Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-29 / 230. szám

**

NtPt»P

1954 szeptember 29, szerda

DUCS MÁRIA, a kótaji Vörös Október könyvelője elmerülten számolt egy számoszlopokkal sűrűn teleírt irkalapon. Soltész Béla fogatos mellette állt és aggodalmasan leste a végeredményt. Ö már összeadta azokat a számokat nem is egyszer még ott a tett színhelyén a mázsálásnál, ahol minden tételt bejegyzett zsebkönyvébe. Nagyon restellene, ha tévedett volna.

— 402 mázsa ez, se több, se kevesebb! — állapította meg végül Duc6 elvtársnő.

— Egyezik — mutatta mosolyogva Soltész Béla a maga számolásának végösszegét.

Dues Mária a számolás befejeztével a kölcsönjegy- zési űrlapokat vette elő. — Ügy gondolta, hogy előre kitölti az adatokat az ösz- szeg és az aláírások kivételével, úgyis nehézkes lesz az írás kint a földeken, ahová az elnökkel együtt mennek jegyeztetni. Az esti gyűlésen ebben állapodtak meg, hogy ezzel is hoz-’ zájárulnak a jegyzési ;mű- szak sikeréhez.. A legelső űrlapot a maga részére, állította ki, de az összeg i helyét üresen hagyta, ötven forintot szánt magában, de mégis várt még a beírással. Már éppen a nyelve hegyén volt, hogy Soltészt megkérdezze, mennyit akar jegyezni? De az már a vetésforgó színes vázrajzát tanulmányozta a szemközti falnál. Nézegette, hogy melyik növényt hova vetik.— 'Mert az is be van írva a térkép kockáiba.

AZ ELŐSZOBA felől hallatszó léptek zajára mindketten az ajtó felé pillan- 'tóttak. Rözsásarcú, kékszemű idősebb ember lépett be: Czifra Sándor elnök.

— Elnök elvtárs, mit gondol, mennyi lett a cukorrépa? — kérdezte Dues Mária. De nem kapott választ mindjárt.

— Mind behordtátok? — fordult a térkép előtt álldogáló Soltész Bélához.

— Az utolsó darabig. — Az elnök áthatóan vizsgálta a fogatos arcát, mintha abból akarta volna kiolvasni a könyvelőnek adandó választ.

— Látnivaló volt az mar a vízkár után, kislányom, hogy holdankint nem várhatunk 50 mázsánál többet. De azért kíváncsian nézett az irkalapon végzett számadásba. — Nem volt olyan jó termés, mint tavaly — dünnyögte lehangoltam — De jövőre jobbnak kell lenni! — Az elnök máskor szelidnézésü szeme most kemény elszántságtól sugárzott. Néhány pillanatig hallgatva nézegette a könyvelő munkáját, majd egy székre ereszkedve kivette annak kezéből a tollat és olvasgatni kezdte a nyomtatvány szövegét.

— Nem megy olyan gyorsan a betakarítás, ahogyan szeretném — vetette a fejét Soltész Béla felé. Az igaz, hogy a 235 hold őszi vetésnek több, mint a fele már a földben van. De ennek nagyrésze gabonatarló volt és takarmány.

A háztájin kívül még 42 hold kapás vár betakarításra. Hol van ennek még a talajelőkészítése, vetése? Hiszen ülepedni is kell a földnek. A búza földjéről, a jövő évi kenyérről van szó! Most jöttem haza a gépállomásról. Gépet kértem. — Adnak is még egyet. Az egyik szánt továbbra is, a másik gyűrűshengert fog húzni és vetni. De két traktornak aztán terület kell!

— Terület van és lesz —

I

mielőbb elegendő ilyen jo gép meg minden, ami kell. Eddig is jó helyre került a dolgozók kölcsöne!

MAJÁNSZKI MIHÁLY

fogatos (néhány perce jött be az irodába) a könyvelőhöz fordult:

— Adjál csak nekem is j egy űrlapot!

