Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-13 / 164. szám
9 NÉPLAP 1954 JULIUS 13, KEDr Megjelent 1941. július 12-én a „Nyírvidék Szabolcsi Hírlapiban „Pár nap múlva július közepét mutatja a naptár: a nappal percről percre rövidebb lesz, a ■fürdők főszezonjába már derékig gázolunk, s mégis mindannyiunk ajkáról panaszosan hangzik fel a kérdés: mikor lesz nyár? Az időszerű kérdésekről, a nyárról megszólaltattunk egynéhányat azok közül, akik a nyártól várják anyagi sorsuk jobbrafordulását. Első utunk a nyár első számú haszonélvezőjéhez, a strandra vezetett. A fürdőmestert fürdőruhában találtuk, kezében két málnafröccsel. Kérdésünkre kitárta két karját, elkeseredett lemondással, és fájdalmas panaszkodással kezdte meg nyilatkozatát: — Ez nyár? És hol a közönség? Az emberek észre sem veszik, hogy strand is ván a világon. .Heteken át alig lézeng egy pár ember nálunk, azok is jobbára fiatalemberek, diákok, leányok, akik vagy alig, vagy semmit sem költenek .. -. Sürgősen kell a meleg, mert különben végünk van. Ennyi panasz után a cukrász felé vettük utunkat. A cukrászda délelőtt — tele volt jólöltözött férfiakkal, nőkkel. A mestert a fagylaltgép mellett sikerült szólásra bírni: — Nem panaszkodom, — mondta. — Most már talán megkezdődik a szezon. Különben is az én üzletemre nincs hatással az időjárás. Vannak törzsvendégeim, akiknek mindegy, mit mutat a naptár. Én azt hiszem, jobb napok elé megyünk, megjön a kánikula; Ekkora optimizmus után a harmadik szezonvárót, a vendéglőst kerestük fel. Hátra tett kezekkel lépkedett fel s alá a kerthelyiségben, homloka olyan borús, mint maga a mennybolt; — A napi rezsit nem áruljuk meg, kérem. JMappal az embereknek vagy nincs pénzük, vagy nem érnek rá, este pedig hideg a sör, hogy magam is megborzongok, ha rá gondolok. A bor ma nem kell. Alig isszák, drága. A személyzetet le kellett építenem, mert nem volt mivel kitartani őket. A szódavízkészítő szájából jobban ömlik a panasz, mint az üvegből a szódavíz. — Tönkremegyünk, tönkremegyünk, meghalunk, kész vagyunk, uram, kész vagyunk. Ki iszik ma szódát? Kinek kell ma szódavíz? Senkinek. A kereset: kevés. Drága az üveg, a szénsav, az élet. És úgy ejti ki a szót, az élet, mintha valami nagy bánat feküdne szíve táján. A fagyialtost az utcán kérdeztük meg, miközben kocsijával együtt leállítottuk: — Én nem panaszkodom, nekem megy. Jobbára a gyerekek a kuncsaftjaim, ezeknek jobban van pénzük, „megvágják“ az anyjukat, vagy apjukat és jönnek hozzám. Utunk a tisztviselőhöz vezet, akit az akták halmazai közé merülve találunk. — Nyár? Nem tudom mi az. Munka kora reggeltől elsötétedésig. Ki ér rá az idővel törődni. A meleg? Inkább adjon egy jó tippet, hogy hol lehet a fiamnak egy pár cipőt szerezni szeptemberre, mert jegyem és pénzem nincs. A háziasszonyt a piacról jövet fogjuk el. — Nézze, amit a kosárban lát, ez a kis semmiség 12 pengő volt. Hogy lehet ma befőzni, vagy bármit is télire elrakni? Nyár, strand, nyaralás? Ugyan, ne beszéljen már ilyen régmúlt dolgokról, össze kell húzni magunkat. Vagy nem? Neki volt igaza.