Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-10 / 162. szám
1954 JULIUS 10, SZOMBAT NÉPLAP 3 Külpolitikai hírek >• * üdvözlő távirat az albán néphadsereg napja alkalmából BEQIR BALLUKU vezérőrnagy elvtársnak, az Albán Néphadsereg honvédelmi miniszterének. Tirana. Engedje* meg miniszter elvtárs, hogy az albán néphadsereg napja alkalmából a magam és a magyar néphadsereg harcosai, tisztjei és tábornokai nevében forró testvéri üdvözletemet küldjem az albán néphadsereg egész személyi állományának. Kívánom, hogy az albán néphadsereg további sikereket érjen el a katonai és politikai kiképzés terén és ezáltal még erősebb támasza legyen az albán nép békés építő munkájának. Budapest, 1954 július 9. BATA ISTVÁN altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. A Rémet Demokratikus Köztársaság- kormányának nyilatkozata Berlin, (TASZSZ). A Német Demokratikus Köztársaság kormánya Otto Grotewohl miniszter- elnök javaslatára nyilatkozatot tett közzé. Ebben többek közt ezeket mondja: Adenauer provokációs fenyegetései, amelyeknek az a céljuk, hogy Franciaországot az „európai védelmi közösség“-ről szóló szerződés ratifikálására késztessék, komoly nyugtalanságot keltettek világszerte, és különösen a francia közvéleményben. Olyan hangok hallatszanak, hogy Németország nem tanult a múlt eseményeiből. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya leghatározottabban kijelenti, hogy Adenauernek nincsen joga a német nép nevében beszélnie. Németországban heves harc folyik a demokratikus | erők és a revansvágyó sovinisz-1 ták között. Adenauer a német im-' A berlini demokratikus sajtó ismerteti a Német Demokratikus Köztársaság vasútügyi miniszté- i túrnának közleményét a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország vasútügyi képviselőinek a napokban tartott perializmus • politikáját folytatja. Népünk demokratikus erői határozottan szembeszállnak ezzel és békés, baráti kapcsolatok megteremtésére törekszenek Európa minden népével. Ez a politika megfelel mind a német, mind pedig a francia nép érdekeinek, megfelel Európa valamennyi népe létérdekeinek. A Német DemokraRkus Köztársaság kormánya kifejezi meggyőződését, hogy a német népnek a tartós béke biztosítására és a francia néphez fűződő jószomszédi kapcsolatok megteremtésére irányuló követelése növelni fogja a demokratikus erőket Nyugat- Nérpetországban, békére és mindkét nép biztonságára vezet. A német nép demokratikus erői felülkerekednek Adenauer próbálkozásain, amelyekkel Európa zsan- dárjává akarja tenni Nyugat- Németországot. tárgyalásairól. A tárgyalások eredményeként egyezmény jött létre a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország közötti vasúti személyforgalom további kibővítéséről. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége Dmitrij Zsuko- vot a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé nevezte ki az Indonéz Köztársaságba. * A „Reuter“* jelenti, csütörtökön hozták nyilvánosságra, hogy Ko- telavela ceyloni miniszterelnök elfogadta Eisenhower elnök washingtoni meghívását. A miniszter- elnök előreláthatólag december első napjaiban utazik az amerikai fővárosba. * V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere július 8-án találkozott Fám Van Donggal, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettesével, valamint Csang Ven-tien-nel és Li Kcnunggal, a Kínai Népköztársaság kiilügyminiszterhclyetteseivel. A találkozás során vélemény- cserére került sor az indokínai béke helyreállítása kérdésének genfi megvitatásáról. * Az angol alsóház csütörtöki ülésén Wyatt munkáspárti képviselő kérdésére válaszolva Churchill miniszterelnök közölte, hogy a jövő héten hivatalosan bejelenti az alsóháznak Adenauer nyugatnémet kancellárhoz intézett meghívását. Churchill Adenauerrel meg akarja vitatni az „európai védelmi közösséggel kapcsolatos kérdéseket. * Armas ezredest, a Guatemala elleni agresszió 'vezérét az öttagú katonai junta csütörtökön elnökké választotta. Armas eddig a junta helyettes vezetője, Monzon ezredesnek, az ideiglenes elnöknek a í helyettese volt. Az „AFP‘‘ úgy értesült, hogy a választáson Monzon ezredes két támogatója — Dubois és Cruz ezredes — lemondott a juntában viselt tisztségéről. Egyezmény a Kémei Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország között a belnémet vasúti forgalom