— Aki olyan szép házat épít, mint te, annak biztosan jól fog a pennája..; — szólt az elnök, átnyújtva a tollat Majánszkinak.

— Miért ne fogna iól? Hiszen annyi ez a kölcsön, mintha egyik zsebemből ki, a másikba betenném. Sőt mondhatnám, több jön visz- sza, mint amennyi kimegy. Építhetnék-e én, vagy az a többi 11 szövetkezeti tag, akik szintén most építkeznek velem együtt, ha nem lennénk kölcsönös segítségi viszonyban az. állammal? Ráadásul még a kölcsönbe adott pénzünket kamatostól visszakapjuk. Én azért jegyzek, mert ez a kölcsön oiyan, amelyiken mindenki i nyer: én is, aki jegyzek, az állam is, akinek adom és a nép is, akié az állam, amelynek én is tagja vaj gyök.

Dues Mária előrehajolva I leste Majánszki kezevoná-; sát, amelynek láttára kicsinek érezte a maga 50 forintos kölcsönét. Pirosodó arccal vette át Majánszkitól a tollat és 100 forintot írt a maga lapjára. A pirosság | okát az elnök és Majánszki I talán észre sem vették, jmert Dues elvtársnő eléggé ;'lehajtotta a fejét, de meg j azok már az ajtó felé in- I ! dúltak csendben diskurál- | va. Onnan szólt vissza az I elnök:

— Mariskám, lelkem, siess, hozzál tintát, tollat is. Majánszki szekerével megyünk a háztájiban dolgozókhoz. A párttitkár bizo- 1 nyosan ott van már.

A tanácstörvény-terreset vitája nyomán

Hogyan válnak valóra a dolgozók javaslatai a kisvárdai járásban

A járásunk területén lefolyt tanácstörvény-ter- vezeti vita során a dolgozók számos javaslatot tettek a tanácsok munkájának megjavítására, községpolitikai kérdésekben. A törvénytervezet vitája ugyan már lezárult, azonban a javaslatok megvalósítása, valóraváltása végeredményben most

kezdődik.

Tomyospálcán a dolgozók javasolták, hogy a községi tanács szervezze meg a kultúrotthon társadalmi felépítését. A dolgozók azt mondották, hogy a volt hercegi kastélyt kell rendbehozni, újjáépíteni és mindjárt lenne a községnek kul- túrotthona. A tanács kis- gyííléseket hívott össze, a társadalmi munka megszervezésére, majd a tanácsülés napirendjére

tűzte a kultúrotthon felépítésének kérdését. Most már csak az építési és bontási engedély megadása hiányzik és megkezdődhet a kultúrotthon felépítése Tornyospálcán.

Nyírtasson a dolgozók azt javasolták, hogy a volt grófi kastélyt hozzák rendbe, mert különben összeomlik és használhatatlan lesz. Ugyanakkor azt is javasolták a nyír- tassi dolgozó parasztok: illetékesek vizsgáljanak meg minden egyes kastélyt a járás területén, a használhatatlanokat végképp bontassák le és az így kapott anyag felhasználásával hozzák rendbe a többi kastélyt, kultúr- ház napköziotthon, vagy iskola céljára. A nyírtassi dolgozó parasztok javaslatát a járási tanácsülés napirendjére tűzte, és a járási tanácsülés határozatot hozott a javaslat megvalósítására.

Járásunk területen tanácsaink elsőrendű kötelességüknek tartják, hogy a dolgozók javaslatait valőraváltsák és panaszait elintézzék.

JÓZSA ISTVÁN, a járási tanács végrehajtó bizottságának titkára.

*

Uj tagokkal erősödtek termelőszövetkezeteink

A megyei mezőgazdasági igazgatóság jelentése szerint az elmúlt napokban négy család lépett be a 1i- szavasvári Munka termelő- szövetkezetbe. Valameny- nyien ipari üzemekből tőitek vissza a termelőszövetkezetbe.

