Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1954-07-10 / 162. szám

NÉPLAP 1954 JULIUS 10, SZOMBAT Égj7 tanács vissKasKcrzi becsületet — Jegyzetek Vitkáról — — Ha tűz ütne ki, nem tudom hirtelenébe ki oltaná el. — Ezzel jellemzi — persze csak képletesen — Koncz Elek, * a vitkai ter­melési bizottság elnöke a község helyzetét. A faluban csupán azok vannak, akiket a munkájuk ide­köt, no meg a legöregebbek és legifjabbak. Vitkán is, mint más­hol, a mezőn folyik most az élet. Sietnek befejezni a harmadik kapálást, mert itt az aratás a nyakukon. Meg kell mondani, a községben jól készültek fel a .munkára, hisz kapálni való már -csak itt-ott van, az aratás pedig javában folyik. Csütörtök estig már mintegy kétszáz holdat vág­tak le. Készen vannak az árpa­aratással és megkezdték a búzát. A falura a nagy munkakedv, az igyekvés a jellemző. Pedig nem is olyan régen máskép volt ez Vitkán. A kártevők Egy-két ember sokat tud tenni a közösség érdekében, de még többet tud rombolni. Nos Vitkán két ember igen sokat rombolt. Olyan sokat, hogy most sok em­ber nehezen tudja helyrehozni. — Ez a két ember a községi tanács elnöke és titkára volt. E két em­bernek sikerült Vitkán megin­gatni a dolgozó népnek az ál­lamhatalomba, a tanácsba vetett bizalmát. Hogy mit csináltak? Utánozni próbálták a régi jegy- zőségeket. Ugyannyira, hogy az emberek már nem mertek menni a tanácsházára, mint a múltban, mért. nem is tekintették őket embereknek. És aztán sikkasz­tottak. Zsebrevágták például a kultúrház építésére szánt összeg nagyrészét. Ezt meglehetősen hosszú ideig tudták leplezni. — Hozzájárult ehhez természetesen a gazdaságpolitikában elkövetett hiba is. A két jómadár értett a paragrafusok csűrés-csavarásá- hoz. Különböző rendeletekre hi­vatkozva, ezekből idézve port hintettek a tanácstagok és a vég­rehajtó bizottság szemébe. Vitkán érezték, különösen a párttagok, hogy nem jól van ez így. De nem tudtak ellene sem­mit se tenni. így aztán a tanácstagok sem mentek szívesen a tanácsülések­re, a falu dolgozói pedig úgy érezték, ehhez a tanácshoz nekik semmi közük. Tavaly nyáron aztán jött a kormányprogramm. Az emberek szeme felnyílt. Kezdtek hangot adni elégedetlenségüknek, s vég­re a felsőbb szervek is körülnéz­tek Vitkán. A tanácselnök és a titkár megérdemelt helyére, a börtönbe került. A kötelezettségek rendezés«; Igen ám, de a bűnösök meg­büntetése még nem elegendő ah­hoz, hogy a tanács visszaszerezze az elvesztett bizalmat. Ehhez még hosszú, fáradságos út vezet. Er ről -az útról beszélgettünk Farkas elvtárssal, a községi tanács új elnökével. Mindössze egy jó fél­éve van itt és már is komoly eredményekről beszélhet. A tanácselnök azzal kezdte munkáját, hogy a végrehajtó bi­zottsággal közösen felülvizsgálta a régebbi intézkedéseket, meny­nyiben voltak azok helyesek. S itt kiderült: méltán volt ok az elégedetlenségre. A faluban ez év elején ugyanis többszáz hátralé­kos volt a beadásban. Megnézték ezeknél a kivetést és nagyobb ré­szüknél kiderült: a beadás ki­szabása helytelen volt. Sokkalta több terhet raktak a dolgozó parasztokra, mint amennyit a törvény előír. De ennek is meg­volt az oka. A régi tanácsvezetök a kulákokat nem szívesen noszo­gatták a beadásra és az adó megfizetésére. Tizenkilenc kulák- nak volt súlyos adóssága az ál­lammal szemben, s hogy a terv­teljesítésben mégse legyen hiba, hogy betöltsék az „űrt”, hát a dolgozó parasztokra vetették ki ezt is. Hogy a felülvizsgálat milyen eredményt hozott, annak bizonyí­tásául csak egy számot: Vitka községben néhány hét alatt több mint kétszázan rendezték adós­ságukat. Igaz: van még 80 hátra­lékos, de ezek ügyének rendezése is folyik. Különös földmanipulációk kez­dődtek Vitkán a kormánypro­gramm után, amikor megjelent az a rendelkezés, hogy a tarta­lékföldeket