Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-20 / 197. szám

4

NÉPLAP

1354 augusztus 20, péntek

A m. kir. urak országa sötétségében, nyomorában...

A Magyar Népköztársaság alkotmányának fényében...

Asztalos Sándor:

Szabod életünk törvénye

(RÉSZLET.)

„Az éhezők és nélkülözők ínséges tömege teszi borússá a magyar eget..; Az ínségadónak kellene a leggyorsabban befolyni a házipénztárba.-.. Mert mit jelent ez az akció? Azt, hogy a családokban, ahol nem keresnek a férfiak vagy a nők kenyeret, mert nincs munka, havonként legalább néhány napot dolgozzanak és a betévő falatot megkereshessék. Ha nem folyik be az inségadó, elmarad ez a kis munkaalkalom is.“

(Nyírvidék Szabolcsi Hírlap, 1938 március 25.) * *

„A közegészségügy terén látjuk, hogy pusztítják népünket a babona, kuruzslás, tüdővész és egyéb fertőző és járványos betegségek, a nagyfokú csecsemő- és gyermekhalandóság, az egészségtelen lakásviszonyok, helytelen ruházkodás és táplálkozás, tisztátalan- ság és rossz ivóvíz..'

(Szabolcsi Tanító, 1931 szept.) # *

„Ezek a szegény gyerekek reggel hatkor indulnak el két-három kilométer távolságból és csak este mennek haza fáradtan és éhesen. Ebédre ki-ki hoz magával, amit tud. így a statisztikai adatokból felénk sír a szegény nép nyomora, szenvedése. Van olyan gyermek,akinek napi étele az olajpogácsa ... Találunk az 'olajpogácsánál gyengébb eledelt is, pl. burgonyahéj és répaleves .;. “

(A Nyírvidék Szabolcsi Hírlap 1937 december

27-i számának cikke a Nyíregyháza melletti szarvasszigeti iskolásgyermekekről.)

A legutóbbi évtized alatt gyökeresen megváltozott hazánkban a dolgozók anyagi helyzete. 1954 első felében a gyári munkások egy keresőre jutó reálbére 57 százalékkal magasabb, mint 1938 hasonló időszakában volt. A dolgozó parasztság egy családra eső reáljövedelme 1954 első felében 50 százalékkal haladja meg az 1938-as év hasonló időszakát. A fejlődés sokféleképpen lemérhető. A város és falu lakóinak öltözködésében, általában nagyobb piaci felhozatalban, a színházak, mozik zsuffolt nézőterében, a napról-napra több rádióban és még ezerféle módon.

* *

.. Két hetet töltöttünk Hajdúszoboszlón. A gyógyfürdőbe szólt a beutalónk... Sok reumás és fáradt ember talál itt gyógyulást, pihenést egy-egy nyáron. A mi reumatikus bántalmainkat is a jó 30 fokos víz gyógyítja meg. — Régen az uraké volt ez az előjog is.’’ (Veres János, István István, Rabócsi József nyíregyházi gépkocsivezetők leveléből.)

* *

„Tarpán Károlyi „gróf” volt vadászkastélyát 30 munkaképtelen öreg elhelyezésére rendeztük be. Üdülő ez, egy szép erdő közepén. Több ennél! Meleg otthon az otthontalanoknak. Világos, egészséges szobákban hófehér, sodronyos, paplanos ágyak nyújtanak pihenést. Barátságos, tiszta ebédlőben étkeznek, olvashatnak, rádiót hallgathatnak.”

(A Megyei Tanács jelentéséből.)

1939 július 20-án Szatmári József kemecsei szegényparaszt kérvényt nyújtott be az alispánhoz: „:. . apám Szatmári János zsurki lakos, teljesen elaggott, öreg ember, ki állandóan gazdasági cseléd volt. Most magatehetetlen s a kenyerét megkeresni sem tudja. Az a kérésem, hogy az elöljáróság utasíttassék, hogy az aggkori biztosításra vegye fel.“

Az alispáni hivatal havi öt pengőt utalt ki Szatmári János számára — kivételesen.

(Megyei levéltári adat.)

* *

„A halálozási szám országosan 14.12, Szabolcsban rosszabb az átlagnál, mert 15.16 ..:

(Nyírvidék Szabolcsi Hírlap 1937 július 6.)

