Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-29 / 230. szám
NÉPLAP 3 Éljen néphadseregünk, a béke orsó je ! SOROZASI LEVELEK A honvédeskű letétele előtt... KATONA VERSEK Eskü ,iÜnnepi légkörben ülünk a kultúrteremben. Várjuk a percet, amikor dolgozó népünknek mi is fogadalmat teszünk. Nagy pillanat ez, hiszen eddig még csak úgy szerepeltünk, mint jövendő katonák. — Most pedig elérkezett a pillanat, hogy fogadalmat tegyünk népünknek: hű fiai leszünk! Hallgatjuk és mondjuk a honvédeskü szövegét s ezzel egész életünket a nép, a haza szolgálatába állítottuk ... “ — írja levelében Debreceni István tiszalöki fiatal. F. J. írja, ugyancsak Tiszalökről: „Valamikor régen, ahogy apám is mesélte, csendőrszuronyok előtt kellett a legényeknek a sorozóhelyre vonulni. Vájjon ki is szolgált a dolgozó emberek közül szívesen a fasiszták hadseregében? Senki, az emberek kényszerből húzták fel a katonamundért. Most örömmel és büszkén, énekelve, nevetve vonulunk a sorozóhelyre s boldogság számunkra, hogy a dicsőörökű néphadsereg tagjai lehetünk ; j; “ P. B. írja: „Elérkezett az idő, mi is a néphadsereg katonái leszünk. Valamennyiünk szent kötelessége, hogy a honvédesküben foglaltakat megalkuvás nélkül magunkévá tegyük és hazafias ember módjára álljunk helyt. A haza védése szent kötelességünk .. . “ S. F. ezeket írja: „A költő így dalolt a szabadságharc idején: „Nem kerestek engem kötéllel — Zászló alá magam csaptam én fel...” Ma mi is így gondolkodunk. Nem érezzük keserű, fájdalmas kényszernek azt, hogy katonai szolgálatra kell vonulnunk, hogy a haza védelmére fel kell esküdnünk. Ez a mi hazánk a nép szabad hazája és éppen ezért dicsőség katonának lenni, dicsőség a nép országának határain helytállni. Ilyen gondolatokkal jöttem én el a sorozásra s ilyen gondolatokkal öltöm majd magamra a néphadsereg egyenruháját.” Néphadseregünk nagyszerű példaképe a Szovjet Hadsereg. A képen: a Szovjet Hadsereg harci egységei egy díszszemlén. Hadseregünk példaképe a dicső Szovjet Hadsereg Füttyszó az éjben. Az alig-kezdett álmok szemünkből kiröppennek menten. Harci riadó. Már felszerelve állok. Az udvarra! Sűrű sötétség vár ott. Sorakozunk szigorú négyes-rendben. A távolban szántóföldeknek sora. Kémények nyúlnak fel az ég félé, kemencék mélye a melegét ontja, a nép alkot s a gép hűséges szolga. Neonfény-szemmel pislog a sötét éj. Békét lehel a föld. Kanyargós utacska szeli át a csendes éji tájat. Vesszőfonata mögött az ágyú is hallgat. Fegyverrel, izzó szívvel védjük e nyugalmat, munkánkat, életünk, ha bárki reátámad. Békét lehel a föld. S kell, hogy békés legyen, hogy boldog homlokát csillagokig emelje! Szerszámmá öntik át egykor majd fegyverem. De addig fiaink egy vércseppjének sem szabad kicsordulnia földünkön semerre. Kell, hogy tisztítsuk addig fegyverünk csövét kell sarat dagasztanunk, feküdnünk nedves fűben, ázva menetelünk, az éj bármily sötét, erősnek lennünk, hogy a gyilkos sörét azt pusztítsa el, aki azt felénk küldte. Ha haza érkezünk s egy derűs, friss reggel katonazubbonyunkból kirázzuk a halált, aggódás nélkül élhet majd minden ember. A kommunizmusban nem kell többé fegyver. Belőlük traktor lesz. Vagy eke. mozdony talán. Levélsürgető Hogyha nem küldsz levelet nekem, éjjel is csak azt kérdezgetem a szívemtől: mért nem írsz? Hogyha éjjel sosem alhatom, lemaradok a gyakorlaton, megdorgálnak, meglehet. Hogyha engem dorgálnak sokat, s mégsem végzem jobban dolgomat, fogdába Is kerülök. Hogyha ezt te mind meggondolod, párod fogdába nem juttatod, inkább a szívedbe zársz. Vers a táborból Hetek múltak, hogy messzi mentem tőled kis országunk egy másik szögletébe. A vonat vitt, hogy suhantak a földek, s más táj, hegy és völgy vett ölébe, nézd-e! Érzem hiányod, ezt zúgják az