Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-11 / 189. szám

1954 augusztus 11, szerda NÉPLAP 3 A minisztertanács rendelete a választói névjegyzék elkészítéséről A minisztertanács rende­letet hozott a választói név­jegyzék elkészítéséről. — A rendelet kimondja, hogy a helyi tanácsok tagjainak megválasztásához új vá­lasztói névjegyzéket kell készíteni. A névjegyzéket a városi (városi kerületi), illetve a községi tanács végrehajtó bizottsága állítja össze, összeírólapok alapján. Az összeírást a végrehajtó bi­zottság által kijelölt össze­író biztosok végzik, akik az összeírólapot a részükre ki­jelölt területen lakó, 18. életévüket betöltött szemé­lyeknek augusztus 28—31. között osztják ki. Az össze­írólapokat szeptember 4-ig kell kitölteni, majd azokat az összeíróbiztos beszedi és átadja a végrehajtó bizott­ságnak. A végrehajtó bizottság legkésőbb szeptember 25-ig összeállítja az ideiglenes választói névjegyzéket, ame­lyet szeptember 26-tól ok­tóber 3-ig a végrehajtó bi­zottság hivatali helyiségei­ben közszemlére kell tenni. Az ideiglenes névjegyzék­ből történt törvényellenes kihagyás miatt a kihagyott személy, törvényellenes fel­vétel miatt pedig bárki fel­szólalással élhet, ezt szep­tember 27-e és október 5-e között lehet írásban, vagy szóban bejelenteni. Ha a végrehajtó bizottság megál­lapítása szerint a névjegy­zékből történt kihagyás tör­vényellenes volt, a kiha­gyott személyt pótnévjegy­zékbe kell felvenni. — A végrehajtó bizottság azokat a felszólalásokat, amelye­ket nem tart helytállónak, valamint azokat, amelyek valamely személynek a névjegyzékből való törlésé­re irányulnak, az illetékes járásbírósághoz (városi, vá­rosi kerületi bírósághoz) te­szi át. A felszólalás tár­gyában a járásbíróság 3 na­pon belül határoz, Az ideiglenes választói névjegyzék, a pótnévjegy­zék és a járásbíróság által a végrehajtó bizottsághoz visszaküldött jegyzékek alapján a végleges válasz­tói névjegyzéket október 23-ig kell elkészíteni, s azt október 24. és 31. között közszemlére teszik. Az a választó, aki a név­jegyzék összeállítását kö­vetően állandó lakóhelyét megváltoztatja, az új lakó­helye szerint illetékes vég­rehajtó bizottságtól kérheti felvételét a névjegyzékbe. Kérelméhez a korábbi la­kóhely szerint illetékes vb. által kiállított tanúsítványt kell csatolnia arról, hogy a kérelmezőt az előző lakó­helyen a választói névjegy­zékbe felvették. Azt a magyar állampol­gárt, aki a választói név­jegyzék összeállítása után szerzi meg a választójogo­sultságot, kérelmére a vég­rehajtóbizottság bejegyzi a választói névjegyzékbe. A John-ügy súlyos államválságba sodorta Nyugat­Németországot Berlin, (MTI). Dr. Otto Johnnak, a nyugatnémet titkosszolgálat volt főnöké­nek átállása a Német De­mokratikus Köztársaság ol­dalára példátlan zavart, fe­jetlenséget és kétségbeesést váltott ki a bonni politikai körökben. Az Adenauer-kormány- ban képviselt pártok heves támadásokat intéztek egy­más ellen John menekülé­sével kapcsolatban. Dehler, a Szabad Demokrata Párt elnöke sajtónyilatkozatban kijelentette: — Az a tény, hogy a bonni belügyminiszter fél­millió márka jutalmat tű­zött ki a John-ügy körül­ményeinek teljes felderíté­sére, illetve dr. John kézre- kerítésére, mindennél job­ban bizonyítja a szövetségi kormány szánalmas tehe­tetlenségét. Löwenstein „herceg“, a Szabad Demokrata Párt parlamenti képviselője új­ságírók kérdéseire válaszol­va hangsúlyozta: — A John-üggyel kapcso­latban, amely súlyos ál­lamválságba sodorta Nyu- gat-Németországot, hala­déktalanul rendkívüli ülés­re kell összehívni a bonni szövetségi gyűlést. Az árvízkárosuitak részére folyó gyűjtés eddigi eredménye Az árvízkárosultak részé­re folyó pénzgyüjtés ered­ménye megyénként augusz­tus 9-én a kövekezőképpen alakult: Csongrád 1,178.020 Fejér 735.724 Győr-Sopron 888.367 Hajdú-Bihar 911.461 Heves 700.237 Komárom 743.572 Nógrád 827.207 Pest 835.864 Somogy 620.934 Szabolcs-Szatmár 646.302 Szolnok 778.210 Tolna 376.909 Vas 756.716 Veszprém 1,100.208 Zala 432.777 Budapest 12,394.254 A pénzgyüjtés eredménye augusztus 10-én 12 óráig 30,358.000 forint. 