*

„A cseléd mindazon munkát, amelyre kirendeltetik, híven, pontosan, a legjobb tehetsége szerint, minden időben és minden zúgolódás nélkül teljesíteni, tisztségnek, felügyelőjének szó nélkül engedelmeskedni tartozik .:: A cselédasszony úgy az urasági

kastélyban, mint a tiszti lakokban, belső munkára bármikor és kellő időben, valamint sorrendben megjelenni kötelesek."

(Kivonat „vitéz" Bede Béla tarpai földbirto- kos és Péter Károly cseléd szerződéséből, Amelyet 1943 május 1-én kötöttek meg.)

STOttiTB - '---A megyében kél gyermekotthonban nevelődnek, tanulnak azok a gyermekek, akik régen hontalanok, elhagyottak voltak. Ezek az otthonok valóságos gyer- mekpaloták, nagy parkkal, függönyös, hófehér hálószobákkal, ebédlőkkel. Sport, játék, rengeteg könyv, rádió áll a kicsiny lakók rendelkezésére. A harmadik gyermekotthon felállítása most van folyamatban Berkeszen. « *

A Központi Vezetőség múlt év júniusában hozott határozata, valamint az azt követően hozott nagyjelentőségű kormányintézkedések megteremtették az egészséges feltételeket az egész mezőgazdaság fellendítésére. A júniusi határozat után foganatosított nagyszámú kormányintézkedés nem egyéb, mint a munkás-paraszt szövetség megerősítésének programmja. Egyik legjelentősebb termelési segítség parasztságunk számára a gépi talajmunka díjának jelentős leszállítása.

Megyénkben is 1954 első felében a földművesszövetkezetek 1400 darabbal töb kaszát. 5929 darabbal több kapát adtak el, mint 1353 egész évében. Ugyanakkor olyan mezőgazdasági gépeket hozott forgalomba a földművesszövetkezet, melyek 1952—53-ban csak igen jelentéktelen mennyiségben voltak meg. Eke 889, borona 1096. vetőgép 59, permetező gép 430 darab került forgalomba. 56 vagon műtrágyával használtak többet megyénk mezőgazdaságában, mint 1953-ban.

/líppmu m elle tt

f edden alaposan meglopta a szél a kánikulát. Ne- ; kiszabadulva, hűvösen, mint szilaj csikó, rohangált a buji házak előtt, a kisajtókban, tornácokon, majd nekirugaszkodva táncolta végig- hosszig az utcákat. A nap pihenve bujócskázott a szelettoló felhőfüggöny mögött s csak magának mosolygott: várjatok csak, én is itt vagyok még!

Sürvedt az idő és vacsoráért ríttak a disznók. Cs. .Fazekas János óljában kereken húsz hangon, mert ennyi van ám a hosszú ólban! A gazda felvett egy jókora tököt, földhözvágta majd apró darabokra törte és elibük hányta. Aztán még egyet. Ezután határozott léptekkel indult vissza az udvaron, otthagyva jóleső örömét, — mint minden etetéskor — a hosszú

lát mellett.- Átmegyek egy kicsit mánékhoz, feleségem —

állt meg a pítvarajtö- Mit akarsz ott?

Tudod, — mosolyogta

ilAu6nagát, — hogy vagyunk \ l..tán Jánossal. Kapálás- 21 T beszéltünk legutóbb a •nyűnkről..., most íl*eje, hogy megnéz- ■ahogy állunk. Már csak jap az ünnep ... •gitu^ridj, de soká ne légy. ,<i hinné el, hogy egy hetvenkét éves embert úgy szereti az élet, mint Román Jánost!? A hét holdon még mindég ö a gazda s a huszonhét éves Károly fia „csak" segítség mellette. És jól tartja a gyeplőt, úgy hajt, hogy még az év elején, amikor Cs. Fazekas János egészévi versenyre hívta ki, így fogadta azt el: „Szégyel- ném, ha el nem fogadnám. De én mondom neked, János, húzd meg ám a nadrágod szíját!'"

— Jó estét! — köszönt Cs. Fazekas.

— Jó estét.

— Dinnyét eszik János bátyám, dinnyét?

— Azt. Egyél te is.

— Dehogy eszem. Nekem elég volt már belőle.

