Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-04 / 209. szám
1954 szeptember 4, szombat • 5 *• t « r a Bonn a* újratfelfeg-y vérzés fűti, ~ folytatását követeli A francia nemzetgyűlés- ,nek az „európai hadseregről“ szóló szerződést elutasító döntése után Bonnban észrevehetően fokozódott azoknak a köröknek tevékenysége, amelyek bármilyen áron meg akarják valósítani Nyugat-Németország új raf elf egy vérzését. A bonni kormány két napon keresztül foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az ülések után nyilvánosságra hozott záróközleményből kitűnik, hogy Bonn revansvágyo körei semmiféle tanulságot nem vontak le a Párizsban lezajlott szavazás eredményeiből. Továbbra is arra törekszenek, hogy létrejöjjön az „európai hadsereg" Nyugat-Németország uralkodó pozíciója mellett. A bonni kormány — amint a záróközlemény hangsúlyozta — külpolitikájának „korábbi irányvonala folytatására“ öt pontból álló tervet dolgozott ki, amely gyakorlatilag Németország széttagoltságának kimélyítésére irányul. Bonn nyilvánvalóan az „európai védelmi közösséghez“ hasonló újabb kombináció létrehozására törekszik, csupán kevesebb országgal. A bonni kormány a továbbiakban „szuverenitásának visszaállítását“ követeli. Hogy mit értenek a bonni vezetők „szuverénitás“ alatt, kitűnik az említett tervnek abból a pontjából, amely „jogi rendezést“ javasol „más országoknak a szövetségi köztársasághoz tartozó csapatai viszonylatában“. A „szuverénitás“ bonni értelmezésben féktelen militan- zálást jelent az Egyesült Államok ellenőrzése alatt, jelenti továbbá Németország katonai megszállásának folytatását. Az Adenauer-kormány Bonnban nyilvánosságra hozott záróközleményének öt pontját angol lapok szemleírói úgy tekintik, mint Nyugat-Németország korlátlan felfegyverzésére irányuló követelést. A nyolchatalmi értekezletre irányuló angol javaslat nyugati visszhangja A nyugati országok politikai köreiben széles visszhangot keltett az a brit javaslat, hogy — tekintettel az EVK franciaországi kudarcára — hívjanak össze nyolchatalmi értekezletet az ilymódon bekövetkezett helyzet megvitatására. Ezen az értekezleten, mint ismeretes, a párizsi szerződést aláírt hat országon kívül Anglia és az Egyesült Államok venne részt. A „DPA“ jelentése szerint az Adenauer-kormány ,.pozitívan fogadta a nyolchatalmi értekezlet összehívásáról szóló angol javaslatot.“ Bonnban a kormány egy szóvivője csütörtökön ^nyilatkozatot tett e Kérdésről, s szavaiból kitűnt, hogy az Adenauer-kormány nem vonva le az EVK kudarcáénak tanulságait, az eddiginél is messzebbmenő követeléseket támaszt. Az említett szóvivő ismertette a kormány álláspontját a szuverenitással kapcsolatban, s javaslatai között első helyen említette, hogy Nyugat-Németország- nak meg kell kapnia a teljes szuverenitást. „Londoni hivatalos körökben csütörtökön csökkentették az értékét azoknak a híreszteléseknek, hogy az angol kormány szilárd terveket dolgozott ki a nyolchatalmi értekezlet azonnali összehívására a német újrafelfegyverzés kérdésében. Kijelentették, hogy az értekezletre irányuló terveket „mérlegelik". Még el sem készült a terv a nyolc kormány érintkezésbe lépésére. Külpolitikai hírek (MTI). A newyorki rádió Uj-Delhiből érkezett jelentést közöl, amely