Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-05 / 210. szám
1951 szeptember 5, vasárnap NÉPLAP NEMZETKÖZI SZEMLE 0 UJ helyzet a nemzetközi politikában Í954. augusztus 30-án a párizsi Bourbon-palotában történelmi döntés született. A francia nemzetgyűlés elvetette az „európai védelmi közösséget“, az európai hadsereg szerződésének tervezetét. A nagy nemzeti múltra visszatekintő francia nép messzehangzóan nemet mondott annak a politikának, amelyet az egymást olyan gyakran követő haza- áruló kormányok évek óta folytattak. Az utóbbi években még sohasem csendültek fel olyan elemi erővel a francia nemzetgyűlés üléstermében a nemzeti himnusz, a Marseillaise dallamai, mint azon az estén, amikor kihirdették az Aumeran tábornok által előterjesztett indítvány feletti szavazás eredményét. S a felemelő percek hangulatát nem befolyásolhatta az a tény sem, hogy az EVK amerikai tervének francia szószólói a padot csapkodták tehetetlen dühükben, vagy éppen kisompolyogtak a teremből. A francia nép leírhatatlan lelkesedéssel fogadta a nemzetgyűlés döntésének hírét. De nemcsak a francia hazafiak, hanem szerte Európában, minden becsületes, hazáját szerető ember szívét megdobogtatta a párizsi döntés. Európa népei, s köztük a magyar nép is, a béke ügyének újabb nagy győzelmét látják a francia nemzetgyűlés határozatában. Hiszen a francia nép „nem'‘-e elsősorban azoknak a német mllitaristák- hak, fasisztáknak szólt, akik ety emberöltő alatt kétszer sodorták világháborúba a mi hazánkat is. Az oradouri gyilkosok, a lidicei hóhérok, s a dunai hídrobbantók ugyanazt az egyenruhát viselték. Az űjraf elf egy vérzett, fasiszta Nyugat-Német- ország egyformán veszélyt jelent Franciaországra, Magyarországra, valamennyi európai országra nézve. — Ezért ünnepük sajátjukként a magyar dolgozók is a francia nép győzelmét, köszöntik táviratok ezreivel a francia népet s azt a pártot, amelynek döntő szerepe volt ebben a győzelemben — a Francia Kommunista Pártot. Az amerikai diplomácia — amely a második világháború óta egyik legnagyobb kudarcát szenvedte el, az EVK francia elutasításával nem nyugszik bele kudarcába. „Új módozatokat ke- res‘‘ kalandor-terveinek megvalósításéra. Fenyeget, zsarol és az amerikai politika „átértékelésének“ szükségességét hangoztatja. A „Washington Post” kijelentette: „az atlanti szövetség tagjainak nem szabad vesztegetni az időt, el kell választani az európai védelmi közösségről szóló szerződéstől a német keretszerződést és sürgősen ratifikálni kell. Ez előzetes intézkedés lenne Nyugat-Németországnak az atlanti szerződés keretében való újrafelfegyverzé- sére.“ Nyilvánvalóan ennek az útját egyengeti Churchill angol miniszterelnöknek az a javaslata Is, amely a tervezett EVK hat tagállamának, valamint az Egyesült Államoknak, Angliának értekezletét indítványozza. — Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az angol kormány egyben azon igyekszik, hogy kezdeményező szerepet játsszék a nyugati hatalmak európai politikájában, ami a már amúgysem rózsás angol-amerikai viszony további rosszabbodásához yezethet. A bonni kormány legutóbbi közleményében minden bizonnyal az amerikaiak tudtával és sugalma- zására „Nyugat-Németor- szág megkülönböztetésnélküli részvételét és felfegyverzését“ követeli az atlanti tömb: keretében és ugyanakkor amerikai—angol— nyugatnémet tárgyalásokat sürget „a nyugatnémetországi megszálló csapatok státusának szabályozására“, Franciaországról pedig említést se tett. Az Adenauer-kormány arcátlan követelései a felháborodás újabb hullámait váltották ki Franciaországban. Még a jobboldali „Figaro” is beismeri, hogy a bonni kormány „új és igen kellemetlen hangnemet vezet be a francia-német kapcsolatokba“. A „Párisién Liberé“ pedig a bonni közleménnyel kapcsolatban rámutat: „A francia—német kapcsolatok, amelyek június 20. óta (Mendes-France kormányra lépése) állandóan romlanak, kényes szakaszba jutottak”. Az