Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-05 / 210. szám
NÉPLAP 1954 szeptember 5, vasárnap A fiatal iskolások fejlődésének sajátosságai Receptek Még K. D.. Usinszkij,, a nagy orosz pedagógus írta, hogy „ha a pedagógia minden vonatkozásban nevelni akarja az embert, akkor mindenekelőtt minden vonatkozásban meg is kell ismernie őt“. Ahhoz, hogy a gyermekeket helyesen nevelhessük, meg kell ismernünk testi és szellemi fejlődésük sajátosságait. Vegyük hát szemügyre a fiatal, iskolaköteles korú gyermekek fejlődésének sajátosságait. A gyermekek hétéves koruktól tizenkétéves korukig jóval lassabban fejlődnek, mint életük első éveiben. Míg iskolaköteles koruk előtt évente 7—8 cm-t növekszenek, addig hatéves koruk után — csupán 4—5 cm-t. Ezzel szemben ugyanekkor (hatéves koruk után) fokozottabban fejlődnek belső szerveik. Nagyon fontos, hogy ezekben az években normálisán fejlődjék a mellkas, melyben a tüdő és a szív foglal helyet. Ezért a gyermekek legyenek minél többet friss levegőn, tornázzanak s végezzenek könnyebb munkákat a kertben (ágak nyesése, talajlazítás kis kapával stb.). Az ilyenkorú gyermekeknél változások következnek be a csontok struktúrájában is. Csontjaik tömörebbek, vastagabbak és erősebbek lesznek: mindazonáltal nagymértékben különböznek a felnőtt ember csontjaitól, mert még csak középtájon csontosodnak, amint ezt a karokon és lábakon megfigyelhetjük, s végeiken porcogósak. Ezidőtájt még nem eléggé csontosodtak rneg a germccsigolyák és a csontváz más részei sem. Ez az oka annak, hogy a gyermekek ebben a korban nagyon hajlékonyak. A hajlékonyság azonban veszélyeket is rejt magában: a gyermekek gyenge csontrendszere könnyen deformálódhat. Ha a gyermek az iskolában vagy otthon nem a termetének megfelelő padban vagy asztalnál ül s teste helytelen helyzetet foglal el, hátgerince és mellkasa elgörbülhet. Ugyanez lehet a következménye annak, ha a gyermekek a szülők gondatlansága folytán korukhoz képest nehéz terheket cipelnek. A szülőknek, ha burgonyát. vagy más élelmiszert hozatnak gyermekeikkel, ügyelniük kell arra, hogy az ne legyen túl nehéz számukra (7—8 éves gyermekeknél legfeljebb 1 kiló, 12 éveseknél legfeljebb 5 kiló)! Azonkívül mindig cserélgetni is kell a terhet: hol az egyik, hol a másik vállon, hol az egyik, hol a másik kézben vinni. Váltogatott kézben kell vinni az iskolatáskát is. Hétéves korában a gyermek beül az iskolapadba. Míg azelőtt egész energiája játékokban merült ki, most már a gyermek csupán a tanulásmentes idejét fordítja játékokra. Nagy nevelőhatásuk van a tanítóknak, az új pajtásoknak, az egész iskolai környezetnek. A gyermek kezdi pontosabban érzékelni a külső benyomásokat. Az oktatás folyamán kifejlődik benne a tananyag tudatos felfogásának és em- lékezetbentartásának képessége. Eleinte a gyermek inkább a szószerinti, azaz gépies betanulási képességére támaszkodik szellemi fejlődésében. Az ilyenkorú gyermekek mind az egyszeregyet, mind a költeményeket, sőt még az elbeszéléseket és a meséket is szó- ról-szóra tartják meg emlékezetükben s sokáig, néha egész életükben pontosan emlékeznek rájuk. Az iskolásgyerek ilyen gépies tanú-; lás mellett gyakran nem hatol be a tanultak értelmébe s nem képes azoknak tartalmát ■ saját szavaival visszaadni. Pontosan bemagolta, például az egyszeregyet, de ha összevissza kérdezgetik belőle, nem tud; nyomban válaszolni. Vagy vegyünk egy másik példát. Jól tudja, hogy 5x7 az 35, de belezavarodik, ha azt kérdezzük tőle: mennyi hétszer öt. Az elsőosztályos a kívülről megtanult verset szívesen mondja fel