szerint India hozzájárult ahhoz, hogy szeptember 7-én kezdődjenek a portugál-indiai tárgyalások az indiai félszigeten lévő portugál településekről. * Peking, (Uj-Kina). A „Vietnami Tájékoztató Iroda“ jelenti, hogy Ho Si Minh elnök és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya a vietnami augusztusi forradalom és a függetlenségi nap alkalmából kitüntette a vietnami néphadsereg több magasrangú tisztjét. Van Nguen Ziap tábornokot, a vietnami néphadsereg főparancsnokát a katonai érdemrend I. fokozatával tüntették ki. Peking, (Uj-Kína). A „Vietnami Tátjékoztató Iroda“ jelenti csütörtökön, hogy a vietnami néphadsereg az északvietnami Viet-Triben 448 hadifoglyot adott át a Francia Unió haderőinek — hetven franciát, 176 németet, 180 marokkóit és 22 algírit. A Francia Unió haderői ötszáz fogvatartott polgári személyt adtak át a vietnami néphadseregnek. A franciák augusztus 27- én a Haiduong tartományban lévő Minh-Giangban kétezer fogvatartott polgári személyt adtait át a vietnami néphadeseregnek. Az átadott polgári személyek elv mondották, hogy átadásuk előtt a 400-as és a 21-es számú börtönökben a Francia Unió katonái minden személyi tulajdonuktól megfosztották őket. 8 Magyar Rádió nyíregyházi Stúdiójának műsora A nyíregyházi stúdió min. den este tél hétkor kezdődő adásában a 223.8 méteres hullámhosszon sugároz műsort.— Mai műsor: A stúdió postája. — Hírek. __ Laskodi történetek. — Zenés összeállítás. — A patronálok nyomában. Ri- port. — A csillagászán hét előtt. Ambrozi Céza írása. — Szórakoztató zene. Zsuzsika a tudomány kapujában Hajszálpontosan 4 órakor gördült ki a pályauvarról Záhony felé a vonat. Az egyik fülkében az ablak mellett lévő padra ültem le. Kezemben a Szabad Nép. Olvasgattam. Alig két-há- rom állomás után egyszer csak nyilik az ajtó és egy kékoverálos ember lép be a fülkébe — nagy batyuval a hátán. Ruhája meglehetősen viselt, itt-ott malteros, arcát három-négynapos szakáll fedi. A batyuját leteszi a padra és pontosan velem szemben foglal helyet. Egy darabig ül némán, szótlanul, ide-oda nézelődik. Néha rámpillant, mintha meg akarna szólítani. De nem teszi. Később mégis elhatározza magát. — Mit ír az újság — kérdi szerényen. — ír az sok mindent — válaszolok kurtán. Éppen a sporteseményeket olvastam, hát ezt kezdem magyarázni útitársamnak. — Zátopek szerezte meg újból az első helyet 10.000 méteren. Nem válaszol, csak néz, fejével bólogat. Szeméből j nagy kérdőjelet olvastam I ki. Nem érti — gondoltam. ; Megmagyarázom, kicsoda ! Zátopek, hogyan győzte le j ellenfeleit. Figyelmesen | hallgatja. Később megkérdezem: maga nem szokott I újságot olvasni? — Tetszik tudni, nincs ! időm rá — válaszol. 1 — Hol dolgozik? — pró- ! bálom beszédre szorítani. ! — A MÁV-nál. Építkezés- I nél Ujfehértón. Hajnalban j már négykor talpon va- ; gyünk, este meg ha hazamegy az ember, vacsorát főz, utána megmosdik és lefekszik. A vonat robog, a kérdések és feleletek váltogatják egymást. Megtudom tőle, hogy Oláh Benjáminnak hívják és a kisvárdai járásban lévő Pap községben lakik. Három gyermeke van. Keresete után érdeklődöm. — Hát megvan az a nyolc- kilencszáz forint — válaszolja. Ebben van a családi pótlék is. Kapok még szabadjegyet, amivel akármikor utazhatok Záhonytól