európai védelmi közösség tervezetének francia elvetése után tehát számítani lehet a francia— nyugatnémet viszony további kiéleződésére. Meg kell jegyezni azonban, hogy Mendes-France az EVK elutasítása napján mondott nemzetgyűlési beszédében leszögezte: „Hűek vagyunk az atlanti szövetséghez“ s kijelentette, „ha az atlanti szövetségben akarunk maradni, akkor bele kell egyeznünk Nyugat-Né- metország felfegyverzésébe“. Bizonyára ezen alapulnak azok az amerikai vélemények, hogy Mendes- Franceban „jóindulatú partnert“ találnak Nyugat-Né- metországgal kapcsolatos további politikájukhoz. Mendes-France és azok a politikusok, akik vele egy húron pendülnek, igyekeznek elhitetni a francia néppel, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése ilyen — vagy olyan formában elkerülhetetlen. A francia népnek azonban más a véleménye. Nem kétséges, hogy a francia nép el fogja vetni a német fasizmus, militariz- mus bármelyik formában történő feltámasztásának újabb kísérleteit. Ezt kívánja nemcsak saját, de Európa kollektív biztonságának érdeke is. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az európai védelmi közösség elutasítása új helyzetet teremtett a nemzetközi politikában. A bur- zsoé politikusok részéről megnyitotta az új manőverezések, mesterkedések időszakát. Ugyanakkor azonban széles távlatokat nyitott a népek megbékéléséért küzdő tömegmozgalmak számára; új, hatékony fegyvert adott a békéért harcoló embermilliók kezébe. KI a felelős? Egy csokor tövis — rózsa nélkül Gyorsbüffé-reklám A kora reggeli órákban aktatáskás hivatali dolgozók, overallos munkásemberek és tarkakendős fiatal lányok sietnek a munkába. Ki gyárba, ki hivatalba, ki pedig a mezőre igyekszik. A keleti égen egyre magasabbra kúszik fel az augusztusi nap, hogy meleg csókjaival köszöntse a munkábaindulókat. így volt ez azon a hétfői napon is, amikor Gyebrószki Béla hat társával elindult munkahelyére. A hajnali friss levegő, a meginduló pezsdülő élet őket is jókedvre derítette. Nem szóltak egymáshoz, de üde mozgásukon, katonás lépteiken is érzett, hogy jókedvük van, örülnek az életnek. Mintha parancsszó hangzott volna el, olyan egyszerre álltak meg a 7. számú gyorsbüffé előtt. Éhes gyomruk valósággal fel- mordult a polcokon láthaló sok inyencfalat láttán. Volt ott virsli, szalámi, felvágott, csokoládéfélék, egyszóval minden, ami szemnek, szájnak kedves és ízletes. Elég volt a hét férfinek összenézni, s máris a pénztárhoz siettek, hogy gyomruk parancsoló követeléseit kielégítsék. Eddig minden szép és jó. Talán fel is vetődik az olvasóban, hogy hol itt a tüske? Ki végeredményben itt a gúny tárgya? — Higy- gyék el, nem akarom becsapni önöket. Most jön az, ami nemcsak a hét éhes férfi jókedvét hangolta le, de azt hiszem bármelyikünket tiszteletlen magatartásra késztetett volna. A meglepetés akkor kezdődött, amikor a rendelésre a pénztárban ülő bácsi furcsán rájuk nézett, s szótlanul mosolygott. A megismételt kérés után pedig nevetve jegyezte meg: „Hiszen csak díszből van kitéve. Fából van az mind. Propaganda az kérem.“ Hitetlenkedve lép oda mind a hét férfi a polchoz, s valóban: fából készült utánzat az a sok ínyencség,ami még a jóllakott embert is étvágyra gerjeszti. Ezzel vége is ennek a kis történetnek. A végszó csupán az éhenmaradt emberek bosszankodásával és a büffé vezetőire nézve nem éppen „hízelgő“ szavakkal bővült ki. Néhány szavam lenne azért még a vállalat vezetőihez. Úgy látszik, ők a büffét csupán „propaganda“ célokra létesítették és nem a dolgozók (különösen a munkábaindulók) ellátására. Nem tudom, mit szólnának hozzá, ha ebéd helyett egy tál fafelvágottat, hozzá fűrészporból készült kenyeret, s utána, hogy a csemege se maradjon el, egy pár szelet facsokoládéty faalmát, vagy fakörtét szolgálnának fel. (Valószínű, hogy ezekután a gyors- büffében utánzat helyett valódi árut is tartanának.) Bonyodalmak egy jutalmazás körül „Lassan járj tovább érsz.