kántál- va, soronkint, gyakran figyelembe sem véve a pontokat. Ez azt jelenti, hogy még kevéssé érdekli őt a tanultak tartalma, inkább a szavak muzsikája, a ritmus köti le figyelmét. A szülőknek és a tanítóknak segíteniök kell a gyermeket az űj benyomások és ismeretek helyes felfogásában. Meg kell magyarázni neki a látottak és hallottak értelmét és jelentőségét. Nagyon fontos tisztázni, hogyan érti az iskolás azt, amit olvas és tanul, amit a moziban lát vagy a rádióban hall. Hozzá kell szoktatni őt ahhoz, hogy a tartalmat saját szavaival adja vissza. Ebben a dologban ügyesnek kell lenni. Ha a felnőttek türelmesen és érdeklődéssel fogják hallgatni a gyermeket, az szívesen el fog mondani mindent. Azután meg lehet magyarázni neki azt, amit helytelenül fogott fel. Ha azonban folytonosan félbeszakítjuk őt „ugyan már“, „hová gondolsz“ stb. felkiáltásokkal, elhallgat s kényszeredetten fog válaszolni kérdezőskö- désünkre. Nagyban hozzájárul az iskola a gyermekek akaratának neveléséhez. A tanulásba házifeladatok elkészítése többé-kevésbé huzamos akaratmegfeszítést követel. Az iskolásokban kialakul a kötelességérzet — annak tudata, hogy el kell végezni a kiszabott munkát, függetlenül attól, érdekes-e vagy sem. A fegyelem és a rend tudatos betartása, a közös érdekek figyelembevételének szükségessége kiformálja a gyermek jellemét, türelemre és állhatatosságra neveli őt, megacélozza akaratát. Ha a gyermek látja, hogy szülei tiszteletbentart- ják az iskolai rendet, maga is hozzászokik a rend és fegyelem feltétlen betartásához. (Szovjet cikk nyomán.) SÜTEMÉNYEK ^ KÁVÉ MELLÉ / Kakaós kuglóf: CukrífStejben 1 deka élesztőt megkelesztünk. Mély tálban 10 dkg margarint vagy vajat 2 kanál porcukorral, 1 egész tojással és 1 tojássárgájával habosra keverünk. Hőzzá- adunk 40 dkg lisztet, az élesztőt és annyi ÍJtüljííl, amennyit a tészta felvesz, de úgy, hogy a tészta kissé lágy legyen. Kanállal jól kidolgozzuk, addig, amíg hólyagos lesz. Ekkor a tésztamennyiséget elfelezzük, az egyik felébe két kávéskanál kakaót keverünk. A formát kikenjük vajjal, meghintjük zsemlyemorzsával és a két tálból egyszerre, öntjük be a tésztát. Egy órán keresztül kelesztjük még, azután lassú tűznél megsütjük. Melegen meghintjük vaníliás cukorral. Kuglóf: Fél kg lisztet 3 tojássárgájával, 5 dkg vajjal, kis porcukorral és cukros tejben megkelesztett 2 dkg élesztővel jól kikeverünk úgy, hogy a kanálról leváljon. Vajjal kikent formában kelni hagyjuk, amíg a forma megtelik, azután megsütjük. Gyors kalács: Langyos tejben megkelesztünk 5 dkg élesztőt, 30 dkg. lisztet 1 tojással, 3 evőkanál cukorral, 5 dkg vajjal, a megkelt' élesztővel és pici sóval- jól eldolgozunk. Simára felkeverjük úgy, mint a rétestésztát szokás. Kivajazott kuglóf-formában néhány percig pihentetjük és előre melegített sütőben megsütjük. PARADICSOMOS SÜLT Egy fej reszelt vöröshagymát zsírban világossárgára párolunk, majd beleteszünk szeletekben félkiló, ízléssze- rint sózott, jólkivert felsált. Azután negyedliter paradicsomot öntünk rá, s addig főzzük, míg a hús meg nem puhul. Amikor a hús puha, világos híg rántással berántjuk. Aki szereti, kevés cukrot tehet bele. Párolt rizs- zsel, vagy tört burgonyával tálaljuk. Gyermekeknek, úttörőknek Utazás a MARSBA Fantasztikus elbeszélés l. írta: J. SMITH — Hat hónap nem elegendő az utazás előkészítésére. Nem tudjuk befejezni a védőöltözet anyagával kapcsolatos kísérleteket — mondta Bob Collins, a jelenlevő fiatal tudósok legnagyobb clkedvctlenedésére. Szavai nyomán halk moraj futott végig a kis szobán, hiszen mindenki tudta: ha a dolgok így állnak, akkor a legkedvezőbb alkalmat szalajtják el. Éppen hat hónap múlva kerül a Mars legközelebb a Földhöz, a két égitest közti távolság „mindössze“ 55 millió kilométer lesz. Ilyen közel pedig csak minden 15 évben jön a Mars. A kedvező alkalom elmulasztása lényegesen költségesebbé és nehezebbé tenné a tervezett utazás megvalósítását. — Hat hónap nem hosz- szú idő — mondta egyszerre izgatott hangon Fablo. — Én mégis azt állítom, hogy hat hónap alatt be tudjuk fejezni az előkészületeket. Közös erővel! Pierrékkel együtt! „Közös erővel“ — milyen egyszerű szavak, mégis ez a terv megvalósításának eretlen kulcsa. A fiatal tudósok kipirult arccal latolgatták a lehetőségeket. — Igaza van Pablonak! — kezdte Bob, amikor már valamelyest elcsitult a zaj. Az előkészületek lázában megfeledkeztünk barátainkról. Alig párszáz kilométerre tőlünk Pierrék hasonló dolgokon törik a fejüket. Egész biztos, hogy segíteni tudjuk egymást. Még ma hozzájuk repülünk Pablo- val. Beleegyeztek? — Amint befejeztük megbeszélésünket, azonnal induljatok! — javasolták innen is, onnan is. Ügy zsongott a kis szoba, mint egy méhkas. A javaslatokat mindenki pillanatok alatt elfogadta. A gyűlést berekesztették, Bob és Pablo kezet- szorítottak társaikkal, aztán kiléptek az erkélyre és beszálltak Bob helikopterébe. Egy gombnyomásra forgásba jöttek a légcsavarok, pár pillanat múlva pedig már el is tűntek déli irányban a láthatár mögött. * Rövid utazás után megérkeztek barátaikhoz. A kölcsönös üdvözlések után az ifjúsági tudományos társaság titkárának, Pierre Cour-1 tonnák dolgozószobájában pihenték ki a „hosszú út fáradalmait“. Pierre két színes gombot nyomott meg az íróasztal jobboldalán elhelyezett kis kapcsolótáblán,1 aztán az egyik ízléses kiállítású f— képállványba beépített mikrofonhoz közelebb hajolva, beszélni kezdett: — Itt Pierre! Hans, Kol- ja, jöjjetek át hozzám, vendégeink vannak!... Igen. Igen! Bob és Pablo vannak itt! Nem telt bele még három perc sem, Hans és Kolja helikopterrel megérkezett. Szívélyesen köszöntötték a régi ismerősöket, aztán — az idő elég későre járt már — mindjárt közös problémájukról kezdtek beszélgetni. Pierre elmondta, hogy a tudománvos akadémia segítségével sikerült kikísérle- tezniök a védőöltözetek anyagának összetételét, a kivitelezéshez jelentős állami támogatást kaptak. A falba- épített szekrényhez lépett és elővette a ruha kísérleti példányát, amit mindjárt magára is öltött. (Folytatjuk.) Levét egy ifjú barátomhoz Kedves Barátom! A minap Szatmárcsekén jártam, ahol Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője nyugszik örök pihenőn. A temetőben, az emlékét hirdető márványoszlopnál felidéztem szellemét, csengő verssorait, bölcs intelmeit ismételgetve. Különös erővel éreztem ezeket a verssorokat: Négy szócskát üzenek, vésd jól kebledbe, s fiadnak Hagyd örökül, ha kihúnysz: A haza minden előtt. őszintén megmondom, ennél a versecskánél Rád gondoltam. Ne érts félre, nem akarok tintalelkű taná- rosdit játszani, vagy nagyképűen frázisokat, ismételgetni, de mégis szólni kell néhány szót Hozzád. Szeretném megkérdezni Tőled: hányszor gondolsz Te így, ahogy a költő tette, a Hazára? A Magyar Népköztársaságra. Többször hallottalak már türelmetlenül panaszkodni, kifakadni, sőt szitkozódni is, hogy ezt vagy azt nem siWerült megszerezni, megkapni és bizony, az utóbbi időben minden szavadból, minden mondatodból valósággal kiágaskodik ez a szó: ÉN. Pedig van egy másik szó, amelyik nemesebben, szebben hangzik: a HAZA. Van egy szó, amelyiket sokkal, de sokkal többet kell