Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-15 / 166. szám
NÉPLAP 1954 JULIUS 15, CSÜTÖRTÖK RENDET AJK ÉPÍTŐIPARBAN ! Áll a munka a nyíregyházi Be- loiannisz-téri építkezésen. A háromemeletes irodaház félig vakolt falai előtt május óta mered az égnek a létraállvány. Az irodaház mellett épülő bérház előtt napok óta rostokol a törpedaru. Elrepülne, messze szállna, csakhogy a gépnek nincsen szárnya. Drága forintokba kerül ez, hogy ilyen tétlenségre ítélték. Az irodaház ablakai mögül néhányszáz tisztviselő szemléli az elhagyatott munkahelyet. Szana- széjjel téglarakások, előregyártott épületidomok, malteros ládák, szerszámok és egyéb épületanyagok hevernek. Nem, nem rossz ábrándkép ez, — hiába dörzsöli szemét a néző, — nem látni mást, mint az elhagyatott, — 20—25 millió forint értékű — befejezetlen két épületet. De mégsem. Ni, a kapuban ott bóbiskol a portás. Zsíros kalapját szemére húzta, hogy ne tűzzön arcára a déli nap. Le, s fel járhat az ember az épületben, csak vigyázzon, hasra ne essen az eldobált szerszámokban. Nem kopog az írógép a műszaki .irodákban és nem hallatszik ki az ajtó mögül a normás és technikus vitája. Kit vezessen az építésvezető? No de csitt, hallgassunk csak. Cseng a telefon. Valaki nekiment egy széknek,... majd léptek hallatszanak, és megszólal egy férfihang. Rögtön megismertem a hangjáról Jankovits építésvezetőt, örültem, hogy végre találok valakit, aki megmagyarázza: miért nem pezseg az élet, miért nem megy a munka a két nagy építkezésen e keddi nap veröfényes délelőttjén. Figyeltem a telefonálást. — „.., Nem kérem, Soly- mosi szaktars már nincs az irodaháznál. Itthagyta a vállalatot... — Ugyan mit csinálhatott volna. — Két kőműves dolgozott vezetése alatt hónapok óta, aztán őt szidták, hogy miért nincs még kész az irodaház.., Most az én nyakamba varrták az ő munkáját is ... — Nem a munka miatt, hanem.. < Persze íelelős-égre- vonni,ehhez értenek a központban, de segítséget adni, nem. — ... Az én véleményem? Őszinte legyek?... Ilyen rosszul még sohasem álltunk, mint most!... Jó, jó, lehet, hogy ott máskép látják. Persze ez az én véleményem ... — El is várom, hogy mielőbb meggyőződjenek róla.” Beléptem a szobába. Az utóbbi szavakat már bent hallgattam végig. Jankovits főépítésvezető a telefonálás után magyarázólag mondta, hogy a központból érdeklődtek, mi újság van az építkezésnél. — Mintha ők nem is tudnák! Egyhónapos lemaradásunk van. Ütemterv szerint 27 kőműves és 35 segédmunkás kell az építkezéshez. Ezzel szemben három kőművessel és 9 segédmunkással dolgoztam tegnapig, ma azt is átvezényelték más munkahelyre. — Legalább 110 munkás kellene, hogy határidőre átadjuk az épületet. Kapkodó munka ez, nem más. Nevetséges, utasítást kantám ma is a központtól: „Kezdjük meg a mezőgazdasági technikum kibővítését”. Kb. félmillió forintos munka. Csak azt nem tudom, kivel kezdessem meg a munkát. Nagyon kevés a kőműves, kevés az építőipari munkás ... Fura íolog építésvezetőnek lenni, ha nincs kit vezetni... Miéri van sor beíe>ezeiien építkezés megyénkben ? Ezen a kérdésen bizonyára mások is gondolkoztak már. Aki nyitott szemmel jár, láthatja nogy nemcsak a nyíregyházi Bc- loiannisz-téri építkezéseknél, de megyénk több