“ — Ezt a közmondást tartják a közlekedés és postaügyi minisztérium egyes dolgozói (a továbbiakban KPM). Csupán az a baj, hogy rosszul tudják alkaU mazni. Még a pártkongresszus előtt megyei versenyt indított a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a kubikosok, segédmunkások és kőművesek között. A versenyszerződés alapján a versenyben a legjobb eredményt elérő brigádnak 250, a második helyezést elérő brigádnak 200, a harmadiknak pedig 150 forintot kell adni, és vándorzászlót. Eddig rendben is van a dolog. Az egyszerű gondolkodású olvasó azt mondaná, hogy aki a versenyben a legjobb eredményt érte el, annak fizessék ki a neki járó pénzjutalmat és adják át a vándorzászlót. Szerintünk is ez volna a helyes. Csakhogy... csakhogy ez nagyon egyszerűnek látszik. Feltétlenül kellett valami komplikációt is hozzáadni. Vitát kezdtek, mégpedig annak eldöntésére, hogy ki fizesse a versenydíjakat. A vállalatok vezetői azt mondták, hogy a szakszervezet indította a versenyt, fizessen ő. A szakszervezet azzal védekezett, hogy nekik ilyen célokra nincs pénz biztosítva, fizessen a vállalat. Elsősorban annak az érdeke a verseny. A vállalatok vezetői ezután újabb védekezéssel kísérleteztek. Mivel a tervüket nem teljesítik, igazgatói alapjuk sincs, így nincs miből fizetni. A szakszervezet ezután már csak azért is, . hogy ne maradjon szégyenében, a vállalatok felettes 1 sZé'rúeivel kezdett tárgyalásokat a jutalmazásról. /so Eközben a verseny folyt. És nem is akárhogyan. Pár hónap alatt szinte az egész építőipart megmozgatta. A gyengébben dolgozó brigádok hetek alatt az élre töritek. A jók nem engedték a helyet, s újra visszaszerezték az elsőséget. Egyszóval, értékes, komoly verseny alakult ki. Augusztus 20-ra a kőművesek közül Rád- vánszki János, a kubikosok közül Novák József, a segédmunkások közül pedig T áncos Ferenc brigádja érte el a legjobb ered*' ményt. Ekkor kellet volna átadni nekik a vándorzászlót a pénzjutalommal együtt. Erre azonban hiába számítottak, mert még pénz nem volt. A sok értekezés és tanácskozás ha lassan is, de eredményt hozott. Az építésügyi minisztérium „vállalta“, hogy kifizeti (az első és utolsó esetben) a jutalmakat az alája tartozó vállalatok dolgozóinak. így a 61/2. Építőipari Vállalatnál Radvánsski János brigádjának 3000 forintot, Széles János kőműves brigádjának 900 forintot, Dro- tár András kubikos brigádjának pedig 1800 forintot fizetnek ki. Ugyanígy a 6. számú Mélyépítő Vállalatnál Reha Mihály segédmunkás brigádjának 1600 forintot engedélyeztek. Eddig rendben is van. Hátravan azonban még a tiszalöki eröműépítkezésnél dolgozó 3 brigád. Ök nem az építésügyi minisztériumhoz tartoznak. Nekik ki fog fizetni? A szakszervezet nem. A vállalat szintén nem. így tehát egyedül a KPM-en van a sor. Egyedül csak ő fizethet. A megállapodás szerint neki is kellene fizetni, de bizony ő nem akar. Ha akar is, ezt csak a fenti közmondás betartása mellett hajlandó megcsinálni. Annyit már „tettek'', hogy 2500 forintot ,Ígértek“ jutalomképpen. S ezzel abba is maradt a dolog. Jó lenne azért, ha a KPM megelégelné végre az ígérgetést és a lassú tem pót. A 61/2. Építőipari Vállalat eletói és szabadságbokori építkezését már több hónapja átadták rendeltetésének. Az épületbe beköltöztek. Akik benne laknak, jogosan panaszkodnak amiatt, hogy befolyik az eső és hullik a vakolat a szobákban. A panasz nyomán az építtető és az építkezést végző vállalat megbízottai a helyszínen is meggyőződtek a hibákról. Ennek ellenére nem történt intézkedés a hibák kijavítására vonatkozóan. A napokban többórás vizsgálat és újabb szakmai vita volt az építtető műszaki ellenőrei, a 61/2. Építőipari Vállalat és a 11/3. Tetőfedő Vállalat megbízottal között. Szakember bőven volt, de eredmény most sem született. Nem tudták eldönteni: ki a felelős a hibák elkövetésében. Azt elismerték és meggyőződtek róla, hogy a mennyezeten elszíneződések vannak, hogy