Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-20 / 197. szám

1954 augusztus 20, péntek NtPLAP 8 Háború a bauáook földjén A napokban jelent meg az Országos Béketanács ki­adásában Réti Ervin: „Há­ború a banánok földjén” című írása, amely leleplezi a Guatemala ellen szőtt amerikai összeesküvést, fényt derít azokra az erőkre, amelyek megtá­madták és letiporták ezt a szép, a demokrácia útján haladó középamerikai or­szágot. E könyv képei kö­zül közlünk néhányat. A költők ezt az orszá­got „az örök tavasz hazá­jának” nevezték el. Az él­tető napsugár azonban so­káig csak keveseknek te­remtett gazdag életet. „Az én hazám Guatemala, igen gazdag és egyúttal igen szegény — írta Concha Gutteres, guatemalai író. A természet csodás éghaj­lattal, buja növényzettel áldotta meg és mérhetet­len kincseket rejtett el méhében. De Guatemala sorsa mégis rabság. Va­gyonával idegen kezek rendelkeznek. Hazám part­jait két óceán — a Csen­des- és az Atlanti-óceán — tak el a tudás kapujához. Tervbevették a lakosság életkörülményeinek meg­javítását is: utak, vízveze­tékek, kórházak építését kezdték meg. S hozzányúltak a legége­tőbb kérdéshez: a földosz­táshoz. 1952 nyarán földre­formot fogadtak el. Hozzá­kezdtek a nagybirtokok ki­másután szőtték az össze­esküvéseket a demokrati­kus kormány ellen. Néhány esztendő alatt több, mint ötven kormányellenes ösz- szeesküvést lepleztek le Guatemalában. A szálak mind az Egyesült Államok­ba vezettek. — Gyilkosság, merénylet, szabotázs sem hiányzott a hazaáruló bé­A IZABADIÁG ÍTJÁI Kegyetlen hajcsárok kényszerítik munkára a dol­gozókat az UFC banánültetvényein. vize mossa. Az amerikai monopóliumok azonban el­rabolták a kikötőket, a föl­deket, a bányákat és egy­kor dús hazámat Amerika egyik legkeldúsabb, leg­nyomorultabb földjévé vál­toztatták.” Elsősorban az UFC, United Fruit Company, nagy amerikai monopólium rakott rabigát erre az or­szágra. megkaparintva a banár.uitetvéuyeket — Gua- i =mala legnagyobb nemzeti kincseit. Ez a társaság ül­tetett diktátorokat a nép nyakára, míg aztán a dol­gozók 1944 október 20-án íelkelésben törtek ki. Ki­tört a nemzeti demokrati­kus forradalom s a haza­fias erők magukhoz ragad­ták a hatalmat, elkergették Ubicot, az amerikai zsolö- ban álló diktátort. Uj korszak kezdődött az ország életében. Először Arrevaló egyetemi tanárt, majd Jacobo Arbenzt vá­lasztották elnökké. A nép tényleges jogokat kapott. Munkatörvénykönyv jelent meg, tágas, modern isko­lák épültek, a dolgozók gyermekei tömegesen jutot­A földosztó Arbenz elnök, akit most elűztek, egy paraszttal beszélget. rencek szótárából. Az egyik összeesküvő csoportot sze­mélyesen Patterson, az amerikai követ irányította. Pattersont kiutasították az országból s az új követ, Beloiannisz elvtárs gyil­kosa, Peurifory a szomszé­dos országokból Honduras- ból és Nicaraguából az ügynökök egész légióját küldte Guatemalába. Meg­kezdődött a beavatkozás előkészítése. A fasiszta Ar­mas ezredes banditáit a határhoz szállították. S az idén, június 18-án az ame­rikai hírügynökség jelen­tette: „A mai napon meg­indult a guatemalai láza­dás.” Az amerikai fegyverek­kel felfegyverzett banditák magukhoz kaparintották a hatalmat, hogy újra vissza­állítsák a szolgaságot, a monopóliumok rabigáját. A földreformtörvényt azonnal sajátításához. A sort a ha­zaárulók és a nagy külföl­di monopóliumok birtokai­nak kiosztásával kezdték s