Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-11 / 189. szám
2 háFLAP 1954 augusztus il, szerda A ládák birodalmában Nemcsak megyénk és az ország gyümölcstermő vidékein, de külföldön a nyugati országokban is elismeréssel beszélnek a Göngyölegellátó Vállalat nyíregyházi telepének munkájáról. A város szélén, a kállói út baloldalán húzódik meg a hatalmas telep, óriási ládahegyeivel és vidám- kedvű munkásaival. Csorba Zoltán elvtárs a telep vezetője. A vállalat munkájáról örömmel és szívesen beszél. A láda-labirintusban sétálgatva elmondja, hogy jó munkájukkal a vállalatnak és az országnak is sok dicsőséget szereztek már. Amellett, hogy állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek, földművesszövetkezeteknek és a Mező- kernek készítenek ládákat külföldre is jelentős meny- nyiséget szállítanak. A külföldre kerülő ládákra külö nősen nagy gondot fordítanak. Nem is jött még visz sza egy sem valami rossz munka miatt. Ezen a telepen dolgozik az ország legjobb szege- zője is. A legjobb szegezóbri- gád: Gerda András brigádja. Két társával, Szanyi Antallal és Németh Gáborral együtt naponta több mint 500 ládát készítenek el, ami az egész telep napi termelésének az egyharma- da. Teljesítményük ritkán kevesebb 170 százaléknál. Az elmúlt hónapban is 173 százalékra teljesítették tervüket. Vidáman halad a munka a szegezőszínben. A kalapácsok ütemes koppa- nása veri a taktust a fiatal munkások füttyéhez, vagy dalához. Ezek az emberek nem mesterei, de egyenesen művészei a ládaszege- zésnek. A Szanyi elvtárs balkezének mutatóujja és nagyujja között egymás mellett sorakozó szegek pillanatok alatt a ládába fúródnak. Hogy a napi 500 ládát megcsinálják, hármuknak harmincötezerszer kell a kalapáccsal a szegre ütni. Takács József minőségi átvevő a legnagyobb megelégedéssel veszi át műszak után a ládákat. Az új szegezőszínben négy fiatal leány dolgozik. Ezek közül Kovács Erzsébet és Markó Mária végzi a jó munkát. Teljesítményük állandóan 135—140 százalék között van és naponta több mint 200 darab ládát készítenek el ketten. A csend és a nyugalom csupán csak látszólagos. A telep 40 dolgozója eléggé elszórtan, de mindenütt gyorsan és vidáman dolgozik. Minden tízpercben befordul egy-egy hatalmas stráfkocsi a telepre, hogy pár perc múlva a takaros fehér ládákat a vasútra szállítsa. A telep 420.000 ládatartalékja naponta csupán 1600—1800 darabbal szaporodik. Ezzel szemben 40—45.000 darabot szállítanak el. Az augusztus 20-i munkaversenyt is azért indították az üzem dolgozói, hogy még több jobb minőségű ládával segítsék a termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat. — A múlt havi tervüket 122 százalékra teljesítették. Tartsák be Demecserben a csépíési rajon-tervet Községünkben, a Dimitrov, az Utörő és a Remény termelőszövetkezetek már teljesítették beadási kötelezettségüket. Az egyénileg dolgozó parasztok 80 százaléka csépelt el, a beadási kötelezettségének pedig már a beadásra kötelezettek 85 százaléka eleget tett. Hátralékos eddig községünkben nincs. Csak a gépállomásra van panaszunk. Minden utcában megkezdték már a csép- lést, de sehol nem fejezték be. Csupa vándorlás, kapkodás a munkájuk. Arra kérnénk őket, hogy tartsák be a rajontervet. D. Tóth István begyűjtési megbízott Demecser. JHilyen lesz a iiíjíie/jyltázi <Vidám rO(hár ? A hír hamar bejárta a megyét, hogy augusztus 15 és 16-án Vidám Vásár lesz Nyíregyházán. Készül is rá a falu és a város. Az emberek egymástól kérdezősködnék: olyan vidám és gazdag lesz-e ez a vásár, mint a múlt évben volt? .. . No, majd meglátjuk — mondogatják. Mi is beleszólunk a vitába. Először is azt mondjuk el, hogy a Vidám Vásár idén is ugyanott lesz Nyíregyházán, ahol tavaly volt. Az árukkal tele elárusító helyek kereskedelmi szervenkint hasonlóan helyezkednek el, mint a tavalyi vásáron. Például a Rákóczi-út közepén a Szamuely-téri részen lesz most