bérbe lehet venni. E mesterkedésekből sajnos, a dol­gozó parasztok ismét rossz »kö­vetkeztetéseket vontak le az egész államapparátusra vonatko­zóan, pedig megint csak egy-két ember bűne volt. Történt ugyanis, hogy a tartalékföldeket kiadták, de később, amikor a bérlők ki­mentek a bérelt területre, csodá­latos dolgokat tapasztaltak: egy területet kettőnek, háromnak is kiadott a tanács. Tehát az egyik legfontosabb dolga az volt az új tanácselnök­nek és a tanácsnak, hogy ezeket a helytelen intézkedéseket meg­szüntesse. Ezek aztán kezdeti lé­péseket jelentettek a tanács tö­megkapcsolatának a megerősítése terén. Új erő: a termelési bizottság Fontos lépés volt az, hogy meg­szüntették a tanács hibás munka- módszerét. Az adminisztrációs in­tézkedések mellett előtérbe került a politikai felvilágosítás. A tanács állandó bizottságai is munkához láttak: A begyűjtési állandó bizottság például felosz­totta maga közt a falut: ki-ki saját utcájáért felelős. Az állan­dó bizottság tagai rendszeresen tartanak kisgyűléseket és egyre nagyobb aktívahálózatot szervez­nek. Megmagyarázzák a falu dol­gáéinak, hogy a kultúrház rend­behozását, gyermekeik iskolázta­tását, mezőgazdasági gépek gyár­tását segítik elő, ha teljesítik a beadást. Az eredmény az, hogy egyszeriben fellendült a beadási terv teljesítése, s a dolgozó pa­rasztok nagyrésze azért tesz ele­get kötelességének, mert tudja ennek jelentőségét magára és az országra nézve. Nagy fordulatot jelentett a köz­ség életében a termelési bizottság megalakulása. Ez év februárjá­ban jött létre és azóta úgy meg­erősödött, hogy a tanács legerő­sebb segítőtársa, amelyre bizton támaszkodhat. Megalakítására hosszú idők óta először jöttek össze nagy szám­ban a dolgozó parasztok. Saját maguk választották meg a bi­zottság tagjait. Nem is csalatkoz­tak bennük, mert a termelési bi­zottság igen fontos ténj'ező ma már. Van a községnek például nyolc­vanöt holdnyi olyan területe, amely nagyon homokos, nem hozza meg a belefektetett mun­kát sem. A termelési bizottság kebelében megalakult szőlészeti szakcsoport, s Kajor Ferenc, Far­kas Ferenc, meg a többiek java­solták a tanácsnak, hogy itt sző­lőt termeljenek. A tanács rrfbg- vizsgálva a javaslatot, beleegye­zett. Igen ám, de ez a terület nem községi tulajdon, hanem sok gaz­dának a tulajdona. Ök beleegyez­nek-e? A szőlészeti szakcsoport tagjai vállalták, hogy beszélne? a gazdákkal. Az eredmény? A ta­vasszal már 25 holdat betelepí­tettek, 60 pedig őszre marad. Vitkán az a szokás, hogy va­sárnap összegyűlnek egy-egy ka­pu előtt tizen, húszán, s ilyenkor sokmindent megbeszélnek. — Az egyik vasárnap Fábián Péter ka­puja előtt volt ilyen csoport. Az esős időről, meg a kapálásról folyt a szó. Fábián Péter panasz­kodott, hogy most kapált és már is újra lehet, mert visszaállt a gaz. P. Koncz István, a termelési bizottság egyik tagja is ott volt. — Ha ekekapával meghúzat- tad volna a közit, nem állt volna vissza — mondta. Ebből aztán parázs vita kelet' kezett. Koncz István bizonygatta, hogy neki van igaza, ha nem hi­szik, nézzék meg az ő földjét. Fábián Péter pedig kételkedett Egy hét múlva újra összegyűl­tek a kapu előtt ismét beszélget­tek, egyszercsak azt mondja Fá­bián Koncznak: — Hol lehetne kölcsönkapni egy ekekapát? Nő a bizalom Sok mindenen le lehet mérni egy tanács munkáját. Vitkán is következtetni lehet erre például a termelési kedv növekedéséből. Jellemző Szabó József dolgo­zó paraszt esete. Szabó József a gyümölcsösből jött hazafelé, ami­kor találkozott Koncz Elekkel. Szabó elmondotta, hogy perme­tezni volt. — Már megint? — kérdezte csodálkozva Koncz. — Hiszen a napokban permeteztél. — Ja, komám, ez nem számít. Tavaly tizenegyszer permeteztem, az idén tizenháromszor fogok. — Majd jövőre meghozza az árát. De talán