Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-08 / 160. szám
! • c. r“ L M r jujuIuo ti, CSUTORI OK Miért érzi magát „árvának11 Virág József kombájnvezető ? A NYÁRI NAP egyre lejjebb csúszott már az ég lejtőjén, amikor Virág Józseíék házához értünk. Bent egyedül találtuk a „gazdát”, aki késői ebédjét fogyasztotta. Élénk kék szemével várakozóan nézett ránk: vájjon miért keressük fel otthonában. Közvetlen barátságos hangon indult a beszélgetés. Kiváltképpen akkor jött meg a hangja, amikor az aratásról, a 350 mázsa termény aratásáról és csépléséről kérdezősködtünk. Ennyit vállalt ugyanis Virág József, a nagyecsedi gépállomás fiatal kombájnvezetője a legutóbbi üzemi értekezleten. Mikor a vállalásról, a vállalás tejesítéséről kérdezősködünk, még jobban megered a nyelve. Beszél, beszél, de valahogy mégsem olyan lelkesen, ahogyan azt a számok után vártuk tőle. Panasz csendül ki hangjából, s az előbb még élénken csillogó kék szeme lassan elhomályosul. Beszéde, hangja azt mutatja: nagyon árvának érzi magát Virág Jóska. Nem azért, mintha nem lennének szülei. Vannak, élnek azok, mindketten egészségesek, s jó munkásai a helybeli Vörös Csillag termelőszövetkezetnek. Nem itt, nem így, hanem az üzemben, a gépállomáson érzi magát nagyon egyedülállónak, nagyon árvának Virág Jóska. HOGY MIÉRT? Hát vegyük csak sorra. Senki nem törődött azzal, hogy tavaszi tervét mindössze 80 százalékra teljesítette, mert nem biztosítottak neki elegendő területet. Pedig tud dolgozni, az ősszel 150 százalékra teljesítette tervét,' s milyen boldogan vitte akkor haza keresetét kis családjának. Az is nagyon fáj neki, hogy másik társával együtt kisebb fizetési kategóriába sorolták, mint a többi kombájnvezetőt. Hiába kérdezte ennek okát, sem a gépállomás vezetői, sem a pártvezetőségi tagok nem adtak neki kielégítő Választ. Azt is hiába kéri már egy éve: intézzék el, hogy a mérkvállaji Micsurin tsz. vezetőségétől megkapja járandóságát. Több mint egy hetet dolgozott ott munkagépével, s munkabérét nem kapta meg. A pártvezetőség szintén nem törődik vele. Még mindig a Vörös Csillag pártszervezetéhez tartozik, mert a gépállomás pártvezetősége nem intézte el, hogy a kommunista traktoristák a gépállomás pártszervezetéhez tartozzanak. így aztán nem vehet részt a gépállomás pártszervezetének taggyűlésein, a termelőszövetkezetbe meg gyakran elfelejtik meghívni, mivel nem ott dolgozik. MINT FIATAL kombájnvezető a gépállomás DISZ-szervezetének tagja. Alig várjuk, hogy erről beszéljen, mert úgy gondoljuk, ha más nem, a DISZ-szervezet vezetősége bizonyára törődik Virág Jóska gondjaival. Egész mást hallunk azonban erről. Virág elvtárs szerepel ugyan a DISZ- tagok névsorában, tagsági könyvvel is rendelkezik, de ifi ülésen még nem vett részt, s azt sem tudja, ki a DISZ-szervezet titkára. Nem is csoda, hogy eny- nyire elhagyatottnak, árvának érzi magát. Ahogy széjjelnézek a lakásban, ahogy hallgatom Virág elvtárs beszédét, úgy éreztem, még sem árva, nem lehet árva ez a fiatal ember. Igaz, a gépállomás vezetői, a pártszervezet, a DISZ nem sokat törődik vele. De a népi demokrácia keze hozzá is elért. — Régi vágya teljesült, amikor