A benki Űj Barázda tízbe ezen a bélen vutíék fel Esik Lajost, aki az fisz

folyamán már a nyolcadik új tag ebben a szövetkezetben.

Élenjáró szövetkezeteink is új tagokkal erősödtek az elmúlt napokban. A csengeni Leninbe Nagy Béla dolgozó paraszt felvételét fogadta el a tagság, a ti- szaeszlári Vörös Csillagba Mata Istvánná lépett le inásbdms"va!.

TARTUFFE

Möllere ötfelronáso» vígjátéka ax Állami Falunxínháx

előadásában

I rónak, olvasónak, szín- házkedvelőnek egyaránt izgalmas választ-ke- reső kérdés: honnan merítette Móliere — ez a halhatatlan komédiás — zseniális látásmódját, az enyhe iróniától a szinte pőrére vetköztető, vesékig-ható, szatirikus jellemábrázoló képességét? Ki tanította meg így látni, felismerni a társadalmi fonákságokat, s hozzá a legélesebbeket, a korra legjellemzőbbeket?

Jean Poquelin — a }<9Ú módii párisi kárpitosmester és udvari szállító fia maga is szakít a régi társadalmi konvenciókkal, a korlátolt előítéletekkel, a feudális közerkölcs álszent, hazug forma törvényei vei. — Nem lesz kárpitos, mint atyja, de ügyvéd sem, mert a hallgatag, befelé élő, érzékenylelkű ifjú színésznek megy, Thália papja lesz. Saját életével is példázza szembefordulását a feudálszem- lélettel, egyetértését a szabadelvű, a feltörekvő polgársággal. Emberábrázoló képességének, készségének kibontakozásához maga vz élet, a közel másfélévtizedes vándorszín ószkedé^hen eltöltött országjárás nyitja ki szemét, élesíti megfigyelő képességét. Hamarosan belátja, hogy a legjobb, a legigazibb tanítómester maga az élet. Egy baráti beszélgetés közben ezt a gondolatot már meg is fogalmazzam „Nem kéri már többé Plautust, Teren^ust tanulmányoznom, elég ha a világot figyelem.“ Kora az új idők viharától vemhes. Kiéleződnek az osztályellentétek, pattanásig feszül a húr a feudális és a polgári rend összeütközésében. — Franciaországban, Ausztriában még tartja magát az abszolutista feudálmonar- chia, de a németalföldi, az angol polgári forradalom győzelme már alapjaiban ingatja meg a feudális monarchiák rendszerét. — Franciaország politikai, gazdasági, társadalmi mélyponton van, egyetlen kiutat talál: megszerezni a Habsburgoktól a Rajna-vidéket. Kirobban a 30 éves háború (1618—1648). Közeledik már Európában a feudalizmus alkonya, még Franciaország messzi van a Bastille lerombolásától, de már közéig a szellemi forradalom, a felvilágosodás az enciklo- pédista, a materialista filozófusok kora. Van már felvilágosult nagy francia író, aki éles tollal figurázza ki az oligarcha feudálerköl- csű főnemest (Don Juan) aki a hazug, képmutató lát- szat-családi-erkölcsről lerántja a leplet, s megmutatja a nő, az asszony meg- alázottságát (Nők iskolája Férjek iskolája stb.), aki meg tudja mutatni a túlfinomult, de a társadalom eleven, lüktető oroblémáitól

elszakadt embergyülólót (Misantrophe), van bátorsága lerántani a leplet az álszent ájtatoskodó, képmutató szédelgőről (Tartuffe), felismeri a pénzimádót,, a zsugori, fukariság típusát (Fösvény), de már látja a gazdag parasztpolgári is (Dandin György) és amit nem szabad elfelejteni, nem egyszer kocsisok, szobalányok oldják fel a feszültséget, viszik vég! cif ej léshez a konfliktusokat. Mit bizonyít ez a tény és nyelve izessége, zamata? Azt, hogy együttérzett az egyszerű emberekkel, a kisemberekkel, azt, hogy népi szemléletű.

