Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-15 / 193. szám
4 Wt*CAP 1954 augusztus 15, wjlra»i A városi tanács végrehajtó bizottságának hozzászólása a Néplap várospolitikai vitájához (I.) örömmel vettük a Néplap vitaindító cikkét a várospolitikai . kérdésekről, amelyet a városi pártértekezlet szellemében írtak meg., A vitaindító cikkhez számos hozzászólás, javaslat hangzott el. Ezekre kívánunk válaszolni. A végrehajtó bizottság nagy figyelemmel kísérte a vitát, s idáig azért nem szóltunk hozzá, mert vártuk a vita lezárását és az összes javaslatokra egyszerre kívántunk válaszolni. Kétségtelen tény, hogy mint minden szerv munkájában, így a városi tanácséban is sok hiba, hiányosság van, amelyet csak úgy lehet megszüntetni, ha a dolgozók állandóan ellenőrzik a tanács munkáját, segítik a feladatok végrehajtásában. Nagy Imre elvtárs kongresszusi beszédében világosain feltárta azokat a hibákat, amelyek a tanácsnál még fellelhetők. S ezek nemcsak a tanács hibái, hanem hozzájárul ehhez a felsőbb irányítás, a túlzott centralizálás. Nem kívánunk különböző nehézségekre hivatkozni, hanem tárgyilagos, kommunista őszinteséggel válaszolni akarunk az elhangzott javaslatokra, ezek megvalósításának lehetőségeire. Válaszunkat a vitaindító cikk felépítése és az elhangzott javaslatok figyelembevételével adjuk meg. A tervszerű munka A vitaindító cikkben szó esett a tervszerű munkáról. Elismerjük, ezen a területen van hibája a végrehajtó bizottságnak. Csak annyit teszünk hozzá, hogy a Be- loiannisz-tér parkosítása után nem néhány héttel, hanem egy év múlva kezdték meg az irodaház felvonulási épületeinek építését. Hasonló a helyzet az Árokutcai kövezéssel, csatornázással is. A megyei tanács tervosztálya a városi tanáccsal tervévenként közli, mit kell megvalósítani, így nem tudtuk a Vasvári Pál- utca kövezésekor, hogy a következő tervévben megvalósul a csatornázás, amely miatt fel kell bontani az útburkolatot. Annál is inkább nem készülhettünk erre fel, mert a tervfeladatok meghatározásánál nem veszik figyelembe a felsőbb szervek a városi tanács végrehajtó bizottságának javaslatait. Ahhoz viszont ragaszkodnak, hogy a beütemezett munkákat elvégezzük a tervévben, mert különben év végén elveszítjük a hitelt. Ez a felsőbb szerveinket, és főleg az Országos Tervhivatalt arra figyelmeztesse, hogy a jövőben vegyék figyelembe a tanácsok javaslatait, hiszen ők ismerik legjobban a helyi adottságokat. így nagyösszegű megtakarításokat lehet elérni. A kereskedelmi hálózat Helyes és teljes egészében elfogadható a vitaindító cikknek az a része, amely a kereskedelmi hálózat kibővítésével, valamint a boltokkal kapcsolatos hibákkal foglalkozik. Meg kell mondani, itt valóban hibát követtünk cl, mert nem ragaszkodtunk ahhoz, hogy a kereskedelmi csoport elkészítse a bolthálózat fejlesztésének egységes tervét. Ha ez elkészül, elkerülhettük volna az olyan hibákat, hogy a város peremén kevés bolt van és a boltok állandóan költözködnek. Úgy hisszük, ezen a helyen feltétlenül el kell mondani azokat a hiányosságokat, amelyek miatt a kereskedelmet, az áruellátást nem tudja kellő mértékben kézbentartani a városi tanács. A Nyíregyházi Kiskereskedelmi Vállalat, amelynek nincs egyetlen boltja sem a városon kívül, irányítás szempontjából a Megyei Tanácshoz tartozik, mint „megyei” vállalat. Éppen ezért a városi tanács nem szólhat bele ennél a vállalatnál a kereskedelem fejlesztésébe, az áruellátásba, stb. Ellenőrizheti ugyan az áruellátást, a kirakatokat, de ez nem elég ahhoz, hogy megfelelően irányítani tudja a vállalat működését. Hasonló a helyzet a Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalatnál. Ez is városi vállalat, nem megyei, mégis a megyei tanács alá tartozik. Ebből adódik az a fonák