gépre ülhetett, amikor kezébe foghatta, a kormánykereket, s akaratának engedelmeskedve elindult a gép mély barázdákat hagyva maga mögött. Aztán öt hónapig tanult, s olyan gépet kapott, amit sok ember irigyelhet tőle: kombájn vezető lett. Egyszerre arat, egyszerre csépel gépével, hogy sok ember verejtékét letörölje ezzel. És vájjon volt-e boldogabb ember nála Nagyecseden, amikor új kétszobás lakásába költözött? Ehhez is államunk segítette, s bár ezt nem mondja így ki, mégis tudja, érzi ezt. Hiszen ezért tett olyan szép felajánlást, ezért jelentette ki bátran, hogy a vihar ellenére is teljesíteni akarja vállalását. — Minél előbb, minél több kenyeret akar adni az ország asztalára, s több, sokkal több pénzt akar keresni, mint tavasszal. Szüksége van rá, hiszen a kétszobás lakásba kell még bútor. A gyerek is iskolába megy az ősszel. Több ruha, cipő kell neki. Ezért akar többet, jobban dolgozni, de elvárja, — s jogosan — hogy a gépállomás vezetői segítsenek ebben a munkában. VIRÁG JÓSKA szép vállalására büszke a pártszervezet, a DISZ minden tagja, s ezt tudja ő is. Csak az fáj neki, hogy ezzel megelégednek. Pedig ez még nem biztosíték arra, hogy a vállalását teljesíteni is tudja. Sokkal többet vár ennél Virág elvtárs a gépállomás vezetőitől. — Szégyenkezve beszél arról, hogy bár évek óta tagja a pártnak, a DISZ-nek, semilyen társadalmi vagy pártmunkát nem végez, pedig tudna, akar is, csak éppen nem bízzák meg ilyen feladatokkal. Virág Jóska fiatal még és szereti is a fiatalokat. Milyen szép megbízatás volna számára, ha mint fiatal kommunista segíthetné társai munkáját, nevelését. Persze nem volna ez köny- nyű feladat neki, de ha segítenék munkáját, könnyen megtanulná ezt is, éppen úgy, mint a kombájn vezetését. Ahogy beszél, érzem szavaiból: milyen jól esne neki, ha felkeresnék munkaközben, megkérdeznék: nincs-e valami nehézsége, ha segítenék őt. Eddig még arra sem fordítottak gondot, hogy megmondják neki, hol van az a 350 hold, ahol kombájnjára várnak az érett kalászok. Pedig szeretné már jó előre megnézni, vájjon milyen sebességgel vezetheti azon a földön gépét, elég síma-e ott a talaj, s mikorra érik aratás alá a kalász. Nem akar késni a munka megkezdésével, hiszen minden nap késés több mázsa szemveszteséget jelent. Virág József beszéde egyszerű, értelmes, de nem sok tájékozottságot árul el. Nem is csoda. — Szemlesütve vallja be: tavaly csak elvétve jelent meg a szemináriumon, s ha a vezetők nem is, de ő érzi ennek hiányát. Ha a DISZ-szervezet vezetői jobban ismernék Virágh Jóskát, többet törődnének politikai, fejlődésével is, még büszkébbek lehetnének arra a tagjukra, aki a legszebb felajánlást tette, aki a legharcosabb katonájuk egyike. Ha mindez így lenne, akkor Virág Jóska, aki édes gyermeke népi demokráciánknak. nem élezné magát a gépállomáson — elhagyatottnak, árvának. — Lévainé — Önköltségcsökkentés a halászi kendergyórban Mi, a nagyhalászi kenderfeldolgozó gyár dolgozói a III. párt- kongresszus tiszteletére indított .versenymozgalomban becsülettel teljesítettük vállalásainkat. — A szocialista munkaversenyt azonban továbbfolytatjuk a pártkongresszus határozatainak