is a Nír. Kisker. Vállalat pívillonja, ennek folytatásaként a Népbolt 48 métei hosszú pavillonja és így tovább, az Állami Áruház é a többi kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek, termelőszövetkezetek sátrai. A vásárra készülő vállalatok már jóelőre biztosították, hogy a pavillonokban sokkal több, szebb és jobbminőségű áruféleségek álljanak a vásárlók rendelkezésére, mint a tavalyi Vidám Vásáron. Azt is közölhetjük, hogy a megye területéről félárú vasúti utazás lesz a vásár mindkét napján. A NAGYKAROLYI HATARBAN /! z eső tegnap is meg- G't zavarta az aratást, eueuután végigverte a határt, megázva, sárosán jöttek haza a kollektivisták. Ma újra ólomszínű fellegek nehezednek a környékre, eltakarják a hajnalhasadást, a búzavirágszínű eget. Még alszik a város. A csöndes, néptelen utcán két asszony siet keresztül. A Május 1. kollektív gazdaság felé tartanak, be is térnek az udvarra. Idetartoznak. A korábban kelők barátságos jóreggelttel, jószerencsével fogadják a két asszony köszönését. Már vannak vagy harmincán, köztük az elnök, a brigádos és a három csoportfelelős is. De még jönnek a kaszás-sarlós csoportok. A nagy udvar egyre mozgalmasabb, hangosabb. — Egy-kettőre összevegyülnek, már indul is a szó. — Az idősebbek a termésről, meg az aratásról beszélnek. Mennyit vágtatok le? Hogyan adja a keresztet? A miénknek nem nagy a szalmája, a keresztsorosan vetett búza eresztősebb lesz. Szó esik a mostoha nyárról is. — Lopva arattunk az idén — mondja Lesén László, a gazdaság elnöke. Ha az idő megszégyeli magát és nem esik, hamarosan végzünk az aratással. Aztán megint a termésre, megint a búzára terelődik a szó. Most csak ez érdekli a nagykárolyi kollektivistákat. Igaz is, a kalászokban egyévi kemény munkájuknak, szorgalmuknak ■érett meg a gyümölcse. A fiatalok vidám tréfálkozással kezdik a napot, egymást ugratják. Jókat kacagnak, ha sikerül valamelyikét becsapni, „léprevin- fii”, ahogy mondani szokták. Az ifjú Schuller István nagyban ajánlkozik éjjeli ellenőrnek, ha Hájer Katit teszik éjjeliőrnek. A lányok elzavarják az önkéntes ajánlkozót. — Eridj, készítsd a kocsidat, mert itt ér az ebéd bennünket. Ott legénykedj, ahova állítottak. Pista még felajánlja a szekerét, majd sarkonfor- dul, dolga után néz. Bizony lemaradt. A többi szekér már útrakész. De mire az asszonyok és leányok felszállnak a szekereKre, a fiatal Jakab Károly segítségével ő is befogja lovait, s az elsők között hajt ki az udvarról. A nyolc szekér könnyen gördül a kollektivistákkal a köves úton, az álmos városon keresztül. Elmaradnak mögöttük a régi házak, a gyalog baktató parasztok, amint az országúiról balra, a vasúton keresztül vezető útra térnek. Itt már feszül az istráng. A felázott talajban mélyre süllyed a kerék, próbára teszi a lovak erejét. De nincs baj, a jóltáplált állatok viszik az aratókat. Búzát. rozst, árpát aratni. JL vasút keleti oldalán '-'‘'elterülő rozstáblánál az eL-ő és harmadik csoport tagjai lemaradnak. Három szekér tovább megy. A kollektív gazdaság négyzetesen vetett 50 hektáros kukoricása mellett, egészen fel a „Bobárdig”. Idős Schuller István, a második csoport felelőse elsőnek ugrik le a szekérről. A mustárföldön keresztül a búzatáblához siet. Mire a többiek leszállnak, lepakolnak, a hátán egy kéve búzával tér vissza. Még mások is hoznak búzát. A leányok, az asszonyok kötelet készítenek belőle. — Megcsinálják az egész napra valót. így kévekötéskor nem kell bajlódni vele, könnyebben és gyorsabban megy a munka. Az idő is derül a jókedvű kollektivisták láttán. — A füstszínű fellegek egyre ritkulnak, a nap — mint Izzó korong — jelenik meg a láthatár peremén. A férfiak fenik a kaszákat. A kalásztenger szélén tizenegyen sorakoznak fel, mindenik- hez beáll a marokszedője, kévekötözője. Tömött sorokban áll előttük milliónyi gabonaszál. A kollektivisták egyre döntik a harmattól elnehezedett kalászok