Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-08 / 187. szám
1951 augusztu- i>. visaraap NÉPLAP s Köszönt juh a szocialista vasút dolgozóit! A vasút olyan üzem, ahol éjjel-nappal, vasárnap és ünnepnap egyaránt folyik a munka. Kell is, hogy megszakítás nélkül dolgozzanak a vasút dolgozói, mert csak így töltheti be hivatását az ország vérkeringésében. Bizonyára kevés olyan ember van, aki még nem utazott vasúton, aki pedig utazott, az tudja értékelni a vasút munkáját. Voltak ugyan olyan időszakok, amikor a vasút bosszúságot is okozott az utazóközönségnek és a vasúton szállíttató vá1!. latoknak, de e hiányosságok túlnyomórészben a téli időjárás okozta akadályok következtében történtek. Ha a vasutasok munkájában fordult is elő hiba, mindig törekedtek a hibák gyors megszüntetésére. Elmondhatjuk, hogy hősies munkát végeznek vasutasaink. Népünk, kormányunk mindig és most is nagy jelentőséget tulajdonít munkájuknak! Képes Gésa: A VASUTAS Sütő elvtárs vasutas mint a bátyám, arca komoly, mint a dolomitok. Sakkozva ül, töpreng a tarka ábrán, lép s egy futó kihull, mint ócska fog. Ünnepeinek a szálkáink... A mátészalkai vasút dolgozói a második negyedévben elnyerték az élüzem címet. Bugya József állomásfőnök erdeme, hogy a jó szervezés eredményeképpen az elmúlt hónapban 12.373 forint béralapmegtakarítás volt az állomáson. Az állomás dolgozói közül kitűnnek: Barma András tolatásvezető, Ber- náth Sándor kocsirendező, Németh István vonatvezető, aki az utazási sebesség növelésénél ért el kiváló eredményt, Veres Sándor jel- vényes sztahanovista tolatásvezető, Majoros János, Sipos Ferenc, Zákány l.ászió kocsirendező, továbbá Nagy Károly, Gaál György és Sztojka János váltóőrök és Juhász Sándor, Fazekas András vonatkísérők. Soronkívüli előléptetésre terjesztették fel Szilágyi Ferencet, az állomás legjobb vonatvezetőjét. A mátészalkai vasutasok is ünnepi gyűlést tartottak tegnap este, — ma délelőtt megkoszorúzzák a hősök sírját, délután sportműsort rendeznek, este pedig bemutatják a Beci-boci tarka című vígjátékot. BAKTFAI ANPRÄS felügyelő, nyíregyházi állomásfőnök jó vezetéssel biztosította, hogy az állomás átlagosan 109 százalékra teljesítette július havi tervét. SZŰCS SÁNDOR záhonyi állomásfönök, érdemes vasutas, sztahanovista érdeme, hogy a kocsitartózkodási és az átlagos terhelési tervet az állomás 106 százalékra, az indítást 88 százalékra, a vonattartózkodást 108 százalékra, a kocsiállást 104 százalékra, a rakodási idő csökkentési tervet pedig 123 százalékra teljesítette. A kígyózó és vagonok- **■ kai terhelt vágányok mögött van az átrakó. Hatalmas emelt pályán rakják át a kokszot a szovjet vagonokból a magyar kocsikba. Mindjárt mellette húzódik egy hosszú, sínre- épitett daruállvány. Itt a nyersvasat rakják ki a kocsikból. Az épület előtt és még messze sokszáz méteren mindenütt vagonerdő húzódik. Közöttük hatalmas termetű, izmoskarú munkások rakják a legdrá. gább kincset, a vasércet. Amott óriási papírtömböket görgetnek. A súlyos gyapottáblák is hamarosan vagont cserélnek. Büszkén, szeretettel nézek ezekre az emberekre. De sokat tettek már azért, hogy ilyen szép az életünk, ügy érzem, hogy ők egyformán mind jól dolgoznak. És mégis vájjon milyenek lehetnek a legjobbak? Ezután egy pár óra alatt mindent megtudtam az átrakóról. Ha Balogh Imrével, az átrakó vezetőjével, vagy Boros Gyulával, az