Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-09 / 161. szám
1954 JULIUS 9, PÉNTEK NÉPLAP 3 A ruhaüzem termelési értekezletéről Dolgozó népünk a kongresszusra való készülődéssel, a kongresz- szusi vállalásokkal fejezte ki háláját pártunk iránt, a megváltozott szebb és boldogabb életért. Ez a gondolat, ez az akarat vezette őket, amikor az eddig elérhetetlennek hitt eredményeket sorozatosan szárnyalták túl. A kongresszusról úgy vélekednek a dolgozók, hogy mindnyájuk jóléte, felemelkedése érdekében munkálkodott és hozott határozatokat. A kongresszus határozatainak megvalósítása nemzeti ügy, közös ügy, de egyben személyes érdeke is minden munkásnak, dolgozó parasztnak és értelmiséginek. Közös ügy és személyes érdek a többtermelés, a munkaverseny, a minőség javítása, a termelékenység emelése, az önköltség és a selejt csökkentése. A minőségért való harc szebb ruhákat, jobb cipőket, valamint jobb élelmiszereket jelent. A megtakarítások hatalmas összegeiből új kórházak, iskolák, színházak, napközi otthonok és lakóházak épülnek. Vájjon . hogyan értették ezt meg a Ruhaipari és Értékesítő Vállalat nyir- negyházi telepének dolgozói? Hí- 3/en mutatja termelési értekezle- olük. fl lervleljesités számai A műszakváltás ideje alatt nem 9 megszokott napi átadás történt, hanem kisebb-nagyobb csoportokban szállingóztak az emberek a kultúrterem felé. Különösen készültek erre a termelési érte- ‘jkezletre a vállalat dolgozói, mert régi bajokat és hibákat akartak orvosolni. Amikor a telepvezető a multhavi eredményeket ismertette, halk morajlás hallattszott a padsorok közül. Mindnyájan tudták, hogy az átállás miatt gyenge volt a június havi tervteljesítés, de 48.6 százalék azért mégis szégyenletes. Pedig ennek ellenére is vannak jól dolgozók a vállalatnál. Ezt bizonyítja az a hét sztahanovista, akik a második negyedévi munkájuk alapján kapták meg a sztahanovista oklevelet. Sokkal jobb hangulatban folyt tovább az értekezlet, amikor a beszámoló ismertette a III. negyedéves tervet. Ebből kitűnt, hogy tervük reálisan készült és a negyedév során új cikkre való áttérés nem lesz. A minőség ellenőrzése Szó volt még a munkafegyelemről, a takarékosságról, karbantartásról és a gépek megbecsüléséről is. A beszámoló legfontosabb része a minőség társadalmi ellenőrzésének fokozottabb gyakorlása volt. „Egyes dolgozók a javításokat lelkiismeretlenül végzik — számolt be a telepvezető. — A betanított szakképzetlenebb dolgozók nem becsülik meg a szakmunkásokat, akik pedig segíteni akarnak nekik. Sok esetben rátámadnak arra, aki a hibás munkát vissza meri adni. Mivel a minőségi hibák egyrésze a központi szabászat hibája, ezért a vállalatvezetőség nevében javaslom, hogy kössünk kooperációs szerződést a központtal.” A hozzászólásokban a dolgozók legnagyobb része a központi szabászat hibáit vetette fel, a központ kiküldöttjének Pásztor Sándor elvtársnak. Kétségtelen, hogy a vállalatnál előforduló minőségi hibáknak kb. 40 százaléka emiatt van, azonban emellett a dolgozók nagy része nem törődött a hiányzó 60 százalékkal, ami az ő hibájuk miatt adódott. Bodnár János elvtárs hozzászólásában javasolta dolgozó társainak, hogy a minőségjavítás érdekében kössenek egymással szocialista szerződést. — Elmondta még, hogy a múltban a szakmát úgy kellett ellesni az idősebbektől. Sok esetben a négy év tanulási idő után sem tudtak többet, mint az elején. A vízhordáshoz és a favágáshoz elsőrendűen értettek. Most az üzemben a gyengébbek mégis visszautasítják a műszakiak, vagy a szakmunkások segítségét, mintha arra nem lennének rászorulva. Pedig a vállalat többezer forintot áldozott a taníttatásukra, amit most jó munkával kellene viszonozni. Az értekezlet jobb munkát ígérő fogadkozásokkal végződött. Javítsuk ki a hibákat Ez a termelési értekezlet igen jelentős a vállalat életében. A dolgozók javaslatai értékesek, csak meg kell őket valósítani. Az