg az adóügyi megbízottak munkáinak ellenőrzésénél voltak súlyos hibák. Komoly hiba volt az is, a járási pénz­ügyi osztályok nem léptek fel a törvény által előírt eszközökkel a notórius nemfizetőkkel szemben. Általában, de különösen azokban a járásokban, ahol a lemaradás nagyobbmérvű, az a feladat, hogy az elkövetkező hetekben a pénzügyi dolgozók jó munka- szervezéssel, szilárd munkafegyelemmel, jó ellenőrző munkával mindent tegyenek meg a bevételi terv telje­sítéséért. A járási végrehajtó bizottságok a pénzügyi osztályt mindenben támogassák. Adófizető parasztsá­gunk komoly összegű költséget takarít meg úgy népi államunk, mint sajátmaga részére, ha minden törvé­nyes eljárás bevárása nélkül haladéktalanul eleget tesz népi államunkkal szembeni kötelezettségének. DARÖCZI MIKLÓS. A mátészalkai járásban irágyabebordási versenyben gazdagítják a talaj tápanyagát A mátészalkai járás vala- \ mennyi községében élénk trágyahordási verseny ala­kult ki. A szövetkezetek és az egyéniek már eddig 6790 holdra mintegy 14 ezer va­gon trágyát szállítottak. A kocsordi és ököritófülpösi dolgozó parasztok párosver­senyében mutatkozik a leg­szebb eredmény. Kcrs''-'v~ : I kalákában szervezték meg ■ a trágyahordást, egy hét; alatt 140 vagonnal hordtak j a földekre. Ebben a község-j ben eddig 950 holdat tró-j gyáztak meg, s még e hé­ten 1500 holdat készítenek! elő a bő terméshez. így megelőzték az ököritőf ül­őket. Hogyan szerveztük meg a baktalórántháxi járásban a tanácstörvény vitát ? A helyi tanácsok a leg­magasabb helyi államhatal­mi szervek. Éppen ezért já­rásunkban nem közömbös, hogy kik lesznek tanácsta­gok. kik fogják és hogyan fogják képviselni a dolgo­zókat, hogyan fognak részt- venni a jövő építésében. — Éppen ezért fontos, hogy minden dolgozó ismerje a tanácstörvény-tervezetet, hozzájáruljon jó kezdemé­nyezésével a tervezet eset­leges kiegészítéséhez, mó­dosításához. Elhatároztuk a közösség érdekében, hogy mi, a járási tanácsunk ve­zetői és dolgozói szorgalma­san és lendületesen részt- veszünk kisgyűlések tartá­sában és vitavezetésében. A járási tanácson komo­lyan tanulmányoztuk a tör­vénytervezetet, vitákat ren­deztünk a hivatalban a munkatársakkal, majd a járási pártbizottság segítsé­gével dolgozóink megkezd­ték a kisgyűlések tartását. Eddig a járás területén 115 kisgyűlést tartottunk, ahol a dolgozók széles tömegével ismertettük és vitattuk meg a tanácstörvény-tervezetet. Ófehéftón, az egyik kisgyű- lés vezetője: Kormány Ist­ván. az egyik este 8 órakor kezdte meg a kisgyűlést, a vitát és még fél 11-kor is folyt a beszéd, ami azt iga­zolja, hogy dolgozóinkat igen érdekli a tanácstör­vény-tervezet. Simon József ramocsaházi lakos a kiadott tanácstör­vény-tervezettel teljesen egyetért, azonban javasol­ná, hogy amennyiben a ter­vezet törvényerőre emelke­dik, annak végrehajtására a felsőbb szervek nagyobb gondot fordítsanak, hogy a tanácsok alkalmazottainak ne legyen alkalmuk a dol­gozó nép rovására törvény- sértéseket elkövetni. Vakály György, ugyan­csak ramocsaházi lakos, hoz­zászólásában kifejtette, hogy az új tanácsokban egyszer és mindenkorra szűnjön meg a kiskirálykodás és engedjék mindenütt élni a jogaikkal a dolgozó népet, Vincze Bernát vajai hoz­zászóló azt javasolta, hogy a tanácstagok beszámoló- jukban az összes végzett munkájukról adjanak szá­mot az őt megválasztóinak. Máté András (Baktaló- rántháza) javasolta: „Szük­séges lenne, ha a tanácstör­vény-tervezet V. fejezet 25. §. 