“' Az építők kezdeményezése A szovjetunióbeli novotroicki lakásépítő tröszt dolgozói igyekeznek határidő előtt befejezni évi tervüket. Különösen jól dolgozik az 1-es számú igazgatóság kollektívája. Hajbullln ács és Gor- janyin főmechanikus kezdeményezésére csigasor- rendszerrel ellátott villamoscsörlőt készítettek az építááilványok felállításához. Ennek a gépezetnek a segítségével az ácsok tízszer olyan gyorsan szerelik az állványokat. Anyiszimov szerelő . és Matko mechanikus olyan villamos padlótörlőgé- pet szerkesztettek,a mely húsz munkásnőt helyet- trr.'t a. pr.:’.:-'■ felmosásánál. A munka észszerűsí- táre révén az egy munkásra eső teljesítmény t&Vii'.yiz.í- képest 34 százalékkal emelkedett, Megjelenik ma a „Néplapéban Most, több, mint egy évtized múlva keressük fel azokat a helyeket, ahol a cikkíró járt. A hasonlóság annyi a két idő között, hogy a mostani évben a nyár sokszor hűvös, esős időjárás van. Kezdjük utunkat mi is a stranddal. Az idén később nyílt meg a Sóstó, de erről ne beszéljünk sokat. Talán elég csak egy tényt említeni: a nyíregyháziak ezrei kérték, hogy a fürdőt ne hat órakor zárják, hanem később, hadd strandolhassanak azok is, akiknek munkaideje öt óráig tart. És hogy nemcsak fürödni járnak a Sóstóra, hanem fogyasztani is, bizonyítja ezt az ottani Vendéglátóipari Vállalat panaszkönyve. A panaszkönyv sok oldalán ilyen feljegyzéseket lehet találni: „miért nincs elegendő sör, málna, szódavíz?“ (Itt meg kell jegyezni, hogy a sör- és szíkvízgyártás — és a fogyasztás is — a tizenhárom évvel ezelőttinek a többszörösére emelkedett.) A cukrászdákban a fogyasztás csak a két évvel ezelőttihez képest majd a duplájára emelkedett. így hát nem is érdemes a tizenhárom évvel ezelőttihez mérni. A tavasszal nyílt meg egy új cukrászda, a „Kedves“ s ez is tömve van minden nap. Nagy a kereslet nemcsak a fagylalt, hanem a sütemények és torták iránt is. Hanem — s ez a legfontosabb — a cukrászdák közönsége megváltozott. Nézzenek be például egy délelőtt a „Kedves“-be. A kisasztaloknál a faluból vásárolni jött parasztasszonyok ülnek, akik megpihennek egy pohár fagylalt, vagy egy szelet torta mellett. Egyízben záróra után a Kossuth-étterem vezetőjénél voltam, amikor a pincérek elszámoltak. Munkájukról beszélgettünk. A pincérek panaszkodtak a sok munkára, alig győzik kiszolgálni a vendégeket. Nagy a fogyasztás a sült húsokban és a palackozott borokban. A szíkvizüzemet talán felesleges meglátogat- ni. Annyit mindenki tud, hogy kevés a szódavíz, pedig most sokkal többet gyártanak, mint a fel- szabadulás előtt. A szénsav- és az üveggyártás még nem tudott lépést tartani a fogyasztással. Mi nem a fagyialtost keressük fel, inkább sétáljunk el úgy déltájt az új Csemegebolt felé. Nagy csomó embert látunk ott. E helyen szokták árusítani az újfajta fagylaltot, a fagyi-szeletet. Nem tart sokáig, egy-egy hatalmas ládával hamar elfogy. Gyermekek, felnőttek egyaránt fogyasztják. Most, az előbbi riport szerint egy tisztviselőhöz kellene elmenni. Ehelyett hadd mondjak el egy beszélgetést, melynek a Zrínyi 1 lona-utcai cipőboltban voltam tanúja. Egy 34—35 év körüli asszony lép az üzletbe. Amikor az egyik kiszolgálónőt megpillantja, csodálkozva kérdezi: — Te itt vagy, Nyíregyházán? Mióta? — Ó, már régen, tudod, a férjemet idehelyezték. Ti hogy vagytok? A férjed még a bankban dolgozik? — Ott, persze, hogy ott. — Venni akarsz valamit? — A fiúnak vásárolnék egy cipőt. — Tényleg, a Laci. Nagy lehet már, nem hoztad el? — Nincs