egyszerű munkással beszéltem, egyaránt lelkesen, szemükben a tükröződő erős akarat kifejezésével meséltek munkájukról. Ha nem is mondták, de szavaik mögött ott érzett mindig, hogy szeretnek dolgozni. De nemcsak szeretik, bíV-kék is mve’-'óiit!" ,-n ' mit ~f'. Trr* m A kincseskapu hőseinél niszteri székben ülnének, akkor sem éreznék talán fontosabbnak a munkájukat, mint itt. Hogy szeretnek dolgozni, az természetes. Elég csak ránézni a versenytáblára, vagy az üzemi bizottság kimutatására. Azon évek óta Boros Gyulát és Egyed Andrást találjuk a legjobbak között. Hosszú évek nehéz munStája, a nehézségek és kij?i<ps, küzdelmek, a régi versenytársakból barátokat kovácsoltak. Ha érdemeiket akarnánk elsorolni, talán tízszer ennyi hely is kevés volna rá, mert ezek az emberek sohasem futamodtak meg. A nehézségekkel farkasszemet néztek és mindig győztek. T egyőzték a tél pusztí- tó hidegét, amikor a fagyott vasérc hatalmas hegyekben feküdt a földön és robbantani kellett, mert a kohászok és martinászok, a vasgyárak és feldolgozó üzemek különben álltak volna. Nem csalódott bennük az ország a múlt hónapban sem, amikor 2S0 kocsi nyersvasmaradvá- nyuk volt. A gyárak dolgozóinak szeme szüntelen Záhonyt figyelte. Vájjon kapnak-e folyamatosan elég anyagot? Megértették az átrakó marka ■ i és cma testet-lelket ölő nehéz munkát. Közel másfélszer több vagont raktak ki, mint máskor. Ilyen erőpróbája még nem volt az átrakónak eddig, ök ebben is sikerrel helytálltak. Néhány hónappal ezelőtt új versenytárs került a két legjobb brigádvezető mellé. Ez a legjobb munkásokból alakult Feskó Miklós brigádja volt. Uj verseny, új viszony alakult ki közöttük. Nemcsak buzdítják és lelkesítik egymást a versenyre, hanem segítenek is. A Boros-brigád újítását, a vaskapocosal való bálarakást már nemcsak ők alkalmazzák. Egymást állandóan segítve és tanítva jutottak el a 3—- 400 százalékhoz. A tervük teljesítésével a negyedév végén tartanak. Műszak végén a brigádvezetők a normásircdánál találkoznak rendszerint. A másik két brigád eredménye még talán jobban érdekli őket, mmt a maguké. Í1 oros Gyulát az épülő új háza mellett találtam meg. Boldogan mutogatta a már kész szobákat és örömmel beszélt a jövőről. „Mostmár megvan a ház, a családom is elégedett. Eddig csupa hajsza volt az •‘’'tem, hogy a-rrhe’.cei szebb élete legyen, mint az enyém volt. Nemcsak az ő, de az én életem is szebb lett. Mostmár vége a hajszának. Úgy akarok dolgozni, hogy még 10 év múlva is gyapotot, vasércet és nyersvasat rakodjak. Nincs is talán a mi munkánknál nehezebb, de szebb sem.” Igaza van Boros Gyulának. Nehéz, de szép munka az övék. A vasút és az állam megbecsüli érte őket. A fizetésük ritkán kevesebb 1700 forintnál. — Munkájuk után minden hónapban prémiumot is kapnak. Öröm és hála az, ami jó munkára kötelezi őket. Ezt érezték akkor is, amikor Boros Gyulát az országos vasútüzemi kongresszusra küldték és amikor naponta harcoltak azért, hogy egyik legnagyobb ünnepüket, a vasutas-napot jó munkával ünnepeljék. Tisztelet és megbecsülés veszi körül őket otthonukban, munkahelyükön és embertársaik között. Ezzel szemben ők csak eggyel tartoznak: jó munkával. Ezt pedig becsülettel teljesítik. IV ehéz volt elválnom 1 ” Záhonytól. Nemcsak azért, mert már ismeretlenül is szerettem, hanem mert új embereket, a hétköznapi élet, a munka egyszerű, de nagy hőseit