3Ciil{Mldi h u'ek Párizs, (MTI). Az „AFP“ jelenti, hogy a francia nem­zetgyűlés kedden reggel André le Troquer elnökle­tével összeült. A nemzet- gyűlést — mint ismeretes - azért hívták egybe, hogy megtartsák a bizalmi sza­vazást a Pierre Mendes- France-kormány által kért pénzügyi és gazdasági kér­désben. (MTI). Az angol rádió je­lenti, hogy a Pekingbe uta­zó angol munkáspárti kül­döttség Stockholmban rövid időre megszakította útját. Megérkezésükkor Attlee kijelentette, „utazásunk egyik célja az Anglia és a kommunista Kína közötti kereskedelem kiterjesztése“. Stockholmból a küldött­ség tovább indult Moszkva felé. Moszkva. K. A. Fager- holm, a finn képviselőház elnöke augusztus 9-én fo­gadást adott a moszkvai finn nagykövetségen. A fogadáson megjelentek A. P. Volkov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Szö­vetségi Tanácsának elnöke, V. T. Lacisz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzeti­ségi Tanácsának elnöke, G. F. Alekszandrov, a Szovjet­unió kulturális ügyeinek minisztere, A. J. Visinszkij, a Szovjetunió külügymi­niszterének első helyettese, a szovjet kormány több más tagja, a szovjet közélet számos képviselője. (MTI). Nyugati hírügy­nökségek jelentik, hogy Eisenhower elnök hétfőn aláirt egy törvényt, amely feljogosítja az amerikai kormányt arra, hogy „nem­zeti szükséghelyzet“ idején lefoglaljon amerikai vize­ken tartózkodó külföldi ha­jókat. Moszkva, (TASZSZ). M. A. Jasznov, a moszkvai szovjet elnöke augusztus 9-én fogadta a Kievből Moszkvába érkezett finn parlamenti küldöttséget. Válasz olvasóink külpolitikai vonatkozású kérdéseire Czika Sándor nyíregyházi 'olvasónk néhány kül­politikai vonatkozású kérdéssel fordult szerkesztősé­günkhöz. A válaszokat az alábbiakban közöljük. Első kérdés az volt: Mi az UNESCO? A válasz: az UNESCO (ejtsd: Juneszko) az Egye­sült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete. (United Nations Educational Scientific and Cultural Organisation.) Ismeretes, hogy az Amerikai Egyesült Államok arra törekszik bérencei segítségé­vel, hogy magát az ENSZ-et, a népek e világszerveze­tét is teljes mértékben saját háborús politikája szol­gálatába állítsa. Gyalázatos módon használta fel annakidején az ENSZ lobogóját koreai kalóztámadása leplezésére s következetesen meghiúsítja azokat a törekvéseket, amelyek a népek együttműködésére irá­nyulnak. így gátolja például már évek óta a Magyar Népköztársaság felvételét az ENSZ-be. Az amerikai imperialisták hálójukat kivetették a többi világszervezetre is, amelyek nem politikai szer­vek, hanem kulturális, vagy a gazdasági kapcsolatok kiszélesítésére alakultak. Sikerült hatalmukba kerí­teni az UNESCO-t is s az teljes mértékben az impe­rialisták háborús propagandacéljait szolgálja és így minden tekintetben eltér eredeti hivatásától. Éppen ezért léptek ki ebből a szervből 1952 végén a béke­tábor országai, maga Magyarország is. A második kérdése az volt: Mi a katonai junta? A válasz: Ez a szó „junta“, (ejtsd: hunta) spanyol szó, eredetileg gyűlést, tanácsülést, tiszti gyűlést je­lent. A spanyolnyelvű országokban s így délamerikai, középamerikai országokban is ezzel a szóval nevezi a reakciós tisztikar polgári szervezetét. Általában a ka­tonai junták vezetik az államcsínyeket, vérszomjas diktátorok módján ülnek a nép nyakán. Híven ki­szolgálják az Egyesült Államok monopolistáit. Szo­morú példája a katonai junták népellenes voltára a guatemalai helyzet. Arbenz demokratikus kormányát washingtoni pénzen fogadott felfegyverzett banditák döntötték meg s a hatalmat egy katonai junta, reak­ciós, fasiszta tisztek szervezete kaparintotta meg; Ténykedése: a haladó elemek