helyzet, hogy ezeknek a váltatoknak a hiányosságait a városi tanácsnak mondják el a dolgozók, de a végrehajtó bizottság nem tud hathatósan segíteni, mert már több esetben megtörtént, hogy ezek a vállalatok nem hajtották végre a városi tanács határozatát. A felelő :ségrevunást nem alkalmazhatjuk, hiszen a megyei tanács alá tartoznak. A Bujtos Foglalkozott a Néplap a Bujtos és az Éralja kérdésével. Az itt felvetett dolgok helyesek és f'fogadhatók. Az ott lakók egészsége megóvása és a tűrhető közlekedési viszonyok megteremtése érdekében ez évben is két új átereszt építettünk és elvégezzük az árkok tisztítását. Nincs annak sem különösebb akadálya, hogy a buj- tosi utcákat társadalmi munkával salakkal feltöltsük. A csatornázással kapcsolatban meg kell említenünk, hogy ez is a múlt átkos öröksége, a felszabadulás előtt nem csatornáztak. Ezért van az, hogy a Virág-utca környékén nagy a sár. Most annyit tudunk tenni, hogy az itt lévő vízlevezető csatornákat kitisztítjuk. A költségvetésben az ilyen irányú munkálatokra nagyobb összeg áll rendelkezésre, úgy hogy ahol még nincs csatornázva, mindenütt helyreállítjuk a vízlevezető árkokat még az őszi esőzések előtt. Az Éralja víztelenítése érdekében építettük meg az Arany János-utcai főcsatornát, amely, ha nem is oldja meg száz százalékig a helyzetet, de minden esetre nagyban megkönnyíti. Ratkó Jóxaef versei Tiszadobon Leszegett fejjel, zöldfürtös fa mellett állok. A Tiszán sündörgő habok mint láthatatlan, nehéz, drága terhet cipelik el elmerülő szerelmed — és hideg, büszke csillogássá dermed kis homlokukon meleg mosolyod. Mint karcsú, könnyű csónak, a percek halkan siklanak lelkemen tova. Nagyon — és ilyen szótlanul szeretlek! Egy kedves, tágas révre leltem benned. Erzsi! most neked úgy kéne szeretned, hogy ne akarjak meghalni soha. Gépesítés Hja, kérem, nálunk jól megy a dolog! Nemcsak a mezőn vannak traktorok, de majdnem minden versben ott a traktor- — lányos hajnal — s vérző alkonyaikor dohog, pöfékel, lángcsóvát lövel, ritmust diktál és értéket növelÉs szegény mi — a szenvedő alany — hogy fülünk van, sajnáljuk szerfelett, ha újság-mezőn feldübörögnek, miként otromba, bamba traktorok, a gépesített költeménysorok! Törvényenhívuli lovag A „Törvényenkívüli lovag“ c. film története XV. Lajos idejében, a XVIII. század közepén játszódik. Főhőse Mandrin, sok tekintetben hasonlít Fan-Fanhoz. Mandrin is bravúros, szinte hihetetlen dolgokat művel, hetyke legény, amolyan „fenegyerek", aki előtt nincs akadály, s aki nem tisztel rangot. Érdekes dolgot művelt egy alkalommal is. Kegyetlen tréfát űzött Vemet helytartóval, az egyik határ- tartomány vezető tisztviselőjével. A helytartó előtt elegendő volt kiejteni Mandrin nevét, s máris borsózott a háta tőle. Vemet úr kíméletlenül üldözte a csempészeket, de csak addig, amíg a tiltott áruk az ő kezéhez nem jutottak. Utána már ő értékesítette azokat, természetesen magas áron. Ebbéli tevékenységéi sokszor akadályozta meg Mandrin. De most a furfangos fii mást eszelt ki. Megtudta, hogy Verne i úrhoz látogatóba érkezik c király kegyencnője, Mau- prinez márkinő, s Mandrir elhatározta, hogy alapo; tréfát űz. Barátai segítségével rabul ejtette a helytartót, s Vemet ruháiba i házában fogadta a szépasszonyt. A hatás csodála tos. A márkinő el volt ra gadtatva a csinos helytartótól. Persze kegyeivel sen fukarkodott. Amikor a turpisság kiderült, Mandrir már messze volt. Elfogn csak árulással sikerült. / kegyetlen tréfáért akasztófi járt, de hősünk onnan ii megmenekült. JChziitődh aendiaiÁiike steledett. A nap már a tokaji Kopasz mögé guggolt s csak az eget világította. Sin ka Gyula mégegyszer körülnézett negyvenkilenc éves korára megért büszkeségén, a hatalmas sertésistálló táján. Pásztor Sándor