más építkezéséire s úgy készülnek az épületek, mint a Luca széke. Nagy kár. hogy kitalálták a határidő eltolásokat. mert azóta az építőipari vállalatok, trösztök és a minisztériumok nagy praxisra tettek szert ezen a téren. (Nem igen éreznek felelősséget a határidő- eltolásokból eredő károk, költségtöbbletek miatt.) A 61/2 Építőipari Vállalatnak közel 70 munkahelye van, amelyet határidőre fejeztek volna be. Hasonló a helyzet a Tatarozó Vállalatnál és az Épületszerelő és Javító ktsz-nél is. Az utóbbi például legalább egy éve „mesterkedik” a Zrínyi Ilona-utcai bolthelyiség építésénél. (A város lakói már úgy megszokták a járdára épített állványokat, hogy furcsállani fogják, ha a közeljövőben lebontják onnan.) — Minderre az a magyarázat, hogy nincs elég építőipari munkás állami vállalatainknál. Nincs megfelelő munkaerő az építkezési tervek végrehajtásához. A 61/2 Építőipari Vállalatnál csak háromnegyed része van meg a terv végrehajtásához szükséges munkaerőnek. így van ez a Tatarozó Vállalatnál és megyénk más építkezésein is. Miért és hova mentek a kőművesek az állami vállalatoktól? Az építőiparban dolgozó falusi I munkások egyrésze a kormányprogramra elhangzása után visz- szament a mezőgazdaságba dolgozni. Ezek a dolgozók többnyire segédmunkások voltak. A kőműves szakemberek egyrésze kisipart váltott. Sok kőműves ment át a ktsz-ekhez és a tanácshoz tartozó gazdasági építővállalathoz. Szóval legyengültek építőipari vállalataink. A kilépések egyik legfőbb csábító oka a jobb kereseti lehetőség. Nem lehet ezt bűnül felróni az embereknek. Inkább azoknak a vezetőknek, akik elnézik a normalazítást, akik a bérezésnél egyenetlenséget teremtenek. íme néhány kirívó példa: A 61/2. sz. Építőipari Vállalatnál 1 köbméter falépítésért (a hozzá szükséges anyag és minden mellékmunka biztosításával) 26,forint, munkabért fizetnek ki. Ezzel s?emben ugyanezért a munkáért ,a ,ktsz-nél. vagy a gazdasági építő vállalatnál 60—65 forintot fizetnek. Csoda hát, ha az állami vállalatok kőművesek, szakemberek nélkül maradtak? ié A öéregyenetlenség oka A ktsz-ekben és az gazdasági építő vállalatnál dolgozóknak tehát kedvezőbbek a kereseti lehetőségeik. Vájjon miért? A hiba ott van, hogy ezeknél a vállalatoknál, illetve munkahelyeknél nem az építőipari szaknormák szerint, hanem lazított normákkal dolgoznak. Nincs normaellenőrzés és nem vizsgálják felül a normákat. Visnyik elvtárs, a 61/2. Építőipari Vállalat volt sztahanovistája a vállalatnál 1200—1300 forint körül keresett, most mezőgazdasági épületeket épít és 2500—3000 forint körül keres. Mindehhez hozzájárul az a körülmény is. (ami közrejár abban, hogy a dolgozók elmennek az állami vállalattól), hogy nem kapják meg az állami vállalattól a kiküldetési díjat. Persze, nem szívesen vállalnak lakóhelyüktől távol lévő munkahelyen munkát. Az állami vállalatok vezetői a „szakmunkás mentése” érdekében elkövették azt a hibát, hogy lazították a hivatalos normákat, ezzel megsértették a „biztosított bér” fogalmát. Januárban, februárban és márciusban fellazították a normát. Ezzel el akarták érni, hogy a dolgozók továbbra is a vállalatnál maradjanak. Az eredmény az lett, hogy ezek a dolgozók később, amikor sokkal többet, sokkal jobban