sorfalát. Elől idős Schuller István, nemzet- gyűlési képviselő vágja a rendet. Az aranyszőkehajú Hájer Kati szedi utána a markot és Csáki Lajosné köti a kévét. Ég a munka a második csoport tagjainak keze alatt. Gomba- módjára szaporodnak a kévék, egyre több hektár tarló marad a hátuk mögött De Jonucás Gábor szakaszában is javában folyik a munka. Itt csak négy kasza vágja a rendet. De dűl a rozs, szőnyegként terül el a kaszások mellett. Jonucás néni nem bírja bevárni, messziről integet, kiált a közeledő brigádos felé. — Feri fiam, igazság ez? A második csoportnak tizenegy kaszára annyit adtok, mint nekünk négyre. Még hozzá a mi csoportunk lóherés rozsot vág. Te Is jól tudod, hogy ez lassabban megy. Míg ez a darab nincs kész, minek ment a második csoport a felső táblába? Ez nem munka, fiam. Te vagy a brigádos és csinálj rendet. Oszd el arányosan a területet, s akkor fogadom, hogy megnyerjük a versenyt. Mayer elvtárs hallgat, mert látja, hogy rosszul szervezték meg a csoportokat. Látogatók a nyírbátori Vörös Csillag termelőszövetkezetben fY) álutánra teljesen ki- A-' derült. A veröfényes júliusi nap apró gyöngyszemeket varázsolt az aratók homlokára. Késő estig vágták a rendet. Fáradtan, de dalolva jöttek haza a mezőről. Azzal a büszke érzéssel térnek pihenőre, hogy ma is helytállta«. A mostoha időjárás ellenére is betartották ígéretüket: Dufejezték az aratást. T> arlóhántásban jól dolgozott a gépállomás béke- brigádja. A fiatal Szappanos Erzsébet élmunkás- trak toros negyedmagával hajnaltól napestig szántotta a tarlót. A gépek minden nap az aratók mögött zúgtak és az aratással egyszerre fejezték be a tarlóhántást. De volt olyan nap is, hogy a kaszások a legjobb akarattal sem tudtak lépést tartani a gépi szántással. A kévekötő-aratógépek hiánya bizony többször megállította a tarlóhántást, gépállást idézett elő. Igaz, a fiatal traktorosok a holtidőt sem hagyták kárba- veszni. Tanultak, elvégezték a traktorokon a kisebb javításokat, új feladatokról, a cséplésről beszéltek. — Most is éppen erről vitatkoznak. A szót Popp Emil, fiatal traktoros — látogatóba jött a békebrigádhoz — viszi. Lelkesedéssel beszél a tavalyi csépíési eredményekről. — Mezőpetriben csépeltem, igaz, fel kellet kössem a nadrágom. — A gazdák megkövetelték a munkát, de ők is dolgoztak. Mikor a másik géptol felszabadult a „banda”, két váltásban csépeltünk. Meg is csináltunk 230—240 mázsát naponta. Az idén a tavaszi kampányban néhány napig a tasnádi gépállomásnál volt a tartományi verseny- zászló, aztán újra visszakerült hozzánk, Károlyba. — Én biztosra veszem, hogy az idei csépíési eredménynyel továbbra is nálunk marad a tartomány legjobb gépállomását megillető zászló. • f'TÍ aponta váltja köntö- sét a határ. Tegnap a buzatenger susogását, az aratók kaszájának neszét vitte az alföldet simogató szél. Ma már úgy aránylik a keresztbe rakott gabona a fekete tarlóban, mint a marokszedő szőke lányok haja. Egymást érik a bú zával megrakott szekerek a duliőúton. A szántóföldeken amerre a szem iát, mindenütt hordanak. Holnap felbúgnak a cséplőgépek és folyik az aranyló kenyér mag a zsákokba. A föld gazdái ilyenkor vetnek számot, hogyan sikerült az elmúlt gazdasági év. Három éve, hogy a Május 1 kollektív gazdaságban külön kiszámítják, mennyi termett a közösben, mennyi az egyénileg gazdálkodóknak. fivről-évre a kollektív gazdaság javára billent a mérleg nyelve. — Erről beszél Jung Mártonná esete is. Három éve, hogy a kollektivisták közé lépett. Két évig a kulákok- ra hallgatott és nem ment dolgozni a gazdaságba. Az eredmények láttán ő is szakított a „jóbarátokkal” cs azóta dolgos tagja a közös gazdaságnak. Mindjobban összeforr a nagy család, egyre erősödik, gondtalan, jobbmódú életet ad szorgalmas tagjainak. Nagy V. István. (A Román Népköz- társaság néptanácsainak lapjából az„Elő- ré”-ből) Vasárnap délelőtt a nyíí- bátorl Vörös