Érthető tehát, hogy 'lóhere ma mái a százezreké, millióké, s népszerű, közismert, megyénk falvaiban is. Jellemző, hogy például Mátészalkán közkívánatra megismételtették a Tartuffe előadását.

TVfl i a darab cselekmény- váza?

Egy ostoba, gazdag francia polgár —■ Orgon — házába beférkőzik egy álszent, kenetes szavú, szemforgató szélhámos és kiveti hálóját a családra. Az ostoba hiszékeny Orgon an.v- nyira rövidlátó, hogy még leányát is feleségül akarja adni hozzá (Mariannát). A sunyi kéjenc Orgon feleségét, Elmirát is megkörnyékezi. Hiába Dorina az okos szobalány, a higgadt,

szobalány) szerepében. Nagyon rokonszenvesen hihe- tően elevenen, élethűen alakította ezt a szobalányt. Együtt örültünk sikerével, együtt küzdöttünk, tervezgettünk azért, hogy lelepleződjék Tartuffe kéfmu- íatása. Rokonszenves figurában., ábrázolásban cey- urr'r.t a Madarász .ászlő alakította Cleante. Nagyszerűen érzékeltette a művész az okos, higgadt, a bölcs, a vitázó, a bátor szellemű francia polgárt, aki nem szűnik meg Dorinával, El- mirával, Mariannával, Ve- lérrel együtt harcolni azért, hogy Tartuffe lelepleződjék, hogy a felborított családi boldogság, nyugalom, rend helyreigazítódjék. Nagyon eleven, élethű alakításnak éreztük Pintér Rózsi Par- nellené gonoszlelkű asszonyát, Varga Edit naiv, bátortalan, de aktív harcra képtelen, szende leánykáját. Hasonlóan érdekes volt a többi alakítás is. — Olyan kollektívával találkoztunk, amelyik nemcsak nagyszerű, biztos szövegtudással, rutinírozott komé- diázási készséggel rendelkezik, hanem összeforrott együttes, amelyik a cselekmény fővonala hangsúlyozásának, az eszmei mondanivaló kiemelésének szolgálatában áll. Meg kell nntg annyit jegyezni, hogy színpadi mozgásban, beszédben egyaránt művészi értékű munkával találkoztunk.

Az Állami Faluszínház Tartuffe-társulata megérdemelten aratott nagy sikert megyénkben.

Barola Miháív.

ŐSZI VETÉS...

szólt most Soltész. Ha a kerti földeket nem számítjuk is, három nappal vagyunk a gépek előtt. S ahogy ma dolgoztak a jegyzési műszakban, legkésőbb szombatra csakugyan készen leszünk a háztájival. Aki előbb végez, az pedig mehet előre krumplit ásni. így aztán szabad lesz az út a gépek előtt.

— LÁTJÁTOK, milyen

nagy gond a betakarítás, hogy időben földbe kerüljön a kenyérnekvaló. Ezen gondolkodom már hetek óta . . . Amikor hírét vettem az ötödik Békekölcsön jegyzésének, felötlött bennem a kérdés: miért is

iegyzünk újra? Hiszen sokat fejlődtünk 10 év alatt. Azelőtt talán 100 évig sem ennyit. De még sem állhatunk meg ezen a ponton. Éppen a betakarítás is mutatja, hogy bár nagyszerű gépek vannak a gépállomáson, még sincsen elég. — Olyan gépek is kellenek sokkal nagyobb számban az eddigieknél, amelyek meggyorsítják a betakarítást: répakombájn, burgonyabetakarító és egyebek. Emlékezzetek csak: tavalv egy rossz régi rendszerű burgonyaásó dolgozott nálunk. Egy nap alatt 20 ember munkáját végezte el. Az új gépek — amint a rádió is beszámolt a mezőgazda- sági kiállításról — még nagyobb teljesítményűek. — Ilyen gépek kellenek! Ezekkel gyorsabban betakaríthatnak és akkor gyorsabban elvethetünk. Ez pedig több kenyeret jelent.