itthon. Elmentek az iskolával Aggtelekre, kirándulni. Közben kiválasztják a megfelelő cipőt, becsomagolják. De az asszony nem mozdul. Egyszer- csak megszólal: — Láttam a kirakatban egy csinos kis szandált, mutasd már meg. — Aztán böbeszédűen hozzáteszi: A tavasszal vettem egy párat, de tudod, két hét múlva megyünk a Balatonhoz, hát kell egy rendes lábbeli... A háziasszony a Rózsa-utca felé tart. Karján megrakott kosár, kezében szatyor, örömmel meséli, hogy megint lejjebb ment a főzelékfélék, meg a burgonya ára. Hamar megtudjuk, hogy három gyermeke van, férje gépkocsivezető, 1500—1800 forintot keres havonta. Gyorsan beszél, hamar elmegy, siet ebédet főzni, mert délután a Sóstóra mennek... Tizenhárom évvel ezelőtt talán mégsem a hűvös időjárás volt a hibás .., (á—n.) Ifjú teltaláló Nemrég tizenegyéves újító jelentkezett a prágai Találmányi Hivatalban: V. Kohout ötödik osztályos tanuló. Bemutatta a szakembereknek találmányát, a mechanikus szönyegporoló-készü- léket, amelyet maga készített. A technikusok segítettek a fiatal feltalálónak elkészíteni a szabadalmi bejelentést, amelyet beadtak a helyiipar; minisztériumhoz a gazdasági felhasználhatóság megállapítására. A csehszlovák Találmányi Hivatalhoz eddig már több fiatal nyújtotta be találmányait és újításait: ezek azt bizonyítják, hogy a csehszlovák ifjúság egyre jobban érdeklődik a technika iránt. VÉLEMÉNY „Alaposabb66 munkát! Nem kétséges, az Országos Mentőszolgálat nyíregyházi állomása alapos munkát szokott végezni. Az alábbi eset azonban azt mutatja, hogy náluk is, mint a legjobb élsportolóknál előfordul „íormaingadozás”. Történt ugyanis, hogy Lucs- kai János ramocsaházi lakos feleségének állapota — már több hónapja betegeskedik — súlyosra fordult. Szerdára már annyira rosszul volt, hogy azonnal be kellett volna szállítani egy ideggyógyintézetbe. — Nagykállóban nem volt hely, szereztek Debrecenben, így a kezelőorvos ide utalta be. Ennyi az előzmény. Ezután már csak az hiányzott, hogy kihívják a mentőket. Telefonon felhívták Nyíregyházát, s a mentőállomáson egy női hang jelentkezett: — Micsoda, kérem? Mentő kellene? Ramocsaházára? Nehéz ezt az álmélkodó hangot visszaadni. Úgy csodálkozott, mintha* a tűzoltóságnál lenne és tőle kérdeznék meg a Balaton vízállását, — Nem tudom, kérem — folytatja a női hang, — maradjon egy pillanatra. A nő eltűnik az űrben, helyette néhány perc múlva egy férfihang jelentkezik: — Tessék, kérem — jól esik hallani ezt a nyugodt, magabiztos hangot. Lucskai János válaszol, elmondja a tényállást: a felesége beteg, be kell szállítani, kéri jöjjenek ki érte. — Hm ... hm.., — hangzik a drót másik végéről, mintha már nem is lenne oly biztos ez a hang. Szünet. Végre megkérdezi a férfihang: — Beutaló van? — Persze, hogy van, kérem. — Km... Egy pillanat, tartsa a vonalat, de hallózon, mert elbontják. Alig ötven-hatvan halló, már is jelentkezik Nyíregyháza: — SzTK-tag? — Igen. * — Igen . .. SzTK-tag ... tag... Mondja, van hely a betegnek? Itt az előbb bizonytalanná vált hang ismét szilárd biztonsággal cseng. Lucskai elvtárs ismét vázolta a tényeket: van hely Debrecenben. — ... Maradjon egy percre ... Ismét sok perc és még több hallózás. Amikor visszatért, a férfihang ezt kérdezte: — Mit mondtak Debrecenben, mikor