Debrecenig — teszi hozzá. — Nincs olyan hónap, amikor többet keres? Bevallja, hogy többször kap 1200—1500 forintot, mint 900-at. — Hát aztán, hogy élnek — érdeklődöm tovább? Szeméből elégedettség sugárzik. — Jól — felel határozottan. — Van még öt hold földecském, az megtermf ami a konyha körül szükséges. A vonat lassan közeledik Kisvárda felé. Benjámin bácsi pedig, aki a negyven évet túltaposta, minden kérdezés nélkül tovább magyaráz. — Amit csak lehet, megteszek a család boldogulásáért. Van két fiam, meg egy lányom. Mindhármuknak disznót hizlalok. A nagyobbik fiam 16 éves, az otthon segít a gazdaságban. Hogy törődik a családjával, azt el is árulja egész viselkedése, külseje. Arcára az idő, a gond ráncokat rótt. Tenyerét kemény- nyé, kérgessé tette a munka. Meglátszik rajta, hogy becsületes, dolgos ember. — Úgy gondolom, hogy mire felnőnek a gyerekek, lakást építek nekik. Ne kelljen még erről is gondos- kodniok. A nagyobbik fiú háza már készen is áll — mondja és örömtől sugárzik arca. De igen nyugtalan, szinte percenként kifelé nézeget. — Tessék már mondani, hány óra van? — öt. — Kisvárdán meddig vannak nyitva az üzletek? Le akarok szállni vásárolni — azért kérdem. — Úgy tudom, hatig. Órámra pillantok és megnyugtatom, hogy nyitva ta^ tálja még a boltokat. — Aztán mit akar vásárolni? — Zsuzsika, a kislányom most megy iskolába, hát el kell látni. Meg a többieknek is akarok egyet, mást venni. Nem érdeklődöm tovább, de úgy látszik, megbarátkozott az öreg és tovább magyaráz. — Tudja, én Dögén nevelkedtem. A Horváth uraságnál voltam napszámos. Akkor más világ volt. Alig, hogy felcseperedtem, dolgozni kellett. Csak három osztályt jártam. Az is mikor volt már! Tanultam is, meg nem is. De inkább nem. A fene se törődött akkor a paraszt gyermekével. Nem folytatja tovább a történetet, csak lehajtja fejét. De én tudom, mit akart mondani. Azt már szégyelie bevallani. Csak nézett a kezemben lévő újságra, és a szeme sarkában, mintha belement volna valami, parányi nedves csillogás jelent meg. Benjámin bácsi nem tud olvasni, nem ismeri a betűket, számokat. Nem jellemző ma már az írástudatlanság, hisz évről- évre egyre több ember tanul meg írni, olvasni. Benjámin bácsinak annyit tudok mondani, használja ki a lehetőséget. Nem szégyen a tanulás negyven éven felül sem. Gondoljon kislányára, Zsuzsikára, aki most lépi át először a tudomány kapuját. Azt kérem Benjámin bácsitól, taníttassa tovább a kislányt, mert amint mondta: okos gyerek. Azt ígérte, tanítónőt nevel belőle. Teljesítse hát ígéretét, hogy még jobb családapa legyen, s gyermeke boldogabb ember, FARKAS KÁLMÁN, Adenauer politikai és katonai szövetségei készül szervezni Franciaország ellen Bonn, (ADN). A „Die Mittag“ nyugatnémet hírügynökség egy csütörtökön kiadott kommentárjából kitűnik, hogy Adenauer politikai és katonai szövetséget készül szervezni Franciaország ellen. MÓRICZ ZSIGMOND Alakja úgy emelkedik felénk a múlt ködéből, mint az égbenyúló szírt; írói, hazafiul felelőssége népével .szemben mint útkereső hajós reménye a viharkorbácsolta végtelen tengeren. Kit ringatott bölcsőjében, kit dajkált a csécsei föld, a sokatlátott Tisza-hát? Ki .volt, s miért jött? Hová tartott ez a szellemóriás átdü- ‘börögve, átlobogva a magyar élet