Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-20 / 197. szám
XI. évfolyam, 197. szám AHA SO FILLER 1954 au?us2tus 20>---------------------------------------------------------------------------------------------------, ÉLJEN AUGUSZTUS 20, ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPE! I ................-> NÉPI, NEMZETI EGYSÉGÜNK NAGY ÜNNEPE •• lTnnepel az ország. Ma öt esztendeje viharos lelke- sedéssel fogadta dolgozó népünk a hírt: hosszú évek küzdelmeinek eredményeként elnyerte az ország birtoklevelét, szabadságának, függetlenségének, békés felemelkedésének alaptörvényét, népköztársaságunk alkotmányát. Népünk legjobbjainak évszázados törekvései öltenek testet alkotmányunk soraiban. „Balsors akit régen tép, hozz reá víg esztendőt” — jajdul a költő, de még nemzedékek könnyétől, vérétől, nyomorától terhes évszázadnak kellett elmúlnia, amíg valóravált fohásza: új élet. víg esztendők köszöntöttek a magyar népre. 1949-ig nem volt alkotmánya a magyar népnek. — Horthysta közjogászok nemzeti dicsőségének, magyar történelmi sajátosságnak könyvelték el ezt a tényt. De milyen alkotmányt adhatott az Eszterháziak, Weiss- bárók, Choriijok Magyarországa az általuk elnyomott tnillióknak? Az alkotmányt helyettesítő törvények tömkelegé, a jogszokások szövevényes rendszere alkalmasabb volt a tömegek bilincsbeverésére. Nem kétszáz esztendeje, csupán tizenegy éve kötötte az alábbi szövegű cselédszerződést „vitéz” Bede Béla tarpai földbirtokos Péter Károly nevű cselédjével: „A cseléd mindazon munkát, amelyre kirendeltetik, híven, pontosan, legjobb tehetsége szerint, minden időben és minden zúgolódás nélkül teljesíteni, tisztségnek, felügyelőjének szó nélkül engedelmeskedni tartozik... A cseléd- asszony úgy az urasági kastélyban, mint a tiszti lakokban belső munkára bármikor és kellő időben, valamint sorrendben megjelenni köteles.” A cselédeket nyúzó, meggyalázó földesurakat, bankárokat, gyárosokat elsöpörte a történelem vihara. A szovjet hősök vére, a legjobb magyar hazafiak áldozatos harca nyomán kivirult a magyar szabadság fája. A magyar nép külső és belső ellenségeivel szemben megnyerte a földért, a kenyérért, a szabadságért, a haza függetlenségéért, a békés felemelkedésért folytatott évszázados pert: „A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama. A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé” lett. IT gész népünk kitörő örömmel fogadta alkotmányun-B-Í kát, velünk együtt örültek barátaink. A burzsoá propaganda bértollnokai természetesen ezúttal sem lelkesedtek. Otromba fogásokkal próbálkoztak, többek közt a szokott jóslatokkal. Az egyik tudósító így ír az alkotmányról: „Benne van minden, ami a demokráciában szem-szájnak ingere” — és rögtön hozzáfűzi: „csak az a kérdés, hogy szerkesztői végre is hajtják-e majd, amit a tervezetben lefektettek?” A kétkedés, a bizalmatlanság, a kishitűség magvát szerették volna elhinteni. A burzsoá hazugsággyárosok, mint megannyiszor, ezúttal is melléfogtak, öt év története, dolgozó népünk élete, fejlődése, gyarapodása mutatja az alkotmány szavainak beteljesedését, azt, hogy pártunk, államunk szavára építeni lehet, mint a kősziklára. Alkotmányunk rendelkezései egyre erőteljesebben valósulnak meg népünk életében — ezt igazolta pártunk III. kongresszusa. A kongresszus beszámolói egyben arra is rámutattak, hogy a rendelkezések következetes megvalósulása milyen hatalmas hajtóereje népünk felemelkedésének, népi államunk megszilárdulásának. Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség beszámolójában ismertette a felszabadulás óta megtett utat. Kapitalista országok számára elképzelhetetlen ütemű ez a fejlődés. Csak olyan társadalmi rendben lehetséges ez, ahol „a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonként az állam, a közületek, vagy szövetkezetek tulajdonában van”, ahol „a népgazdaság irányító ereje a nép államhatalma.” Az új társadalmi rend talaján alapvető változáson mentek át az egyes osztályok, rétegek is. A kizsákmányoló osztályoknak csak maradványai — a kulákok élnek köztünk egyre szűkebb térre szorítva, a földesurak, gyárosok, bankárok és kiszolgálóik a csendőrök, szolgabírók világának örökre letűnt minálunk. Nincs józanul gondolkodó munkás, paraszt, értelmiségi, vagy dolgozó kisember, aki mégegyszer visszakívánná azt az ezerszer elátkozott rendet. "Nemzetünk vezető ereje, a munkásosztály számban, 1 öntudatban óriásit növekedett. A létbizonytalanság, a munkanélküliség évei már csak valami hihetetlen, távoli emlékként élnek. Mintha távoli csillagzaton született volna a „Nyírvidék Szabolcsi Hírlap” 1938. március 25.-1 cikke: „Az éhezők és nélkülözők ínséges tömege teszi borússá a magyar eget... Az ínségadó- uak kellene a leggyorsabban befolyni a házipénztárba... Mert mit jelent ez az akció? Azt, hogy a családokban, ahol nem keresnek a férfiak, vagy a nők kenyeret, mert nincs munka, havonként legalább néhány napot dolgozzanak és a betevő falatot megkereshessék. Ha nem folyik be az ínségadó, elmarad ez a kis munka- alkalom is.”' ,,.És ha munkábaállt valahol?! Boros Gyula záhonyi vasutas leveléből idézzük az alábbi sorokat: „A múltban agyondolgozhatta egy munkás magát, vagy belepusztulhatott a munkába, mégsem tudott róla senki. Ma pedig kitüntetésben és jutalomban részesíti kormányunk azt a dolgozót, aki munkáját becsülettel végzi.” A Központi Vezetőség múlt évi júniusi határozatá- **■ ban feltárt hibák fékezték az alkotmány egyes tételeinek végrehajtását is. Akadályozták elsősorban a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését. A határozatot követő intézkedések, majd most, a kongresszus határozatai jelentős változást hoztak ezen a téren. Jelentősen nőttek például az életszívonál emelése terén elért eredményeink. 1954. első felében a gyári munkások egy keresőre jutóAre álbére 57 százalékkal magasabb, mint az 1938-as év, hasonló időszakában. A dolgozó parasztság egy családra eső reáljövedelme 1954 első felében 50 százalékkal haladja meg az 1938-as szintet. A felszabadulás óta eltelt 10 év legfőbb eredménye, hogy erősödött, szilárdult államhatalmunk alapja a munkás-paraszt szövetség. Melyek nálunk a gyökerei? A szabolcs-szatmári parasztok emlékeznek még a munkásokra, akikkel együtt láncolták ki az urak földjét. A nyíregyházi, baktai és káliéi járások dolgozó parasztjai — köztük az ibrányiak — jól emlékeznek azokra a forró napokra, amikor a nyíregyházi munkásokkal együtt verték vissza az éledő reakció gaz támadását — és megvédtek a földet. Hol vannak már a megyeháza akkori urai?! Munkások, parasztok biztosítják és erősítik helyükön a nép hatalmát, irányítják az építő, alkotó munkát, őrzik a békét. Az új szakasz politikája új tartalommal. töltötte meg a munkás-paraszt szövetséget és gazdag gyümölcsöt érlelt már az el=ő év során. A párt és a kormány célkitűzése — az, hogy hazánk minden dolgozója jobban, szebben éljen -t- nagyobb erőfeszítésre serkent. A jólét emelésének kulcsa, a mezőgazdaság fejlesztésének gyors fellendítése mindkét osztálynak, munkásnak és parasztnak ■ egyformán közös ügye, nemzeti ügy. Győzelmi jelentések