megvalósításáért. Ezért csatlakoztunk az augusztus 20 tiszteletére indított versenyhez. Vállaljuk, hogy a tervteljesítésünket az előző havihoz viszonyítva 5 százalékkal emeljük. Az üzem által készített készáruk kidolgozását kifogástalanul végezzük el. A továbbfeldolgozó üzemnek is csak minőségi árut szállítunk. Júniusban a béralapfel- használási tervet 103 százalékra teljesítettük. Júliusban ezt egy százalékkal akarjuk csökkenteni. Az önköltségcsökkentés terén a A kemecsei községi tanács mezőgazdasági állandó bizottsága felhívást intézett a járás községeihez az aratás, behordás, tarlóhántás, másodvetés, cséplés és a beszolgáltatás minél előbbi elvégzése érdekében. A felhíváshoz már a 4-i mezőgazdasági és begyűjtési állandóbizottsági értekezleten csatlakoztak a székelyi, a besztereci, a nyírturai, a nagyhalászi és a sényői mezőgazda- sági állandó bizottságok elnökei. Vállalták, hogy még az aratás teljes megindulása előtt befeje410.000 forintos júniusi megtakarítást júliusbán 430.000-re növeljük. A júniusi 28 ezer forintos anyagmegtakarítással szemben júliusban 30 ezer forintos megtakarítást vállalunk. A munkafegyelem lazasága miatt a második negyedévben 222 nap esett ki a termelésből, amit a III. negyedévben felére csökkentünk. Sztahanovistáink számát 15-ről 19-re, kiváló dolgozóink számát pedig 6-ról 8-ra emeljük. A vállalat vezetői és a műszaki dolgozók minden előfeltételt biztosítanak, hogy a munkások vállalásaikat ezúttal is becsülettel teljesítsék. Rádó András telepvezető, Nagyidai Béla párttitkár, Musicz Imre ü. b. elnök. zik a növényápolást. Ahol nagy az elmaradás, ott kalákamunkát alkalmaznak. A vihar által ledöntött kukorica és napraforgó talpraállítását a legrövidebb időn belül elvégzik. Az aratógépek részére a munkát folyamatosan biztosítják. Ha szükséges, a behor- dásnál is alkalmazzák a kalákát. A tarlóhántás gyors elvégzése érdekében a kaparékokat azonnal összegyűjtik. Soltész Balázs mg. oszt. vez., Kemecse. Két művezető párosversenye A kongresszusi verseny során nagy harc folyt az üzemvezetőségek között a kongresszusi zászlóért. Hosszú időn keresztül a kisvárdai és a nagyecsedi üzem- vezetőség volt esélyes a zászlóra. Végül mégis egy harmadik, éspedig a gépkocsijavítóműhely lett első a versenyben. A kisvárdai üzemvezetőség művezetője, Sipos Andor elvtárs nem hagyta annyiban a dolgot. Ismét versenyre hívta ki a nagyecsedi üzemvezetőség művezetőjét, Nagy Lajos elvtársat. Nagy Lajos el is fogadta a versenyt. A versenyben a többiek is résztvettek, de a legnagyobb érdeklődés a két üzemvezetőség közötti versenyre, illetve a két művezető egymás közöti versengésére irányult. — Régi társak ők már a versenyben és a barátságban is. Sokszor meglátogatják egymást tapasztalatcserére. A verseny pontjai szerint vállalták az anyagellátás zavartalanságát, a munkamenet folyamatosságát, a forgóeszközcsökkentést, a munkafegyelem megszilárdítását és mindezek által az üzemvezetőség tervének túlteljesítését. Az lesz a győztes, aki szebb eredményt tud elérni az augusztus 20-i versenyben. Most mindketten fogadkoznak, hogy megnyerik a versenyt. Azonban egy biztos, bármelyikük nyer, ezzel