egének éj színű kárpitján? „Én azt hiszem, minél nagyobb egy író, annál nagyobb kötelessége a legfontosabb dolgokban színt vallani, megmondani, mi az igazság, mi a kötelesség“ — nyilatkoztatja ki önmagáról, ars poeticájáról.,, — Nyilas Misi szájából. A szülői házból már magával hozza a paraszti életformát. Igaz, anyai részről a falusi értelmiség 48-as hagyományokat ápolgató szemléletét is. E két világ benne összefonódott és szenvedélyes feltörekvésvággyal átitatva, már egész nemzete látóköréig, sorskérdéséig szélesedik. A város számára reménytelenül magános ember, igazán otthon csak a falun érzi magát. Legeslegjobban a Tisza táján, a szatmári földeken, a. tiszaparti falvak népe között. 1879 — 194 2. A névtelen újságíró mohón kutatja ezt a tájat, keresi az embert, s az eletüket mozgató, a valóság gyökerében lévő társadalmi rú- gókat, kutatja az embert vágyaival, törekvéseivel, nyomorával és szenvedésével, reményeivel. A Kisfaludi Társaság megbízását örömmel vállalja, mert kedvére járhatja az országot, gyűjtögetheti a nép szellemi ragyogását, ősi kultúrája legdrágább kincseit; a népköltészet gyöngyeit. Köztudomású faluimádata: „Én falu-imádattal mentem a falura. Ezt az imádatot a népi-nemzeti iskola iktatta belém. Az az iskola, amelynek Petőfi, Arany, Tompa, Erdélyi János voltak a megindítói. Hogy a költők miként énekeltek a faluról, s milyen aranyverőfényes atmoszférát teremtettek körülötte, ezt tudjuk; de voltak, akik rosszabbat tettek; felfedezték a nép költészeti kincseit, s azt valósággal választóvízzel hán- tották le a salakról: a népről. Elválasztották a kettőt. Valóban úgy tekintették a népet, mint a kőzetet, amely tartja a nemes fémet. De csak a tartalom értékes, a kőzet jelentéktelen. A népköltés gyöngyeit ki lehet szemelgetni a faluból.“ Állásfoglalása eme meghatározó jegyeit látjuk megnyilvánulni témaválasztásában, hangvételben, az írói ábrázolásában, alkotásmódszerében egyaránt. Mindig az élet sűrűjébe talál. „Hét krajcár" szárnyra kapja nevét. A kis novella megrázó drámaisága mögött ott találjuk a szegénységgel cs gyermeke halálával ért fájdalommal birkózó szenvedő embert, ö is egy és csak egy ember, a sorstárs százezrek, milliók között, ezért annyira cseppben a tenger a „Hét krajcár“, Az élet nyomorúságának olyan mélységében jártam, hogy elszakadt a fonal, amely a közrend köldökéhez fűzött) elfogadtam a koldustól az alamizsnát, mert a koldus végre nem koldus '/olt, hanem ember, embertárs — mondotta. 1905-ben megnősült, de életük viharral, válsággal teli. Az ismeretlen debreceni asszonyhoz, a feketeruhás nőhöz írott levelében ezt írja :t családi életéről: „Valami iszonyú, féktelen, szinte torz szerelem volt közöttünk, és mégsem tudtam harmóniába kerülni vele . .. végig egy vihar volt a 23 év, amelyben ő kettétört és én lezuhantarh.