dolgoztak (s ekkor már rendes norma szerint számolták el munkájukat) elégedetlenkedtek, keveselték fizetésüket. Fokozottabb ellenőrzésre, intézkedésekre van szükség A hibák az építőipar szervezési hiányosságaira mutatnak, Elsősorban az építésügyi minisztériumot terheli a felelősség, a megyénk építőiparában lévő állap9tpkért. A minisztériumnak sokkal’ körültekintőbbnek kell lennie „a, tervek készítésénél és nem utolsó sorban figyelembe kell venfli a . tervteljesítést elősegítő vagy gátló, megyei vagy országos adottságokat. íróasztaltól, a reális valóságtól elszakadva terveznek, nem veszik figyelembe a vállalatok kapacitását. Nem vették például figyelembe, hogy a kormányprogr'amm bejelentése után változott atermelő- erő az építőiparban. Nem volt reális ilyen körülmények mellett hónapról hónapra emelni a 61/2. Építőipari Vállalat tervét sem. Nem vették figyelembe a vállalat kapacitásának csökkenését. Meg kell szüntetni a kapkodást az építőiparban. Helyes lenne a tervezésnél előre eldönteni, hogy melyek azok az építkezések, amelyek döntően fontosak, nem pedig menetközben leállítani építkezéseket és átcsoportosítani a munkaerőket más építkezéshez. A befejezetlen építkezések feltétlen növelik az önköltséget s mi ez ellen kell, hogy harcoljunk. Teremtsenek rendet a bérezés terén és helyezzék egységes ellenőrzés alá nemcsak az állami, de a kisipari szövetkezeti építkezéseket is. Hassanak oda, hogy megszilárduljanak állami vállalataink! Állami építőipari vállalataink vezetőinek és műszaki dolgozóinak is szívósabb harcot kell folytatni azért, hogy a vezetésük alatt álló vállalatok dolgozóinak minden időben biztosítva legyenek a tervteljesítéshez szükséges munkások és anyagok. Biztosítsák, hogy a dolgozónak ne kelljen munkaterületre, vagy anyagra várni, mert a normákat úgy állapították meg, hogy a folyamatos termelést vették alapul. Segítsék és becsüljék meg jobban az építőipari vállalatok dolgozóit! Orosz András. A gépjavítók ígérik: III. negyedévi tervünket augusztus 20-ra teljesítjük Mi, a Szabolcs-Szatmármegyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói örömmel olvastuk a Néplap július 4-i számában a kisvárdai Vulkán vasöntöde dolgozóinak versenyfelhívását. A versenyfelhívás és a többi üzemek csatlakozása mozgósította vállalatunk minden dolgozóját. Elhatároztuk, hogy az alkotmányunk ünnepére indított szocialista munkaversenyhez mi is csatlakozunk. Vállaljuk, hogy a január 1-től szeptember 30-ig terjedő időszaknak | megfelelő tervünket augusztus 20-ra teljesítjük. A III. negyedévi tervet 108 százalékra teljesítjük, önköltségcsökkentési tervünknél az első félévben 6.2 százalékos megtakarítást értünk el, A III. negyedévben ezen felül még 1.8 százalékos megtakarítást akarunk ! elérni. A munka minőségének javítása érdekében vállaljuk, hogy J a 0.2 százalékos selejtet 0.15-re csökkentjük. A munkafegyelmet I tovább szilárdítjuk és nevelő munkával elérjük, hogy igazolatlan ! mulasztó vállalatunknál nem lesz. I Az aratás és cséplés nagy munkájában vállalatunk dolgozói i becsülettel résztvesznek. Vállalták, hogy a gépállomások és állami gazdaságok megsegítésére mozgó szerelőműhelyt állítanak be és j géphiba esetén azonnal a helyszínen