együtt üzletigazgatóságunk és egyben népgazdaságunk is gazdagodik. Iszály Péter TITÁSZ V. Betakarítási verseny indul a kemecsei járás községei között Kombájn vezetők és aratógépkezelők tapasztalatcseréje Hozzászólás Molnár János tapasztalataihoz Örömmel olvastam a Néplap július 2-i számában a Molnár elvtárs tapasztalatairól szóló cikket. Valóban nehéz kiismerni a kombájnt, nagy figyelemre, a gép sze- retetére és sok tapasztalatra van szükség, hogy gyorsan haladjon vele az ember. Tapasztalataim nekem is hasonlóak a Molnár János elvtárséhoz. Valóban nagyon fontos, hogy a biztosító tárcsák összhangban legyenek és gyakran ellenőrizzük, megvan-e az összhang. Az elmúlt évben győződtem meg erről, amikor a terelő biztosítótárcsája elromlott és azóta sem tudtuk megcsinálni. Azt minden kombájnos tudja, hogy az átme- nős csiga hajtja a terelőt. Beszorítottam teljesen a terelő biztosító tárcsáját, így a terelőt és az átmenős csigát egy tárcsa biztosítja. Elindultam a géppel, de már a szokottnál kisebb terhelésnél ki- oldta az átmeoőscsigát a tárcsa, pedig a gép többi szerkezete még vígan megemésztette volna a gabonát. 3 csavarmenettel kellett szorosabbra venni az átmenős csavar biztosító tárcsáját, hogy az összhang meglegyen a gép munkájában. Azóta nagyon ügyelek a biztosítók beállítására. Ismerni kell a területet Mint ahogy Molnár elvtárs mondja, valóban ismerni kell nagyon jól azt a területet, melyen dolgozik a kombájnos. Tegnapelőtt történt, hogy reggel beálltam egy 17 holdas ősziárpa táblába. Tudtam, hogy nem készítették el a talaj felszínét kombájnaratásra, tehát vigyázni kell aratás közben, mert sok a barázda, hepehupás a föld. Elmulasztottam az alapos körültekintést. De ki is gondolt volna arra, hogy az elmúlt év tavasza óta, — mikor egyszer burgonyát vetettek, az ősszel meg árpát a földbe, senki sem törődött a gödrök betemetésével, melyek az elülő traktorok nyomában keletkeztek. Egy pillanat híja volt, hogy bele nem borult a kombájn. Ezek után megkerestettük a gödröket és leveles akácgallyakkal megjelöltük: hol fekszik a táblában a négy gödör. Sok bajt okoznak a meghajtó láncok Én is sokat bajlódtam velük, míg meg nem találtam a hibák nyitját. Egyszer leesett, máskor elszakadt egy-egy meghajtó lánc. Ha meglazul a lánc — ez fordul elő leggyakrabban — leesik és a tengelyre csavarodik. Néha egy lánc visszarakása 20—30 percet vesz igénybe. Ha megfeszül, akkor pedig elszakadhat s ennek rendbehozása még több időbe is beletelhet. A láncok használat közben nyúlnak, s a lánc feszességét szabályozó csavar is meglazulhat. Ezért kell naponta többször megnézni, elég feszesek-e a láncok. Kedden reggel 10 órakor fogtunk egy ősziárpatábla aratásához. Akkor még jó feszes volt a terelő hajtólánca is. Délben megfeledkeztünk az ellenőrzésről és délután 4 órakor leesett a lánc és a tengelyre csavarodott. Körülbelül 25—30 percbe került, míg újra arathatott a gép. A szemveszteség egyik okozója a szalmarázóládák bedugulása. Szinte észre sem veszi az ember, hogy a szalmában mennyi szem kárbaveszhet. A legnagyobb szemveszteséget éppen ezért szerintem az okozza, hogy a szalmarázóládák magleeresztő