Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-01 / 181. szám
1054 AUGUSZTUS 1, VASÁRNAP NÍPLAP 3 Kommunista agronómusok megyei nagy-aktívája a termelőszövetkezetek megszilárdításáért A megyei gépállomásokról, termelőszövetkezetekből és járási tanácsoktól szombaton délelőtt 9 órai kezdettel a megyei tanács nagytermében 120 kommunista agronómus gyűlt össze értekezletre. Az elnöki asztalnál foglaltak helyet: Hajdú Sándor elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, Áldott István elvtárs, a megyei gépállomási igazgatóság vezetője, továbbá Vincze József és Kozma Ferenc elvtársak, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya részéről. A nagy-aktíva ülését Hajdú elvtárs nyitotta meg. Bejelentette, hogy az értekezlet célja: segítséget nyújtani a megye agro- nómusi karának a termelőszövetkezetek megszilárdításával kapcsolatos feladatuk jó ellátásában. Ezután Vincze elvtárs tartotta meg nagy figyelemmel hallgatott előadását. Bevezető szavaiban rámutatott a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatnak a termelőszövetkezetek megszilárdításával kapcsolatos célkitűzésére, majd ismertette azokat az eszközöket, amelyek a magasztos célkitűzés szolgálatában állanak pártunk és államunk jóvoltából. A továbbiakban az agronó- musi kar összetételét, szakmai és politikai képzettségét, magatartását és eredményeit vázolta. — Részletesen ismertette az agronómusok legjobban bevált módszereit és feltárta az agronómusok egyrészénél tapasztalható azon hiányosságokat, amelyek nemhogy segítenék, hanem egyenesen gátolják a termelőszövetkezetek és a dolgozó parasztok gazdasági és politikai megerősödését. Vincze elvtárs részletesen ecsetelte az agronómusok előtt álló jövőévi feladatokat, amelyek a szakmai és politikai ismeretek továbbfejlesztésében, az élenjáró agrotechnikai és zootechnikai módszerek széleskörű elterjesztésében, a jobb, szakszerűbb munkában, a munkafegyelem megszilárdításában, a termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztokkal való szorosabb kapcsolat kialakításában foglalhatók össze. Ezután az agronómusok előtt álló legközvetlenebb és legfontosabb feladatokat jelölte meg. Hangsúlyozta, hogy az egyik legégetőbb feladat: azokban a termelőszövetkezetekben, ahol az előfeltételek megengedik, a hosz- szabb és rövidebb szakaszú vetésforgókat ebben az évben be kell vezetni. Ahol pedig az előfeltételek hiányoznak, ott a helyes növényi sorrendet be kell tartani. Felhívta a figyelmet az adottságok alapos tanulmányozására és megfelelő vetésforgók szerkesztésére tájegységeknek és talajnemeknek megfelelően. Különösen figyelmükbe ajánlotta az agronómusoknak Kossuth-díjas tudósunknak, Westsik Vilmosnak 27 éves tapasztalattal készített homoki vetésforgóit. Másik legfontosabb és gyorsan megoldandó feladat: az állattenyésztés fokozottabb felkarolása. A legsúlyosabb hiányosságok e téren: az állomány rohamos csökkenése, különösen a tehén- és kocaállománynál, az állats__ pori- fis (legfőképpen lovaknál) mellőzése, a kisállattenyésztés lehetőségeinek elhanyagolása, egyes helyeken a takarmány pocsékolása, másodnövénytermesztés, silózás lebecsülése. Végezetül a tarlóhántás gyors befejezésére, a gazolókapálások elvégzésére, a cséplés gyors és jó befejezésére, a gépek megfelelő kihasználásának ellenőrzésére hívta fel az agronómusokat. A nagy aktíva-ülés részletes lefolyásáról, a hozzászólásokról és javaslatokról következő számainkban részletesen beszámolunk. •• ^Üzenet a <T)iuta mell&L (Kiküldött munkatársunk jelentése július 27.