legjobban le lehet mérni a tanács tevékenységét itt Vittán azon, hogy kezdenek bi­zalommal fordulni az elnökhöz, a tanácstagokhoz, mert érzik, jó helyen kopogtatnak. A Szécsényi- liget lakói, akik több kilométerre vanak a községtől, azt kérték, hogy legyen bolt a tanyájukon, ne kelljen minden apróságért a faluba gyalogolni. Már van is üz­letük a szécsényiligetieknek. A figyelembe vett javaslatok, az orvosolt panaszok bőven kama­toznak: visszaállítják a tanács becsületét, a dolgozó parasztok megrendült bizalmát. Persze van még mit tenni. A begyűjtés szorgalmazásával ren­dezni kell a hátraékokat, rendbe­hozni a félbemaradt kultúrházat és megannyi feladat. Viszont jó úton indultak el Vitkán, hogy visszaszerezzék a tanács becsü­letét. A. I. BffYJ........ Rigmusírók tájértekeslete A népművelési mi­nisztérium és a ke­letmagyarországi me­gyék népművelési osztályai Debrecen­ben július 3-án és 4-én tapasztalatcsere- tájértekezletet ren­deztek a rigmusírók részére. Marjai Márton ér­tékes előadást tar­tott: „A rigmusiru- dalom hagyományai s mai időszerű kér­dései” címmel. Ez­után a megyék egy- egy kiváló rigmus- brigádja szerepelt. A mi megyénket a nyír­bátori járási kultúr­ház rigmusbrigádja képviselte. Elismerés és dicséret illeti i nyírbátori szereplő­ket és vezetőjüket. Nagy Barnabás kul- túrotthon-igazgatót és Kanyuk János nép­művelési előadót, mert példamutató, rendszeres munkát fejtenek ki rigmus­brigádjukkal több mint 5 éve. Rigmu­saikat maguk írják. A termelés és a be­gyűjtés elősegítése mellett sokrétű, szí­nes új életünket áb­rázolják rigmusaik­ban. A legutóbbi kultúr- versenyen például a kultúrmunkáról ír­tak és mondtak jól­sikerült rigmust. — Községük, járásuk új „krónikásaivá” vál­tak. Ez a második jellemző sajátossága a jól működő rig­musbrigádoknak: kö­vetendő példa! A jól megválasztott téma és a jól meg­írt rigmus is hatas- irt.an marad, ha c rossz eioadas leront­ja értékét, a nyiroa- toriak jó eloaaok. A johangu enekesek gorauiekeny előadás­módja jó zenekise- rettei élvezetessé te­szi előadásaikat. Sze­retik hallgatni a nyírbátoriak és a környező ralvak la­kosai a batori rig­musbrigádot. Mi a titka ennek a nagy népszerűségnek? Az, hogy nevel, tanít és közérdekű minden rigmusuk. A bemutató után élénk vita kezdődött, amelyből valameny- nyien sokat tanulhat­tunk. Megyénkben is előfordult, hogy egy- egy j árási, községi funkcióban lévő ve­zető elvtárs összeté­veszti a kultúragitá- ciót a rigmusének­léssel. Kultúragitá- cióra, az élenjárók köszöntésére, a lema­radók serkentésére szükség van minden községben, de nem fontos okvetlenül mindenütt rigmus formájában végezni ezt. Gyakran előfor­dul, hogy a kultúr- munkásokkal min­denáron rigmust akarnak íratni. Ak­kor is, ha nem érte­nek hozzá. így szü­letnek meg a kínrí­mek. Ezek a sematikus rigmusok szárazán, érdektelenül felsorol­ják az élenjárókat, egy rigmusban 8—10 is szerepel, pellen­gérre állítanak ugyan­abban a rigmusban 8—10 hátülkullogót, de ezt olyan sértő­formába teszik, hogy ellenkező hatást érünk el vele, mint amit akarunk. „A béke ellenségének, imperialista kémnek”, stb. titulálják sok esetben még azokat is, akik esetleg önhi­bájukon kívül és át­menetileg kerültek a hátulkullogók közé. Ismerünk olyan üze­mi rigmust is, ame­lyik szárazon csak a százalékos teljesítés felsorolására szorít­kozik. Előfordult az is, hogy egy üzemi rigmus úgy próbálta a sztahanovistát még jobb munkára ösztö­nözni, hogy azzal fe­nyegetőzött: „Kicse­rezzük a bőrét, mint egy gebéiét”. Ilyes­mire egyáltalán nincs szükség. Durva, sér­tő. bántó és az élen­járók is bosszankod­nak rajta. Inkább kevesebb rigmust énekeljenek, vagy mondjanak el, de az feltétlenül jó legyen. Ha a rigmus a min- dennani élet költé­szete és olyan embe­rek írják, akiknek van írói