kiejteni szánkon, de legfőképpen, amelyikre sokkal többször kell gondolni. Ez a szó: a HAZA. A megyei levéltárban őrizték hosszú ideig egy szabolcsi 1848-as honvédnek, a gyulaházi Borcsik Salamonnak sajátkezűleg írt harctéri naplóját. Ezt a naplót lemásoltam és most szeretnék belőle néhány sort szószerint idézni. A napló elején arról ír. hogy a szabadságharc dicsőséges tavaszán minden vágya és álma, hogy beálljon a honvédseregbe, de apja súlyos betegsége ezt megakadályozta. Majd így folytatja: „Július 14, reggeli 5 óra. Midőn a nap életfénnyel üdvözlé a földet, apámnak a sír alkonyát szövé meg. Anyám, én és két testvérem az árvaság reménynélküli napjaira jutánk. Én anyámnak szándékomat ismét határozottan nyilvánítám. Anyám könnyezett — könnyeit kettőnkért sirá. Nekem Anyám könnye s jövője — Hazám köny- nye s jövője közt kellett választanom. De hasztalan! Hazámat jobban szeretém s az éppen alakulandó szabolcsi önkéntes csapat zászlója alá letevém eskümet szeptember 10-én Nagykállóban ...“ Borcsik Salamon nem volt neves lángoszlopa a szabadságharcnak — egyszerű közkatonája volt. De öntudata, hazaszeretete a hősök sorába emelte. Ismerlek, ismerem vágyaidat, álmaidat: valami rendkívüli nagy dolget szeretnél tenni, olyat cselekedni, hogy tisztelve nézzenek Rád a felnőttek, és a lányok is. Ez így helyes. Őszintén kívánom Neked, hogy ifjú láng, buzgalom, lobogjon még akkor is a szíy^dr- ben, ha már évtizedeket hordozol a válladon. isI)p egyet sohase felejts el: igazán nagyot és szépet csak úgy alkothat egy ember, legyen az munkás, paraszt,’ mérnök, feltaláló, költő, vagy zenész, ha ezt választja élete jelszavának: a HAZA minden előtt! Most különösen nagy szükség ver arra, hogy Veled együtt minden fiatal ezt válassza jelmondatának, vezérlő csillagának. Szép, szabad hazában élünk, ahol a tehetség kivirágozhat, ahol szabad a pálya a fiatalok ereje, al- kotnivágyása előtt. És most különösen nagy szükség; van a hazaszeretetre, mert a szabad haza, a Magyar' Népköztársaság nagy dolgokat művel: Mi szocializmust építünk! Nem tudom, gondoltál-e már ennek a mondatnak a jelentőségére. Ne frázisként gondolj most erre a mondatra, hanem nézz egy kicsit mögé, nézz egy kicsit a jövőbe. Ha kitárul gondolkodó értelmed előtt a ragyogó jövő, azt mondod: érdemes érte dol-i gozni, küzdeni. Érdemes azt mondani: a HAZA minden előtt! Ez a mondat, ez a jelszó nagy erőt ad. A nyíregyházi , 6, számú Mélyépítő Vállalat néhány lelkes fiatalja elhatározta, hogy portyázó DISz-brigádöt ala-; kit a pazarlás elleni küzdelemre. A vezetők közül néhányan nem’ értették meg, vagy nem akarták megérteni a kezdeményezés nagy jelentőségét és rátámad- tak a hibákat bátran feltáró fiatalokra. A fiatalok közül egy meghátrált. Kijelentette az első nap utánrj nem vesz részt a brigádban. A többiek azonban azt fogadták meg: nem tántorodnak a céltól, ifjú szívvel küzdenek a pazarlás, felelőtlenség, tunyaság ellen. —* Ezek a fiatalok jól megértették ezt a mondatot: a HAZA minden előtt. A laskodi Vorosilov termelőszövetkezet fiataljai] burgonyabetakarítási versenyre hívták a megye minden DISz-szervezetét. Védnökséget vállaltak a burgonyatermelés felett, mert tudták, hogy a bőséges, jó termésre szüksége van az országnak. S nemcsak hangos szavakat mondtak, hanem becsülettel dolgoznak. Pedig biztosan voltak olyanok is, akik kinevették őket. A laskodi szövetkezeti fiúk és leányok is jól megértették: a HAZA minden előtt! És én azért írtam ezt a levelet, hogy Te is jól' megértsd: a HAZA minden előtt! A viszontírásig üdvözöl S. I. ÁttZONYOKNAL