Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1954-07-11 / 163. szám

1954 JULIUS 11, VASÁRNAP NÉPLAP 3 A megyében elsőként teljesítette egészévi gabonabeadási kötelezettségét az újfehértói 11. Pártkongresszus termelőszövetkezet Az elmúlt hét nemzetközi eseményeiből „... Az európai hadsereg jóváhagyásának kilátásai úgy olvadnak, mint a vaj a napon...“ Dél körül járhatott az idő teg­nap, amikor az újfehértói II. Párt- kongresszus tsz. távoleső tanyájá­ról két, terménnyel tetősen meg­rakott szekér útnak indult az új­fehértói terményraktár felé. Két szekér piros és nemzeti- színű zászlóval vonult végig a falu utcáin. A hír — „a Második Párt- kongresszus tsz. viszi a gabonáját" — futótűzként terjedt a község­ben. Hamar eljutott a községi ta­nács házáig is. Itt időzött ekkor Kiss Mihály, a Petőfi termelőszövetkezet elnöke. A tanácsnál volt valami megbe­szélni valója, azért szaladt be né­hány percre. Amikor megérkezett Páll János községi párttitkár mo­torkerékpárjával és tudtára adta a hírt, izgalmában azt sem tudta, hogy kérje meg: vigye őt vissza a termelőszövetkezet központjába, de minél sürgősebben, mert nem sze­retne nagyon lemaradni szövetke­zetével a II. Pártkongresszus mel­lett. Úgy is volt. A párttitkár sietve vitte őt motorkerékpárjá­val a szövetkezet portájára, ahol azonnal megkezdték az új termés cséplését. Egy percet sem várhat­tak tovább, hiszen a két termelő- szövetkezet már évek óta verse­nyez egymással. Most pedig mind­kettő arra törekszik, hogy elsőnek vigye be gabonáját az állam rak­tárába. Ezalatt a két szekér a II. Párt- kongresszus tsz. első gabonájával berobogott a terményraktár elé. Ünnepélyesen nyitották meg a raktárt és beszállították az első búzával telt zsákokat. így tehát a II. Pártkongresszus tsz. lett az első a versenyben. Mit sem tudtak erről a Petőfi tsz. tagjai. Ok azt gondolták, ver­senytársuk csak ősziárpát szállít a raktárba. Meglepetésnek szánták, hogy ők búzát és rozsot is adnak a mai nap az államnak. Zúgott a cséplőgép a Petőfi tsz. tanyáján. A szekerek gyors ütemben szállí­tották a kévéket a géphez. Jól fi­zetett a gabona. Sokszor a cséplő­gép is megakadt, mert a kanalak szinültig megteltek gabonával. Az első zsákot itt is szekérre rakták. Es szinte vágtába indultak el a raktár felé. Azt remélték, még'si­kerül megelőzni versenytársukat. A legrövidebb utat választották, a község kis szűk. homokos utcáin mentek keresztül, hogy minél előbb beérjenek. Sikerült is nekik a II. Pártkongresszus tsz. gaboná­ját szállító vontatót megelőzni, de nagy volt a meglepetésük, amikor a raktár előtt már ott álltak a többi feldíszített szekerek, öröm­mel és nagy tapssal fogadták őket is. Végül baráti kézszorítással kö­szöntötték egymást a két termelő- szövetkezet tagjai. Mindnyájan örültek a bö termésnek és annak, hogy a megyében elsőnek vitték be beadási kötelezettségüket az állam raktárába. A II. Pártkongresszus termelő- szövetkezet egészévi gabonabe­adási kötelezettségét teljesítette. A Petőfi termelőszövetkezet 16 má­zsát adott be szombat estig, de el­határozták, hogy egész éjjel csé­pelnek és vasárnap reggel ők is példamutatóan tesznek eleget a Magyar Népköztársaság állama iránti kötelezettségüknek! Jelentés a Szovjetunió vasutainak villamosításáról Sokezer kilométerre húzódnak a Szovjetunió villamosított vasút­vonalai. Villamos vontatásra ál­lították át a legnagyobb teher- forgalmú uráli, szibériai, kauká- zusontúli vonalrészeket és a moszkvai csomópont valamennyi városkörnyéki vonalát. Jelenleg körülbelül 9 ezer kilo­méternyi villamosított vasútvo­nal van (egy vágányban szá­molva), az ötödik ötéves terv alatt (1951—1955) négyszer any- nyi vasútvonalat szándékoznak villamosítani, mint az előző öt­éves tervben. Ebben az évben helyeztek üzembe sok villamosított vasút­szakaszt az OSzSzSzK-ban és a Kaukázusban. Különösen nagy távlatok nyíl­nak a vasutak villamosítása előtt a kujbisevi és sztálingrádi vízierőmű üzembehelyezése után. A nagymennyiségű olcsó villa­mosenergia lehetőséget ad arra, hogy sok tízezer kilométerrel ki­bővítsék a villamosított vonalak hálózatát. Aratóiinnepségr « székelyt Békéért Harcoló termelőszövetkezetben Kedves ünnepség tanúi voltak azok, akik szerdán a korareggeli órákban a székelyi Békéért Har­coló termelőszövetkezet hatvan­holdas rozstáblája mellett elha­ladtak. Érdeklődve nézték a vi­dám gyülekezőket a szomszédos egyéni földek gazdái is. A roska- dásig megrakott szekérről kenyér, szalonna és finom aratópálinka került elő. A tenyérnyi szalonna­porciókat nyársra húzták és a pattogó tűz mellett a szövetkezet aratói pirosra sütötték a zsíros fa­latokat. Közben, mint ahogy ilyen­kor- szokás, régi aratási emlékek kerültek elő. Jól emlékeztek arra az idősebbek, amikor tizenkette- debe arattak, ha egyáltalán mun­kát kaptak. Mások a mostani ara­tások! A fiatalabbak inkább erről beszéltek. Hiszen tavaly ők vol­tak az elsők a megyében. Hogy most? Majd elválik . .. Mielőtt a kaszások nekilendül­tek volna a munkának, helyt­állásra tettek fogadalmat. így mondták: minden kaszás büszkén vallja magát békéért harcolónak, úgy, ahogy az a szövetkezet ne­vében is benne van. ígéretük be­tartására serkenti a lelkes ara­tókat az a kis vándorzászló is, amelyet minden nap a legjobb eredményt elérők kapnak meg. Az aratás végén pedig végleg az élen­járók tulajdona lesz e vörös zászló! Ezután Vass György elvtárs, a szövetkezet elnöke elsőnek vágta bele kaszáláját a gabonába s ami­kor néhány lépéssel elhaladt, für­gekezű marokszedője kifordította az első kévét. Majd besoroltak a többi kaszások is, mind a huszon- ketten! 'ítammel Józ«ef felvételei) — Ezt a rendkívüli szemléltető hasonlatot az egyik legtekintélye­sebb francia lap, a „Le Monde" alkalmazta a közelmúltban, kife­jezve ezzel azt a hangulatot, amely Franciaországban uralko­dik az európai védelmi közösség létrehozásának terveivel szemben. A francia nép, sőt még a katonai körök és a burzsoázia egy igen je­lentős része is szembenáll az EVK léterhozásának terveivel. És ez az állásfoglalás megpecsételheti az EVK sorsát, hiszen Franciaország nélkül nem képzelhető el az „Eu­rópai Védelmi Közösség", Fran­ciaországgal pedig... a francia tömegek nem tudják elképzelni... A nép akaratának forró napja valóban egyre inkább olvasztja az EVK létrehozásának kilátásait. A EVK tengerentúli kiagyalói és szervezői, akik dédelgetett ter­vük szétfolyását látják, arra tö­rekszenek, hogy — mint minden alkalommal, úgy most is eltakar­ják a napot, viharfelhőket tornyo- sítsanak sugarai elé. Ezért fokoz­zák nyomásukat Franciaországra, nem törődve a franciák, a francia nép érdekeivel. Amikor Laniel és Bidault kor­mánya csúfosan megbukott, az nem egyszerűen a Franciaország­ban sűrűn megismétlődő kormány- válságot jelentette, hanem egyszer valamiféle minőségi változást is. Laniel és Bidault — az amerikai imperializmus legszolgaibb szol­gái voltak, a háborús imperialista tervek leghűbb megvalósítói — az utánuk következő Mendes-France kormány pedig az Egyesült Álla­Dullesék eur Gyakorlatilag tehát annak lehe­tünk tanúi, hogy az amerikaiak és az angolok nyilt egységfrontot alkotnak most a német militaris­tákkal a franciák ellen. S az utóbbi hetek e koncentrált táma­dása nyilvánvalóan nem a fran­cia-német ellentétek tárgyalások útj' í való felszámolását kívánja elősegíteni. Ha így lenne, akkor Adenauer nem éppen a francia külügyi államtitkár Bonnba érke­zésének előestéjén mondta volna el Franciaországot a német Wer- macht feltámasztásával fenyegető beszédét. A támadások célja, hogy Franciaországban lehetetlenné te­gyék Mendes-Farncenak az ame­rikai imperalizmustól óvatosan függetlenülő politikáját és tárgya­lások, kifogások és javaslatok meghallgatása nélkül, egyszerűen rákényszerítsék Franciaországot az EVK ratifikálására. Csak jellemzésként kell megem­líteni, hogy ezt a nyugati hatal­mak akkor teszik, amikor a genfi értekezlet hatására a nemzetközi helyzetben a feszültség enyhülé­snek jelei mutatkoznak — míg moktól való függetlenülés politi­káját ígérte. Ezért is került a Mendes-France kormány megala­kulásának napjától kezdve az amerikai imperializmus diplomá­ciai nehéztüzérségének tűzvonalá­ba. A Washington—Bonn tengely, angol támogatással igyekszik min­den erővel nyomást gyakorolni a! francia kormányra, hogy végre mondjon „igent" — az EVK kér­désében. A sorozatos diplomáciai támadásokat Franciaország ellen Eisenhower ismert levele vezette, be Coty elnököhöz. A következő lépés volt „az angol-amerikai né­zetek azonosságának" deklarálása az EVK kérdésében, ugyanakkor Dillon, az Egyesült Államok pári­zsi nagykövete feltűnő és kihívó’ fenyegetőzéssel akart hatást el­érni a francia kormánynál, majd! Spaak belga külügyminiszter kö­vetkezett, aki „közvetítési" kísér-! lettel lépett fel és végül megszó­lalt Adenauer, most már teljesen hitleri stílusban, azzal fenyegetve' meg Franciaországot, hogyha sür-‘ gősen nem ratifikálja a bonni és a párizsi háborús szerződést, Nyu- gat-Németország fegyverkezési, tervei keresztülvitelében önálló­sítja magát és különszerződést köt az Egyesült Államokkal és Angliá­val. S hogy nagyobb nyomatékor adjanak Adenauer fenyegetőzésé­nek, Londonban tanácskozásra ültek össze a német kérdés angol és amerikai szakértői, hogy „meg-| vizsgálják a német szuverénitás helyreállításának kérdését“ arra az esetre, ha az EVK terve vég­leg csődöt mond. úpai alkonya az EVK forszirozása éppen a nap elé tornyosuló viharfellegek szere­pét, a háborús vihar előkészítését szolgálja. A határozottan megnyilvánuló, nyomás ellenére Franciaország nem ad igenlő választ s a francia sajtó kommentárjaiból az állapít-, ható meg, hogy nincs olyan fran­cia kormány, amely a helyén ma­radhatna, ha megkísérelné elfo­gadni a Washington—Bonn ten­gely parancsait. Ma már Olyan! politikusoknak, az amerikai impe­rializmus olyan megszállottjainak# mint John Foster Dulles, is lát- niok kell terveik megvalósításá­nak reménytelenségét. Nem lehet másként magyarázni Dullesneki azt a mindennapi kijelentését# hogy „Európa összefogásának kor­szaka hamarosan lejár..." Dulles tehát nem tud felmu­tatni a hatalmas zenebonán kívüli semmiféle eredményeket európaij politikájában, csak a kudarcokat; kénytelen elkönyvelni. Talán ezért perdült eszeveszett harci táncra a napokban, amikor Guatemala fö­lött aratott „dicsőséges győzelemről“ beszélt. Dulles ugyan nem mondta ki, de az egész világ nagyon jól tudja, kinek a dicstelen szerep­léséről van itt szó. A világ tudja, hogy a Guatemala törvényes kor­mányának elüzetésében, a nép vezető pártjának, a guatemalai munkapártnak betiltásában, funk­cionáriusainak letartóztatásában, a hazafiak százainak legyilkolásá- ban az amerikai imperializmus játszotta és játssza ma is a veze­tőszerepet, s hogy itt mr. Dulles- nek bizonyos személyi érdekei is vannak. Hiszen azt is tudja a világ, hogy ő is egyik részvényese annak az United Fruit Company- nak, amely rabságban tartotta év­tizedeken át a guatemalai népet, s amelynek földjeit a polgári de­mokratikus Arbenz kormány je­lentős részben államosította, majd szétosztotta a nincstelen guate­malai parasztok között. Dulles és részvényes társai leg-! nagyobb megrökönyödésére á guatemalai parasztok tömegei par-’ tizán harcba kezdtek, vasútvona­lakat, útvonalakat, gépkocsioszlo­pokat támadnak meg e bizonyta-i lanná teszik Guatemala új urai-*! nak életét. A guatemalai nép nemi hagyja magát dollár árfolyamon! beváltani. Áll a harc. S az az agresszió, amelyet mri Dulles „dicsőséges győzelemnek“4: nevezett, más gyümölcsöket is ho­zott. mint amilyeneket az ameri-* kaiak szerettek volna. Az agresz- szió lelepleződött az egész világ előtt — s az Egyesült Államok* még kevesebb hitellel rendelkez­nek a világ népeinek szemében,! mint eddig bármikor és nemcsak! Guatemala fegyveres parasztjai' küzdenek most a betolakodók és szekértolóik ellen, hanem fellán­golt az amerikaellenes gyűlölet lángja egész Latin-Amerikában. Ez a láng bevilágítja a jövőt# amely nem az United Fruit Com- pany-é — és nem a dulleseké.«»

Next

/
Thumbnails
Contents