erdők, ha este végig elalszik a tábor. A percek messzi tőled olyan termők, egész valómmal érezlek: hiányzol. Tisztul szerelmem, mint a völgy patakja, amely a hegyről zúg, hogy messzi fusson. — Az ébrenlét szemed fényét kutatja szerelmem, kedves, testvérem, te húgom. Milyen más, hogyha katona az embert — hűségesebb a csillagragyogásnál. Az éji tábor dobog a szívemmel, s a kedves vár, a jó öreg Tiszánál. KOMMUNISTÁK PÉLDAMUTATÁSA Rekkenő volt a hőség, a kék égbolton sehol egy felhő. Az átszeli fák, bokrok és a nagy tábla kukoricák szinte lehelték magukból a szomjúságot. Az úton katonák meneteltek. Tompán koppantak a katonacsizmák a köveken. Hosszú sor kígyózott végig az úton, talán kétszázan is lehettek. Egész éjjel tartott a menet s bizony nem volt könnyű a felszerelés sem, amit a hátukon 'vittek. A súlyos fegyver is nyomta a vállukat, s a homlokokon egyre gyakrabban s egyre több izzadtság-gyöngy jelent meg. Hajnalban — még alig szürkült — „ellenséget“ kellett leküzdeni, amely váratlanul csapott rájuk. Nehéz volt, de sikerült. Aztán továbbindultak. A katonák zubbonyán már átütött az izzadtság, s a fáradt léptek nyomán felkavarodott a por. Szalai Dénes rajagitátor is nehezen tűrte a kínzó fáradtságot. De érezte, hogy nem maradhat le. Neki, a rajagitátornak, a kommunistának példát kell mutatnia. összeszorította fogát és jobban meghúzta a fegyver szíját. Ekkor lépett hozzá a parancsnok. — Szalai elvtárs! — Parancs! — öt önként jelentkező elvtársra van szükség, akik előremennek néhány száz métert, hogy biztosítsák a menet élét. Kikre gondol? A harcosok bágyadtan néztek egymásra: mindenki fáradt volt. Szalai elvtárs nem tudott választani. Nézte, csak nézte az elvtársait, de nem tudta, kit javasoljon. Egyet azonban tudott; jelszavakkal, beszéddel itt már nem lehet lelkesíteni. Itt cselekedni kell. E gondolatok a másodperc töredéke alatt villanlak át agyán. Es Szalai elvtárs cselekedett. Határozott mozdulattal kilépett a sorból. — Ki jön velem? Négyen jelentkeztek. A példamutatás minden agitációnál erősebb volt. öt elcsigázott harcos indult el az úton, de az elszántság és az erős akarat legyőzte a már-már uralkodó fáradtságot. Meggyorsították lépteiket, hogy az élre kerüljenek. A parancsnok derűsen nézett utánuk. — Tudtam, hogy számíthatok rájuk. A legjobb ; katonák. Kommunisták mind az ölen. 1 CHIODI KÁROLY, A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Miniszterének parancsa tovább szilárdítsuk hadseregünk fegyelmét, növeljük harci szellemét, erejét. Tettekkel bizonyítsuk be mindennapi munkánkban, hogy méltók vagyunk a magyar nép bizalmára. Elvtársak! Harcosok, tiszthelyettesek, tisztek, tábornokok! A Néphadsereg Napján, kívánom, hogy a nyári kiképzés sikeres befejezésével, kiváló eredményekkel erősítsétek honvédelmünket. A katonai és politikai ismeretek alapos elsajátításával, a haza és a nép iránti hűséggel és odaadással, a honvédségi cs népi vagyon öntudatos megóvásával váljatok méltó fegyvertársaivá a hazánkat felszabadító legyőzhetetlen Szovjet Hadseregnek. Éljen és virágozzék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! Éljen népünk harcokban edzett vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen felszabadítónk, példaképünk, hatalmas fegyvertársunk, a dicső Szovjet Hadsereg! Éljen népünk teremtő békéjének, növekvő jólétének, hazánk szabadságának és függetlenségének erős védelmezője: a Magyar Néphadsereg! BATA ISTVÁN altábornagy a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. A mai kor embere kissé csalódottan nézhet erre a számra. Harmincezer fo-' rint, hát ez is pénz egy] megyétől? De ha az ember meggondolja, hogy a körültekintő, mindent számításba vevő pénzügyminiszter az ország egy évi kiadásaira négy millió forintot