szállíthatják? — Azonnal. — Azonnal? Szünet. — Halló! Mi lesz már? —' veszti el türelmét Lucskai. Erre a férfihang ismét kér-j dezni kezd: — A felesége neve .., élet-' kora ... foglalkozása ... Ugye már itt is kitűnik, hogyí nincsenek a legjobb formában' a mentőállomáson. Nem kérdez-! ték meg például az asszony ne-t mét, haja színét, fogai állapo-j tát, lába nagyságát, és meg-] annyi fontos dolgot, ami feltét-, len szükséges egy súlyos beteg] kórházba szállításához. Lucskai válasza után a férfi-i hang ismét bizonytalanul hang-í zott: — Helyes..-, mondja csak,] biztos van hely? Ha nincs, na-j gyón megjárják! Lucskai elveszti türelmét: — Idefigyeljen: előszöris van! hely. Hányszor kell ezt mon-j dani. Másodszor, kinek kell a] helyről gondoskodni? ! — Természetesen a betegnek! — hangzik fölényes biztonság-i gal a férfihang. Most a telefon ramocsaházi' végénél van csend. Lucskai már! nem tud szóhoz jutni, mellén! nagy nyomást érez, szeme előtt' karikák táncolnak, agyában pedig újra és újra felmerül egy! gondolat, hogyan keres maga-1 nak helyet egy olyan ember például, akit baleset ért.,, Nem, ő nem bírja tovább, át-' adja a kagylót. A férfihang türelmetlekedik,] a drótnak emevégéról pedig újra megkérdik: jön a mentő,; vagy nem? — Van beutaló? — kérdi aj férfihang. — Ezt már kérdezte egyszer,] mondták, hogy van. — Hol van? Lucskai kezdi már magátj összeszedni, kihúzza zsebéből a' beutalót. — Itt van. — Olvassák fel. Lucskai veszi át ismét a hall-' gatót: — Sajnos nem tudjuk, mivel; még nem volt alkalmunk meg-; tanulni latinul.. De kérem jöjjenek már végre. — Várjon egy pillanatra ... Elmegy. Időmúlás, hallózás. Amikor visszajön, ezt mondja: — Kérem nem tudunk ma, kimenni, esetleg holnap ... — leteszi a telefont.., Ezekután az olvasó előtt is bebizonyosodott: a nyíregyházi mentőállomás a mostani esetben nem végzett alapos munkát. Nem volt elég kitartó. Mert ha még néhány percig beszélget-' nek, akkor nyugodtan szállíthatják a férjet is az ideggyógy-- intézetbe. A. I. A zajtalan villamos Az utóbbi időben a prágai utcán egyre gyakrabban láthatók az új „T—l”-típusú villamosok. Az új villamosnak 4 darab, cgyenkint 44 kilo- wattos, 600 volt feszültségű, egyenárammal működő motorja ] van. Óránkinti legna- i gyobb sebessége meghaladja a 30 kilométert, utazási sebessége átlag 20 kilométer óránkint. Különleges szerkezet bizto- ! sít ja , a villamos j egyenletes gyorsulását. A vezető lábpe- < dálokkal irányítja a villamost: a jobb pedál a motor és a fék bekapcsolására szolgál, a bal az úgynevezett „biztonsági” pedál. Ha a vezető erről. a pedálról leveszi a lábát, úgy a motorok azonnal kikapcsolódnak és működésbe lép a fék. Az új villamosnak három fékje van: egy elektrodinamikus, egy kerékfék és egy elektromágneses sínfék. Ha mind a három fék egyszerre működik, úgy a lassulás eléri másodpercen- kint a 3.5 métert, Az új villamos tervezésénél gondoskodtak a zajtalan közlekedésről. Ebből a célból több helyen is gumialátéteket használnak. A villamos] minden gépezetét villamosság segítségével irányítják, nincsenek sem sűrített levegő,’ sem hidraulikus irányító szerkezetei. A csehszlovák tervezők jelenleg a még tökéletesebb típusú „T—2” villamoson dolgoznak, amelyek hossza 14 méter, szélessége 2.5 méter, Két nyári riport Nyíregyházáról