üldözése, bebörtönzése, légy Okolása — programmja: a földreform és minden demokratikus vívmány megsemmisítése, az United Fruit Company nevű nagy részvénytársaság kizsák- mányolói uralmának visszaállítása. Czika Sándor elvtárs levele többi részében arról ír, hogy a dolgozók szívesen és örömmel olvasnának az újságban cikkeket a Román Népköztársaságban élő magyar dolgozók életéről. A szerkesztőség ezt a javaslatot figyelembeveszi és már a mai lapban is közöl ilyen irányú cikket. Rákos Sándort Felhők, fák, színek9 emberek (Emlék és vallomás a ssülőföldemröl) I!, Valamikor, szinte gyerek­fejjel még, verset írtam egy etruszk vagy egyiptomi vá­za sarlóval arató paraszt­jairól. A vers szerencsére elveszett, de nem a hangu­lat, amelyből megszületett. Honnan az a könnyekig őszinte, egyszer — már — megélt emlékek ízével zson- gító nosztalgia, amely még a legurbánusabb urbánust is elfogja egy-egy ilyen áb­rázolás láttán? Ki tudja, hányadik ős régen clpor­ladt idegrostocskái külde­nek üzenetet ezekkel a fur­csa kis borzongásokkal, mi­lyen réges-régen elfelejtett sorsok és életek üzennek. Ez a két dunántúli pa­rasztember itt a képen, apa és fiú, tudtán kívül egy sokezeréves rítus szabályai szerint cselekszik, a mozdu­latok legkisebb árnyalatára is kiterjedő hűséggel. Való­színűleg már a mezopotá­miai, a babiloni paraszt is így állott a földje szélén valamilyen előre nem látott természeti csapás után, így vizsgálgatta a kalászokat, amelyektől a maga és csa­ládja, és rokonsága, és fa­luja ezész évi megélhetése, a lányok férjhezmenése, a fiúk házasodása, új házak építése és régiek megjaví­tása, utak rendbentartása, kutak és csatornák ásása függött, Milyen is az így vizsgá­lódó parasztember? Mit fejez ki a szeme, a mozdu­lata, a testtartása? írtam már, hogy először is: aggódó tárgyilagosságot. A földművest minden idők­ben gyakorlativá nevelte a foglalkozása; az ő munkájá­ban képzelgésnek, öncsalás­nak helye nem volt; itt minden kézzelfoghatóan igazolódott; ezért húzzák alá már a legősibb irodalmi ábrázolások — egyéb jel­lemző tulajdonságai mellett — a paraszt józanságát, megfontoltságát, valóság- szeretetét, szóval mindazt, amit Arany János „vaskos­nak, reálisnak“ nevezett. A tárgyilagosság kifejezé­se után mindjárt a bizalo­mé következik. A bizalomé, amely részben a múltból táplálkozik, abból az apá- ról-fiúra öröklődő életér­zésből, hogy „bármi tör­tént is velünk a népeket megpróbáló századokban, azért mi túléltük, megma­radtunk és ki fogjuk he­verni ezt a mostani megpró­báltatást is“. Részben pe­dig — és ez a legfontosabb rész! — a jelenből és a jö­vőből. Ezen a két emberi arcon, Jankovics István dol­gozó parasztnak és Géza fiának az arcán sokkal több van annál az ösztönös, a sejtek emlékezetéből táplál­kozó bizalomnál, amely ta­lán már az egyiptomi pa­rasztot is eltöltötte, amikor a Nílus vagy a fáraó pusz­títása után a saját erejére gondolt és amely egészen bizonyosan élt már abban a tatárjárás vagy mohácsivész utáni magyar jobbágyban, aki — csapzottan még a vésztől — felszántotta és bevetette a vérével megön­tözött földet. Ez a bizalom a felszabadult, a sorsa urá­vá vált, szocialista ember bizalma, aki rendületlenül bízik a saját és a népe, és az emberiség erejében, és összefogásában és segítsé­gében. Ez a rendületlen hit és bizalom az, ami annyira új és jelképszerű a képen, hogy engem itt, M. nyírségi falu­ban, száz és száz kilomé­terre az esemény színhelyé­től, újszerűségével és jel­képszerűségével szinte meg­részegített — igen, mert azt éreztem, hogy én is egy va­gyok a milliók közül, akik­ben ezek az emberek — a saját erejükön kívül — olyan töretlenül, olyan ké­telyt és feltételt nem is­merőn hisznek és remény­kednek! Tegnap T. bácsi, egy öt holdas m.