A begyűjtési versenyben újra első a kisvárdai járás A megyei begyűjtési hivatal értékelése szerint a járások versenyében újra élretört a kisvárdai járás. A járás a kenyérgabonabeadási tervét teljesítette. Takarmánygabonából kell meggyorsítani a beadást a kisvárdai járásban is. A második helyen a kemecsei járás van. 3. a nagykállói, 4. a tiszalüki, 5. a nyíregyházi, 6. a mátészalkai, 7. a baktalórántházi, 8. a csen- geri, 9. Nyíregyháza város, 10. a nyírbátori járás, 11. a fehérgyarmati és továbbra is utolsó a vásárosnaményi járás. Az egyes kategóriák szerinti versenyben az 1. kategóriában első a kemecsei, a II. kategóriában a nagykállói, a III. kategóriában a kisvárdai járás. A KÖZSÉGEK VERSENYÉBEN az I. kategóriában első Gégény, második Jármi. A II. kategóriában első Nagydobos, második Szabolcsbáka. A III. kategóriában első Dombrád, második Nagyecsed. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK VERSENYÉBEN az I. kategóriában első a nagygéci Úttörő, második a gávai Dózsa. A 17. kategóriában első a császlói Petőfi, második a nagykállói Vörös Zászló. A III. kategóriában első' a tiszavasvári Munka, második a gacsályi Dózsa termelőszövetkezet. A megyében eddig 39 község és 196 termelőszövetkezet teljesítette beadási kötelezettségét. Az alkotmányi verseny győztese a csengeri Lenin A földművelésügyi minisztérium és a termelőszövetkezeti tanács felhívásához megyénkben is számos termelőszövetkezet csatlakozott. A megyei tanács végrehajtó bizottságának értékelése szerint megyénkén belül ebben a versenyben első a csengeri Lenin termelőszövetkezet. A kitűzött első díjat, a 3000 forint értékű jutalomtárgyat és az elsőnek járó versenyzászlót ez a szövetkezet kapja meg. A másodiknak járó versenyzászlót és a 2000 forint értékű jutalomtárgyat a fé- nyeslitkei Fürst Sándor termelőszövetkezei tagjai kapják. A harmadiknak járó versenyzászlót és az 1000 forint jutalomtárgyat a nyir- tassl Szabad Nép termelő- szövetkezet tagjai nyerték el. Az utolsó esztendők kormányintézkedései, a mezős' gazdasági termelést elősegítő kedvezmények sora, az ipar segítsége, a munkások szélesedő patronázs mozgalma bizonyítja, hogy a munkásosztály segítségnyújtása nem marad papíron. Megyénkben 1954 első felé-, ben 1400 darabbal több kaszát, 5929 darabbal több1 kapát adtak el a földművesszövetkezetek, mint az. előző évben. Mezőgazdasági kisgépekhez alig jutottak, hozzá régebben a falun, idén pedig már 889 eke, 1096 borona, 59 vetőgép, 430 permetezőgép került forgalomba. Műtrágyából 56 vagonnal többet használtak fel megyénkben, mint az elmúlt évben. Ezek az adatok azt is bizonyítják, hogy a parasztság megnövekedett kedvvel termel és keresi a lehetőségeket, hogy többet hozzon ki a földből és állatból egyaránt. lí’rdemes többet termelni, kifizetőbbé, biztonságo■*-J sabbá vált a paraszti gazdálkodás. Az új begyűjtési törvény több mint egynegyedével csökkentette a beadás terheit, több jut a szabadpiacra. Mindez hozzájárul, hogy már ebben az évben jelentősen emelkedett az egyénileg dolgozó parasztok, különösen pedig a termelőszövetkezeti parasztok jövedelme. Megyénk termelőszövetkezetei túlnyomórészt leküzdötték kezdeti nehézségeiket és ma már többszáz virágzó termelőszövetkezetünk bizonyítja, hogy az alkotmány szavai ezen a téren is valóra válnak. A paraszti jólét emelkedésének biztos útját mutatják az egyéniek előtt. Látogassuk meg Slnka Gyulát, a gávai Dózsa tsz. sertésgondozóját. Három új öltöny, három viselős ruha, három pár csizma, bakancs, szandál« prémes nagykabát, esőkabát, feleségének 14 űjruha, 3 pár félcipő, egész cipő, szandál, csizma — de minek soroljuk tovább. Két éve tagjai a termelőszövetkezetnek, csak prémiumként 26 választási malacot kaptak azóta. Sinka Gyula csak egy a sok közül. A többszöri készpénzelőleg után 4-5-6 kiló terményelőleget osztanak termelőszövetkezeteink ezekben a napokban; Sinka Gyula is, társai is tudják, hogy milyen nagy részük van ebben barátaiknak, az ipari munkásoknak.