a nagy tengeri táblával henceg, hogy az egyénieké száradó aljú parcellái mellett olyan zöld az még mindég, mint a börving és micsoda csövekkel! P. Tóth József a délcegjárású, tükörfényes szőrű lovakat nem adni semmiért. Király Ferencné- nek pedig a dohányban való munka a legkedvesebb. — Mindenki szeret valamit, mindenkinek a szívében van valami. De mindez együtt, egymásért nagyon nagy dolog és mindegyre még nagyobb lesz ■,. Neki hit a hamar no vő, gömbö- lyödö, szépen hízó, habzsoló étvágyú sertések a legkedvesebbjei. És ilyenkor, a napi munka után, esti hazamenet előtt alaposan szemügyre vesz mindent: szikrá- nyi hiba se maradjon éjszakára. Jó hideg friss vízben ahogy megmosakodott, egyenesen az asztalhoz ült. Nézte a feleségét, ahogy a fakanállal belekavart a gőzölgő fazékba. — Mi lesz a vacsora? —• pedig érezte a szagát, tudta, hogy mi fő, mégis megkérdezte. C inkáné elmosolyodott, ami nagyon jól áll és olyan szépen jllik egy vacsorát főző feleségnek: Csírkehúsleves. — Jó lesz az. — Úgy akarom. „Lámcsak, ez is azért van, ez is azért lehet szerdán este ..." — jött vissza a gondolata, amit az előbb a kisajtónál hagyott. így volt ezzel már napok óta. Mindenről megint csak ez jutott eszébe. Már kinn is úgy van vele, ha a hosszú istálló temérdek tégláját látja, ha egy szegre esik a tekintete, ha egy elhaladó szekér után néz, mert annak is a vájja, a tengelye, mindene..., ha a vödröt a moslékba meríti,, ha a saját ruhájához ér a keze: az is. Meg ott van a község szélén, az „ő“ „poiályához“ közel a kisvasút, amin egyszer a gyorsmotor megy, másszor az a berregve fütyölős, aztán a szélescsákójú gőzös húz hosszú kocsisorokat. — Mennyi vas, mennyi gép, mennyi fa! Hát még a nagy vasúton? Ott rohan ám igazán az erő, hogy a súlya alatt még a föld is megremeg .,. Az istálló udvaráról egyenesen a határra nézhet: hogy lett az olyan gazdagon szép, amilyen? Hogy lett. Traktor, vetőgép, eke, talyiga, borona, kasza, kapa, villa ..., annyi, de annyi minden itt is, hogy csak egy is hiányozna, egy esne ki a végtelen sorból: hasztalan sütne le a nap és szállna alá a hajnalok harmata. Nagy hatalmasság, égbenövő óriás ez az erő. Akárhova megy, bármerre néz, ott van mindenütt s csak vele és általa lehet ■ igazi' ember módra /■Ív:, /Megint hazaért vacsorára s lámcsak, miben totyog a finom étel, meg amin fő is ... Felesége a tányérokat tette az asztalra, aztán kanalat, kést csörgetett, telemerítette a poharat: miből merítette? Ott van hát a munkájuk mindenhol, mindenben, mint egy rettenetesen nagy szív. S akik így tudják fenntartani és formálni a világot: azok a legnagyobbak! A nevük pedig milyen egyszerű, milyen szerény, de olyan tiszta és fénylő, mint a BECSÜLET ■CSILLAGA: ipari munkások. Munkásosztály. Még akkor sem tudott gondolataiban megállni, amikor kanalát az illatozó csirkehúslevesbe mártotta, „... ez is azért van, ezt is azért lehet szerdán este". Mert haj, abban a régi cse- lédi világban bizony másképpen csörrent sok-sok Sinka Gyula kezében a kanál. „De hogy lesz, mint lesz vájjon húszadikán ott Nyíregyházán? Én nem tudok elmenni, nem bizony. Pedig be jó lenne kezet fogni, elbeszélgetni velük". Újra a levélre gondolt, amit jó másfél héttel olvasott fel a tagság előtt Iván Mihály, az elnök. így kezdődött: „Mi, a Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat dolgozói együtt akarjuk tölteni augusztus 20-át, alkotmányunk ünnepét a gávai Dózsa termelőszövetkezet dolgozóival. Éppen ezért szeretettel meghívjuk az Elvtársakat, hogy legyenek vendégeink, ünnepeljünk együtt, szilárdítsuk és mé- a munkás-paraszt szövetség testvéri kapcsolatát... " — Hallottad már anyjuk, hogy a többiek nagyban készülődnek? — Hova? — A vendégségre. Tudod, hogy az egyik nyíregyházi üzem dolgozói