Csillag termelőszövetkezetben vendégek látogattak el. Aporligetről, Nyírpilisről, Bogátról és Lúgosról jöttek egyénileg dolgozó parasztok. öten, hatan jöttek egy-egy községből. A látogatók többsége olyan volt, aki már egy vagy két évig tagja volt a termelőszövetkezetnek. A múlt ősszel azonban különféle okokból kiléptek. Az egyévi egyéni gazdálkodás után kíváncsiak, hogy vájjon az ő szövetkezetükben hol is volt a hiba, hogyan lehetne csinálni jobban, ha mégis újra meggondolnák és a könnyebbik útra lépnének. Ezekkel a gondolatokkal hallgatták a Vörös Csillag elnökének, Szilágyi Gyula elvtársnak a tsz. életéről szóló Ismertetőjét. Ilyen szemmel néztek szét az egész gazdaságban. Nem kis elismeréssel figyelték a 23 holdas száraz kertészetet, ahonnan sok tízezer forint lesz majd a bevétel. Hogy mást ne említsünk, a másfélholdas paprikatáblájuk 15.000 forint jövedelmet ad a tagságnak. Ami leginkább megszívlelendő, az, hogy ebben a 23 holdas kertészetben alig dolgozik teljes munkabírású tag. Itt foglalkoztatják az idősebbeket, a fiatalokat és a kisgyermekes anyákat, akiket állattenyésztésbe, vagy más állandó nehezebb munkára nem lehetne beosztani. A tehénistállóknál is sokat tanultak a látogatók. Tavaly még ebben a szövetkezetben som igen dicsekedtek a fejési átlaggal, most a fejési átlaguk 9 liter, az istállóátlaguk 8 liter. Megtekintették a 80 férőhelyes korszerű tehénistállót, amin az utolsó simításokat végzik. Az istállók mögött ott sorakozik a 4 darab 150 köbméteres beton- siló, amiből egy már tele van, de mind a négy tele lesz őszre. A legnagyobb elismerést a sertéshizlalda váltotta ki, 118 darab sertés hízik, ebből 65 darab már 140—150 kiló körüli. Ezeket 2 mázsásra akarják hizlalni. A sertésbeadásukat mór teljesítették. Ez a 118 darab hízó az októberi zárszámadásra készül, akkor viszik majd piacra. Közel félmillió forintot vár ebből a tagság. A kapások vizsgálásónál elismerték a látogatók, hogy az egyénileg dolgozó parasztok terményei általában nincsenek olyan szépek, mint a tsz, veteményei, azonban javasolták, hogy nem ártana elvégezni a gazoló kapálást. Gál József nyírlugosi dolgozó paraszt azt javasolta, hogy hagyjanak ki próbaképpen egy-egy kisebb táblát, azon ne végezzék el a gazoló kapálást, hogy össze tudják hasonlítani az eredményeket. A vendégek találtak hiányosságokat is. Ugyancsak kinyitották a szemüket és attól sem tartottak, hogy megsértődnek egy-egy megjegyzésüktől a vendéglátók. Prokop András nyírbogáti dolgozó paraszt kifogásolta, hogy a süldők mellé egy gyereket állítanak. Olyan nagy értékhez, ha még kevés is a munkaerő, akkor is felnőttet kell beosztani. Hiányolták, hogy olyan hőségben is, mint vasárnap volt, ólban, nem pedig szel- lős szálláson voltak a sertések. Ha ebből az ólból kiengedik a süldőket a vályúra, könnyen tüdőgyulladást kaphatnak a hideg víztől. Gellér Ferenc aporligeti látogató elmondta, hogy neki sokminden tetszett és látja a nagyüzem fölényét, a nyírbátoriak jó úton járnak. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem jobb, mint az egyéni gazdálkodás, de akkor se mondana igazat, ha azt mondaná, hogy minden jó. Mert az nem jó, hogy a lovak lucernán taposnak. Ez elsősorban érték a termelőszövetkezetnek, de tavasszal sok egyénileg dolgozó paraszt is örülne, ha a Vörös Csillagtól tudna venni takarmányt. A Vörös Csillag vezetői- örültek, hogy a tapasztalt hibákat is elmondták a vendégek és ők maguk is elismerték ezeket. Ki is kell mindezt javítani, mint ahogy sok minden változott, fejlődött tavaly óta. Elismerte ezt mindenki, hiszen nem a csoda által osztották az eddig kifizetett 18 forint munkaegységenkénti előleget sem. Sokkal gazdagabbak most, mint tavaly voltak, ezt a látogatók is megállapították. Csak ne kellene újra elölről kezdeni — mondogatták a bű- csúzáskor. Szívesen ébrednénk arra, hogy egy ilyen jó lábon álló tsz-nek vagyunk a tagjai.