“ És mégis ez az asszony, kit .szeretett és csodált, ez a puritán, tiszta, erős lélek, ottmaradt mögötte, szelleme ösztönzi, vezeti tollát. Ennek a nagyszerű léleknek sugárzásaiból szövi legíennköl- tebb emberi nőalakjait. Róla mintázza az „Úri muri“ Réti Eszterét, „Erdély“ Károlyi Zsuzsannáját, a „Rokonok“ Lináját. Nehéz, komor levegőjű regényeiben, mint például a „Fáklyában“, a „Sáraranyban“, de a többiben is leleplező vádiratot szerkeszt a népnyúzó Ardaiak, Cseör- gheö-Csulik dzsentri úri világa ellen, tükröt tartva eléjük. Megrázó, ahogyan a „Fáklyában“ megírja az ököritói falu társadalmi keresztmetszetét és micsoda döbbenetes együttérzés szólal meg az események frissében, melegében született riportjában: „Háromszázhuszonöt halott, kilencvenkilenc sebesült. Mind halottam, valamennyit gyászolom. Földijeim, véreim, s ami művésznek talán legfontosabb: a modelljeim! Ott tanultam megismerni nemcsak a magyar parasztot, hanem az embert is.‘‘ A hetedik krajcárt kereső asszony nemzedékeivel, népével együtt menetel 1919- ben kezében a zászlóval, szívében a reménység dalával. Cikket ír a somogyi termelőszövetkezetekről. Tanácsköztársaság melletti állásfoglalásában határozottan kimondja: „Mennyivel szebb, boldogabb és nyu- godtabb lesz az új világ a réginél! A kommunizmus meg fogja hozni az individuum valódi kivirágzásának nagyszerű korszakát. Magyarországon most fejlődik az igazi emberi élet.“ És a bukás után, a fehér terror szörnyű nyomása alatt sem veszíti el önmagát, bár menekül az élet viharából, menekül a „Légy jó mindhalálig“ című regénye alakjaihoz, életéhez. És éles tollal lerántja a leplet a Hor- thy-kor nevelési rendszeréről. Aztán felsorakoztatja nagy, robusztus alakjait, mint például Bethlen Gábort az Erdély trilógiájában a legnagyobb, leghaladóbb korok eszményképeit, jellemeit. De ugyanakkor megírja a „Kivilágos kivirrad- tig“, az „Űri muri“, a „Rokonok“, a „Forr a bor“, a „Forró mezők“, a „Boldog ember“ stb. munkáiban i----a tiszatáji parasztnak, vagy a tiszamenti kisvárosnak az életét, hanem keresztmetszetében ábrázolja az akkori magyar társadalmi valóságot... Abban az időben nem volt a magyar irodalomban mer-'—bb, fc' ubb, igazabb krónika, perirat, amely oly ín mélyen feltárta volna a társadalmi valóságot, amelyek mögött olyan nyomasztó tények voltak: mint az például, hogy 1930 elején Szabok s-Szatmár megyében 23.200 egy holdon aluli és nincstelen zsellér nyomorgott, pusztult a parasztvilág sivatagaiban. — 1934-ben a rohamosan növekvő, elmélyülő gazdasági válság közepette ez a szám mir 28.500-ra emelkedett, ugyanakkor a földbirtokosok, a basaparasztok száma 14 százalékkal megugrott. És 1945. előtt a Horthy- fasizmus, a dühödt, esztelen háború idején már elérte a nincstelenek száma a 43.596 főt. A földterület 46 százalékát a felszabadulás előtt már csak 125 nagy- birtokos birtokolja. És most, Móricz Zsigmond halálának 12. évfordulóján őróla s koráról emlékezve, hadd mondjuk meg, hogy megváltozott ennek a népnek az élete. Más nóta, más dal kel szárnyra a Tisza mentén, a Nyírségen, a Ti- sza-háton. 1945-ben 565.000 holdat osztott szét pártunk és kormányunk 87.000 nincstelen, kisemmizett paraszt között. És most ezeken a földeken, a termelő-, szövetkezetek sokezer holdjain a közösségi termelési forma nyomán indul el parasztságunk egy jobb, egy boldogabb jövendő felé. Ha G köztünk járna, •— hiszen élhetne még, hiszen élhetett volna még, — bizonyára megírná a felszabadult népnek, az új népnek az új nemzedéknek kibontakozását, megírná úgy, ahogyan még a magyar parasztságról, a magyar társadalmi valóságról igazibban, ma- gyarabban, mélyebben és drámaiabban senki sem írt. BAROTA MIHÁLY.