kér kölcsön, akkor egy rövidke kis számítás után egészen másképpen látjuk a dolgot. A négymillió forint háromszor akkora területű országnak Volt a költségvetése, mint a mai. Tehát a mai területre kb. egy millió háromszázezer' forint esik. Most vegyük számításba azt, hogy államunk költségvetése ma ennek a háromezerszerese, úgy rögtön kiszámíthatjuk hogy a megajánlott .kölcsön összege mai értekben megközelíti a százmillió (forintot. Ez pedig arramu- .iat, hogy az egész megye lelkes örömmel adta oda minden nélkülözhető krajcárját Kossuth kérésére, az ország építésére. Államunk a Kossuth útján haladva szintén csak kölcsönt kér. És népünk •adja is szívesen, mert tudja, hogy az tíz, sőt százszorosán megtérül abban a sok alkotásban, mely nap- ról-napra emeli életszínvonalunkat és amelyekkel napról-r.apra gazdagabbak leszünk. És évenként immár tízszer van alkalma meggyőződnie arról, hogy ezt a kölcsönt kamatostól vissza is kapja. Az 1848-as év hatalmas áldozatkészsége legyen tehát ma is a példánk s akkor büszkén hirdethetjük, hogy mi az 1848-as évnek. Kossuth eszméinek törvényes örökösei vagyunk és elmondhatjuk, hogy így tanít bennünket a múlt. • Kiss Bmö levéltáros Bata István altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere a Néphadsereg Napja alkalmából a következő parancsot adta ki: Elvtársak! Harcosok, tiszthelyettesek, tisztek, tábornokok! Köszöntlek benneteket népünk és hadseregünk közös ünnepe, a Néphadsereg Napja alkalmából. Szeptember 29-e a magyar nép szabadságharcokban gazdag történelmének fényes dátuma, dicső elődeink: az 1848-as honvédsereg első győzelmes csatájának évfordulója. Az idei néphadsereg napját nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa határozatainak maradéktalan megvalósításáért folytatott harc jegyében ünnepeljük. Szilárd helytállásra, dolgozó népünk áldozatos szolgálatára, szabad hazánk — a Magyar Népköztársaság iránti odaadó hűségre lelkesítsen bennünket, hogy hazánk a párt és a kor- j mány helyes politikája, a j dolgozók áldozatos munkája eredményeképpen a megerősödés, a további felemelkedés biztos útján halad. Népünk minden katonafiától elvárja, hogy békénk fenntartása, szeretett hazánk biztonsága érdekében Kossuth Lajos államkötcsöne Kossuth Lajos, az 1848. évi első magyar felelős minisztérium pénzügyminisztere 1848. május 19-én állami kölcsön jegyzésére szólította a népet. Ennek a felszólításnak alapelve az, hogy a nehéz helyzetbe került államon nem segíthet más, csak saját fiai. A Nyíregyházi Állami Levéltár az 1848. évi 48. sz. csomó 693. számú iratai között őrzi ezt a felszólítást, amely Kossuth Lajos saját aláírásával ellátott pénzügyminiszteri rendelettel érkezett a megyéhez. Ez a felszólítás híven festi az 1848 március 15-i forradalom után új életre induló nemzet állapotát, az új kormány előtt álló feladatokat. — Felfedi ez a felszólítás a hatalmas feladatok mellett azt a pénzügyi állapotot is, amelyben az ország volt akkor, amikor a felelős minisztérium az ország kormányzását átvette. Ez a helyzet sok reményt nem nyújt „mindamellett — ír- j ja Kossuth — én, az ország pénzügyeinek felelős ! minisztere, nem arra szólítom fel a nemzetet, hogy ajándékok áldozatával gyá- molitsa a hazát. Istennek hála, ez az ország nem olyan koldus szegény még, hogy polgáraitól alamizsnát | kelljen kérnie... — hanem j csak arra, hogy adjon kölcsönt az országnak, tehát önmagának, rövid időre, kamat mellett.” Kéri, hogy ezt a kölcsönt ezüstpénzben, aranyban, vagy ezüst- és aranytárgyakba adják. Megindul a jegyzés országszerte. Mindenütt nagy lelkesedéssel teszik meg felajánlásaikat az emberek. Szabolcsból augusztus 8-án jelenti az alispán, hogy a megye területén 39.831 forint 2 krajcárt szedett be kölcsönképpen.