ismertem meg. nagyobb kedvvel indulnak harcba az őszi csúcsforgan lom lebonyolításáért, • A magyar dolgozók tíz-J ezrei töltik szabadságukat hazánk szebbnél-szebb üdü-t lőhelyein. Vidám gyermeke kacagástól hangosak az út-» törőtáborok. Az üdülők ál-t tálában vonaton utaznak üdülőhelyükre és onnan szintén vonaton térnek! vissza, hogy friss erővel végezzék tovább munkájú-» kát. A vasutas dolgozók) egy pillanatra sem feled-» keznek meg arról, hogy| ezeknek a dolgozóknak pi-t henése már a vonaton kéz-! dődik. Senki sem zavarhat-) ja pihenésüket. Ezt a pihe-) nést a vasutas dolgozótó minden igyekezetükkel elő-t segítik. Nagy feladatot tőit be a vasút az ^jláífű, vállalat tok tervének teljesítésében. Nagy része van a vasút jó munkájának abban, hogy a gyárak és üzemek, valamint a kereskedelem idő-» ben megkaphassa a termeléshez, a terv teljesítéséhez szükséges nyersanyagokat ipari és kereskedelmi cikkeket. — A vasút igyekszik jó viszonyt tartan ni a szállíttató vállalatok-’ kai. Ezek a vállalatok, mint pl. a 61/2 építőipari vállalat, vagy a dohányfermentálógyár is táviratban üdvözölte tegnap este a vasutas dolgozókat, s további jó együttműködést ígérve új sikereket kívántak a vasút dolgozóinak. * A vasutas dolgozók munkaversenyben teijesítik kötelességüket. A vasutasok versenyéről gyakran tudósítottunk lapunk hasábjain. Kricsfaíussy György, a mátészalkai vasút dolgozója, levelezőnk ezt írja egyik levelében: „Az E/5. számú utasítás minden egyes pontját cs rendeletét betartják a mátészalkai vasutasok. A havi elegy-, továbbítási tervünket 5 százalékkal emeljük, a szénfelhasználást pedig 5 százalékkal csökkentjük. Ez volt a felajánlásunk’ augusztus 20 tiszteletére is. Ezt a felajánlást már jóval túlszárnyaltuk. Az előző év hasonló időszakához viszonyítva a fajlagos szénmegtakarítás 110.6 százalék, a terhelési terv 118 százalék. Az átlagos javítási költség az előző évhez viszonyítva 3 százalékkal csökkent. Az egyéni versenyben Kovács József fűtő és Béres Imre mezd: nwezető vezet 150 százalékos szénmegtakarí- '-si eredménnyel.” XÜTK JANOS vasutas 121 százalékot teljesített a vasutasnap tiszteletére. FARKAS JÓZSEF sztahanovista, aki a kocsimozgatási egységidőt 112 százalékra teljesítette BREZINA JANUS» sztahanovista kocsimester a vonaíösszeáilííásban 139 százalékot ért el. L. A Alii FAL brigádjával a kocsimozgatási egységidőt 113 százalékra teljesítette. NYÍREGYHÁZI VASUTASOK Hírek o vasutas dolgozók életéből Népgazdaságunkban az elért eredmények lehetővé tették, hogy a havibéres vasutas dolgozók fizetését kormányzatunk augusztus 1-ével rendezte. A határozat megszünteti az eddigi aránytalanságokat a vasutasok bérezésében, s mintegy 88 ezer havidíjas vasutas dolgozót érint. A vasutasok béralapja augusztus 1-től havi 9 millió (évi 108 millió) forinttal emelkedik, ami annyit jelent, hogy a februári bérrendezéssel együtt évi 144 millió forinttal jut több a vasutas dolgozóknak. Ez az összeg a dolgozók létszámát tekintve átlagosan 18 százalékos, s mintegy 150 forintos egy főre eső havi bér- emelkedést jelent. Ilyen nagyjelentőségű bérrendezésre még nem volt példa a magyar vasút történetében. Ez az intézkedés is azt bizonyítja, hogy pártunk és kormányunk minden erőfeszítést megtesz, — az adott lehetőségeken belül a — dolgozók életszínvonalának emeléséért. A vasutas dolgozókat lelkesíti ez az intézkedés, s