értekezlet eredményei közé lehet sorolni, hogy a dolgozók bátran bírálták a központi szabászat munkáját. Hiba azonban, hogy emellett nem beszéltek a saját hibájukról. A munkafegyelem lazaságáról, a teljesen hiányzó versenymozgalomról, amely mozgósítaná őket a minőségjavításra és az önköltség csökkentésére. Nagy feladat vár a vállalat dolgozóira. A csaknem 35 százalékos belsővisszavetés óriás szám. Ennek csökkentése egyik feltétele a minőség javításának. Legyenek türelmetlenebbek a hibákkal szemben, mert ezek a hibák a gátlói keresetük növekedésének is. A szakmailag gyengébbek ne szégyeljenek segítséget kérni tapasztaltabb társaiktól. Erezzenek nagyobb felelősséget munkájuk iránt, hogy ne forduljon elő az, ami az elmúlt vasárnap is történt, hogy a műszaki dolgozók vasárnap is javítgatták a rossz munkát végzők hibás áruit, amíg a hibák elkövetői otthonaikban pihentek. Bírálataikkal, hasznos javaslataikkal segítsenek műszaki vezetőiknek, hogy azok is több segítséget nyújthassanak munkájukhoz. Induljanak harcba közös erővel, egy akarattal, s akkor munkájuk sikerrel fog járni. Kombájn arat az ißrdöghas düllőben ARRÓL MÁR nem szól ponto-, san a krónika, sem az idősebbek véleménye, hogy mikor és miért nevezték el „Ördögház’' düllőnek ezt a jókora táblát. — Nemcsak ez a rész volt Nyircsa- holy határában, ahol az elburjánzott vízinövények, a mocsaras láp otthont adott a szárnyasvar daknak, a mező ragadozóinak, hanem ennél sokkal több. Miért ez a tábla kapta mégis a furcsa nevet? A rejtély nyitja abban van, hogy a tábla közepén hosszú évek óta létezik egy magános lakás, ahol vendégkent nem igen járt senki a faluból. Érthető: vitéz Bélteki — aki legutóbb e lakásban székelt — nem örvendett népes vendéglátogatóknak, hisz meg sem látta a szegényember fiát, nemhogy szót váltott volna vele. A határ sem volt sűrűbben látogatott. Esetleg a vadászzsákmány csalogatta nagyritkán közelebb az embereket a mocsaras részhez. így aztán — mivel az emberek ritkán fordultak meg ezen a részen — azt kezdték híresztelni „ördögök lakják a tájat”. Igaz, arról nem szól a krónika, hogy valaki, valaha is találkozott volna ilyennel. Annál inkább találkoztak vitéz Bélteki- félékkel, akik uralták a falut. Naphosszat lehetne beszélni az akkori életről, a falusiak föld- szomjáról, szabadságvágyáról. Találó a nyírcsaholyi Vörös Csillag szövetkezetben történtekre Telepó Gábor bácsi, a szövetkezet egyik legidősebb tagjának mondása, aki csak állt az árpaföldön — nézte a tovahaladó gépet, melynek nyomában nem marad más az egyenesen levágott tarlónál, megtelj zsákoknál és helyenként egymás mellé rakott szalmacsomoknál. Gábor bácsi hosszú nézelődés, gondolkodás után alig hallhatóan mondta: — Ez az igazi ördögház — nézett a berregő kombájnra, amelynek kalászterelői egyenletesen döntötték a súlyos árpakalászokat a gép tkaszája alá. Tovább semmit sem látott, csak az aranysárga szemeket a vaskos zsákokban. Hitetlenkedve ment a hatalmas gépóriás után, akár napestig elnézné. Elmerengett gondolataiban és miközben Szondi Miklós kombájnvezető arcát fürkészte, néhány évvel előbbre vitte képzeletét. Valaha csak gyékény és nád termett itten, most meg 15 mázsát takarítanak be holdjáról az árpának. Ismét szembe találja magát a forduló géppel, amelyről Harcsa Mihály éppen akkor eresztett le egy megtelt zsákot, amellyel a gép után járó Kádár Kálmán fogata lett nehezebb. Aztán a megrakott szekér útját kíséri szemével egészen a magtárig, ahol szárítják a terményt. Még sokalja is a gép után sűrűn hagyott zsákokat. Megnézte a szemeket. Tiszta volt az. Aztán megnyugodott. MIKOR ÚJRA közelébe ért a gép, Kulcsár Mihály meg Jóni Tibor arcára vetette szemét, akik nagy szorgalommal igazgatták a szalmagyüjtőn é"vn, az egyre sokasodó árpaszalmát. — Még ilyet! Csak négy ember van rajta. Egy vezeti, kettő' a szalmát igazítja, egy meg a zsákot kötözi — tűnődött Telepó