Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-11 / 163. szám
1954 JULIUS 11, VASÁRNAP NÉPLAP s Hogyan lesznek a légvárakból családi otthonok Beszélgetés a vásárosnaményi tégSagyár szaporakezű fiataljaival Nyíl! levél az építőipari dolgozók szakszervezetének megyei elstökségélíéz „Kedves Elvtársak! Ha talán elfelejtették már, úgy emlékezetükbe idézem, hogy nem is olyan régen, a kongresszus utáni első napokban jelentős versenymozgalom bontakozott ki megyénkben az építőipari dolgozók között. Párosverseny alakult ki a kőművesbrigádok között is. A versenyt Pólónkat Albert, a tisza- löki erőműépítkezés legjobb brigádja kezdeményezte. Eleven versengés alakult ki és már az első értékelésnél kitűnt, hogy több brigád túlszárnyalta eddigi legmagasabb eredményét is. Hasonlóan nagy lelkesedéssel dolgoztak a többi versenyző brigádok, a kubikosok, a segédmunkások és mélyépítők is. Ez a lendületes verseny azonban az utóbbi időben mintha haldokolna. De nem a brigádoknál van baj. Drotár András kubikos-brigádja az utóbbi napokban szép eredményt ért el és remélte, hogy újra az elsők között lesz a június 3Q*i értékelés alapján. A versenykezdeményező brigádok a felhívással együtt kérték az építőipari szakszervezet megyebizottságát, hogy tíznaponként értékelje a versenyt. Ez — és azt hiszem, erre jobban emlékeznek az elvtársak — egy alkalommal meg is történt (június 22-én). Igaz, hogy két nap késéssel. A második értékelés azonban nagyon sokáig késik. Ma már július 11-ét írunk és ez alatt a tizenegy nap alatt nem négy, de huszonnégy értékelést is el lehetett volna készíteni. Az építők megyebizottságán azonban biztosan alusznak. A versenyt örömmel fogadták, egy értékelésre még vettek fáradságot, de azután, úgylátszik, belenyugodtak, hogy „megy ez a verseny magától is, minek azt értékelni“. Ezzel a boldogító tudattal azután tovább aludtak. Talán a füleiket is vattával tömték be, mert hiába kértük a megyei elnökön keresztül, hogy ébredjenek fel végre és legalább egy fél napot szánjanak az építők versenyének értékelésére, ők azonban édesen aludtak tovább. Kérem, ne haragudjanak, kedves szakszervezeti elvtársak, hogy álmukat zavarni merészelem. De nem magam miatt teszem, hanem annak a sokszáz kőművesnek, kubikosnak és segédmunkásnak óhaját tolmácsolom, akik eddig hiába várták versenyük értékelését. Várjuk mielőbbi válaszukat lapunk hasábjain: S. Lf A tiszadobi Táncsicsban 6 mázsa kenyérgabonajutalmat kap a legjobb arató-munkacsapat Országunkban hatalmas építkezés folyik. Rengeteg gyár, üzem, gépállomás, lakóház, szociális és kulturális intézmény létesül. — Gyorsan fejlődik a város és a falu. E rohamos fejlődés nyomai megyénkben is meglátszanak. — Sokfelé láttunk pirosló téglafalakat, új épületeket. Ezekhez az építkezésekhez sokszázmillió jóminőségű téglára van szükség. Az építőiparban alapvető fontosságú anyag a tégla. Nagyon fontos, hogy téglagyáraink maradék nélkül teljesítsék gyártási tervüket. Megyénk téglagyárai az első félévben sokszázezer téglával maradtak adósak. A vásárosnaményi téglagyár például több félmillió téglával adósa népgazdaságunknak. Szilágyi elvtársnő, a telepvezető így vélekedik erről: Szágyeljiik az adósságot Szégyeljük, hogy adósak vagyunk. Nem voltunk előrelátóak, későre hagytuk a Diesel-motor generálj avitását. Négy hétig álltunk miatta. Csak április közepén folytathattuk a gyártást. — Mindent elkövettünk a terv teljesítéséért, azért, hogy a részben rajtunk kívülálló hibából eredő lemaradást behozzuk. A kongresszusi versenyben gyakran 35—40 százalékkal túlszárnyaltuk előirányzatunkat, mégis 12 napi munkával maradtunk adósok az jelső félévben. A Téglaipari