vendégségbe hívtak bennünket az alkotmány ünnepére. Szép dolog ez, meg kell hát tenni a tisztességet. '7t udom. Hogyne tudnám. Kik mennek? — Ma este beszélgettem Limbert elvtárssal, tőle hallottam egyet-mást. Mondta, hogy a kendervágásnál ma délben is szó esett erről. Hogy különösen a fiatalok, — mert ott azok vannak többen, — nagyba készü- lősködnek. Mogyoróssi Erzsi mondta is, hogy finom süteményt készít akkorára. Nagyon szégyelné, ha ott majd kinálgatják az elvtársak és ő nem tudná azt viszonozni. Erre persze a többiek is utána szóltak, mert ismered őket, hogy le nem maradnának azok egymástól. Hanem azzal fejeződött ez be, hogy addig még jó másfél hét van: levágják a három hold kendert, fel- nyüvik a három hold babot. A dohánytermelő brigád tagjaival is beszélt Limbert elvtárs hozzájövet, a pajta előtt. Ott idősebbek vannak többen. Az asszonyok azt mondták, hogy egy szép búzakenyeret kell sütni, amit majd egyikőjük ad át, mint ajándékot az igaz barátságra. Mindjárt ki is jelölték, hogy Malomné, a brigádvezető süsse azt meg, ő is adja majd át. Egyébként megyen Malomné, Kovács Györgyné a lányával, Jeles Miska, meg ..., na, nem jut most azonnal eszembe, hogy kiket monünnepelünk, kedves gyermekeink, mint amilyet nagy embereknek lenni t is készültök... “ — íg\ kezdi. — Akkor elmegyek, anyjuk De várjál csak . t legújabb ruhámban, ingemben. — Hiszen három tiszta ú. öltönyöd van, nyolc új inged — nevette el magát i felesége. — Azt veheted hé amelyiket akarod. e mit mondjon majc ” el, ha kérdezik azol az elvtársak, mert a vendéghez az az első kérdés hogy vagytok, mint éltek', Van mit elmondani. Hog{ ötvenkettő előtt volt ké hold földjük, meg az udvar ház. Azóta, hogy a tsz. tagjai lettek, huszonhat elválasztott malacot kaptak csal prémiumba. Az ólban jó fejős tehenük, nagy üsző borjújuk van. Bő kenyerük Feleségének tizennégy ú. ruhája, három pár félcipője egészcipője, szandálja, csizmája. Neki három öltő ünneplő, három viselő, háron pár csizmája, bakancsa szandálja, prémes nagyka hatja, esőkabátja. Hogy öl már csak azokkal a terményekkel tartoznak az államnak, amelyek még nem értei be, egyébbel rendben vannak. Hogy mennyi lovuk van, tehenük, disznójuk .. Igen és neki ezek a mindenei. Lesz mit mondani, dt van bizony. És ha majc megkérdezik: hogy jutott e idáig? Mit lehet erre mondani? „Mert tiveletek, kedves elvtársak, mi is egyre jobban erősödünk." Csakis. Ez az igazság. ASZTALOS BÁLINT dott még. De persze, addig ezek is letörnek még öt hold dohányt, meg fel is fűzik. Özvegy Szabó Imréné meg tudod, hatvannyolc éves, az azt mondja, hogy 6 ilyen idős létére nem megyen cl. Hanem megbízta a többieket, hogyha az ő neve is szóba kerülne, mondják el, hogy ezelőtt ötven évig sem dalolt ennyit, mint most. Semmi nagyobb gondja nincsen, bár fiatal korában lett volna olyan nyugodt élete, mint most van. — Szép lesz az bizony, amikor leülnek egy asztalhoz. — Én meg nem tudok elmenni, mert akkorra kezdenek fiadzani a kocák... Q inkáné visszahagyja egy kicsit a kanalat, mire a tányérjában elsimulnak a gyöngyöző sárga zsírkarikák. — Menj el te is, apjuk. Eredj, légy ott a többiekkel. Ha nem is tovább, legalább délig. Helyt állok én helyetted addig. Erre meg a Sinka Gyula keze maradt az asztalon: — Harminc koca van ott, feleségem. — Tudom én mennyi van — nézett férjére Sinkáné és megint mosolygott, mint az előbb a spór mellett. — Úgy ismerem mindet, egyenként, mint te. Meg talán nem tanultam még meg amit ott kell csinálni? Bízd csak rám azt a fél napot, apjuk. Hát mégis elmegy? így igen! Hogy miért nem is volt mellettük most két nagyfiúk, hogy azok is tudnák. Meg is írja nekik Pestre, milyen az ő anyjuk és hova, kikhez megy ő az alkotmány ünnepén! „Az ipari munkásokkal együtt