bácsi, Egyszer meglepődve látta, hogy elhallgat a gép, leszáll a vezető és fürkészve keresi a hibát. Nem sokáig kellett keresni. Eldugult a gép. A kíváncsian közeledő Telepé bácsi azt hitte, hogy sokáig fog állni és kaszát keli ragadni. Néhány perc múlva viszont már újra dolgozott a kombájn. A sűrű, nehéz kalászok ugyan próbára teszik a gépet. Újabb üzemzavai következett. Most meg a kaszameghajtó fofgaltyúház szakadt le. A szövetkezetiek kétségbe estek. Mi lesz, ha nem tudják gyorsan megcsinálni? De Szondi Miklós érti a dolgát. Tavaly is 100 holdról takarította be a termest. (Aztán meg kellett állni, nem volt több terület. Most meg ennél az egyetlen szövetkezetnél akár 200 holdat is arathat-csépelhet gépével, csak győzze.) Nem is sokáig gondolkozott, munkához látott helyettesével, Szügyi Sándorral. — Senki nem volt jelen a gépállomástól, üzenni sem tudott. Utóbbihoz nem is nagy kedve volt. Vették hát a szerszámot és javítani kezdtek. Nem telt el félóra, újra zúgott a kombájn, teltek a zsákok. Telepó bácsi meg nem győzött csodálkozni a mesterek ügyességén, hogy ezt a nagy gépet villámgyorsan újra elindították. AZTÁN ÚJABB meglepetés érte a melegtől pirosra sült arcú szövetkezetieket, meg a kombájn vezetőjét. Leszakadt a törekrosta toldata, vagyis a rázóléc. Hiába, sűrű az árpa, meg aztán alaposan összekpszálta a vihar is, nehéz vele boldogulni. De a gép irányítója ekkor sem csüggedt e). Még most sem üzent szerelőért a gépállomásra. Tizenöt perc alatt megEgy elintézetlen levél nyomában Örömmel tapasztaljuk, hogy a I dolgozók ma már nem rejtik véka alá tapasztalataikat, eredményeiket. örömmel tapasztaljuk .azt is, hogy fellépnek a még sok helyen meglévő hiányosságok, a bürokratikus intézkedések ellen. Leveleik nagyrésze nyiltan feltárja a még sajnos, sok helyen előforduló hibákat, hiányosságokat. A dolgozók bátran mondják el nekünk gondjaikat, problémáikat azzal a meggyőződéssel, hogy a megyei pártbizottság lapja segít nekik. Legtöbbször azonnal intézkedünk, s a hozzánk beküldött levél sorsa elintézést nyer. Feltétlenül meg kell írnunk azonban, hogy van még jónéhány olyan szerv, amelynek dolgozói nem viselik szívükön a bejelentések elintézését. Tehernek érzik. És nemcsak, hogy tehernek érzik, de egyenesen rájuk sem hederítenek. Itt egy példa: Május 22-én este levelet írt szerkesztőségünknek Kelemen Lajos elvtárs, a nagyecsedi községi tanács dolgozója. Régen gondolkozott már azon, hogy írni kellene a Néplapnak, hiszen annyi baj és gond van Nagy- ecseden. Ezen a napon aztán megírta panaszos levelét. A földművesszövetkezet helytelen irányításáról, a földművesszövetkezet vezetőinek opportunista munkájáról írt és kért bennünket, hogy intézkedjünk. Mi a legilletékesebbekhez, a földművesszövetkezetek megyei szövetségéhez fordultunk. Személyesen Dorogi Mihály elvtárssal beszéltük meg ezt az ügyet és megkértük, hogy vizsgálják meg, aztán értesítsenek bennünket a tényekről, a tett intézkedésekről. A Mészöv nem erőltette meg magát. Rövid néhány sorral tájékoztatta ugyanerről a járási szövetséget Mátészalkán, s arra kérte, amit eredetileg neki kellett volna elintézni: vizsgálják meg az ügyet. A járási szövetség sem vett több fáradságot, bár Mátészalkától néhány kilométerre van Nagyecsed. Levélben kértek véleményt a szövetkezet ügyében — és éppen a helyi földműves- szövetkezet ügyvezetőjétől. „Jó helyre“ került a bejelentés. A Mészöv jóvoltából, nemtörődömségéből a nagyecsedi földműves- szövetkezet vezetője vizsgálhatta meg a saját ügyét. „Meg is vizsgálta“ és a körforgás újra kezdődött. Nagyecsedi földművesszövetkezet, járási szövetség, megyei szövetség és végül a szerkesztőség. A választ persze a legnagyobb jóindulattal sem lehet válasznak nevezni, mert mindössze a nagyecsedi szövetkezeti ügyvezető jelentése, a járási szövetség megállapítása a panasz „jogtal tnsá- gáról“. Valószínű, hogy a Mészöv