-ről.) /] folyó még vadul rohan, szürkés vizén CsE sem játszik a napfény, mint máskor. Motorcsónakok zúgnak a hátán, tele emberekkel, honvédekkel, munkásokkal, parasztokkal, akik nem engedtek a rohanó árnak. Legelőször Komáromnál láttam meg a Dunát, s itt láttam azt is, milyen erős és hatalmas a mi népünk. Ezen a gyönyörű csillagos estén nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy gondolatban köszöntsem a hősöket. Komárom. Ahogy megállt a vonat az állomáson, s előttünk feketéllett a Duna, ahogy megláttuk a hatalmas, karcsú pillérű új hidat, amelyet közösen építettünk fel a baráti csehszlovák néppel, ahogy az állomáson a száz és száz dömpert, a földgyalut és lánctalpas traktort néztük, mindnyájan arra gondoltunk, nem kis munka volt. A hősök egyrésze már hazatért otthonába. Vissza a gyárba, üzembe, hogy ott újra a „gátra“ álljon. Ki az írógép, munkapad, esztergagép mellé, ki a földalatti vasút építéséhez, a Metro-hoz ment vissza. De sokan ittmaradtak még. Nem azért, mintha veszélyre lehetne számítani, mintha még mindig tartanánk az ártól. Most már azért, hogy begyógyítsák a sebeket, amit a pusztító természet zúdított ránk. A Duna komáromi szakaszán láttam legelőször, mennyi sokan segítenek ebben. Méltóságteljesen úsznak a nagy uszályhajók, szinültig megrakodva Csehszlovákia erdőiből hozott fával. A hajókon mindenféle cirillbetűs felírás. Magyar munkások dolgoznak, szovjet uszályokon és tartályhajókon. Éjjel-nappal szállítják a deszkát, az építőanyagot a Szigetköz, Gyár-Révfalu és a többi árvíz- sújtott terület lakóinak. Imúlt a veszély. A nép, az ember diadal- maskodoít. S már újra dolgozik az al- másfüzitői timföldgyár, újra folyik az élet a földeken, gyárakban. A vasúti töltés mentén még áll a víz. De már sehol nem 'ehet találni aratat- lan táblát. Nagyon sok szekérrel találkoztam. Gazdáik nem adták oda az életet a pusztulásnak. Száz és száz fogat hordja be a terményt a szérűkre, ahol nemsokára megindulnak a cséplőgépek és azt hirdetik: győztünk. Amikor egy 80 éves szabolcsi paraszt levelét olvastam a Duna áradása után, nagyon szívemhez nőtt ez az ember. Azt írta, azt üzente a szigetközieknek, a győrieknek: álljatok helyettem is a gáton, védjetek meg a gyárakat, szántóföldeket. Az üzenetet megkapták a Dunántúlon és helytálltak úgy, ahogy azt az ország várta. Úgy, ahogy azt ez a 80 éves parasztember, ahogy Szabolcs megye minden kis községének lakói, az üzemek, gyárak dolgozói akarták. S éppen azért győztek, mert segített nekik ez az öregember, mert segített nekik Szabolcs, s az ország. Hősök születtek a Duna partján. Egyszerű emberek lettek itt egy éjjel, vagy akár néhány óra alatt hősök. /! szabolcsiak is. Azok, akik már az első CVL perctől ott álltak a gátakon, a dömperekkel, gépkocsikkal, s most hadd idézzem az egyik tudósítást: „A földet pedig viszik, egyre viszik a dömperek, a gépkocsik. Egyirányú a közlekedés, egyik sem zavarja, keresztezi a másik útját Egyik gépkocsin Horváth Mihály, a nyíregyházi Tefu gépkocsivezetője, vasszádpal- lókat hoz,.-. „15-en jöttünk kocsival Nyíregyházáról, — mondja, — szombat óta szinte megállás nélkül dolgozunk. De most már megfogjuk a vizet.“ A Szigetközben, Győrött és végig a Duna mentén megindult az élet. Győr utcáin ezrével állnak a tehergépkocsik, még mindig itt van az ország. S újra Ásványráró, Dunakiliti, Lébény az irány. Oda mennek a sztálinvárosiak, debreceniek, tatabányaiak, egriek, miskolciak, oda mennek újra a honvédek, a szovjet műszaki alakulatok. Ezekre a helyekre vissza kell költözni. Újra művelni kell a földet, így gondolkoznak most a Duna mellett nemcsak az ottani lakók, hanem az ország minden részéből odasereglet- tek is. /íz Árvízvédelmi Kormánybiztosságon, — üst- amely először helyreállítási, de néhány nap alatt újjáépítési bizottsággá alakult át, — másodpercenként cseng a telefon. Rövid ideig beszélhettem Cseh István elvtárssal, a bizottság elnökhelyettesével. Elmondotta, hogy az újjáépítéshez, a károk