3. bekezdése kimondaná, hogy tanácstaggá csak az választható, aki az általános iskola VI. osztályát elvé­gezte, mert így feltételez­hető, hogy kerületében a beszámolókon felmerült pa­naszokat, javaslatokat, problémákat írásban is tud­ná rögzíteni, a sajtót tudná magyarázni és ismertetni a hozott határozatokat. Javasolta továbbá, hogy tanácselnökké csak az le­gyen választható, akinek legalább megvan az ált. isk. VIII. osztálya. Elnökké vá­lasztása után pedig 5 hóna­pos bentlakásos államigaz­gatási tanfolyamon venne részt. A leiratokból kitűnik, hogy milyen sok probléma vetődik fel egy-egy kisgyű- lésen, és milyen jó és hasz­nos a kisgyűlések tartása. Tanácsunk dolgozói minden javaslatot feljegyeznek és továbbítják az illetékesek­nek, hogy elősegítsék a mi­nél tökéletesebb törvény megteremtését. Míg a járási tanács dol­gozói a községekben tarta­nak vitakisgyűléseket, addig a járási tanács vezetői az állami gazdaságokat, gépál­lomásokat és termelőszövet­kezeteket keresik fel, és ott folytatnak vitákat. Hisszük, hogy munkánk­nak meglesz a gyümölcse és mi is hozzájárulunk felvilá­gosító munkánkkal a ta­nácstörvény jó megalkotásá­hoz. ALBERT ANTAL, a baktalórántházi járás tanulmányi felügyelője A kukoricabeadásról A begyűjtési minisztérium szabályozta a kukorica­beadást. Ez utasítás szerint a termelők kérésére az ez- évi kukoricabeadást tavalyi termésű kukoricával is le- ; hét teljesíteni. Azonban a tavalyi termésű kukorica víztartalma sokkal alacsonyabb, mint a májusi, ezért a tavalyi kukoricát öt százalékos súlytöbblettel veszik át szeptember 30-ig. Ez azt jelenti, hogy 100 kiló ta­valyi termésű kukoricával szeptember 30-ig 105 kiló i májusi szárazságú kukoricában előírt kötelezettséget lehettél jesíteni. I Mezőgazdasági szakboltokat nyitnak a földművesszövetkezetek a falu jobb áruellátásáért A SzöVOSz. harmadik országos küldöttgyűlése új feladatokat tűzött a földmű­vesszövetkezeti mozgalom elé a jobb áruellátás bizto­sítására, a jelenlegi bolthá­lózat kibővítésére. A meg­növekedett vásárlóerőt a meglévő bolthálózat nem tudta kielégíteni, ezért ezév első felében 9 fiókboltot és 17 piaci elárusítóhelyet lé­tesítettünk. Vásárosnamény- ban megnyitottuk az ország legszebb földművesszövetke­zeti áruházát és ugyanitt építjük a megye legszebb földművesszövetkezeti ven­déglőjét. Demecserben or­szágosan elismert szép kert­helyiséget nyitottunk. A harmadik negyedév fo­lyamán újabb 80 fiók- és háziboltot létesítünk. Ezek­kel a boltokkal különösen a tanyai lakosság áruellátásá­nak megjavítását kívánjuk elősegíteni. Sok fárasztó út­tól kíméljük meg a jövőben a dolgozó parasztokat. A III. negyedévben 8 mező- gazdasági szakboltot fogunk nyitni, melyből eddig Nyír­bátorban már meg is nyílt egy, a másik pedig a közel­jövőben Nagykállóban nyí­lik meg. Megyénk földművesszövet­kezeteinek közel 150 ezer tagja van. Azonban ez a létszám még nem eléggé tükrözi vissza a földműves­szövetkezeti mozgalom erős­ségét. A szövetkezetek veze­tői még nem kielégítő mér­tékben törődnek a taglét­szám növelésével. Különö­sen sok a javítanivaló a nők és az ifjúság földmű­vesszövetkezetekbe való be­vonásánál. DOROGI MIHÁLY, Mészöv. Modern kalózok A csangkajsekista banditák az amerikai hadsereg segédletével megtámadják és elrabol­ják a békés kereskedelmi hajókat. Főkalóz: Figyelem! Hadicélpont! Kereskedelmi hajó! Parsifal és a verklir Irta: V. ROGYIONOV. Amit itt elbeszélünk, an­nak az alapja egy nemrég megtörtént esemény. Az egész nyugatnémet sajtó hírt adott róla. A cselekmény színhelye a bajorországi Bayreuth, Né­metország amerikai meg­szállási övezetében. EGY AMERIKAI KASZÁRNYÁBAN: — Bob befutott! Helló, Bob! Ülj le és meséld el, hogy történt! — Helló, fiúk! De hiszen nem történt semmi külö­nös. — Jó, jó, csak ne szerény­kedj. Tudjuk, milyen jól megadtad azoknak a zene­rajongóknak! Add csak elő szép sorjában. — No, hát az úgy volt, hogy az este kimentünk Dick-kel az 5-ös kaszárnyá­ból a városba. A bárban ki­csit felöntöttünk a garatra, kedvünk támadt