hullik a vakolat, hogy az ablakok nagyrésze csak úgy-ahogy van beépítve, azonban ezzel még nincs elintézve az ügy. A hibát ki kell javítani. Ezt rendelkezés Is előírja. Felháborító az a bürokrácia, ami a két építkezés hibáinak kijavítása ügyében tapasztalható. — Tárgyalás tárgyalást ér. jegyzőkönyvet jegyzőkönyvre halmoznak, kdb. elé viszik az ügyet, és valamennyi szervet, akit csak ismernek, megmozgatnak, csak éppen az épületet nem javítják ki. A kár tovább nő, az időt tovább pazarolják tárgyalásokkal, s ha születik is majd döntés, ki fizet rá? Sem az egyik, sem a másik vállalat, hanem az állam. A rossz munkában illetékes személyek pedig abban bíznak, hogy megússzák az ügyet felelősségrevonás nélkül. Reméljük, a két építkezés rossz munkájának kijavítása mostmár nem fog sokáig késni, és méltó büntetést kapnak a kötelességmulasztó felelős személyek! D. I. Kedves Szomszédok! összegyűlt megint egy pár rendelet, amit el kell mondani maguknak. Mivel lassan vége lesz a nyárnak: nagy léptekkel közeledik az ősz, a betakarítás, a szüret ideje, helyénvaló lesz, ha ilyen Időszerű dolgokról beszélgetünk. Szóljunk hát először a bor beadásról A minisztériumok a SZÖVOSZ-szal egyetértésben szabályozták az 1954. évi borbegyüjtést. Ezek szerint a beadásra kötelezett termelőknek a termésből elsősorban a beadást kell teljesíteniük. A beadás után megmaradt mennyiséggel teljesen szabadon rendelkezhetnek, bármikor értékesíthetik. A beadást borszőlővel, musttal, vagy borral lehet teljesíteni. Csemege szőlővel a beadást csak azok teljesíthetik, akik az utasításban felsorolt fajtákat termelik. A beadás teljesítésére elsősorban hazai fajtájú szőlőt, vagy ebből szűrt mustot, bort kell használni: A beadás teljesítésére csak egészséges, tisztaízű, legalább 16 cukorfokos, erjedésmentes édesmustot, 10 Maligán- fokos, legfeljebb négy százalék seprőt tartalmazó, seprős újbort, legalább 10 Maligán-fokos, legfeljebb egy százalék lebegőseprőt tartalmazó, egyszer fejtett újbort, vagy seprőt nem tartalmazó kétszer fejtett borfr kell beadni. Ahol borszőlőben teljesítendő a beadás- ott a termelőnek legalább 16 cukorfokos mustot adó egészséges, zúzatlan borszőlőt kell beadnia. A beadási könyvben előírt kötelezettség 11.5 fokos borra vonatkozik. Ha a beadott bor ennél magasabb fokú, akkor kevesebbet, ha alacsonyabb fokú, akkor többet kell beadni. Ugyanez vonatkozik a szőlőié és a mustra is. Vadászati idén; A földművelésügyi minisztérium rendeletet hozott a vadászati idények megállapításáról. A rendelet értelmében egész évben szabad vadászni: rókára, borzra, vadmacskára, görényre, menyétre, hermelinre, hörcsögre, ürgére, üregi nyúlra, sündisznóra, kóbor kutyára és macskára, vidrára, pézsmapocokra, verébre, dolmányos varjúra, szarkára, szajkóra, héjára, barna réti héjára, kékesi réti héjára, karvalyra, barnakányára, sarki búvárra» északi búvárra. A halastavaknál és halászattal hasznosított vizeknél szárcsára, szürke gémre. Nagyvadas területen vaddisznóra. Csak az alább meghatározott időszakban lehet vadászni a következő vadakra: Nyúlra november 1-től január 15-ig. Fácánkakasra október 15-től december 31-ig. Harisra, gerlére, vadgalambra augusztus l-től december 31-ig. Erdei szalonkára szeptember 1-től április 30-ig: Récére, szárcsára, sárszalonkára július 15-től március 31-ig, a rizstelepeken a rizstermelés egész Ideje alatt. Vetési lódra szeptember 1-től április 15-ig; Vetési varjúra augusztus 15-től március 15-ig. Seregélyre szőlőkben és gyümölcsösökben augusztus 15-től november 15-ig. Hajtókkal tilos vadászni hasznos vadakra, vízimadarak és erdei szalonka kivételével február 1-től augusztus 31-ig. Hajtókutyával február 1-től július 31-ig tilos mindenféle vadra vadászni. Tilos a vadak fiait elfogni, vagy tojásaikat elpusztítani, kivéve azokat, amelyeket egész évben lehet vadászni, = dobos = »özhirré tétetik! t r NFPLAP REodílet i n Ncnnr nflGVflRnzojfl