készségük, akkor a bíráló hang feltétlenül nevel és hozzásegít a hibák kijavításához. Legyen a rigmus rövid, csípős, ékelő­dő, — de mindig em­beri. T. K. Piriese büszkeségei Nagy Jánosné 8 holdas dolgozó parasztasszony azt ígérte, hogy évi baromfi- és tojásbeadását teljesíti. Teljesítette. A köz­ségi tanács szép emléklappal ajándékozta meg. Az emléklap át­adásakor Nagy Jánosné megígérte, hogy egészévi sertés, vágó­marha- és kenyérgabonabeadását teljesíteni fogja az első félévben. Júniusban vágómarha-, hízottsertés és kenyérgabonabeadási köte­lezettségének 100 százalékosan eleget tett. Most újabb vállalást tett: az aratási munkát három nap alatt befejezi. Bákonyi Sándor 3 holdas dolgozó parasztról is példát vehetnek a község többi dolgozói. Teljesítette egész évi sertés-, vágómarha-, tojás-, baromfi- és kenyérgabonabeadását. Demc Rózsa Piriese. „Frissítőt, pálinkát, szalonnát tessék...!1' A földművesszövetkezetek segítsége az aratás-cséplés ideje alatt Nem feledkeztem meg- kötelességemről Az ősziárpa aratását már befejeztem. A búza aratását 10-én kezdtem. A földemen a vi­har és a jég kárt tett, de ennek ellenére 4000 öl búzaföldemről 33 mázsa búzát akarok csépelni. Községünkben az árpaaratás a befejezéshez közeledik. Gazdatársaim egyidőben végzik a Tarlóhántást is, csalamádét, muhart, vagy kö­lest, koránérő kukoricát vetnek másodvetésként. Én nem vethetek másodvetést az árpaföldembe, mert a rávetett here nagyon szépen fejlődik. Azt akarom még megírni, hogy amint megígér­tem korábban, egy 107 kilogrammos ser­téssel teljesítettem hízottsertésbeadásomat. A gabonabeadásról pedig csak annyit: meg vagyok győződve arról, hogy éppúgy, mint az elmúlt evben, gazdatársaimmal együtt, a cséplőgép alól fogjuk teljesíteni. Id. Szabó '»dal Győrtől k. A szabolcsmegyei föiaművesszövetkeze- tek legfontosabb fel­adatuknak tekintik, hogy a nyári munka, az aratás-cséplés ide­jén minden szüksé­ges áruval ellássák a falvak dolgozó pa­rasztjait. A meglévő falusi földmüvesszövetkeze- ti boltok mellett 73 mozgóbolt kint a mezőn keresi fel az aratókat. A külön­féle arató felszerelé­sek, közszükségleti cikkek árusítása mel­lett aratószalonnát, füstölt húst, legtöbb helyen még szendvi­cseket is árusítanak, A megyében 51 földművesszövetkezet 1724 darab sertést hizlal, amelyből a meglévő raktárkész­letük mellett elegen­dő húst, zsírt, sza­lonnát adhatnak az arató-cséplő munká­soknak. A mozgóbol­tok a különböző hű­sítő italok mellett aratópálinkát is áru­sítanak. A íöidmű- vesszövetkezetek mar több mint 6900 liter aratópálinkát vettek át a szeszgyáraktól. A cséples ideje alatt a földműves- szövetkezetek meleg ételeket szállítanak ki a cséplőgépekhez. A tarpai, baktaló- rántházi, nyírmadai íöldművesszövetkeze- tek már fel is készül­tek erre és mihelyst megkezdődik a csép- lés, a községükben dolgozó cséplócsapa- tokat minden nap el­látják főtt ételekkel. Ezt a jó példát kö­vetik a megye többi földmüvesszövetkeze- tei is. Már többhe- lyütt most hozzálát­tak, hogy beszerezzék a szükséges edénye­ket. A földmüvesszö- vetkezetek a nyár folyamán bizományi áruként értékesítik a tsz-ek eladásra szánt áruit. így a nagy munkák mellett a tsz-nek nem lesz gondja az értékesí­tendő termények áru­sítására. Néhány szá­zalékos szállítási költ­ség felszámításával a földművesszövetkeze­tek más vidéke­ken — városban, Bu­dapesten, — elhelye­zett standjaiban áru­sítják a tsz. termelvé- nyeit. Ha valamelyik tsz. egy vagon ká­posztát akar értéke­síteni, a földműves­szövetkezet eladja és az áruért ka­pott összegeket a tsz- nek utalja át. Emel* lett a MÉSZÖV, fel­vásárlási igazgatósá­ga gondoskodott ar­ról, hogy a szerződé­ses termeléshez szük­séges vetőmag a vi­déki boltokban idő­ben álljon a dolgo­zók rendelkezésére.

Next

/
Thumbnails
Contents