egyetértett mindkét jelentéssel, mert kommentár nélkül küldte hozzánk. Annyira nem méltatták Kelemen Lajos elvtárs levelét, hogy személyesen megvizsgálják. A levélben írottakat egyenesen meghazudtolták, éppen Luczai Péter ügyvezető és a szövetkezet többi vezetőjének jelentése alapján. Tűrhetetlen az ilyen eset. A. földművesszövetkezet szervei a legalsóbbaktól kezdve a legmagasabbakig azért vannak, hogy biztosítsák a falusi lakosság hiánytalan áruellátását, hogy magukénak érezzék a panaszok sürgős intézését. Egyszóval, ők vannak a dolgozókért és nem fordítva. Ehhez az ügyhöz — mint ahogy a Mészöv tette — mi sem fűzünk kommentárt... K. J. Szombaton új zöldség1« és tejpiac nyílik Nyíregyházán A nyíregyházi dolgozók javaslatára a nyíregyházi tanács végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy a Soltész Mihály-utcán új zöldség, tej- és baromfipiacot nyit meg. Az új piacon holnap, szombaton már árusítás lesz, csinálták ezt is, újra felzúgott a gép, örömujjongás tört ki a szövetkezetiek száján. Most aztán gondolkozni kezdtek. Változtatni kell az eddigi menetirányon. Mert addig körbe járták a táblát, az- tárf a dűlt oldalon egyessel hú- zatták a gépet. Ez nagy időveszteség. Másképpen csinálták. Rekeszekre osztották a 40 holdas táblát. Amerre a dülés iránya volt, üresen húzatták a gépet, így mehetett akár hatos sebességgel is. Ezt az üresjáratot behoztak a tábla másik oldalán, ahol nyugodtabban dolgozhattak 3—4, vagy akár 5—6-os segességgel is. így aztán még kevesebb kalász maradt a gép után. Pedig addig sem volt sok! Ezt Homenyik Sándor 7 holdas dolgozó paraszt is megmondta, mikor a gép munkához látott. Mert mikor hírét hallotta, elment megnézni. Mikor odaért, előbb körülnézte, majd „tallózni” kezdett. Még a törek- ben is turkált, de eredménytelenül. Nem talált a szalmán és tö- reken kívül egyebet. Végigment néhányszor a learatott területen, majd odaszólt Harcsa Mihálynak: — Ezen sincs mit kaparni — mutatott az egyenlő tarlóra és arcán a megelégedettség mosolya jelezte a géppel való megbarát- kozását. Még csak az kellett volna Szondi Miklósnak, hogy rossz véleménnyel legyenek munkájáról, meg a mátészalkai gépállomásról! Ha valamilyen hibát talált volna Homenyik Sándor, akkor azt sem hitte volna el, hogy ez évben több mint 200 holdról akarja letakarítani a termést Szondi Miklós. TELEPÖ BÁCSI sokáig nézegette a szépen egymás mellé lerakott szalmacsomókat, amit Varga András, Kiss András, Tóth- István meg a többi fogatosok mindjárt a kombájn után kazalba hordtak. Azon töprengett, mennyit változott néhány év alatt az „Ördögház” düllő. Egyik pillanatban még lábán a kalász, a másikban meg zsákban a termés. A szalma lehordása után újra, gép megy a földre, Kisebb a mostaninál. Traktor, ekét húzva maga után. Poják Gusztáv ül azon, szántja a tarlót. így teljes az aratás. Aratni, csépelni, szalmát hordani, tarlót hántani és másodnövényt vetni. így van ez rendjén. És ha szorul az aratás, ha nem győzi a gép a nagyon leduit terményt aratni, csépelni, ott vannak a szövetkezetiek. Ifj. Gyarmati Mihály, Fecskó Mihály, Telepó László meg a többi 10 kaszás várja a percet, mikor láthat munkához. Varga Erzsébeték meg . marokszedésükről híresek. Ha törik, ha szakad, akkor sem tart tovább hat napnál az aratás szövetkezetükben. Erre biztosíték a kombájn, meg a kaszások. De addig sem tétlenkednek, amíg a kombájn dolgozik. Gazolókapálást végeznek. Mert minden kapásuk rendben van. Gazdag termést várnak arról is. Burgonyából 120 mázsára számítanak holdanként. A NAP MÁR elbújt a távoli hegycsúcsok mögött, amikor pi-1 henni tértek a kombájnnal dolgozók, hogy másnap újabb lendülettel, fiatalos erővel lássanak munkához. Azt fogadták: 3 nap alatt learatják, elcsépelik a 40 holdas árpatáblát. Ez pedig meglesz. Még ördöngösség sem kell hozzá, csak erős akarat és felelősségérzet népünk kenyerének biztosításáért. Nagy Tibor.