(A toll egészen megszáradt, újra kellett mártani. A bő tintától elnökhöz méltó vastag, nagy számjegyek kerültek az űrlap megfelelő rovatába.)

— Ezért jegyzek én szí' vesen ötödször is: legyen

bölcs Cleante tanácsa, Marianna könyörgése, tiltakozása, Orgon nem enged, inkább kitagadja fiát, Damist. Sőt Tartuffera íratja vagyonát. Reábízza egy emigráns barátja titkos iratait is.

■ Feleségének, Elmirának sem hisz Orgon addig, amíg az asztal alatti rejtekéből meg nem lesi, ki nem hallgatja Tartuffeöt és meg nem győződik Tartuffe aljas szándékáról. Tartuffe a leleplezése után feljelenti Orgont, börtönbe akarja vitetni, azonban az utolsó percben a király letartóz- tattatja.

A vígjáték alapkonfliktusa: a polgárság szembe- helyezkedése a klerikális reakcióval, az álszenteskedó képmutatással. E harcban, a Dorina—Cleante vezette harcban az igazi üggyel szemben elbukik a körmönfont gonoszság, a szemforgató képmutatás megtestesítője: Tartuffe. (Vele 2gy- követ fúj a bigott, rosszindulatú Parnellené, az ostoba Orgon, a Lojális úr, a királyi törvényszolga.)

A darab rendkívül izgalmasan bonyolított, fordulatos cselekményű vígjáték, ízes, szellemes dialógokkal, pompás jelenetekkel, kitűnő karakterfigurákkal.

Az alapkonfliktus már az első felvonásban kibontakozik, Parnellené Tartuffe dicsérete, menye becsmérlése mutatja ezt a képet. A cselekmény, a bonyodalom során harc folyik részint azért, hogy Tartuffe megkaparintsa Mariannát és Orgon vagyonát, másrészt vele szemben Dorina — Cleante azért, hogy meggyőzzék

Orgont hiszékenységéről;

Tartuffe gonoszságáról. Aj cselekmény tetőpontjához: Tartuffe leleplezésével! érünk (Elmira Tartuffe je-! ienete, Damis kihallgatja; Tartuffe-öt). A tetőpontra j fokozódik a cselekmény, J amikor felesége. Elmira az! utolsó bizonyítékhoz foiya- ' módik, és titkos találkát ad i Tartuífe-nak, közben megkéri férjét, hogy az asztal j alatt elrejtőzve hallgassa ki j Tartuffe-öt és úgy győződjön meg annak jelleméről.1 A kifejlet • során Tartuffe ! lelepleződik, elbukik, hasz- ■ tálán a feljelentés, mert megjelenik a rendőrtiszt és letartóztatja Tartuffe-öt.

A cselekmény fővonalá- ban Orgon, Tartuffe —Dorina, Elírnia, Cleante áll. Tartuffe körül bonyolódik a cselekmény, ellene indul harcba Donna vezetésével Elmira, C!eante, Damis stb. A legmélyebben, a legalaposabban ábrázolt figura: Tartuffe, ez az álszent szélhámos. Ezt a jellemfigurát Tassi Béla alakította. Nagyszerű, hajlékony beszédtechnikával ábrázolta a kenetes, képmutató szélhámost. Fizikai mozgásban is olyan szélesskálá- jűan, sokrétűen (a fizikai mozgástól egészen a nagyszerű lelki cselekvésekig). Fehér Tibor Orgon alakítása is érdekesen ábrázolja az ostoba, hiszékeny polgárt, azonban érzésünk szerint kissé túljátssza ezt a jellemet. Kicsit a valótlanság határán táncolónak ér- zéklődik ez az ábrázolás.

| Rendkívül jó alakítás Czéh | Gitta, Dorina (az értelmes, bátor, tettrekész, jóhumorú