Egye- isüléshez tartozó hét téglagyár kongresszusi versenyében mi érijük el a legjobb eredményt. (Milyen lemaradás lehet ezek szerint a többi hat téglagyárban!?) Díszoklevelet és pénzjutalmat is kaptunk. Felajánlottuk, hogy alkotmányunk ünnepéig törlesztj ük adósságunkat. Ehhez naponta 11.000 téglával kell többet gyártani. Nem elérhetetlen ez, hiszen előfordult, hogy 20 ezerrel gyártottunk többet. A nyerstéglagyártásnál és az égetőkemencénél dolgozó brigádok most ezért folytat- iák a versenyt. A multheti vihar sok kárt okozott a téglákban. Számottevő mennyiségű nyerstégla tönkrement. Ezért is fontos, hogy a nyerstégla-gyártásnál dolgozó brigádok minden nap túlteljesítsék előirányzatukat. — Másfélmillió nyerstégla szárad ugyan a kel- Ierszinekben, azonban a jóminő- ségű téglaégetéshez kellően előszárított nyerstéglák szükségesek, ezt pedig csak a tartalékmennyiség legyártásával tudják biztosítani. A szépsn csengő légiók mesíere A téglaégető kemence közelében a piros téglarakások között dolgozik Palócz Sándor párttitkár elvtárs, aki a kiváló minőségű téglák égetéséről híres. A téglaégetőmester vaspálcikával kopogtatta a kemencéből kihordott téglákat. — Milyen a minőség, titkár elvtárs? — Úgy hallottam, a jól kiégett téglák üveghangot adnak. A párttitkár jókedvvel válaszolt: — 14 éves korom óta itt dolgozom, 17 éve téglaégető vagyok.de még ilyen jóminőségű téglát nem adtam ki a kemencéből, mint ezen a nyáron. 1100 fokon vannak ezek égetve! Hallgassa csak elvtárs, hogy zenélnek. A léglarakásról leemelt néhányat, megkopogtatta és egymás mellé helyezett belőlük nyolcat. A vaspálcával kiverte a téglákon a hangskálát. Úgy szólnak ezek, mint valami szép hangszer. Ha értenék hozzá, eljátszanék rajta egy szép nótát! — nevetett és büszkén tette hozzá: — Amióta megismertem a Du- vanov téglaégetési módszert, azóta nincs harmadosztályú téglánk! Tavaly bizony elég sok volt..,, Szép dolog, ha valaki ilyen minőségi eredménnyel büszkélkedhet, de azért a mennyiség is fontos. Vájjon hogyan foglalkozik a pártszervezet az adósság törlesztésével? — Augusztus 20-ra eltüntetjük a szégyenfoltot! — jelentette ki komolyan a párttitkár, aztán így folytatta a beszédet: — A versenyben lehagyjuk a tiszavasvári téglagyáriakat! Versenyben vagyunk velük. Igaz, ők kevesebbel adósak mint mi, de azért nem maradunk mögöttük. A kongresszusi héten is lehagytuk őket. Nekünk 119.1 volt az átlagszázalékunk, nekik csak 106. Óránként 5.014 téglát gyártottunk. Lelkes emberek dolgoznak a mi kis gyárunkban. — Nagyrészük DISZ-tag. Megértik a pártszervezet szavát. Megértik, hogy el kell törölni a szégyenfoltot. Gondolkoznak rajta, hogyan lehetne többet gyorsabban termelni. Van versenykedv a fiatalokban, de még az idősebbekben is. Bebizonyosodott ez a legutóbbi taggyűlésünkön is, amikor Szécsi József nyerstégiagyártó brigádja bejelentette, hogy harcot indítanak a napi 55.000 tégláért. 15.000 többletet jelent ez napohta! — Nagyszerű felajánlás! Vájjon mi ösztönözte ilyen nemes elhatározásra a brigádot? A párttitkár elvtárs mosolygott. Búcsúzásra nyújtotta a kezét: — Én is elmondhatnám ezt, de menni kell, mert vár a munka. Hanem beszéljen Szécsi Jóskával, a brigádvezetővel, ott dolgozik a bedöntőben. Ügyes, értelmes ember. Egy hónapja két reszorton dolgozik. Bonyodalom egy családi ház körül Szécsi József a déli szünetben elmondotta a nagy elhatározás előzményeit. — Régi dolgozó vagyok a gyárban. Sokáig nem tulajdonítottam olyan nagy jelentőséget a téglagyártásának, mint most, amikor én is építkezni szeretnék. Kicsi már a szoba, ahol lakunk. A pénzünk megvan már, hogy még egy szobát építsünk a házhoz, csakhogy mit ér a pénz, ha nincs építőanyag. Nem kaptam cserepet, nem kaptam téglát. Ez aztán felháborított. A Tüzép-telepen én hangoskodtam a legjobban,’hogy „így a Tüzép-íelep”, meg „úgy a Tüzép-telep” az oka. Utána beláttam, hogy nem a Tüzép-tele- pek, hanem a cserép- és téglagyárak az okai a „nincs”-nek. Bizony a mi gyárunk is hátralékos a tervteljesítéssel. A brigádnak elmondtam ezt a történetet;^— A kongresszusi versenyben elért munkasikerünkért, brigádunk sztahanovista brigád lett. Gyönyörű oklevelet és pénzjutalmat is kaptunk. Csináltunk is egy olyan vidám DISZ-balt, hogy még ma is emlegetjük. Máskép dolgozunk azóta. — Lelkesebben harcolunk minden darab tégláért, a tervért. A párolf, akik élettársak akarnak lenni Harminc fiatal fiú és lány dolgozik Szécsi József nyerstéglagyártó brigádjában. Nagyon rájuk illik a „DISZ-brigád” név. Nemcsak azért, mert valameny- r.yien DISZ-tagok, hanem azért is, mert példamutatóan dolgoznak. Igaz barátság, s némelyiküket szerelem fűzi egymáshoz. A nyerstéglaprés mellett egymással szemben dolgozik Csatlós Imre és Molnár Marika, ök az elszedők. Gépies gyorsasággal hármasával, négyesével szedik a gép alól a nyerstéglákat. Naponta 50—55 ezer téglát tesznek a kel- lerkocsikra. A gyors elszedésnél néha összeér a kezük. Nem szidják érte egymást, inkább mosolyogva néznek olykor egymás csillogó szemébe. Világért sem cserélnék el mással ezt a reszortot. Naponta ketten 100 forint körül keresnek. Érdekük, hogy minél többet termeljenek. Ott dolgozik Gaál „Piroska”, illetve Irénke is. így becézik, mert olyan szép kis teremtés, mint a mesebeli Piroska. Alig egy hónappal ezelőtt került a gyárba. Azelőtt otthon volt édesanyja mellett. A DISZ-szervezet bálján ismerkedett meg Végh Gyurkával, ő hívta a gyárba dolgozni, sokat keresni. Megy is most már a keller- lécrakás szaporán. „Piroska” hálás érte Végh Gyurkának. Olyan eset is előfordul, hogy üresen jár a gép, ilyenkor a bányamunkásokat okolják, mert nem küldték idejében az agyaggal teli csilléket. Végh Gyurka is a bányában dolgozik. Megígérte, hogy minden nap kitermelik az 55 ezer téglához szükséges 214 csille agyagot. Az adott szó ellenére gyakran késik az agyag, és üresen jár miatta a gép. „Piroska” esetenkint szemrehányást tesz miatta Végh Gyurkának, mert szégyenli, hogy a fiúk nem tartják be ígéretüket. Persze kiderült, hogy nem mindig a bányászok hibásak. A hiba az agyagszállításnál van. Ugyanis 600 méterre van a bánya a gyártól és a keskeny csillevágányon közlekedő kulimotor gyakran kizökkenti a csilléket a girbe-görbe vágányról. Sokat civódnak, bíbelődnek vele, amíg újra vágányra helyezik a csillát. Ilyen termelési kiesésből napi 1—2 órát üresen jár a gép. A brigádnyűlés Éppen erről volt szó a nemrég megtartott brigádgyűlésen. Az ifik megbeszélték, hol, kiben, vagy miben van a hiba. Végh Gyurka elmondotta, hogy ők minden nap kitermelik az 55 ezer téglához szükséges agyagot, „szakítással” dolgodnak, vagyis aláásnak a földfelület alá, majd leszakítják az üregfeletti földrészt, így több idejük jut csillepakolásra. Ott van a hiba, hogy a motor lassan közlekedik a csillékkel. „Ki kell javítani a vágányt” — javasolta az egyik brigádtag. „A kocsiforduló meggyorsítása érdekében dupla vágányt kellene építeni, úgy a két kulimotornak nem kellene várni, amíg a másik visz- szatér a vonalról” — javasolta egy másik. Megszületett hát a megoldás. Javaslatukat közölték a pártszervezettel. A pártszervezet helyeselte a megoldást. A telepvezetőnő is megígérte, hogy a javaslat ügyében eljár a központnál. A központ beváltja ígéretét, küldi a segítséget, a vá- gápyépítő brigádot. Biztosítva lesz az agyag zavartalan és gyors szállítása, nem fog üresen járni a gép. Teljesíteni fogják felajánlásukat: augusztus 20-ra törlesztik adósságukat. Sok tégla kell építkezési terveink megvalósításához, új gyárak, lakóházak, iskolák, bölcsődék és családi házak építéséhez. A vásárosnaményi téglagyár dolgozói lelkes és céltudatos munkájukkal járulnak hozzá e tervek megvalósításához. Orosz András, Tiszadob határában az aratási munkálatokban első a Táncsics termelőszövetkezet. Az ősziárpa aratását elvégezte és ezzel egy- időben 133 mázsa árpa beadási kötelezettségét is teljesítette. A termelőszövetkezet tagsága mindent megtesz azért, hogy a szem- veszteséget minél kisebbre csökkentse és az aratást határidőre befejezze, Ezért versenymozgalmat indítottak a brigádon belül. A legjobb munkacsapat szán mára 6 mázsa kenyérgabona van cél jutalmul kitűzve, a másodiknak 5 mázsa, a harmadiknak pedig 4 mázsa kenyérgabona a jutalom. Eddig élen jár Ujj András brigádja. SZABÓ MIHALTi tiszadobi v. b. elnök; Eke jár a kasza után Geszteréden Azt mondják a nagykállói járás falvaiban: ahhoz, hogy elsők legyünk a járásunkban, meg kell előznünk Geszteré- det. Ez pedig nem könnyű dolog. A falu határában nézelődő láthatja, hogy nagy igyekezettel dolgoznak a geszterédiek. A Vörös Csillag termelőszövetkezet földjén már nincs is álló gabona, sőt elvetett, meghengerezett másodnövényeket érlel a nap. Az egyéni dolgozó parasztok gabonájának is több mint fele keresztekben van. Sziráki József 12 holdas dolgozó parasztnak sem több már a végnivalója az egy holdnál. De árpatarlójában már újra növény zöldéi. A hét elején tette rendbe árpáját a Sziráki-család. A kereszteket még hordták az asszonyok, mikor Józsi bácsi az ekét beleakasztotta a tarlóba. Az este meg is szántotta a 80U ölet. Éjjel esett, Józsi bácsi tervének megfelelően. így reggel kiültethette a Sziráki-család a hidegágyban nevelt dohánypalántákat. Van Józsi bácsinak egy bevált késői dohányültető módszere. A palántáknak már nagy a gyökerük. — Józsi bácsi ültetéskor a földben oldalra dönti a gyökeret, így az nagyobb területről szedhet tápanyagot. Úgy mondja Sziráki József: Azelőtti években is utolérte a tarlóba ültetett dohány a többi dohányokat. Persze az is igaz, hogy Sziráki József többi dohánya is másodültetés. Az egyik darabban az ősszel takarmány- keveréket vetett és tavaszi kaszálás után ültette be dohánnyal. Egy darab földön pedig csírázhatott krumpli közé került a dohány. Most szedik a krumplit és íö'dben marad a dohány. Az, hogy Józsi bácsi módszerei jó módszerek, ml sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a faluban sokan —- minden évben többen — követik. Ott van a másodvetésű kukorica. Tavaly Sziráki József ezeregyszáz ölön vetett rövid tenyészidejű kukoricát. — Persze a „negyedrész” jobban mondva 40 mázsa istálló- trágyát megadta a földnek. Úgy szántotta, boronálta, majd a fészkes vetés után hengerezte is a kukoricát. Bizony sokan megnézték, amikor törte a család a kukoricát. Az ezer-i egyszáz ölről több, mint 20 mázsát tört! le. Igaz, az idén azt is figyelték a geszterédiek, hogy milyen termést mutat a má- sodvetésü kukorica után ültetett krumpli. Látják, hogy szűkén számolva is megadja az ezeregyszáz öl a 60 mázsát. Tehát látják a geszterédiek, hogy nem zsarolja a másodvetés a földet, ha gondosan megmunkálják. így aztán ne csodálkozzék senki, aki arra jár, hogy Geszteréden mind kevesebb tarlót' lát. Szántják, bevetik' másod növénnyel. De télen se lehet cső-; dálkozni majd, ha! Sziráki Józsi bácsi! meg a többi geszte- rédi dolgozó paraszt' udvarán kétszer, meg! háromszor fog felvillanni a disznóper-' zselő tűz lángja. — Lesz kukorica, lesz miből hizlalni. V. C.
