Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-08 / 160. szám
1954 JULIUS 8, CSÜTÖRTÖK NÉPLAP 3 I Megkezdődött a Magyar írók Szövetségének közgyűlése VÉ3LEMÉMY Kultúrüzleti RT. Szerdán reggel 9 óra útán a budapesti városi tanács Váci-utcai üléstermében megkezdődött a Magyar írók Szövetségének közgyűlése. A közgyűlés elnökségének megválasztása után Veres Péter Kos- suth-díjas, a Magyar írók Szövetségének elnöke mondott megnyitó beszédet. Hangsúlyozta: az írók maguk sem harcoltak eléggé, sem művekben, sem gondolatokban, hogy a nemzeti élet és a nemzeti köz- érdeklődés közepébe jussanak. A kérdés: tud-e a magyar irodalom Bevezetőben hangsúlyozta: a mi irodalmunk legfőbb feladata, hogy a pártunk vezette nagy nemzetépítő munkánk — amely példa nélkül áll történelmünkben — a szocialista építésnek, a magasabbrendű egységes szocialista nemzet kiformálásának cselekvő részese legyen. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a III. kongresszus íróinkban is növelte a párt iránti bizalmat és szereteted Azzal a politikai irányvonallal, amelyet a kongresszus lefektetett, minden becsületes, népét szerető, népét szolgálni akaró kommunista és nem kommunista író mélyen egyet ért. Ez olyan politika, amely éppen azért, mert az egész dolgozó nép, az egész nemzet ügyét szolgálja,- alapja új irodalmunk kialakulóban lévő egységének, az írók cselekvő-alkotó összefogásának. Ezt a politikát, ezt a nemzetépítő program- mot szolgálni, támogatni az irodalom erejével — nem adatott még nagyobb, nemesebb hivatás »rónemzedék számára. Megvan rá Ha azt nézzük — folytatta —, hogy a júniusi párthatározat óta kibontakozott alkotói légkörben hogyan, merre felé fejlődött irodalmunk, sok olyan eredményről számolhatunk be, amelyek a Szabad Nép márciusi cikkének s Rákosi elvtárs beszéde idevonatkozó részének alapvető helyességét bizonyítják. — Megnőtt íróink alkotókedve, bátorsága. Irodalmunk egy sor területén határozott fejlődés bontakozott ki. A most lezajlott „magyar dráma hete‘‘, amely számba- vette az elmúlt évad színpadi termését,, meggyőző bizonyítéka volt a fejlődésnek. — Bátran beszélhetünk irodalmunk tematikai szélességéről, a problémák írói fölvetésének gazdagodásáról, s mindezen keresztül irodalmunk színesedéséről, aWM—WM Május 17-én az Egyesült Államok Legfelső Bírósaga határozatot hozott arról, hogy az állami iskolákban a faji elkülönítés (a fehér és szinesbőrű gyermekek elkülönített oktatása) ellentmond az amerikai alkotmánynak, s ezért meg kell szüntetni. A bíróság határozata a 17 déli államot érinti, ezekben él ugyanis az egész néger lakosság 70 százaléka. Az amerikai lapok és folyóiratok azt hirdetik, hogy a Legfelső Bíróság határozata „ a demokrácia ügyének” hatalmas győzelme. A „Newsweek” című folyóirat például úgy akarta beállítani a dolgot, mintha „ez volna a legfontosabb határozat a négerek egyenjogosítási küzdelmének egész történetében”. Azt állította, hogy a, határozat megvalósítása az Egyesült Államok társadalmi életének minden területén „az elkülönítés megszüntetéséhez vezet”. A valóságban egészen más a helyzet, mint ahogyan az amerikai propagandisták ábrázolják. A Legfelső Bíróság elsősorban azért szavával és műveivel a nemzeti élet fórumává válni, tud-e a magyar írás az egész nép számára fontossá válni, tudnak-e a magyar írók „az ország gazdájává“ válni. Az irodalomnak —- hangsúlyozta — még ennél is többre kellene törnie. Az irodalom az egész nemzet szellemi útmutatója, az emberi lélek és a nemzeti közszellem formálója kellene, hogy legyen. Ezután Darvas József népművelési miniszter mondott beszámolót irodalmunk mai helyzetéről. a lehetőség, hogy ezt az írói szolgálatot az