Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-15 / 193. szám
1954 augusztus 15, vasárnap NÉPLAP T Ez i§ megtörténhetik Egyes gépkocsivezetők nem vigyáznak eléggé a reájukbizntt autókra. Traktoristák egymás közt A tyukodí és a gulácsi gépállomások a cséplési verseny sereghajtói. Azt nem mondjuk, hogy az alábbi párbeszédet ezeken a gépállomásokon hallottuk.. ( «— Hallod komám, a mi tetteinknek súlya van! — Tényleg súlya! Az húz le bennünket a legutolsó helyre! SZÉP TYÚKOK A nagykállói járás tojásbegyüjtésben elmaradt községeinek ajánljuk.,. — Hallod Julcsa! Olyan szép tyúkjaid vannak, hogy majd megszólalnak! — Csak sose szólaljanak! Mert akkor elmondják, hogy hiába tojnak, mink mégse’ teljesítjük a beadást! Valóban érthetetlen... A szokás hatalma Az üb. elnök az újítási megbízotthoz: Ne bomol- jon szaktárs, ezt ne süllyessze a fiókjába, ez nem újítási javaslat, hanem a maga üdülőjegye. SPORTEMBER *— Láza: 40 fokos! f í— Mondja nővérke, mennyi a világrekord? A bosszú És újra a kenyér.. Már a Nyíri Pajkos szé- gyeli magát a nyíregyházi kenyérgyár helyett, de ezen a héten újra behoztak egy kenyeret hozzá megmutatni. A kenyérbe eredeti, fekete svábbogár volt becsukva : j . Érthetetlen, már egy órája trombitálom az altatódalt és még mindig nem alszik ez a gyerek.,, Spekulánsok felháborodása A nyíregyházi városi tanács végrehajtó bizottságának kereskedelmi osztálya hozzálátott, hogy rendet teremtsen a piacon és az üzéreket, spekulánsokat leleplezze. Egyik spekuláns: Felháborító, még a végéh dolgozni kell nekünk is...! — Nem gondolod, hogy egy kissé durván Kapcsoltál? Talán így van ••• A Városgazdálkodási Vállalat a végrehajtó bizottság többszöri utasítása ellenére sem locsolja rendszeresen a nyíregyházi utcákat. — Jól van komám, mór tiszták az edények, a maradék vízzel öntözd meg a kertemet... Miért nincs jóhangulat a nyíregyházi Dózsa-utcai tejcsárdában ? A múltkor arrafelé jártam, a nyíregyházi Dózsa- úti tejcsárda felé s gondoltam, benézek. Vidám ember vagyok, hiszen mi más is lehetne a Nyíri Pajkos s szentül azt hittem, hogy a tejcsárda ivói is jókedvvel vigadnak. Ám csalódás ért. Egymásután jöttek ki az imént betért vendégek és furcsákat mordultak, nagyokat szitkozódtak. No, — gondolom magamban — hát ha még itt sem mulatnak az emberek, hát akkor hol?! Kíváncsi voltam a dolgokra s betértem egy féldeci tejfelre. Ezer szerencsém volt, hogy tejfelt kértem. Mertha például tejet, vagy kávét akartam volna inni ropogós kiflivel, nekem így válaszoltak volna kurtán, furcsán: — Nincs! Mert akár hiszik, akár nem, így volt; Azaz nem] volt sem tej, sem kávé, semj kifli. Pedig még kora reg-i gél volt. Legalább százötve-l nen akartak reggelizni sí reggeli helyett ezt kaptáké hogy — Nincc! , Gondoltam: vájjon mitj mondanak itt délután, ha! már reggel sincs. Esetleg] mit csinálnak egész nap a| csaposok. Mindenesetre őlc maguk is előrelátóak, merti ritka az olyan eset — minti a törzsvendégek beszélték^ — hogy nyitás idején meg-4 érkezzenek. Kérdem: érdemes egy ál-« talán kinyitni a csárdát? Csukják be. Ha pedig mégis találnak) jobb megoldást az illetéke-*! sek. akkor azt sürgősen va-* lósítsák meg; Váradi Dezső Tatarozó Vállalat^ A Nyíri Pajkos szeretettel köszönti Bélteki Meny-1 hért bácsit, csengeri dolgozó parasztot, aki a mező-« gazdasági karikaturakiállításnak tízezredik nézője volt. Ez a karikatúra ott készült a kiállításon. Köszöntjük Bélteki bácsit