— Nem baj na, üljél csak le ... Károly, tedd errébb azt a széket.

— Nem sok időre jöttem ... csak ezért, nézzük már, hogy állunk egymással — ült le az asztalhoz Cs. Fazekas. Arcán nem látszott semmi izgalom. Mire is lett volna az, amikor jól tudja a saját dolgait és bízik magában.

Román János is vissza- mosolygott rá s őszülő bajusza alatt mintha egy kis hetykeség moccant volna. Félretolta a fél dinnye kiürült héját és alig szólott egy szót, utána — szokása szerint — az elmúlt időkben kalandozott:

— Nézhetjük. Mert tudod, János, hogy én jóval idősebb vagyok, mint te, több időt megértem. Mert én mindent megpróbáltam: feles, harmados földet vállaltam, kepébe arattam, de az isten se tudta volna kiszolgálni a nagygazdákat;

akkor követ fuvarozni mentem, amikor naponta öt köbmétert raktam én fel a szekérre — meg le. De így se tudtam megélni a családommal, ki kellett menjek a községből a Rakottyás- tanyára éves summásnak. Az jobb lett? Nyavaját. De ez az élet, halljátok, nagyon más ahhoz képest: hét hold földem van, négy gyermekem ment el már a háztól, mind kielégítettem becsülettel, mégis jól vagyunk.

Idős Harkály Ferenc látta, amikor Cs. Fazekas Ro- mánékhoz indult. Jól tudja, mi van köztük, nem tudott hát tovább maradni otthon. Pár perc múlva feleségével, meg kicsi Karcsi fiukkal együtt ők is beköszöntőitek Románékhoz.

Amikor leültek, újra Cs. Fazekas kezdte a beszédet, takarosán rakta egymás mellé a szavakat:

— Nana, János bátyám, én is emlékszem éppen valamire a magam negyvenhét évével — maradt így Cs. Fazekas is az elmúlt idők fekete koporsója mellett. — Hat éves voltam én, amikor édesapámat behívták az első világháborúba. Ö nem akarta a háborút, minek, mindég szolgalegény volt. Kiment hát Amerikába, de ott is csak a halált kapta szegény. A munkába szakadt bele... Sose láttuk többet. De hagyjuk ezt, János bátyám. Az én apám már úgy se látja, hogy vagyunk mink, hogy él az én családom. Hogy nyolc hold földön gazdálkodók, kő- I

alapú disznóólát, tégla nyárikonyhát, pincét akarok csináltatni; már van új drótkerítésem, új tengeridarálót vettem, új szekértengelyeket ... Az elmúlt tavasszal úgy huszonhat ezret kaptam a disznókból... Itt megáll a beszéddel, mintha érezte volna: mire ide most ez a kérkedés, hencegés. Hiszen ugyanígy el tudja mondani a maga gyarapodását Román János is, Harkály Ferenc is.

— De azt nézzük csak, mire mentünk, hogy így vagyunk ... versenybe.

— Nézzük — mondta a házigazda, de ezután a szó után megint visszakanyarodott arra az időre, amikor a kulák nagygazdák úgy kisemmizték a község becsületes dolgozóit a Darvasféle legelőből a negyvenes években. A felesége állította meg, hogy: „Hagyjad már azt a régi világot, apjuk."

— Lássuk hát, János bátyám, ki az első, mert maga alighanem lemaradt mellettem.

A hetvenkétéves Román Jánosnak valósággal tüzet dobott a tekintete, de azon pillanatban a bajusza tövén ott moccant megint az a kis hetykeség.

— Az már nem, hallod! Nem ülnék én szembe akkor tiveletek...

— Mondja el előbb maga, hogy áll a mezei munkákkal, a beadással.

— Mondjad te ... Hisz te vagy a fiatalabb.

— Jó. Az én két hold búzám huszonegy mázsa, pár kilót, az egy hold négyszáz öl rozsom majdnem tizenöt mázsát fizetett!...

— Beadtad azonnal a járó

Felébredtem. Már hajnali és rezgő fénnyel ékes új nappalt láttam hajlani az illatterhes éjhez.

Ébred Hazám, és csobbanó, szép, lányos libbenéssel megindul város, hegy, folyó s a sötétből kilépdel, kilépdel bérház, rét, tanyák, gyárak kicsinye — nagyja, s az erdőből is mind a fák anyja és szépnagyanyja.