-i parasztember szólt be hozzám, nem vol­na-e kedvem kimenni vele a határba, ahol fiai és me­nyei a hordást végzik. — örömmel csatlakoztam úti­társul. Amíg az egy em­berre szabott, keskeny me­zei úton lépkedtünk, T. bácsi elől. én utána, az öreg azokról az időkről beszélt, amikor „a víz árja“, vagyis a felbuzgó talajvíz elöntötte ezt a taplószárazságú, ho­mok*: határt is. Emlékezete szerint először az 1914-es világháborúban, másodszor harminc évvel később, 1940 körül. Ez a második elön­tés jóval kisebb volt az el­sőnél: csak a kutak és a kanálisok vizét duzzasztotta meg, azután a mélyebben fekvő helyeken, „laposokon“ kaszálókon gyűlt össze a víz. Bezzeg az első. az nem ilyen szelíd volt, valóságos özön­víz: a határ egyes részeiről csónakkal hordták be a kintrekedt termést! Erre nekem is eszembe jutott, amit gyermekkoromban a szülőhelyemen hallottam, ott, azon a körülbelül har­minc kilométerrel délebbre fekvő, bokáig érő homokú tanyán is olyan nagy volt akkor a víz, hogy egy lóhá­tas ember lovastól beleful­ladt; egy másik, aki tuta­jon akart evezni, szintén; egyszer édesapám mutatott egy magastörzsü fát (hogy milyen magas volt valójá­ban, nem tudom, mert én azt még a mindent megna­gyító kisgyerek-szememmel láttam, de úgy emlékszem, hogy nagyon magas volt) és azt mondta, hogy annak a legalsó ágáig ért a víz... így beszélgetek az öreggel, emléket emlék után támasz­tunk fel mind a ketten, (hi­szen nálunk a Pongos-ér, ti­tokzatos nádasával, ahon­nan én gyerekkori buzo­gány-szükségletemet besze­reztem, ugyancsak ebből az időből maradt fenn), ami­kor T. bácsi egyszer csak megáll, hátrafordul és azt mondja: — Higgye el, néha még most is úgy látom ma­gam előtt ezt a határt, hogy csak a napraforgó tányérja, meg a kukorica teteje áll ki a vízből! Elgondolkozik, összehú­zott szemmel a távolba kémlel. Követem a tekintetét. Ott a dombon szigorú harci rendben sorakoznak a keresztek, mint portyázó lovasok, akik éppen raj­taütésre készülődnek. Ar­rébb sűrű kukoricás nyelt el éppen egy kaszás embert: még a vállra vetett kasza hegye se látszik ki a kétmé­teres szárak közül. Balkéz felől a szőlő kezdődik: fa- zéknyi dinnyék kandikál­nak elő az indák közül: édes málna- egresillatot sodor erre egy hirtelen támadt gyenge kis szellőcske. A tá­volból cséplőgép emelkedő, majd hirtelen aláeső búgá- sa szűrődik át a gyümölcs­fák lomb-tengerén. Lepkék lebbennek a réti virágra, szitakötők szárnyának ezüs­tös csillogása vakít a sze­münkbe, valahonnan egy dongó közeledik akkora mo­rajjal, mint egy magasan szálló repülőgép ... Szóval, teljes a nyár, mintha csak egy régi metszet elevened­nék meg előttünk az évszak örömeiről. — Azoknak, szegények­nek most rosszul mehet — mondja hirtelen, ha nem is teljesen váratlanul T. bén esi. Nem felelek, csak bó­lintok. — Tudja — folytat­ja az öreg — engem egyszer már kipellengéreztek, mert késedelmeskedtem a be­szolgáltatással. Hibás is voltam benne, nem mon­dom, mert megszoktam 'még a múltban, amikor az urak zsebébe ment a pénz, hogy folyton a sok adó miatt sírt-rítt a paraszt. Ak­kor, amíg tehette, nem vitte be. hanem csak húzta-ha- lasztotta, addig is gazda­gabbnak érezte magát vele. Egyszóval, néha még most is húzódozom egy kicsit, mert kevés a föld és ez az itteni tanács mintha többet is vetne ki rám, mint amennyit az állam akar. De mindegy, akárhogyan is van — emeli fel a hangját T. bácsi — én csak annyit mondok, hogy azoknak a szegény károsultaknak a magam jószántából is oda­adnék mindent, de mindent, amit csak a saját családom­tól el tudnék nélkülözni! Valami nagyon-nagy erőt és biztonságot éreztem ak­kor az öreg T. bácsiban. Valami olyan paraszti erőt, mely egyúttal már szocialis­ta erő is s amely megint- csak azt a két hű, igaz, ke­mény embert, azt a két jó­zan, tárgyilagos, megpró­báltatásában is bizakodó szigetközi parasztot, a fény­kép Jankovics Istvánját és Gézáját juttatta eszembe Megye: Forint: Baranya 471.840 Bács-Kiskun 737.617 Békés 945.665 Borsod-Aba.-Zemp. 2,095.233

Next

/
Thumbnails
Contents