javítanak. A gépállomások | ^s állami gazdaságok behozott gépeit soron kívül kijavítjuk. A vállalat dolgozói nevében: Homoki Sándor Kery Béla Bejczi Ferenc ü.b. elnök. párttitkár. i/'*’ *gató. A kormányprogramm nyomában a nyírségi dombokon Sondorék földjén Nyírbogdányban i. SOÍt DÓR ANDRÁS éppen aratni készült, mikor betoppantam Kószájuk. Vállára emel. te a kaszát, a szerszá- mos tarisznyába tette a kaszakellékeket és odaszólt a jeleségének: — Aztán siess utánam. Az asszony nem mehetett féle a reggeli órák bán, mert a ház körül még akadt bőven tennivalója, ügy koca hét malacával, aztán., két süldő sírt a reggeli ivósért, azokat is cl kellett látni. Igaz, sok .báj van a jószággal. ile meghálálja. Semity még 12 süldőjük vgltr.ßgndor Andráséi:, nak, de tizet eladtak. Csak a beadásra, meg a konyhára szánt hizó- nakvalót hagyták meg. A malacok eladására is sor kerül még az ősszel, de egy szép kocamalaeot magnak szánnak belőle. Hadd legyen két fias koca az udvaron. Beszélgetésünk közben kiderült, hogy 1952-ben is sofc jószáguk volt Rondo, réknak, de a „buzgó” községi tanácselnök jóvoltából (már nem tanácselnök) egyhamar kipusztult a sertésállomány. KETTŐT leszerződtek, meghizlaltak, be is adták. Aztán meghíz- laltak egy kocát, mi. korra meghízott, pótkivetésbe kellett beadni, és ezekután követelték tőle a rendes sertésbeadást. Tudták, hogy nem igazságos az, amit a községi tanácselnök művel, de úgy gondol, ták, hátha jövőre is így lesz. így aztán nem sokat törődtek a sertésállomány fejlesztésé, vet. Csak a kormány Programm után gondoltak ismét kocák beálli. fására. Sondor Andrással együtt tartottam a határba. Széles, akácfa, soros utcán mentünk végig. Mig a határba értünk, minden érdekességet elmesélt, mely utufikba akadt. Többele it:(izött, hogy me. lyik'1 házat építették a felszabadulás után, mfliflfc . házra tettek új ablakot. Egy szép új lidzt-iweliett haladtunk el, ablhkdban piros mályva mosolygott. — Tizeknek megy jól, elvlgrs, mondta elgondolkozva Sondor And. rás. — Nézze csak mi lyen szép kutat építettek. Háromezer forint, ba került. Van azoknak mindig pénzűi:. De hát annyi jószág után ... (.1 Dó:sa tér. melöszövetkezetre gon dőlt.) Az 500 juli, )00 sertés nagy kincs. A tavaszon is kiosztottak egy nyájra való malacot a tagok között, — Ezek a Tisla Eereneék is kaptak egy néhány darabol. Van is azok. nak nyolc disznójuk. Előleget is kaptak már vagy kétszer, aprómarhája meg annyi van a tsx-nek, hogy talán a számát sem tudják. MOST EGÉSZEN MÁS a termelőszövet: kezet, mint két évvel ezelőtt — mondta elismerően Sondor András. Akkor a kívülálló, kát ki sem állhatták, most meg segitemek is az egyénieknek. Már négy egyéni parasztnak a tehenét kicserélték. Jó fejős tehenet adtak meddő tehénért. Igaz, hogy a termelőszövetkezetnek beadásra kel. lett, de ilyet sem tettek volna meg ezelőtt. Azt is elmondta, hogy a iermelöszövet ke: étben nagyobb a megértés, mint régebben. — Nem tűrik a napi apókat sem. Most a- na. pókban zártak ki egy pár naplopót a termelőszövetkezet bői. Mig beszélgettünk, a határba értünk. Az út mellett kétoldalt jobbra is, balra is kukori- oaföldek terüllek el. Sondor András először a jobboldalt elterülő kukoricaföldre mutatott. — Ez