kiterjesztéséről i Üdvözöljük csehszlovák vendégeinket Vendégeket kap ma Nyíregyháza, kedves külföldi vendégeket. Északi szomszédunk, a baráti Csehszlovákia küldi hozzánk legjobb építőipari labdarúgóit annak bizonyságául, hogy sportkapcsolataink nem merülnek ki az országos válogatottak fővárosi találkozóival, a nemzetközi atlétikai viadalokkal és más sportágak legjobbjainak vetélkedéseivel. Kedves vendégeink, a Tátrán válogatott tagjai „civilben“ éppolyan dolgozók, mint a mi labdarúgóink. Érdekli őket az építés, az alkotás. Ezért tervezik, hogy ittartózkodásuk idején megtekintik büszkeségeinket, a tiszalöki duzzasztóművet, a nyíregyházi dohányfermentálót. Legfőbb céljuk természetesen mégiscsak az, hogy bemutassák sportbell képességeiket, —f ha ehhez a mi megyei válogatottunk is hozzájárul — sporttapasztalatokat szerezzenek. A Nyíregyházára érkező csehszlovák labdarúgók közül egyet- kettőt ismerünk az országos válogatottból. Vasárnap délután a többieket is megismerjük a pályán. Megismerkedhetünk velük a meglátogatott üzemekben, termelőszövetkezetekben. Reméljük, a vasárnapi mérkőzés, a látogatás után már nemcsak mint kedves vendégeket bocsájtjuk őket további útjukra. Reméljük, mindannyian kedves barátainkká válnak és mindig jóérzéssel gondolnak vissza a köztünk eltöltött napokra. Amikor mindenki csillagász volt... vén mindenki „csillagász““ volt, kormos üveggel, távcsővel szemlélte a fogyó napot... Felső képünk: a nyíregyházi dolgozók százai keresték fel a napfogyatkozás alatt a Kossuth-téri látcsövet. Baloldali képünk: az erősen „elfogyott“ * nap a részleges napfogyatkozás kulminációja idején. Nagy esemény volt a június 30-i részleges napfogyatkozás. UgyszólSuhogó kassák nyomán A két tarka marján megtágult a járom. G. Fekete. Mihály, az 1. típusú Kossuth tsz. pártszervezetének elnöke friss, eleven mozgással lép le a felhéc- röl. Két lánya is lelép a szekérről, az egyik ezen az oldalon, a másik a túlsón. Az idősebbik, Veronka ipari munkás, Perecesen dolgozik. Szabadságát most vette ki, hogy segíthessen apjáéknak a munkák legnagyobbikában. Piroska, a kisebbik Fekete-lány egyenesen a tarisznyát bontja. — Früstóköljück, mert mindjárt felszárad a harmat. Fekete Mihály vág egy falatot a karéj kenyérből, hozzá darabka szalonnát és azt mondja: — Hegedűs Jánosék tegnap már nyolc keresztet vágtak; láttátok amikor jöttünk? A két lány összenéz. — Sok mindenről beszéltek egymásnak, míg kiértek gabonájukhoz és lehet, hogy éppen a Hegedüsék földjénél nem figyelték a határt. Azt feleli hát a Piroska: — Ha ők tegnap nyolc keresztet vágtak, mi meg háromszor annyit aratunk le máma. Egyenletes berregés, püf- fögés kavar bele a határ csendjébe: kombájn! Csakis. A folytonos berregést búgó hang kíséri, mint a cséplőgépeké. A Mádai-féle tanyán, a Vörös Csillag tsz. búzatáblájában arat a kombájn. A simonszigeti csatorna mellett, s a csatorna töltésén emberek állnak: M. Németh János, a tsz. elnöke, aztán helyettese, Tolnai Antal. De itt van Erdei Mihály is, a községi tanácselnök. — Bujról, a töl» tésen jövet egy kéményseprő lefékezi a kerékpárját és ő is nézi. Az egyik pillanatban hirtelen megtörik a búgás hangja, aztán még halkabb lesz. — Megáll a gép. — Mi az? Az arcokra aggodalom ül, a szívek gyorsabban dobbannak. A szemekben idegesen rebbennek meg a pillák. „Mi az!?‘‘ Román János, Márkus Pál, meg Harsányi György is nagy sietve tapossák végig a tarlót. (Ők a szélek, sarkok levágására vannak „kivezényelve]’, meg a telt zsákok szekérre rakására.) Csupa kérdés a megjelenésük: mit csináljunk?, mit segíthetünk? Koleszár János, a nagyhalászi gépállomás kétszeres sztahanovista traktorosa nyugodt mozdulattal száll le a vezetői ülésről. Látta ő már az idefordu- lásnál is, hogy az előbbi kicsi eső, meg a részbeni sűrű zöldessárga szálak miatt nem tud jól „enni” a gép. A elevátort hajtó fogaskerék lánca esett le, aztán a dob tengelyére vastagon, Ibrányban kéveszerűen tekerődzött a nedves, nyirkos szár.,, Még egy negyedóra sem telt el, amikor visszacsattan a szerszámláda fedele. S amikor Gacsó János segédvezető is fellép Koleszár mellé, amaz lenéz a körülállókra: — Oda, a dombos részre menjünk, elnök elvtárs. Úgy látom: ott érettebb. — Az igaz. Te tudod jobban a gép munkáját, Koleszár elvtárs. — Na, menjen akkor valaki .a gép előtt, az érettebb részen keresztül, hogy