eddiginél még jobban végezzük. Beszéde további részében hangsúlyozta: megszűntek vagy megszűnőben vannak azok az akadályok, amelyek fékezték eddig irodalmunk fejlődését. A Szabad Nép március 15-i cikke voltaképpen az új szakasz politikájának az irodalmi életre való alkalmazását jelentette. Lényege, mint tudjuk az, hogy elhárítsa irodalmunk fejlődése elől a szektáns nézetek vonta korlátokat egyfelől, másfelől erősítse irodalmunk eszmei alapjait, megóvja eszmei tisztaságát minden torzítástól. A párt ezzel új, nagy segítséget adott irodalmunknak. — A Szabad Nép március 15-i cikkének egyik legfontosabb tétele a nagyobb írói szabadság, írói önállóság s egyben a nagyobb írói felelősség hangsúlyozása — — folytatta. — A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán a központi vezetőség beszámolójában Rákosi elvtárs is beszél erről. elevenebbé válásáról is — mondotta. Uj műfajok jelentek meg, illetve fejlődtek tovább, mindenekelőtt Darvas miniszter az eredmények felsorolása után az „élet igazsága“ és a konfliktus-problémák kérdéséről szólt. Egyre több jó mű bizonyítja azt — hangsúlyozta —, hogy csak az élet teljes bonyolultságát megmutatni bátor irodalom tud újat, eredetit, valóban életszerűt, igazat mondani az életről s nevelő értékű élményt adni az olvasónak, a nézőnek. Irodalmunk egészséges irányba való fejlődését mutatja az is, hogy egyre több az olyan új magyar mű, amelynek széles közönségsikere van. Ezután elemezte költészetünk helyzetét, amelyben — mint monIrta: N. GLAGOLJEV hozta a határozatot, mert a széles dolgozó tömegek, elsősorban a néger lakosság körében fokozódó elégedetlenséget keltett a fehér sovinizmus tobzódása. Éppen ezért a határozat csak a faji megkülönböztetés elleni harc látszatát akarja megteremteni. Hatálya valójában csak az iskolákban dívó elkülönítésre terjed ki és nem szünteti meg a négerek megkülönböztetését a vállalatokban, a lakónegyedekben, a vasúton, az autóbuszokon, a vendéglőkben, stb. A faji megkülönböztetés, az „amerikai életforma” e Kain-bélyege lényegében tehát változatlanul érvényben marad. Ami az iskolákban dívó elkülönítés megszüntetését illeti, a Legfelső Bíróság még azt a kérdést sem vizsgálta meg, mikor és hogyan kell azt megvalósítani. Az elkülönítés megszüntetésének hivatalos elrendelése helyett csupán arra szorítkozott, hogy őszre kitűzte a határozat végrehajtásának módozatait illetően a felek meghallgatását. „A bírósági határozat, —- írta ezzel kapcsolatban a. „New York Herald Tridotta — kétirányú eltorzulást látunk: erős elcsúszást egyrészt az öncélúság, másrészt a naturalizmus felé. Az író történelmi felelőssége A Szabad Nép cikke s Rákosi elvtárs beszámolója a nagyobb írói felelősséggel és hivatástudattal párosult nagyobb alkotói szabadságról beszél — s ebben a fogalmazásban éppen akkora hangsúly esik a felelősségre, mint a szabadságra — mondotta a többi között. Az író felelőssége: történelmi felelősség, mert az író a nép nevelője. Az író történelmi felelőssége — először e hazában — azt parancsolja, hogy szívvel-lélekkel álljon oda a párt, az állam politikája mellé, író-harcosként — — Most az a feladatunk, hogy — leküzdve mindenféle helytelen nézetet s komolyan szembeszállva azok irodalmi megnyilvánulásaival — főfigyelmünket arra fordítsuk, hogyan mehetünk még gyorsabban előre népi demokratikus rendszerünk, szocialista építésünk írói szolgálatában?! „A gazda szemével..nagyon sokszor elhangzott ez a meghatározás a kongresszuson, a felszólalók szájáról is. A gazda szeme, persze észreveszi a gazt, a dud- vát is, de figyelme s gondossága elsősorban mégis a csírázó mag, a növő vetés felé irányul. íróink figyelme, gondossága is irányuljon