helyrehozatalához nagy segítségre van szükség. A kormány segít, és segítenek a dolgozók, — mondja, — s itt is megköszönjük a szabolcsiaknak, amit eddig értünk tettek. Jó munkát végeztek a tiszai árvízvédelmi alakulatok, sokat segítettek a nyíregyházi gépkocsivezetők. S amikor később egy kimutatást nézegettem, boldogan láttam, hogy Szabolcs- Szatmár dolgozói az elsők között igyekeznek se-' gíteni. Burgonyával megrakott irányvonatok érkeztek naponta a dolgozó parasztoktól. Megmozdult a város, a falu, hogy élelmiszert, pénzt küldjön segítségül. Lébénybe, az egyik kis szigetközi községbe néhány nappal ezelőtt küldemény érkezett. Másfél vagonnal jött élelmiszer a lakosoknak. S amikor a községi tanács vezetői a feladó címét nézték, jóidéig gondolkoztak, hol lehet Tiszavasvári. Mert az ottani Dózsa termelőszövetkezet küldeményét továbbította hozzájuk a központi elosztószerv. Jó szívvel adták azzal, hogy mihamarabb olyan körülmények között éljenek a károsultak is, mint ők. S ebben a kis dunántúli községben talán még most sem tudják, merre van Tiszavasvári. De szeretettel gondolnak rájuk, a Dózsa tsz. tagjaira és ismeretlenül is a szívükbe zárták őket. Azt üzenik: köszönjük a segítséget, mi tovább is helytállunk, felépítjük falcainkat, rendbehozzuk a földeket, lakásainkat, de ti is álljatok helyt és termeljetek kétszeresen! (7) ilahogy így hangzott az az üzenet is, amit a nyíregyházi Tefu nyolc gépkocsivezetője adott át nekem, hogy mondjam el itthon mindenkinek. Győr egyik utcájában találkoztam velük. Egyiküket sem ismertem azelőtt, s mégis néhány perc alatt nagyon jó barátok lettünk. Ügy éreztem, nincs felemelőbb érzés, szemtől szembe állni ezekkel a hősökkel, beszélni velük és megszorítani egyenként a kezüket. Nem lehettem velük sokáig, mert már indult is az autókaraván, kútalkatrészekkel megrakodva. S az utolsó percben írtam fel a nevüket: Gégény János, Kovács Gábor, Osváth József, Németh Miklós, Gavallér István, Takács János, Mikuska András, Dobos Ferenc — mind egyformán, szeretettel végzi ezt a munkát. S együtt üzenik az itthon levőknek: álljatok helyt helyettünk is. KOPKA JÁNOS. KEDVES SZOMSZÉDOK! Ha nem veszik rossznéven, ma ismét „dobolok“, azaz válaszolok néhány levélre, néhány elhangzott kérdésre. Azzal kezdem mindjárt, hogy kissé egyoldalúnak kell ma lennem. mert a levelek írói elsősorban a gabonabeadás, a terményadó fizetése felől kérdezősködtek. De így van ez rendjén. Ennek az ideje érkezett el. Lássuk hát a kérdéseket! A TERMÉNYADÓ FIZETÉSÉRŐL A kisvárdai járásból egyszerre több levél is érkezett arról, hogy hogyan kell elszámolni a terményadót és a terménybeadást, lehet-e pénzzel fizetni a földadót. Erre az utóbbira fogok válaszolni, és azt hiszem, ebből megérthető az egész. Valóban sok eset van rá, hogy pénzben róható le a földadó. A legjobban érthető példával kezdem. Nem fizethet terményben az, akinek nincs terménybeadása. Szóval az, akinek szántója vagy rétje egy holdnál kisebb. Persze, más eset is van. Lehet, hogy nagyobb a földterület, mégsem jár terményadó ak.ror, ha a fpld beadási kötelessége kisebb, mint a földadó. Mind a kettő könnyen érthető, mert ha a gazda beszállítja a beadásra szánt gabonát, annak egy részét számolják el földadóba. Errol a meny- nyiségröl „A" vételi jegyet, a többiről meg „B“ vételi jegyet kap. Az adógabonáért nem jár pénz, a beadásért pedig a megállapított beadási ár jár. Megtörténhet viszont olyan eset is, hogy figyelmetlen a terményátvevő, vagy nem érti pontosan a törvényt, és az összes gabonáról „B“ vételi jegyet állít ki. Mi lesz ilyenkor az adóval? Nem nehéz a megoldás. Ha már valaki a beadást teljesítette, gabonát külön nem kell beadni. Ellenben meg kell fizetni pénzben a földadót. Persze, nem ilyen egyszerű a dolog, ezért