ne járassak üresen. Tolnai Antal magas termetével azonnal lép a gép elé és alaposan körülnézve magaelőtt, indul a hónaljáig érő búzában. Utána feldübörög ismét a gép, megmozdulnak a kerekek és a mély búgás pillanat alatt messze száll az égalatti csendben. A figyelő emberek torkát összeszorítja az erő hatalmának ily puszta látása; a szemek megcsillannak, amikor az új kenyér drága magjának özöne megint megindul zuhogni a zsákba. Tegnap este jött ki ide ez a nagyszerű gép és még nap-zállat előtt Pazonyi József és Kató Elek egy- egy szekér búzával hajthattak be a közös magtárba. s most is, hol van még a dél, de a Pazonyi József szekere megint tele van! Tizenhárom zsák búza feszül rajta. De mielőtt elindítaná a lovakat, megvárja még Bakó Jánosnak, a gépállomás agronómusának számolgatását. — Holdankénti átlag, — azt mondja Bakó az elnöknek, — tizenkét mázsa nyolcvan kiló! — Hijjj! Majdnem két mázsával több, mint tavaly volt. Nahát, ezt teszi a nemesített vetőmag, meg a műtrágya... Pedig nem is ez a tábla a legjobb búzánk, * Hü! mennyi férfi, menynyi nő, mennyi arató! Huszonöt, huszonhat, huszonhét. Most érnek ki ismét a végtelenül hosszú rendekkel. Van ez vagy jó háromszáz méter, ha nem több. És egy-egy ilyen rend után mennyi kéve, de mennyi! Gyönyörű rozs, kifejlett nagy kalászokkal. És mennyi kereszt összerakva ott, a túlsó oldalon! Biztosan tegnap aratták s lehet az ötszáz is ... Az első kaszás, Report József már fordul is visz- sza. Minden évben, mióta ez a nagy család együtt van, ő az első kaszás. — Párttag s csak nem fog hátrabújni. De nicsak? — Lányok is kaszálnak? — Próbálgatják. Tanulgatják. De nem maradnak azok ám le, elvtárs. De nem bizony! Úgy suhogtatják, villogtatják a kaszát, mintha férfi marok szorítná azokat. Az a fekete göndörhajú Magyar Annus, ott meg Tarcsi Verőn. Mindkét kaszáló lánynak félrecsapott katonasápka szorítja le dús haját és utánuk két szabadságos katona szedi a markot: ifjú Tóth Miklós, meg ifjú Bakó Géza, Bakónak piros telt arcából majd kicseppen a vér, Tóth Miki pedig barna, izmos testű. Erős, szép szál két legény. S mégis a lányokat engedik kaszálni? Ajaj: leányvirtus is van a világon! Fehérnépek is kötik a kévét. Jó feszesre húzzák a kötelet, térdükkel megnyomják a kéve oldalát, aztán egyet csavarnak a kötél végén — kész. Lépnek a másik kévéhez. A munka tüze lobog minden mozdulatukban. — Az ott ni, az a derék, Horváth Józsefné Konyha László után, az a fiatal szőke menyecske, Kéri Andrásné a Tarcsi Verőn után kötik a kévét — ezt már Kondás Mihály mondja, a Vörös Csillag pártelnöke. Egyszerre indulnak visz- sza a túlsó végre. Ekkor Dankó József Report mellé lép. Cigarettát kér tőle. Horváth Józsefné pedig nevetve Kondás elvtárshoz ugrik, kikapja kezéből a kaszát, félredobja, majd kezét a vállára teszi és húzza, forgatja. „Fogd a kontyod, hogy ne lógjon...” — dalolja Horváthné és egyre csak táncra rángatja Kondást. Persze emez se elrontója a jónak, vígke- délyű ember, nagyot ugrik hát és most már ő kezdi: „Fogd a kontyod...” Törik a tarló, repül a por a lábuk alatt. Mindenki nevet szabadon, frissen, békességes boldogsággal. Egyik-mási- kójuk talpalá ■ kontrázza a nótát. Csak Szántó Antal bácsi komorodik el egy pillanatra. Addigra, míg eszébe villan a harminc-* kettes esztendő, az a sztrájk.., ő is közte volt annak a hatvan szegény részesaratónak, akik többet mertek kérni a vállalt kevés bértől és Novák „nagyságos úr” amiatt citál- tatta őket a főszolgabíró elé és amiatt fenyegette meg őket a csendőrökkel. „Akkor győzött a betyár, de mi kenyér nélkül maradtunk.” Egy pillanat, egy villanás ez a Szántó bácsi emlékezetében és már is együtt kacag a többiekkel. S amikor új rendbe állnak és belevágja kaszáját az aranyló életbe, egy régi nóta röppen ajkára. Megfogja a kedves vendéget és így dédelgeti dúdolva: „Negyvenhárom kasza mind egyszerre vágja, negyven- három csókot csókolok a szádra ... Ahány fűszál benne, annyiszor ölellek, csókollak estére,” Végtelenül nagy most az ibrányi határ. Csak kicsi részét lehet bejárni egy nap. És ez is már szerdán volt — három nappal ezelőtt. Azóta az újság is azt írta az ibrányiakról: .,Nyolcadikéig 871 holdon végezték el az aratást. Ezt az eredményt jó másfélnapi munkával érték el.” Győzelmi jelentés ez: megnyerjük a kenyércsatát! Meg. Biztosan. Asztalos BáHtrf-