így sor került az UFC föld­jeire is. Mindez nem tetszett az Két lengyel hazafi, Woi- ciech Zukrowski író és Alekszander Kobzdej festő­művész járta be a Vietnami Demokratikus Köztársasá­got, hogy hírt adjanak a hős nép szabadságharcáról írásban, rajzban, festmény­ben. A mű gazdag illusztrá­ciójával szintén az Országos Béketanács kiadásában je­lent meg a napokban. Hosszú évekig küzdött a vietnami nép a rabszolga­tartó francia imperialisták zsoldosai ellen, hogy végre szabad legyen az a föld, amelyen annyi vért és ve­rejtéket kellett hullajtani. Amikor annakidején meg­alakult a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság Ho Si Minh elnök vezetésével, a franciák elismerték ezt a köztársaságot, később azon­ban hitszegő módon rátör­Gautemalai ellenforradalmi vezérek a térképen megjelölik az orvtámadás menetét. Balról jobbra: Car­los Salazár, Armas ezredes első titkára; Luis Coro- nando Lira másodtitkár és Rodolfo Castillo Armas, a parancsnok fivére. amerikai tőkéseknek s bé­renceik segítségével egy­Kl áu tulajdonképpen a Gautemalát ért támadás hátterében? visszavonták, a parlamen­tet feloszlatták, agyonlőtték a demokratikus vezetőket, elmozdították állásukból mindazokat, akik a demo­kratikus rendszert támo­gatták. A nép azonban nem adja meg magát. A parasz­tok partizánalakulatokaí szerveznek s legújabban arról érkezett hír, hogy a katonai akadémia lisztjei és hallgatói is fellázadtak a fasiszta Armas-kormány el­len. S szerte a világon fel­hangzik a kiáltás: „Gyil­kosok, takarodjatok Guate­malából!" Halál az ameri­kai imperializmusra!” A hősök anyja — egy vietnami parasztasszony, akinek a fiai a néphadsereg harcosai. matok népei is felszabadít­hatják magukat. Utat mu­tat a Nagy Októberi Forra­dalom és a kínai népforra­dalom! Az áldozatos küzdelem meghozta a gyümölcsét. —i Megszűnt a vérontás. Vlet- nam gazdag földjén, elhall- gattak a fegyverek ropogá­sai a dzsungelek mélyén. -­A hősök egyike. tek fegyveres banditáikkal, hogy újra elrabolják a sza­badságot A nép azonban nem hagyta magát. Parti­záncsapatok alakultak s megalakult a vietnami nép­hadsereg. A hazaszeretet, a | függetlenség utáni mérhe­tetlen vágy fűtött minden harcost s a szabadság kato­nái győzelmet arattak, győ­zelem után. Vietnam nagy­részét felszabadították s a felszabadított területeken megindult a demokratikus fejlődés. A földet azok kap­ták meg, akik megművelik, s a nehéz csaták idején a kormánynak, a pártnak még arra is gondja volt, hogy műveltebb legyen a hosszú évszázadokon át rab­szolgasorsban tartott nép. A nép támogatta hadsere­gét, hősök születtek a hát­országban is. A nagy kínai nép közvetlen példája lebe­gett a szemük előtt: lejárt a gyarmatok világa, a gyar­Szabad parasztok a rizsföldön — saját föld­jükön. A hazaáruló volt földesúr a népgyűlés előtt. Genfben aláírták az indokí­nai fegyverszünetet s ideig­lenesen demarkációs vonal-- lal két részre osztották Viet­namot. Mindaddig, z megtartják á választási s a nép eldönti: milyen i. mánya legyen az ország- milyen úton haladjon vább Vietnam. Az amerikai imperialism az utolsó pillanatig a^~.. mesterkedtek, hogy a viet­nami háborút általános ázsiai háborúvá szélesítsék ki s most sem szűnt meg ármánykodásuk. A szabad­ság és békeszerető népek azonban erősebbek és eljön az idő, amikor az egész vi­lágon, a gyarmatokon is ki­virul a szabadság virága!

Next

/
Thumbnails
Contents