-. Soha nem ígérkezett ilyen nagy ijÉB|tónynek augusztus 20-a, mint az idén, soha nem városok és falvak dolgozói ilyen lelkesedéssel. A találkozóra készülő üzemek, gépállomások, termelőszövetkezetek egymással versenyből harcoltak alkotmányi felajánlásaik teljesítéséért. A Tiszalöki Erőmű dolgozói az alkotmányi verseny során behozták elmaradásukat és számos dolgozó, Táncos Ferenc kubikos, Balogh János és Szakács József kőműves brigádja befejezte éves tervét. A tiszaeszlári Vörös Csillag meghívott. tagjai előtt nem kell szégyenkezniük, becsülettel teljesítették kötelességüket. A Nyíregyházi Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat országos első lett az alkotmányi verseny során. A gávai Dózsa tsz. tagjaival ünnepelnek ma együtt. Elmondják majd azt is, hogy a város szélén épül az új üzem. Hét millió forintba, kerül az ország elsőnek felépülő, korszerű mezőgazdasági gépjavító üzeme. Termelőszövetkezeteink, községeink nagyrésze elcsépelt és teljesítette törvényes kötelességét, a beadást. Ezzel járul hozzá a munkásparaszt szövetség erősítéséhez. I~| e másról is beszélnünk kell ezen a napon. Van- nak még az üzemekben, falun olyanok, akik megfeledkeznek arról: a munkás-paraszt szövetség állandó erősítésének feltétele, hogy mindkét fél teljesítse termelési feladatait, minden erővel segítse, ne pedig fékezze előrehaladásunkat. Semmi lazaságot nem tűrhetünk meg! Alkotmányunk rendelkezését, a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek növekvő kielégítését csak akkor tudjuk következetesen megvalósítani, ha állandóan harcolunk a terv nem teljesítése, a pazarlás, a fegyelmezetlenség, a beadási kötelezettség szabotálása, az adófizetés elhanyagolása ellen. Nem nyugodhatunk bele, hogy Kállósemjénben napokig akadályozza a cséplést a gépállomási vezetők hanyagsága, viszont az is megengedhetetlen, hogy Szamosszegen 14 gazda tartozik az államnak járó gabonával, főként azért, mert a tanács vezetői a VB. határozata ellenére sem hajtják végre a törvényes előírásokat, teret engednek dolgozó népünk ádáz ellenségei, a kulákok, spekulánsok hangjának. A jólét programmja, a mezőgazdaság fejlesztése nemzeti ügy, csak a város és falu valamennyi dolgozójának aktív támogatásával hajtható végre. A munkások és parasztok összefogásán túl szükség van minden néphez hű értelmiségi, minden dolgozó kisember segítségére. Szélesebb nemzeti összefogásra, szilárd népi egységre van szükség nagy céljaink megvalósításához. Népünk szilárd egységének lesz kifejezője a Hazafias Népfront, mely népi demokráciánk minden hívét mozgósítja az előttünk álló feladatokra. A mai nap a munkások és parasztok nagyszerű találkozója, egész népünk, a munkások és párásítók barátságának, testvériségének ünnepe. Alkotmányunk fényénél méri fel .népünk eddigi eredményeinket és fogadja, hogy államunk megingathatatlan alapját a munkás-paraszt szövetséget és a népi egységet minden erejével szilárdítja, fejleszti! (Világ. eggtiiiljeük ! Biri község dolgozó parasztjai csütörtökön befejezték ‘ a cséplést és száz százalékban eleget tettek beadási luátelezettségüknek. Lapzártakor jelentik:
