Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-11 / 163. szám
1954 JULIUS 11, VASÁRNAP NÉPLAP 3 A megyében elsőként teljesítette egészévi gabonabeadási kötelezettségét az újfehértói 11. Pártkongresszus termelőszövetkezet Az elmúlt hét nemzetközi eseményeiből „... Az európai hadsereg jóváhagyásának kilátásai úgy olvadnak, mint a vaj a napon...“ Dél körül járhatott az idő tegnap, amikor az újfehértói II. Párt- kongresszus tsz. távoleső tanyájáról két, terménnyel tetősen megrakott szekér útnak indult az újfehértói terményraktár felé. Két szekér piros és nemzeti- színű zászlóval vonult végig a falu utcáin. A hír — „a Második Párt- kongresszus tsz. viszi a gabonáját" — futótűzként terjedt a községben. Hamar eljutott a községi tanács házáig is. Itt időzött ekkor Kiss Mihály, a Petőfi termelőszövetkezet elnöke. A tanácsnál volt valami megbeszélni valója, azért szaladt be néhány percre. Amikor megérkezett Páll János községi párttitkár motorkerékpárjával és tudtára adta a hírt, izgalmában azt sem tudta, hogy kérje meg: vigye őt vissza a termelőszövetkezet központjába, de minél sürgősebben, mert nem szeretne nagyon lemaradni szövetkezetével a II. Pártkongresszus mellett. Úgy is volt. A párttitkár sietve vitte őt motorkerékpárjával a szövetkezet portájára, ahol azonnal megkezdték az új termés cséplését. Egy percet sem várhattak tovább, hiszen a két termelő- szövetkezet már évek óta versenyez egymással. Most pedig mindkettő arra törekszik, hogy elsőnek vigye be gabonáját az állam raktárába. Ezalatt a két szekér a II. Párt- kongresszus tsz. első gabonájával berobogott a terményraktár elé. Ünnepélyesen nyitották meg a raktárt és beszállították az első búzával telt zsákokat. így tehát a II. Pártkongresszus tsz. lett az első a versenyben. Mit sem tudtak erről a Petőfi tsz. tagjai. Ok azt gondolták, versenytársuk csak ősziárpát szállít a raktárba. Meglepetésnek szánták, hogy ők búzát és rozsot is adnak a mai nap az államnak. Zúgott a cséplőgép a Petőfi tsz. tanyáján. A szekerek gyors ütemben szállították a kévéket a géphez. Jól fizetett a gabona. Sokszor a cséplőgép is megakadt, mert a kanalak szinültig megteltek gabonával. Az első zsákot itt is szekérre rakták. Es szinte vágtába indultak el a raktár felé. Azt remélték, még'sikerül megelőzni versenytársukat. A legrövidebb utat választották, a község kis szűk. homokos utcáin mentek keresztül, hogy minél előbb beérjenek. Sikerült is nekik a II. Pártkongresszus tsz. gabonáját szállító vontatót megelőzni, de nagy volt a meglepetésük, amikor a raktár előtt már ott álltak a többi feldíszített szekerek, örömmel és nagy tapssal fogadták őket is. Végül baráti kézszorítással köszöntötték egymást a két termelő- szövetkezet tagjai. Mindnyájan örültek a bö termésnek és annak, hogy a megyében elsőnek vitték be beadási kötelezettségüket az állam raktárába. A II. Pártkongresszus termelő- szövetkezet egészévi gabonabeadási kötelezettségét teljesítette. A Petőfi termelőszövetkezet 16 mázsát adott be szombat estig, de elhatározták, hogy egész éjjel csépelnek és vasárnap reggel ők is példamutatóan tesznek eleget a Magyar Népköztársaság állama iránti kötelezettségüknek! Jelentés a Szovjetunió vasutainak villamosításáról Sokezer kilométerre húzódnak a Szovjetunió villamosított vasútvonalai. Villamos vontatásra állították át a legnagyobb teher- forgalmú uráli, szibériai, kauká- zusontúli vonalrészeket és a moszkvai csomópont valamennyi városkörnyéki vonalát. Jelenleg körülbelül 9 ezer kilométernyi villamosított vasútvonal van (egy vágányban számolva), az ötödik ötéves terv alatt (1951—1955) négyszer any- nyi vasútvonalat szándékoznak villamosítani, mint az előző ötéves tervben. Ebben az évben helyeztek üzembe sok villamosított vasútszakaszt az OSzSzSzK-ban és a Kaukázusban. Különösen nagy távlatok nyílnak a vasutak villamosítása előtt a kujbisevi és sztálingrádi vízierőmű üzembehelyezése után. A nagymennyiségű olcsó villamosenergia lehetőséget ad arra, hogy sok tízezer kilométerrel kibővítsék a villamosított vonalak hálózatát. Aratóiinnepségr « székelyt Békéért Harcoló termelőszövetkezetben Kedves ünnepség tanúi voltak azok, akik szerdán a korareggeli órákban a székelyi Békéért Harcoló termelőszövetkezet hatvanholdas rozstáblája mellett elhaladtak. Érdeklődve nézték a vidám gyülekezőket a szomszédos egyéni földek gazdái is. A roska- dásig megrakott szekérről kenyér, szalonna és finom aratópálinka került elő. A tenyérnyi szalonnaporciókat nyársra húzták és a pattogó tűz mellett a szövetkezet aratói pirosra sütötték a zsíros falatokat. Közben, mint ahogy ilyenkor- szokás, régi aratási emlékek kerültek elő. Jól emlékeztek arra az idősebbek, amikor tizenkette- debe arattak, ha egyáltalán munkát kaptak. Mások a mostani aratások! A fiatalabbak inkább erről beszéltek. Hiszen tavaly ők voltak az elsők a megyében. Hogy most? Majd elválik . .. Mielőtt a kaszások nekilendültek volna a munkának, helytállásra tettek fogadalmat. így mondták: minden kaszás büszkén vallja magát békéért harcolónak, úgy, ahogy az a szövetkezet nevében is benne van. ígéretük betartására serkenti a lelkes aratókat az a kis vándorzászló is, amelyet minden nap a legjobb eredményt elérők kapnak meg. Az aratás végén pedig végleg az élenjárók tulajdona lesz e vörös zászló! Ezután Vass György elvtárs, a szövetkezet elnöke elsőnek vágta bele kaszáláját a gabonába s amikor néhány lépéssel elhaladt, fürgekezű marokszedője kifordította az első kévét. Majd besoroltak a többi kaszások is, mind a huszon- ketten! 'ítammel Józ«ef felvételei) — Ezt a rendkívüli szemléltető hasonlatot az egyik legtekintélyesebb francia lap, a „Le Monde" alkalmazta a közelmúltban, kifejezve ezzel azt a hangulatot, amely Franciaországban uralkodik az európai védelmi közösség létrehozásának terveivel szemben. A francia nép, sőt még a katonai körök és a burzsoázia egy igen jelentős része is szembenáll az EVK léterhozásának terveivel. És ez az állásfoglalás megpecsételheti az EVK sorsát, hiszen Franciaország nélkül nem képzelhető el az „Európai Védelmi Közösség", Franciaországgal pedig... a francia tömegek nem tudják elképzelni... A nép akaratának forró napja valóban egyre inkább olvasztja az EVK létrehozásának kilátásait. A EVK tengerentúli kiagyalói és szervezői, akik dédelgetett tervük szétfolyását látják, arra törekszenek, hogy — mint minden alkalommal, úgy most is eltakarják a napot, viharfelhőket tornyo- sítsanak sugarai elé. Ezért fokozzák nyomásukat Franciaországra, nem törődve a franciák, a francia nép érdekeivel. Amikor Laniel és Bidault kormánya csúfosan megbukott, az nem egyszerűen a Franciaországban sűrűn megismétlődő kormány- válságot jelentette, hanem egyszer valamiféle minőségi változást is. Laniel és Bidault — az amerikai imperializmus legszolgaibb szolgái voltak, a háborús imperialista tervek leghűbb megvalósítói — az utánuk következő Mendes-France kormány pedig az Egyesült ÁllaDullesék eur Gyakorlatilag tehát annak lehetünk tanúi, hogy az amerikaiak és az angolok nyilt egységfrontot alkotnak most a német militaristákkal a franciák ellen. S az utóbbi hetek e koncentrált támadása nyilvánvalóan nem a francia-német ellentétek tárgyalások útj' í való felszámolását kívánja elősegíteni. Ha így lenne, akkor Adenauer nem éppen a francia külügyi államtitkár Bonnba érkezésének előestéjén mondta volna el Franciaországot a német Wer- macht feltámasztásával fenyegető beszédét. A támadások célja, hogy Franciaországban lehetetlenné tegyék Mendes-Farncenak az amerikai imperalizmustól óvatosan függetlenülő politikáját és tárgyalások, kifogások és javaslatok meghallgatása nélkül, egyszerűen rákényszerítsék Franciaországot az EVK ratifikálására. Csak jellemzésként kell megemlíteni, hogy ezt a nyugati hatalmak akkor teszik, amikor a genfi értekezlet hatására a nemzetközi helyzetben a feszültség enyhülésnek jelei mutatkoznak — míg moktól való függetlenülés politikáját ígérte. Ezért is került a Mendes-France kormány megalakulásának napjától kezdve az amerikai imperializmus diplomáciai nehéztüzérségének tűzvonalába. A Washington—Bonn tengely, angol támogatással igyekszik minden erővel nyomást gyakorolni a! francia kormányra, hogy végre mondjon „igent" — az EVK kérdésében. A sorozatos diplomáciai támadásokat Franciaország ellen Eisenhower ismert levele vezette, be Coty elnököhöz. A következő lépés volt „az angol-amerikai nézetek azonosságának" deklarálása az EVK kérdésében, ugyanakkor Dillon, az Egyesült Államok párizsi nagykövete feltűnő és kihívó’ fenyegetőzéssel akart hatást elérni a francia kormánynál, majd! Spaak belga külügyminiszter következett, aki „közvetítési" kísér-! lettel lépett fel és végül megszólalt Adenauer, most már teljesen hitleri stílusban, azzal fenyegetve' meg Franciaországot, hogyha sür-‘ gősen nem ratifikálja a bonni és a párizsi háborús szerződést, Nyu- gat-Németország fegyverkezési, tervei keresztülvitelében önállósítja magát és különszerződést köt az Egyesült Államokkal és Angliával. S hogy nagyobb nyomatékor adjanak Adenauer fenyegetőzésének, Londonban tanácskozásra ültek össze a német kérdés angol és amerikai szakértői, hogy „meg-| vizsgálják a német szuverénitás helyreállításának kérdését“ arra az esetre, ha az EVK terve végleg csődöt mond. úpai alkonya az EVK forszirozása éppen a nap elé tornyosuló viharfellegek szerepét, a háborús vihar előkészítését szolgálja. A határozottan megnyilvánuló, nyomás ellenére Franciaország nem ad igenlő választ s a francia sajtó kommentárjaiból az állapít-, ható meg, hogy nincs olyan francia kormány, amely a helyén maradhatna, ha megkísérelné elfogadni a Washington—Bonn tengely parancsait. Ma már Olyan! politikusoknak, az amerikai imperializmus olyan megszállottjainak# mint John Foster Dulles, is lát- niok kell terveik megvalósításának reménytelenségét. Nem lehet másként magyarázni Dullesneki azt a mindennapi kijelentését# hogy „Európa összefogásának korszaka hamarosan lejár..." Dulles tehát nem tud felmutatni a hatalmas zenebonán kívüli semmiféle eredményeket európaij politikájában, csak a kudarcokat; kénytelen elkönyvelni. Talán ezért perdült eszeveszett harci táncra a napokban, amikor Guatemala fölött aratott „dicsőséges győzelemről“ beszélt. Dulles ugyan nem mondta ki, de az egész világ nagyon jól tudja, kinek a dicstelen szerepléséről van itt szó. A világ tudja, hogy a Guatemala törvényes kormányának elüzetésében, a nép vezető pártjának, a guatemalai munkapártnak betiltásában, funkcionáriusainak letartóztatásában, a hazafiak százainak legyilkolásá- ban az amerikai imperializmus játszotta és játssza ma is a vezetőszerepet, s hogy itt mr. Dulles- nek bizonyos személyi érdekei is vannak. Hiszen azt is tudja a világ, hogy ő is egyik részvényese annak az United Fruit Company- nak, amely rabságban tartotta évtizedeken át a guatemalai népet, s amelynek földjeit a polgári demokratikus Arbenz kormány jelentős részben államosította, majd szétosztotta a nincstelen guatemalai parasztok között. Dulles és részvényes társai leg-! nagyobb megrökönyödésére á guatemalai parasztok tömegei par-’ tizán harcba kezdtek, vasútvonalakat, útvonalakat, gépkocsioszlopokat támadnak meg e bizonyta-i lanná teszik Guatemala új urai-*! nak életét. A guatemalai nép nemi hagyja magát dollár árfolyamon! beváltani. Áll a harc. S az az agresszió, amelyet mri Dulles „dicsőséges győzelemnek“4: nevezett, más gyümölcsöket is hozott. mint amilyeneket az ameri-* kaiak szerettek volna. Az agresz- szió lelepleződött az egész világ előtt — s az Egyesült Államok* még kevesebb hitellel rendelkeznek a világ népeinek szemében,! mint eddig bármikor és nemcsak! Guatemala fegyveres parasztjai' küzdenek most a betolakodók és szekértolóik ellen, hanem fellángolt az amerikaellenes gyűlölet lángja egész Latin-Amerikában. Ez a láng bevilágítja a jövőt# amely nem az United Fruit Com- pany-é — és nem a dulleseké.«»