a Juhász Tál kukoricája — majdnem két méter magas, széles, zöldlevelű kukoricasorok követték egymást. — Ez fészektrágyá. val van ültetve. Aztán balra mutatott egy sárga kukoricásra: — Ez. nem kapott műtrágyái. Az úton niár bokáig süppedtünk a sárga homokba, de még mindig magasabb domb felé vezetett ütünk. A falutól délkeletre száz méterre emelkedik a hagy Mihály hegy. (A Nyír se gén már a nagyobb homokdombokat is — hegynek nevezik.) Raj. ta kötésig érő kukorica, napraforgó. — Azon a hegyen — újságolta Sondor András — jóformán semmi sem termett, mig nem használtak műtrágyát. Most két éve meg nem lehetett kapni pétisót, sem szuperfoszfátot, nem is termelte meg még a vetőmagot sem. MIG BESZÉLGET. TÜNK. az idő telt és mellettünk c Imaradoz. lak a dombok, völgyek. Mindenütt aratnak. — Beért a rozs, vágják, iparkodnak a dolgozó parasztok. Minden időt ki kell használni, mert ebben a szokatlan időjárásban könnyen kárt tehet az idő a Iában álló terményben. Keresztben azért már biz. losabb. Néhány kilométert tettünk meg már a ho.l makos úton, amikorj balra egy düllö vezetett' a dombok között. Odajár véggel Sondor And-' rás apósának 5 hold' földje, melyben napra.I forgó, kukorica és őur.j gonya van. Sondor dől-j gozz a apósa földjétJ Míg végighaladtunk á földön, sokat megdi.1 cseriem a szép napra forgót, kukoricát. Ritkaság olyan homokon,! melyet főleg malterke. veréshez szoktak haszj. ndlni, olyan szép napé raforgót és kukorica ti látni. A szomszédos] földben legalább egy\ félméterrcl alacsonyabb bak a kukoricák meg aj forgók. SONDOR ANDRAti mosolyogva mondta, —á a műtrágya ... Persze, Nyírbogdányl ban mindenki tudja j hogy a műtrágya ntrr.j lett Sondor András és felesége szorgalmai munkáját, odaadásai és földszeretetét mutatja a szép kukorica^ napraforgó, és burgo-i nyatábla. Azután enji homokhegyre vezeteti Sondor András, ahol még nagyobbat nézheti az arra járó. Az ember, nem érzi biztosnak (6 talajt a lába alattj Süllyed és süllyed. A\ lábunk már alig fért esi cipőben a beleesurgd érdes szürke homoktólj Azért a napraforgói és kukorica kötésigj meg hónaljig ért. A szél akkor is kavarta a) rideg homokot, tele-t szórja az ember szemét, száját, recseg <í foga aliati. A környéken sehol egy fa, így aztán a szél, a vihar kitöltheti bosszúját a laza homokhegyen, Azt mondja Rondor elvtárs, hogy 3 év alatt kétszer süllyesztette földbe ai hegytetején meredd mérnöki követ, ami arra enged következtetni, hogy 3 év alatt több mint egy méter vastag homokréteget sodort el a szél a hegy tetöröl. És most mégis napraforgó és kukorica mered az égre, fogja a szelet, köti a homokot és közben a forgó tányérját, a kukorica csövét neveli ezen a si. vatagi dombon. Imitt- amott egy-egy trágya- csomó vége bukkant■ elő a kapálás folyamán. 4* elmúlt évben vas tagon megszórta istálló' trágyával Rondor a- dombot is.) Az is köti a homokot. Most ezek után kellett volna elmondani a sok dicséretet. Dicséret helyett azonban az jutott eszembe, hogy ilyen országban, ahol szabadon fejthetik ki az emberek, a dolgo. zók tehetségüket, tudd. sukat, olyan emberekkel, mint Rondor András vele együtt ezer és ezer emberrel szebbé lehet tenni az életet, virágzóbbá a földeket,. Kolozsi Dezső. 2