nyílásait a szálkák eltömítik és a szem nem tud lehullani a rostákra, hanem a szalmával a szabadba jut. Én minden karbantartáskor. ellenőrzőm a szalmarázóládát, de néha még napközben is megtekintem, nincs-e eldugulva a magleeresztő nyílás. Helyeslem, hogy Molnár elvtárs síppal látta el a szalmakocsi kezelőket. Én ahelyett csengőt használok, mely a vezetőállás fölé var» elhelyezve és a szalmakocsikezelő dróttal rántja meg veszély esetén. Egy másik veszélyt jelzőt pedig a maghordó biztosító tárcsával hoztam össze. A jelzőkészülék szintén a vezetőállásnál van, melytől egy vezeték vezet a magfelhordó biztosító tárcsájához. Ha túlterhelés áll elő, kikapcsol a biztosító tárcsa, s közben egy gombot megnyom, mely áramkört hoz létre a vezetéken, s így megszólal a jelző. Javaslom minden kombájnvezető- nek, hogy vagy síppal, vagy csengővel biztosítsák a géphiba meg- előzését. Molnár elvtárs helyesen bírálja] a gépállomás vezetőségét, amiért nem biztosít fujtatót. Én is kifogásolom, hogy az állami gazdasági vezetősége nem ad kombájnom-! hoz fujtatót. Velem is megtörtént] tavaly, hogy egy este a tanyára! huzattam be és reggelre a gyere-l kék addig babrálták a gumiszele-j pet, míg a levegőt ki enged-' ték az egyik kerékből. Szerencse,] hogy volt nálam fújtató, mert ta-J Ián egy félnapba is belekerült] volna, míg újra mehetek a kom-1 bájnnal. A dőlt gabona aratásáról szeretnék még néhány szót szólni.] Nem helyeslem a Molnár elvtárs' módszerét a több irányba dőlt ga-! bonénál, mert azzal csak a fél-] gépet terheljük meg, de azt na-j gyón is megterheljük, ami nem' használ a kombájnnak. Helyesebb-] nek látom, kalászemelővel felsze- relt kombájnnal, egész kaszaaljat felfogni. Lassan haladva, a tar-] lómagasság figyelmes, állandó^ szabályozásával kell aratni a főbb] irányba dőlt gabonát. Ha nagyon dőlt a termény és meggyőződtünk arról, hogy a talaj felszíne hepehupás, egyszóval nincs kombájn alá előkészítve, ne kísérletezzünk, hagyjuk a kiskaszára az ilyen foltokat. A dőlt gabona aratásánál a gabona hosszának megfelelően toljuk előre a terelőt és engedjük' minél közelebb a földhöz. Még csak pár szót az ifjú kombájnvezetőkhöz Néha-néha vegyék elő az iskolán készített jegyzeteket, mert magamról tudom, sokat felejt az ember. Ha az iskolán tanultakat össze tudják kapcsolni a gyakorlattal és ha nem „szégyelnek‘‘ tanulni a tapasztaltabb • kombájnvezetőktől — ami egyáltalán nem szégyen — akkor örömmel tapasztalják majd, hogy napról-napra egyre kevesebb hibát követnek el és egyre több földről takaríthatják be a gabonát. Az elmúlt évben 170 hold gabonát takarítottam be. Akkor még sokkal kevesebb tapasztalattal rendelkeztem, mint most. Igyekeztem sok tapasztalatra szert tenni. Tanulok más hibájából és jó munkájából. Tanultam Molnár elvtárs tapasztalataiból is. Az idén — ha terület lesz —- én is 300 holdról takarítom be a gabonát. Eddig már 65 holdról takarítottam be. Arra kérem a kombájnvezetőket, aratógépkezelőket, mondják el tapasztalataikat. Egymás véleményéből sokat meríthetünk, elősegithetjük egymás munkáját, a gabona gyors betakarítását. Kádár János, a hodászi állami gazdaság kombái nvezetőj e,