elsősorban a pozitívumok felé. Ábrázolják azt, ami életünkben szép és példamutató. — Senki nem kívánja tőlük, hogy a bajról, a rosszról hallgassanak, s „ki lakkozott” műveket alkossa- nak, — de aki azt hiszi, hogy ma a forradalmi írói magatartást a bajkeresés, az ellenzékieskedés jelenti, az súlyosan téved. A kritikáról Ezután a kritikáról beszélt Darvas József. Halaszthatatlan dolgunk — hangsúlyozta, — hogy sürgős intézkedéseket tegyünk kritikai életünk erősítésére, mert enélkül nem biztosíthatjuk irodalmi életünk egészséges fejlődését! A továbbiakban az új magyar irodalom egységéről beszélt Darvas miniszter. Hangsúlyozta: pártunk politikája a legszélesebb nemzeti egység politikája. Senki előtt nincs zárva az út, aki a nép becsületes írói szolgálatára jelentkezik. A beszámoló után szünet következett, majd megkezdődött a vita a beszámoló felett. bűne” című lap — a megfelelő hatályos rendelet közzétételéig hosszú hónapokra, sőt talán egy évre, vagy annál hosszabb időre szóló haladékot ad”. A lényeg az, hogy a déli fajvédők távolról sem tartják kötelezőnek magukra nézve a Legfelső Bíróság határozatát s a négerek és a fehérek jogaiban a legkisebb kiegyenlítődést sem óhajtják. Erről tanúskodik a sajtó visszhangja és a déli államok közigazgatási képviselőinek és kongresszusi tagjainak a határozat közzététele óta adott számos nyilatkozata is. Eastland demokrata szenátor például azt jelentette ki: „Erő kell ahhoz, hogy a Legfelső Bíróság határozata megvalósuljon, erő, amellyel a bíróságok nem rendelkeznek”. -— „Sokan úgy vélik, — tette hozzá Eastland, — hogy szükség esetén Dél a határozat ellen fog dolgozni.” Hasonló szellemben nyilatkozott több állam kormányzója is. James Byrnes, Dél-Karolina állam jelenlegi kormányzója, az Egyesült Államok volt külügyminisztere nyíltan kijelenA nyíregyházi Korona-vendéglőt meglehetősen régen építették fel — üzleti célból. Egyetlen bálterme volt csupán, a felszabadulás előtt itt zajlottak le a megye- bálok, a vitézi bálok és missziós bálok. Az úri csemeték táncoltak, a Bencsek és Szohorok pedig friss panamáikat beszélték meg bor és kártya mellett. Egyszóval az egész épület, úgy ahogy volt, üzlet volt. A felszabadulás után megmaradt a vendéglő és a szálloda, az épület Dózsa-úti szárnyát azonban kultúrotthonnak alakították át és elnevezték nyíregyházi járási József Attila kultúr- háznak. A kultúrotthonnak azóta sok vezetője volt, akik szerették a kultúrát s a mostani is szereti. Éppen ezért még érthetetlenebb az, hogy furcsa dolgok zajlanak le a kultúrotthon falai között. A legutóbbi időkig működött ott egy dekorációs „szakosztály“, amely gyanús pénzügyi manővereket végzett s végülis a vállalatok, az ízléses dolgozók, a hivatásos iparművészek, grafikusok tiltakozására szüntette be azt a plakátszennyáradatot, amellyel elárasztotta a várost. Volt a kultúrotthonnak egy igen jó népizenekara, amelyet a kultúrotthon vezetősége szélnek eresztett, a hétvégi össztáncok kedvéért egy kimondott jazz- bandot alkalmazott. Ez állítólag jövedelmezőbb. Van a kultúrotthonnak egy fényképész „szakköre“, amelyik iparengedély Peking. (Uj-Kína). A Kína és Vietnam között történt megbeszélésekről a következő szövegű közleményt adták ki: Csou En-laj, a Kínai Népköz- társaság miniszterelnöke és Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke 1954 július 3-tól 5-ig megbeszélést tartott a kínai-vietnami határon. — Csou En-laj miniszterelnök és Ho tette: „Dél-Karolina sem most, sem az elkövetkezendő évek folyamán nem engedi meg, hogy a fehér és színesbőrű gyermekek keveredjenek iskoláinkban.” — Talmadge, Georgia állam kormányzója meg így nyilatkozott a Legfelső Bíróság