Ébred Hazám, szabad Hazám cs véle együtt ébred, mint százezer madár a fán: Törvényt, terólad ének.

A Törvényt hirdesd énekem, az Alkotmányról szólalj, s hogy Alkotmányunk mit jelent, azt zendítsd tiszta szóval!

Hát mit is jelent? — kérditek, — hát mit vegyünk először? a sorrend ugyan nem mindegy, de úgyis jó, ahogy feltör mindenkiből, ami neki aranynál kincsebb kincse, nem engem kell hát kérdeni: elsőnek azt tekintse!

Jelenti már

e nagy határt,

jelenti már

e földet,

jelenti már

szabad Hazánk

síkságod, hegyed, völgyed.

Minden vetést, minden növényt, fát, bokrot, szép virágot, zsíros mezőt és ösztövért, mindent, amit csak látok; a volt nagyúri földeket Vasban, vagy mindegy hol van, de azt is ám, ahol anyám

még cseléd volt Szabolcsban!

Minden ugart, mely már miénk, amely már mind a népé, mely szálló madarát, vizét nekünk frissíti széppé.

részt? — vágott a szavába Román János.

—Úgy kérdezi, hehehe, mintha nem tudná — kacagta el magát Cs. Fazekas.

— Pedig láttam én, hogy figyelt ... — Ezen meg a

többiek nevettek egy kicsit.

— Beadtam egész évre a tojást, baromfit, mégcsak a burgonyát is már ...

— Ácsi, hé! — kiáltotta el magát Román János. Az arca úgy fénylett, mint egy diadalmas zászló. — Hát a sertésbeadás, azzal hogy állsz?

— Októberre van ütemezve ..:, akkorára meglesz, úgy hízik az odavaló.

— Nana, ne hinodáj csak, mert ebbe aztán lemaradtál, János. Mert amit te elsoroltál, én is mindent teljesítettem, ami az államnak jár — s itt felemelte hangját, — egyébként a sertésbeadást is rendeztem! öklét elvette a fejétől, amire eddig támaszkodott az asztal szélén s mintha fenyegetne vele, úgy folytatta.

— Te is megtehetted volna ezt abból a húsz darabból.

Mit mondhatott volna erre Cs. Fazekas János? Nem is kereste a szavakat, hogy bujócskázzon köztük, hiszen tudta, érezte, hogy nagyon igaza van Román Jánosnak: itt bizony lemaradt mögötte. Mert az a kicsi önzés, ami annyi volt előbb, mint egy porszem, aztán egyre nőtt: októberre van beütemezve — így. És ő hogy eldicsekedte magát az előbb. S míg ő így nézett saját magába, egyenesen a szíve közepébe, Román János tovább folytatta:

— ... Nekem búzából ti- zenkétmázsás átlagom lett, rozsból kétezer ölön tizenkét és fél mázsa. Ahogy veszem észre, itt maradtam le egy kicsit, de várjál csak, János, jövőre is élünk még — kacsintott a többiekre. ősz haja valósággal belevilágított a lámpa fényébe. — Azt is tudom, hogy a tarlót leszántottad, csalamádét is vetettél. Itt is melletted vagyok.

Idős Harkály eddig csak hallgatott, figyelte a két utcabeli arcát, szavát s velük nevetett, ha úgy hozta a szó. De most ő szólalt meg:

— Várjunk csak egy kicsit, egy fontosról még nem esett szó. Mert figyeltem én a szomszédok versengését, de nem csak úgy ..., ne higyjék, hogy lemaradtam volna. Én például már csak a negyedik negyedévi adó- val vagyok hátra, de né* hány nap múlva ez is meg lesz — nézett a feleségére, aki visszabólintott a többiekre.

Hiba persze az idős Harkály szavaiból sem esett, mert a két versenytárs csak azért nem említette az adó dolgát, mert tudták, hogy fillér hátralékuk sincs, hanem inkább egymás „gyengéit" keresgették.

Mire elköszöntek egymástól, a szél még mindég kotorászott kinn s az ég is felhős volt, de az ő szívük tiszta és nyugodt. így ünnepük az alkotmányt, dolgozó életük rendjét. Szeretve és megbecsülve építik a mát.

ASZTALOS BÁLINT,