vigadozni, táncolni egyet. Ahogy ban­dukolunk az utcán, látjuk, hogy az egyik épületre ki van írva: Színház. Udva­riasan, finoman letesszük a pénzt. Bemegyünk, leülünk. Olyan csönd van, mint egy temetésen. A színpadon meg valami vallásos dolgot kántálnak, öt percig üldö­géltünk, gondoltuk, majd csak végetér ez a nyiváko- lás és jönnek a lányok. De nem! Befejezik az egyik imádságot, rákezdenek a másikra. Ásítoztunk az unalomtól. Hiába, az ilyen bojtos népség nem tudja, hogy kell mulatni! Azt mon­dom Dicknek: „Indítsd csak el a verklit!1* Volt nálunk egy ilyen kis zsebmasina. Dick bekapcsolta. A színpa­don azt litániázták: „Áraszd reánk áldásodat!“ — Dick zsebében meg-megszólalt a gépecske: „Kislány, babám bújj ide hozzám!“ Először csak halkan, azután hango­sabban. Körülöttünk min­denki felfigyelt, pisszegni kezdtek. De Dick csak foly­tatta. A színpadon azt mondták: „Atyám, neked ajánlom lelkemet!“ — Dick zsebéből meg ez nyikorgott: „Perdülj, fordulj, hopsza- sza!“ Akkorra már a kö­zönség is rájött, hogy miről van szó. Azt kiabálták: ..Botrány!“ A szomszédaink leiugráltak... Akkor valaki odajött hoz­zánk és ezt suttogta: „A színházigazgató úr kéreti önöket, szíveskedjenek fel­fáradni hozzá.“ Ha már ilyen udvariasan kértek, miért mondtunk volna ne­met? Dick teljes hangerőre fogta a zsebverklijét, azzal kivonultunk. Az igazgató azt kérdezte tőlünk: — Önök talán nem tud­ják, mit játszanak a szín­padon? — Tudja az ördög, — mondjuk, — valami temeté­si ceremóniát nyúznak. — De kérem, ez a Parsi­fal. Wagner operája. Dick erre megorrolt és azt mondta: — Ne nézzen már ben­nünket hülyének! Tudjuk mi, mi az a templom, mi a krematórium és mi a szín­ház. Ha egyszer meghal a nagymamám, nem viszem a színházba eltemetni. De ha táncolni akarok, nem vi­szem a kisleányt a krema­tóriumba. Ez itt színház? Jól van. De akkor mulattas­sanak a pénzünkért. A KATONAI PARANCS­NOK DOLGOZÖSZOBÁ­JÄBAN: — Üdvözlöm, polgármes­ter úr! Elnézését szeretném kérni a tegnapi incidensért az operaházban. Megtettük a megfelelő intézkedéseket. Felhívtuk katonáinkat, hogy tartózkodjanak a színházak látogatásától, amikor úgy­nevezett klasszikus műveket adnak. — Köszönöm szépen, pa­rancsnok úr. — Természetesen számí­tásba kell venni a kulturá­lis színvonalban mutatkozó különbségeket... Azonban engedje megmondanom, igen tisztelt barátom: ha doktor Adenauer kormánya arra kér bennünket, marad­junk itt 50 esztendeig, ak­kor önöknek, németeknek, igyekezniök kell felemelni kulturális színvonalukat, hogy megközelítsék az ame­rikaiakét. Már megbocsás­son, de a színházaik nagyon unalmasak. Mit is adtak ott tegnap este? — Wagner Parsifalját. — Hm, igen ... Nem is­merem. Miről szól? — Középkori szerzetesek­ről. Wagner a múlt század lángeszű német zeneszer­zője. — Kétségkívül, kétségkí­vül. Csakhogy már kiment a divatból. Unalmas. A fiúk azt mondják: megveszünk itt az unalomtól. Ez talán kissé erős kifejezés, de igaz. Azért jöttek ide, hogy meg­védjék önöket, de nem azért, hogy belepusztuljanak az unalomba. — De hiszen Wagnert az egész világon játsszák. — Ügy? Kétes ajánlóle­vél! Talán bizony a vasfüg-- göny túlsó oldalán is? — Természetesen, ott is. ' — Furcsa, nagyon furcsaf És kicsoda ez a Wagner? Nem volt valami kapcsolat­ban a kommunistákkal? — Nem. De a zenében igazi forradalmár volt. — Hát ez egyre cifrább lesz! Nos, azok a derék' fiúk helyesen cselekedtek,' amikor túllármázták a vö-*1 rös propagandát! Mi lesz,: ha McCarthy megtudja,1 hogy miféle műveket játsza­nak itt? De meg is fogja tudni. Én magam jelentem neki. Be kell tiltani! — De parancsnok úr!.., — Semmiféle Wagnert többé ne lássak, ha jót akar! Vagy pedig írják át a da­rabot, s táncoljanak görlök a Parsifalban!

Next

/
Thumbnails
Contents