határozatával kapcsolatban: „Amíg én leszek a kormányzó, ez nem valósul meg”. A déli államok reakciósai nem elégednek meg azzal, hogy nyilvánosan tiltakoznak az elkülönítés megszüntetése ellen. A faji megkülönböztetés amerikai hívei már most mindent megtesznek, hogy a Legfelső Bíróság határozata papíron maradjon. „A déli államok majd úgy szervezik meg az iskolaügyet, — jelentette ki Langham demokrata képviselő, — hogy a fehér és színesbőrű gyermekek nem fognak együtt tanulni”. Valóban, mint a sajtó közli, több déli államban már most olyan intézkedéseket készítenek elő, amelyeknek az a céljuk, hogy megőrizzék az elkülönített oktatás rendszerét. így például Mississippi, Dél-Karolina, Georgia államok hatóságai kihasznélkül köt szintén üzleteket. Más jelentős dolog aligha van a kultúrotthonban. Pedig mennyire örültünk an- nakidején, hogy Nyíregyházán egy szép kultúrotthon létesült!: Milyen nemes hivatás várna rá abban a városban, megyében,- ahonnan Bessenyei, Benczúr, Krúdy, Móricz szökkent fel vi- lágító csillagként a magyar kul- túra egére! Érthetetlen, hogy az illetékesek ezt nem veszik tudón másul... Azt mondják: „Muszáj üzletelni, mert a kultúrotthon másként nem tudja magát fenn-* tartani... “ Dehát végeredmény-i ben mit tartanak fenn? Boltot? Kereskedelmi vállalkozást? Ha az ember a József Attila kultúrotthonra gondol, sok más nyíregyházi kulturális tunyaság! is eszébe jut. A képzőművészek- nek, íróknak nincs otthonuk, holott üzemi „kultúrtermek“ ásí- toznak üresen — egy vállalatnál kettő is. A Szamuelly-emléktábla nincs készen, pedig a pénz meg-í van rá. A színházat félig elbon-i tották, de senki nem gondol arras mikor lesz rendbehozva .., Kétségtelen, hogy kimagasló kulturális eredményeket értünk el a felszabadulás után Nyíregy- házán is. De ez nem jogosít fel senkit arra, hogy megálljon, vagy éppenséggel hátrafelé ha- ladjon. Éppen ezért sürgősen cselekedjenek az illetékesek, vagy- pedig írják ki a kultúrotthon homlokára: „Kultúrüzleti Részvénytársaság“. De József Attila neve nélkül. Mert József Attilát nem szabad ebbe belekeverni. S. I. Si Minh elnök eszmecserét folytatott a genfi értekezletről, különös tekintettel az indokínai béke! helyreállítására, és az ezzel ösz- szefüggő kérdésekre. A megbeszéléseken jelen volt Hoang Van; Hoan, a Vietnami Demokratikus, Köztársaság pekingi nagykövete! és Csiao Kuan-hua, a genfi értekezleten résztvevő kínai küW döttség tanácsadója. ' - ■ ■ 'S' nálják azt a körülményt, hogy aj Legfelső Bíróság határozata nemj terjed ki a magániskolákra, Már: most előkészületeket tettek, hogy! az állami iskolákat államsegélyesj magániskolákká szervezzék át. — Mississippi államban még a Legfelső Bíróság határozatának megjelenése előtt törvényt hoztak! arról, hogy a faji elkülönítéshez! minden esetben ragaszkodni kell,! Nem ok nélkül ismeri be nyíl-' tan még a „Newsweek” című reakciós folyóirat is, hogy „sok he-: lyütt a faji elkülönítés megszün-i tetése nem eredményez majd; semmi változást, a négereknek és; fehéreknek továbbra is külön is-; kóláik lesznek ...” A tények tehát azt bizonyítják,', hogy a négerek és más elnyomott amerikai nemzetiségek jogfosztott helyzetét papíron kinyilatkoztatott jogaik a valóságban nem szüntetik meg. Bármekkora hűhót csaptak is az „amerikai, életforma” propagandistái, az is-1 kólákban dívó faji elkülönítési megszüntetése körül, egy világos^ a Legfelső Bíróság határozata propagandafogás, amelynek az a' célja, hogy megtévessze az Egye-i sült Államok dolgozó tömegeit és! a nemzetközi közvéleményt. Darvas József beszéde Irodalmunk fejlődése Jegyzetek nx „ameriksti életforimiról“ Hivatalos közlemény a kínai* vietnami megbeszélésekről