fel is hívom a gazdatársak figyelmét, hogyha már így jártak, sürgősen adjanak be egy kérelmet a községi tanácshoz. Bélyeget sem kell rá tenni. Csak megírni röviden az esetet. Azoknak pedig, akik csak ezután csépelnek, azt ajánlhatom, hogy akadályozzák meg már az elején ezt a bonyolult eljárást. Ahogy a géptől beszállítják a beadási gabonát, szóljanak az átvevőnek, hogy ennyi és ennyi a földadó, arról feltétlenül „A“- jegyet adjon. A BEGYŰJTÉSI VERSENY JUTALMA Hirtelenében meg sem tudom számolni, hány levelet kaptam arról, hogy miféle módon jutalmazzák majd a begyűjtési versenyt, kik és mikor kapják meg a jutalmakat. Először is tudni kell, hogy a gabonabegyüjtési verseny augusztus utolsó napjáig tart. így kellett intézkedni, mert a rossz idő miatt ebben az évben minden mezőgazdasági munka késik néhány hetet. Szóval a jutalmazás szeptember elején várható. Érdemes megfigyelni, hogy a járások, községek, termelő- szövetkezetek versenyét milyen újfajta módon értékelik. Itt mindjárt feleletet kapnak azok, akik a nyíregyházi járásban ekkép aggályoskodtak: „Nagy a mi járásunk. Nem mehet minálunk olyan könnyen a begyűjtés, mint mondjuk a kálióiban.“ Nincs ok aggodalomra. Külön versenyeznek a nagy járások, külön a közepesek, és külön a kicsik. Épígy különbséget tesznek a községekben, a termelőszövetkezetekben is. Hogy csak egy példát említsek: az ország kilenc községe kap jutalmat. Három közepes, három nagy és három kis község. A tanácsoknak járó jutalmakat, azt hiszem, nem szükséges felsorolni. Inkább arról beszélek pár szót, hogy a példamutató dolgozó parasztok mit kapnak. Nem mondok újságot, ha elsorolom, hasznos tárgyakat adnak jutalomképpen: rádiót, tengerimorzsolót és más egyéb kisgépeket, szerszámokat. Majdnem egymillió forintot fordít erre az állam. A mi megyénkben 58 ezer forint a jutalmazásra szánt összeg, de jóelőre megmondhatom, ennél több is lehet. Sőt, többnek is kell lenni. Nincs ebben semmi csalás, semmi „fekete“ munka. Csak az szükséges, hogy a megye az elsők között legyen az országos versenyben. Ha első lesz, az 58 ezer forint mellé 70 ezer forint jön még, a másodiknak 50 ezer, a harmadiknak 35 ezer, a negyediknek 25 ezer, az ötödiknek pedig 20 ezer. Érdemes tehát törekedni az egész megyének. Érdemes a legrövidebb idő alatt, a gép alól bevinni a gabonát, közben pedig teljesíteni más cikkek beadását is, mert a jutalmak elbírálásánál az is sokat nyom a latba. A HELYI IPARRÓL Befejezésül hadd szóljak arról, hogy kaptam egy levelet, amelyet úgy írtak alá, hogy „Nyíregyházi érdeklődők“. Azt válaszolom nekik, hogy igazságuk van. A helyi ipar működéséért Nyíregyházán a városi tanács végrehajtó bizottsága a felelős. Ö köteles gondoskodni arról, hogy megfelelő számú kisipari ktsz. és kisiparos legyen minden olyan szakmában, amely a városi lakosság szükségleteit elégíti ki. r-r dobos — Ahol aratás alatt a gazolókapálást is végezték A szatmárcsekei Lenin termelőszövetkezet tagjai az aratás kezdete előtt minden talpalatnyi földjüket megtisztították a gyomoktól. De az esős időjárás következtében nemc.ak a vete- mény fejlődött, hanem gyorsan szaporodtak a gyomok is. De a szövetkezetieken nem fogott ki sem az eső, sem a gyom. Munkához láttak a szövetkezet idő-« sebb és legfiatalabb tagjai, családtagjai és amíg az erőteljesebbek az aratást végezték, ők pedig a kukoricában, burgonyában végezték a gazoló kapálást. —« Jelenleg a cukorrépa gazoló kapálását végzik a hordással egy- időben. Jól fizetett a tavaszárpa a tiszaeszlári Vörös Csillag tsz-ben A tiszaeszlári Vörös Csillag termelőszövetkezetben holdanként 14 mázsa 20 kilós átlagtermést értek el tavaszárpa földjükön. Megérte, hogy gondosan ápolták vetésüket, a tagok munkaegységeire bőven jut a gazdag termésből.
